Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-07-05 / 27. szám

Minőségben és ízlésben Kopstein=butor vezet. Kedvező fizetési feltételek 1 Fő-tér 14. szöntötték képviselőnk hitvesét s virágcsokrokkal kedveskedtek neki. Majd a panasznap során tájékoztatta képviselőink az érdeklődő közönséget az ország fontosabb belső és külső kérdéseiről s azután elvegyülve a közönség közé, készséggel adott útbaigazítást és tanácsot mindenkinek. Már az esti órákban került sor Lovászpatona meglátogatására, ahol képviselőnket és feleségét hatalmas várakozó kö-„ zönség élén Szalay Mihály ev. lelkész üdvözölte s Antal államtitkárban a határozott, kemény jellemű magyart, hitvesében pedig a szegények, elesettek védőjét köszöntötte. Két magyar ruhás leányka verses köszöntők során nyújtott át virágcsokrokat képviselőnknek, aki bőséges felvilágosítást adott az ország* helyzetéről s Hajdú Sándor zárószavai után nagy odaadással és lelkiismeretes gondossággal figyelt meg minden kérelmet, panaszt és kívánságot s készséggel adott útbaigazítást és vállalt minden lehető orvoslást és javító intézkedést. Másnap, 29-én vasárnap borús, esős idő- I ben is folytatta képviselőnk körútját. Délelőtt Marcaltő községlet látogatta meg, ahol Takács Lajos uradalmi főszámvevő mondott üdvözlő szavakat, majd a községi dalárda éneke j hangzott fel, utána pedig egy magyar ruhás | kis leány köszöntő szavai csendültek fel s egy virágcsokrot mint a közönség szeretetének! jelképét átnyújtja képviselőnknek, aki meghatva mond köszönetet a meleg fogadtatásért s hangsúlyozta azt, hogy a komoly idők fokozottabb mértékben teszik szükségessé a közönség helyes felvilágosítását, s ezért adja meg az időszerű tájékoztatást. Végül Polczer Sándor zá'rószavai után képviselőnk meghallgatta az összes panaszosokat, kérelmezőket s ez az áldozatos fáradozás a megnyugvás érzését öntötte a közönségbe. Körülbelül ugyanezen keretben folyt le a déli órákban a látogatás Vaszar községben, ahol Iker István plébános üdvözlő szavai után képviselőnk az érdeklődő közönségnek megadta a szükséges felvilágosításokat, majd meghallgatta az előterjesztett kérelmeket és panaszokat. Szekeres József főjegyző zárószavai után képviselőnk még sokáig elbeszélgetett az egybesereglett közönség tagjaival. Már jól belenyúlt az idő a délutáni órákba, amikor képviselőnk visszatért Pápára, ahonnan rövid pihenő után visszaindult a fővárosba. Szűcs Dezső. Kertészeti terményeink értékesítése. Könnyebb valamit megtermelni, mint értékesíteni ! Régi mondás, igaz mondás. Nálunk magyaroknál talán még inkább, mint bárhol máshol. Meleg napsugarunk akarva-nemakarva bőséggel kényszeríti ki áldott földünkből a terményeket. Tudjuk ugyan, hogy a termeléshez is talpig ember kell, hogy sok munkával jár, mégtöbb kockázattal, mégis ritkán állunk meg olyan töprengvetermelési problémák előtt, mint az értékesítés előtt. A termények megfelelő értékesítése a legnehezebb feladatok egyike. Jó értékesítésben találjuk meg munkánk értelmét. Ezért az értékesítéssel foglalkoznunk kell. Mikor kell vele foglalkoznunk? Nem akkor, amikor már nyakunkon a nagy termés. Sokkal előbb Aranymondásként jegyezzük meg, hogy: » Mielőtt a magot elvetnéd, gondolj az értékesítésre !« Ez is nagy igazság (különösen ha hoszszabb időre szól vállalkozásunk — gyümölcstermelés!) és ez ellen vétenek legtöbben. Kik? — A termelők. < Nagyon kevés kivételtől eltekintve általánosságban azt látom, hogy a termelők alig — legtöbbször semmit sem — törődnek az értékesítéssel, csak mikor már nyakukon a veszedelem, akkor szaladnak Ponciustól Pilátusig (mai nyelven községi főjegyzőtől a miniszterig), hogy itt a tatár, segítsetek. Ha azután a közigazgatásnak véletlenül nem sikerül hamar leakasztani egy-két valamirevaló kereskedőt a szegről, kész a veszedelem. Most is látom a kaján mosolyt: »Mult évben vólt jnég itt a faluban tíz vagon termény, hát írattunk főjegyző úrral a magas minisztéfriumba, hogy csináljanak valamit... még most se jött rá felelek. (Az árú persze rég elporladt, mert zöldségféle volt.) Meg vagyok győződve affelől, hogy a közigazgatás — bár nem az a feladata — mégis nem térhetve ki a kényszerítő körülmények elől, teljes hivatalos tekintélyét is latbavetve megtesz mindent, hogy adott esetben a magyar gazdán segítsen. Ismétlem azonban, hogy sem a főjegyzőnek, sem a főszolgabírónak nem az az első feladata, hogy a gazda terményét adja el. Hát kié? A termelő egyé,né, vagy a termelésre társult közösségé! (Egyesületek, szövetkezetek stb.) A kereskedő venni akar, neki tehát valahogyan tudomást kellene szerezni arról, hogy hol mi van, mennyi van. Az értékesítés ezért mindenekelőtt szervezési munka. Termelők, termésmennyiségek összeírása. Ha ez megvan, akkor alkotni kell egy szervet, mely a közösség nevében a készlet tudatában tárgyal a kereskedőkkel, akiket eladó szándékukról előre értesítettek. Közösen előállított termények egyénenkénti értékesítése az árak legnagyobbmértékű elmorzsolódásához vezet. Erre nagyon sok tanulságos példát tudnék felsorolni. Ha az értékesítés elsősorban szervezés kérdése, méginkább az, ha kertészeti termékek értékesítéséről van szó. (Gyümölcs, zöldség, virág stb.) Termény és termény között nagy a különbség. Egyik sokáig eltartható állományának észrevehető változása nélkül, a másik nem tartható el hosszabb ideig, vagy eltartása nagyon körülményes, sokszor ipari feldolgozás nélkül lehetetlen. Sokáig könnyen tárolható termények értékesítésével nyugodtan várhat'juk a piac kedvező kialakulását. Veszteség nélkül várhatjuk meg a jobb árakat. (Dió, mandula, búza, tengeri stb.) Nem így azonban a sokáig el nem tartható, könnyen romló terményekkel! (Zöldpaprika, káposzta, sárgabarack, meggy stb.) Ezeket, amint érettek, lehetőleg azonnal értékesíteni kell. Várakozásra, huzavonára, végnélküli alkudozásokra (az eladó puhítgatására!), vevő utáni szaladgálásra itt nincs idő. Pár napon belül el kell adni az árut, vagy fel kell dolgozni, vagy ki kell hajítani. Olyan szegények vagyunk azonban, hogy egy darab sárgabaracknak, egy fej káposztának, egy cső paprikának sem szabadna elpusztulni, megrothadni azért, mert nem gondoskodtunk idejében értékesítéséről. Kertészeti termények értékesítésére elő kell készülni termelőnek és vevőnek egyformán. Hagyjuk most a vevőt. Ö dolga, hogy mit kell tudnia. Söpörjünk csak a saját termelő portánk előtt most. Mik a termelő feladatai? Tudnia kell a termelőnek azt, hogy különösen gyümölcsértékesítési szempontból három érettségi fokot különböztetünk meg; 1. Fogyasztásra érett állapot (azonnali evésre); 2. helyi piaci értékesítésre érett állapot (néhány napig eláll); 3. exportra érett állapot. (Éredő állapot. Ez nemenként meglehetősen éretlen állapot. A kecskeméti export barackot kopogós éretten szedik le!) Nem térhetek ki most a három érettségi fok részletesebb leírására, e három követelményt azonban jól jegyezzük meg. Termelő dolga azután az is, hogy az általános hygiéniai és közegészségügyi szempontoknak megfelelően tiszta árút vigyen a piacra. Különösen vonatkozik ez azokra a terményekre, melyek a termelő kosarából egyenesen a fogyasztó asztalára kerülnek. (Földi eper stb.) Termelő dolga továbbá az is, hogy a terményt csinosan előkészítve (nem kikészíítve!) Szép időhöz ff HOFLE fürdőruha is kell! vigye a piacra. