Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-08-02 / 31. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60' Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Panasz hangzott el és pedig igen figye­lemre méltó helyről, hogy az értelmiségi pá­lyákon hiány kezd mutatkozni. Orvosokban és mérnökökben ugyan már esztendők óta nem nagyon bővelkedünk, újabban tanárokban is kereslet állott be, tanítókat pedig egyenesen felhívással kell buzdítani arra, hogy állást fog­laljanak el. Meg fognak történni bizonyára az intézkedések, hogy a megnövekedett ország szükségletein ezen a téren segítve legyen. De természetesen az ilyen bajokat nem íany­nyira hivatali intézkedésekkel — mint pl. a tanítói oklevél megszerzése idejének egy évvel történt megrövidítése —, hanem társadalmi ráneveléssel is lehet és kell orvosolni. Ma az aránylag kisebb végzettséggel nagyobb kere­sethez jutás lett a vezető csillag. Ez materiális szempontból érthető ugyan, de nem szabad elfelednünk, hogy egy nemzet életét nem a materiális szempontoknak kell irányítani. Az egyénnek pedig csak akkor van létjogosult­sága, ha magát nemzete magasabb eszményei­nek szolgálatába állítja. A nemzetnek szük­sége, mindenek felett szüksége van minőségi­leg is elsőrendű erőkre, mert csak így tart­hatja fenn a körülötte levő népekkel szemben azt a hegemóniát, ami politikai téren mind jobban és jobban kialakulóban van. A pályákra készülő ifjúság gondolja meg az itt elmondot­takat. Ha nehezebb, hosszabb ideig tartó is a mérnöki és orvosi vagy tanári pályára való előkészület s ha ma még nem is találja ott azt a jutalmat, amit fontos munkájáért meg­érdemel, bízzék a jövőben, amely feltétlenül meg fogja hozni, úgy ezen, mint mincf­azon pályákon, — gondolok itt még a hiva­talnokokra is — amik a nemzet életében éltető szerepet visznek, az anyagi megbecsülést is. Magyaromét árucsere. (~ő) A napokban fejeződött be a magyar­német gazdasági bizottság tárgyalása, amely a két ország közötti árúcsere rendjét szabá­lyozta az időközben bekövetkezett változások­hoz igazodva. A tárgyalások menetéről igen szűkszavú híradások jelentek meg, ellenben igen érdekes és figyelemreméltó előadást tar­tott a két ország közötti árúcsere rendszeré­ről Clodius birodalmi rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a német bizottság vezetője. Hangsúlyozta, hogy a magyar ipar­nak és a magyar mezőgazdaságnak nagy fel­adatai vannak az új Európában. Örömmel álla­pítható meg, hogy Clodius meghatalmazott miniszter fejtegetései mindenképpen fedik a magyar közgazdaság elképzeléseit. j Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Magyarországnak igazodnia kell Németország szükségleteihez, mert hiszen a magyar ter­melés legjobb piaca Németország. Nem csupán mezőgazdasági, de ipari vonatkozásban is. Clodius szerint Németország éppen ezért egyál­talában nem kívánja Magyarország mezőgaz­dasági egyoldalúságát. A nagy közös érde­keket szolgáló együttműködés a magyar iparra is hatalmas feladatokat ró és a német biroda­lom eminens érdeke, hogy a magyar kis- és nagyipar ne zsugorodjék vissza, hanem ellen­kezőleg fejlődjék tovább, váljék minél korsze­rűbbé. A német birodalom olyannyira fontos­nak tartja minden vonatkozásban a magyar ipar fejlettségét, hogy ehhez, a lehetőségek­hez képest, a maga részéről tőkével is hozzá kiván járulni. Gazdaságilag