Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-07-26 / 30. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK. MINDEN SZOMBATON. zerkesztősé g : Levente-utca 22. szám­Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. Á jíiadóhivatal telefonszáma: 11-60' Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Katonai erények dicsősége ragyogja be azt az útat, amelyen édes mindnyájunk álma, vágya, eszményképe a nemzeti nagyság felé haladunk. Vitézség, lelkesedés, fegyelem és kitartás »Európa homlokán tomboló« ősök­től örökölt erények, amelyeknek azonban, ha a végső célt valóban el akarjuk érni, nem csak a kárpáti sziklabérceken át a podoliai síkig előretört magyar katonák, de a békés munkája körében itthon maradt magyar polgárok lelkét is ugyanazon erővel kell, hogy áthassa, mint ahogyan mindent legyőző, ellen­állhatatlan lendülettel viszi előre szeretett hon­védeinket. Igen, csupán akkor, ha az itthon­ievők milliós tábora hasonló vitézséget tanú­sít a háború okozta nehézségek leküzdésé­ben, ha hasonló lelkesedéssel végzi a maga hasznos munkáját, ha szigorúan megőrzi a munka rendjét és fegyelmét, ha rendületle­nül kitart bármilyen nehézségek közepette, csupán akkor segítheti elő a végső eredmény ideális nagy célját. Gyönyörű biztatást hozott számunkra az isteni gondviselés ennek a köte­lességünknek — mert a munka hűséges, be­csületes, zúgolódás mentes teljesítése szent kötelesség — könnyebb és vidámabb teljesí­téséhez, abban a kedvező időjárásban, amely az idei aratás, cséplés és betakarí­tás munkáját elősegíti. Ne legyen tehát senki kishitű, nézzen nyugodt öntudattal a jövő elé. A magyarok Istene nem fogja el­hagyni az ő népét, ha az ő népe méltó lesz évezredes múltjához, ha ugyanazzal az eré­nyekkel: vitézséggel, lelkesedéssel, fegyelem­mel és kitartással néz elébe e világválság bár­mely fordulatának, mint aminővel dicső hon­védeink küzdenek és győznek a messze ide­genben. * * * Hogy dolgozik a szovjetipar? A most folyó keleti háború tagadhatatla­nul bebizonyította, hogy a Szovjet nagyipar a haditermelés tekintetében mennyiségileg va­lóban figyelemreméltóan dolgozott. A minő­ség kérdése más lapra tartozik, amint hogy általában a legszomorúbb képet mutatja a szovjet ipari termelése. Ez a körülmény an­nál is inkább érdekes és jelentős, mert a szovjet-propaganda tudvalevőleg a balti álla­mok erőszakos elfoglalásával azzal érvelt, hogy minden országnak kivétel nélkül érdeke a Szovjetunióhoz való csatlakozás, miután a szovjeturalom bőséget, gazdagságot, jólétet jelent. Lássuk csak, mint vélekszik erről a »jólét­ről« Lukacsevics elvtárs, akit a szovjetközponti kormány Riga város megbízottjává nevezett ki. Lukacsevics a Proleterszkaja Pravda ha­sábjain június 1-én lesújtó képet fest a rigai ipari üzemek lehetetlen állapotairól. El­mondja, hogy az egyik legnagyobb vasüzem, ai »Usvara« a tervgazdálkodás alapján előirt mennyiségnek alig 61 százalékát termelte. A gyárnak nincsenek nyersanyagai, arra pedig gondolni sem lehet, hogy a vasúti raktárban felhalmozott nyersanyagot a gyár igénybe vegye. Az Usvara nyersanyaghiány miatt sok­szor szünetel, mert nincs, aki kiadja az utasí­tást az anyag odaszállítására és nincsen, aki a szállítást lebonyolítaná. Maga Lukacsevics elvtárs mossa a kezeit: ez nem az ő feladata, ő csak a termelés ellenőrzésével foglalkozik. De magában a gyárban is vannak bajok, mindennapi eset, hogy egy-egy cég többet kap, mint amit rendelt, a drága gépek techni­kai karbantartásával senki sem törődik, a gép­ház félig viz alatt áll, s a munkástanács el­nöke, Vazulevics semmiképpen sem tekinthető a munkás és vezető eszményképének. A derék férfiú legutóbb például holt részegen elnökölt a munkástanács ülésén. Bizonyos, hogy a rigai szovjetujság e cikkében nincs semmi nagyítás, mert hiszen egy fanatikus kommunista irta s mert a szi­gorú cenzúra is átengedte. Hasonlóan zilált és szomorú a szénterme­lés helyzete is: A szovjetunió legfontosabb széntermelő központja a donvidéki szénme­dence, ahol a termelés meg sem közelíti a békebeli nivót, a valóságban, mert papíron nagyszerűen folyik a munka. Az Izvesztija június 6-iki száma felhábo­rodva ismerteti a donvidéki széntermelésnél tapasztalható visszaéléseket, s rámutat arra, hogy most sikerült megállapítani, hogy az 1940, évi termelésre vonatkozó adatokat a leg­nagyobb kőszénbánya, a Makeevugol megha­misította, s ebben összejátszott Roszocsinszki igazgató és Szamojlov főmérnök. Az állami tervgazdálkodási hivatal a bánya részére havi 800 tonna termelést írt elő, amit azonban nem tudott produkálni. Az igaz­gató és a főmérnök úgy segített a bajon, hogy jelentették: nemcsak hogy kitermelték az elő­írt mennyiséget, de azt havonta meg is halad­ták, jóllehet már az év elején megállapították, hogy az előírt és bejelentett termelésből máris 2000 tonna hiányzik. Ennek ellenére is, hónap­ról, hónapra felterjesztették a hamis kimuta­tásokat, sőt a papíron kimutatott többtermelés után az igazgató, a főmérnök 10—10 ezer ru­b'el jutalmat utalt ki magának s külön 100 ezer rubelt osztottak szét a munkások között. Most már leleplezték a visszaéléseket, megindult a nyomozás, s Roszocsinszki igaz­gatót a pártból való kizárással büntették. Szovjetlapok adatai ezek, a saját maguk megállapításai hirdetik, hogy milyen jólét fa­kad a kommunista kollektív termelésből! Az egységes mezőgazdasági árrendszer A mezőgazdasági termények és termékek árának általános rendezésére hatalmas ár­kormánybiztosi rendelet jelent meg, amely egységbe foglalva az árakat, megteremti az állandó árviszonyokat. A rendelet kielégíti a mezőgazdaság jo­gos igényeit, de figyelemmel van a fogyasz­tók érdekeire is. Az új árak a legutóbb élet­beléptetett gabonaárakhoz igazodnak s azok­kal együtt az egész gazdasági év tartamára érvényesek. E rendezés már figyelemmel volt a forgalombahozatal szempontjaira is, mél­tányos haszonkulcsot állapítva meg. A 116 szakaszból álló rendelet az ország területét négy, illetve öt csoportra osztja azért, hogy az ármegállapításnál figyelembe lehessen venni a vidékenként változó terme­lési és szállítási viszonyokat. Az ötödik cso­port a fővárost, valamint a budapestkörnyéki városokat és községeket foglalja magába. Az új árak már életbe léptek és szabá­lyozzák úgy a sertés, mint a borjú, marha és birkahús árakat. Megállapítást nyert a hentesáruk legmagasabb fogyasztói ára is és rendezték a tej, vaj és sajtfélék árát. Gon­doskodik a rendelet a növényi termékek egész sorának árszabályozásáról is, s az erre vonat­kozó pontos adatok a hivatalos lap csütörtöki, július hó 17-iki számában jelentek meg. ÚJDONSÁGOK. — Egyházmegyei női kurzus Pápán. A Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége julius hó 14-től 18-ikáig városunk­ban tartotta meg II. egyházmegyei női kurzusát. A kurzuson az egyházmegye különböző váro­saiból és községeiből összesen 26-an vettek részt, akiknek számát a pápai alkalmi hallgatók egészítették ki. A kurzust Németh József apát­plébános nyitotta meg, s ugyanő zárta is be. Előadók voltak: dr. Hoss József prelátus­kanonok, egyházmegyei A. C. igazgató, dr. Csertő Antal hittanár, Katona Lajos esperes, dr. Lékai László theol. tanár, Molnár György plébános, dr. Naszályi Emil cisztercita theol. tanár, Kerényi Olaf bencés gimn. tanár és a Magyar Kat. Nő­egyesületek Országos Szövetsége részéről dr. Sprenger Mária Mercedes és dr. Farkas Éva, a kurzus ügyvezetői. A lelki vezető tisztét Gubicza Antal sümegcsehi esperes látta el. Kimagasló eseménye volt a tanfolyamnak dr. Czapik Gyula megyéspüspök látogatása, aki a tanfolyam kö­zönségéhez intézett beszédében hangsúlyozta, hogy a nő lelkében lakjék mély vallásosság, otthonában uralkodjék názáreti rend, ne találjon helyet nála a nagyravágyó hiúság, ne ő dicsér­tessék, hanem dicsértessék a Jézus Krisztus, aki a kegyelmi eucharisztikus élet által benne lakik. A vendég-hallgatók, akik ittlétünk alatt meg­tekintették városunk nevezetességeit és akik az Irgalmas Nővérek zárdájának voltak vendégei, hitükben megerősödve a legjobb emlékekkel tértek vissza otthonukba városunkból. — Az Országzászló megkoszorúzása. Az átképző tanfolyamon résztvett 75 felvidéki tanítónő szombaton délben, a tanfolyam vé­geztével, szép és fölemelő jelét adta haza­fiságának. Testület|leg kivonult a városi or­szágzászlóhoz, melyet egy rögtönzött kis ün­| nepély után megkoszorúzott. Megható volt | hallani a szívük mélyéről szabadon feltörő Himnusz és Szózat hangjait... Előzőnap ieste a Varró-féle vasúti vendég­lőben búcsúvacsorára jöttek össze, melyet éj­félig tánc is' követett. Az összejövetelen s a táncon városunk katonai és polgári társadal­mából többen résztvettek és kedélyesen szóra­koztatták a búcsúzó fiatal tanítónőket. — Kiss Ferenc Pápán. A holt szezonnak nagy művészi eseménye lesz, hogy Kiss Fe­renc, a legnagyobb magyar drámai színmű­vész, a Nemzeti Színház örökös tagja, Sándor Iza színművésznő közreműködésével e hó 29-én előadást tart városunkban a Jókai-szin­házban. Szinre kerül: »Ki a harmadik?« szinmü három felvonásban. Jegyek 3.60, 3.—, 2.50, 2.40, 2.—, 1.50 P és 80 filléres áron előre válthatók Kiss Tivadar könyvkereskedésében. — Kiss Ferenc művészetét nem kell külön méltatnunk, minden újságolvasó ember tudja, hogy a magyar színművészet egén ő a leg­fényesebben ragyogó csillag, amelynek fé­nyében olyan jól esik megfüröszteni a tiszta művészet után sóvárgó lelkünket. — Káplán-áthelyezés. Dr. Czapik Gyula veszprémi megyéspüspök a napokban ejtette meg az áthelyezéseket. Mi pápaiak sajnálattal vesszük tudomásul Gergyesi Ferenc káplánnak Pápáról történt elhelyezését, akiben a pápai hivek kitűnő hitszónokot ismertek meg és a társadalmi életben is élénk szerepet vitt. Min­denki szerette a népszerű papot, aki rövid itt­tartózkodása alatt általános rokonszenvnek ör­vendett. Gergyesi Ferencet Somlóvásárhelyre helyezte a megyéspüspök, akinek helyébe Pá­pára Fehér László jön Berzencéről. '

Next

/
Thumbnails
Contents