erős Európára van szükség s ez az erős Európa megköveteli a gazdasár gilag erős nemzeteket s azok megértő szoros együttműködését. Erő és közös munka kell -Ahhoz, hogy Európa biztosítsa a maga szá­mára az önellátást, mert csak így tudjuk el­kerülni azt a veszélyt, amely az ellenséges külföldről jövő gazdasági elfojtással fenyeget. Gigászi harc folyik az új Európa szelle­mének végső győzelméért s ennek a győzelem­nek alapfeltétele minden meglévő gazdasági erő kiteljesítése. Németország nem akarja egy­formává tenni Európát, mert tudatában van annak, hogy minden egyes állam sajátos ereje kifejlesztésének meg vannak a maga adottsá­gai, amelyeket büntetlenél nem szabad hát­térbe szorítani. Előadása további során hang­súlyozta azt a ;tételt, hogy Európának ép úgy szüksége van a magyar mezőgazdasági ter­melésre, mint ahogy ebből a nagy baráti együttesből hiányozna a magyar ipari terme­lés. Előadása nagy vonásokban abban foglal­ható össze, hogy a magyar-német gazdasági élet kiegészíti egymást. Mind a kettőt fejlesz­teni kell. Magyarnak és németnek egyaránt össze kell fogni minden erőt, hogy megbirkóz­hassunk az elibénk magasló nagy feladatokkal. Magyarországnak külön szép és komoly fel­adatai vannak az új Európában s az elmúlt évek politikai és gazdasági változásai csak örvendetesen növelték ezeket a feladatokat. íme, német illetékes helynek ez az állás­pontja a magyar termelés kérdésében és Clo­dius meghatalmazott miniszter fejtegetései zökkenők nélkül simulnak a magyar közgazda­sági élet elképzeléseihez, céljaihoz! A moszkvai zugpiac. Alig lehet élvezetesebb olvasmányt ta­lálni, mint a szovjet hivatalos lapjainak egy­egy nemrégiben megjelent számát. A szovjet­propaganda kifelé a teljes jólétet hirdeti és büszkélkedik azokkal a hatalmas eredmények­kel, amelyeket a szovjet kis- és nagyipar az utóbbi évtizedekben a különböző munkater­vek során elért. Hirdeti ez a propaganda azt is, hogy teljesen új erkölcsöket adott a terme­| lésnek, szakított a kapitalista rendszerekkel s a szovjet termelés az egyéni becsületen, tisztességen' alapszik. Hogy mindez csak blöff és propaganda, arra nap-nap mellett adnak bizonyítékot a szovjetlapok, mint például az Izvjesztija, amely június 10-i számában egy nagyarányú ipari szélhámosságot leplez le. A cikk bevezetése rámutat arra, hogy míg az állami üzletekben festéket alig-alig lehet kapni, zugban az úgynevezett »fekete piacon« mindig kapható, természetesen megfelelőn ma­gas áron. Hogy miért van ez, arra vonatkozó­lag elmondja, hogy még 1937-ben a moszkvai közellátási népbiztosság a város Leninről el­nevezett körzetében egy festék előállító és szétosztó szervet létesített. A vezető Kolo­vitzer elvtárs volt, helyettese és műszaki szak­értője Zeltzer elvtárs, az anyagbeszerző pedig Gorszkij elvtárs. Az üzem megindult, tele volt azonban a vásárlóközönség panasszal, hogy használhatatlan festékanyagokat oszta­nak, ugyanekkor pedig a fekete piacon a leg­jobb minőségű festékanyagot vásárolhatta bárki, horribilis áron. A három elvtárs látta el a zugpiacot az elsikkasztott és külön gyártott anyaggal, sőt az igényelt nyersanyagok egy részét is illegális úton értékesítették. Ahhoz, hogy e manipulációkat éveken át folytathas­sák, természetesen szükség volt, hogy a nép­biztosságon is legyen cinkosuk, sőt üzemük munkásait is meg kellett vesztegetniök, mert hiszen azok látták, hogy milyen gyenge mi­nőségű festékeket gyártanak, s tudták, hogy emellett titokban kiváló minőségű gyártmá­nyokat is készítettek. A munkások külön ju­talmakat kaptak a hallgatásért s így eshetett meg, hogy az évek óta folytatott visszaélése­ket csak az idén tavasszal fedezték fel. Vizsgálatot indítottak s megállapították, hogy a festéküzem három vezetőjének fejen­ként másfélmillió rubeles vagyona van s Ko­lovitzer elvtárs éppen megkezdte luxuskivitelü villája építtetését. Kezdve a népbiztosságtól, a könyvelés, raktárelszámoláson, gyártáson ke­resztül mindenki csalt, lopott, s mindenki fedezte a három vezető visszaéléseit. Az Izvjesztija, amikor megállapítja, hogy itt sok millió rubel elsikkasztásáról van szó, csak annyit közöl, hogy a nyomozás befejező­dött és az egész ügy rövidesen bíróság elé kerül. Arra a kérdésre azonban nem ad vá­laszt a félhivatalos lap, miként történhetett a szovjetunio fővárosában ez a négyévig tartó felháborító visszaélés!? ; MEGÖL A TELJESÜLÉS. Ma még talán boldog vagyok, mert kergetek és hajszolok ezer álmot, délibábot. .. s futok, futok mindhiába a világba ... Jaj! De mi lesz, mi lesz akkor, ha álmaim földre szállnak, ha vágyaim testté válnak? Mit kergetek? Miért élek ? Mit remélek ? ... Ma még sírok, hogy vágyaim, lázálmaim oly illanók .. . Talán ma fáj, hogy kergetem az álmokat csak szüntelen, reménytelen . .. De agyamra sejtés borul: A fátyol majd egyszer lehull . . . Valóra vál' majd minden, és . . — Jaj! Megöl a teljesülés! Jaj, megöl a teljesülés !. .. Rab Zsuzsánna. ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. Július 28—augusztus 3-ig az Irgalmasrend gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot. — Köz- és magánépítkezések. Váro­sunkban jelenleg több középítkezés van folya­matban. Már teljesen készen áll a tókerti állami elemi iskola új épületrésze, mely lehetővé teszi, hogy a jövő tanév kezdetétől négy tanteremben folyhasson a tanítás. Ezzel azonban még koránt sincs befejezve az iskola fejlesztése. Minthogy i£én már életbelép a nyolcosztályú oktatás, rö­videsen sorra kell kerülnie további két tan­terem építésének, amire az aradi-utcai fron­ton kellő terület áll rendelkezésre. Nagy erővel folyik a kollégiumi építkezés is. A Jókai-utcai részen már tető alatt áll az új épületrész, a főiskolai-utcai nagyobb fronton is — ahol az ország egyik legmodernebb és legszebb torna­terme készül — szintén igen jól előhaladtak a munkával. A Levente-Otthon építése terén némi kényszerű szünet után — szintén megindult. Középítkezés tehát volna ezidő szerint meg­lehetősen városunkban. Nem mondhatjuk azon­ban ugyanezt a magánépítkezésről. E téren csak tervekről, köztük két- és háromemeletes tervek­ről hallunk, de a megindulás, az igazi megindu­lás még mindig késik. Pedig a mind fájób­ban érezhető lakáshiány nagyon is kívánatossá teszi, hogy az elhelyezkedni kivánó tőkék a közönség javára is gyümölcsöző módon helyez­tessenek el. — Kiss Ferenc vendégjátéka Pápán. A Nemzeti Szinház nagynevű művésze, Kiss Ferenc, akinek hírneve túlterjed az ország ha­tárain, az eseménytelen holt szezonban egy estén gyönyörködtetett bennünket istenadta te­hetségének megnyilatkozásaiban. Kedden a Jó­kai-szinházban partnerével, a jövő nagy Ígére­tével, Sándor Iza fiatal drámai művésznővel

Next

/
Thumbnails
Contents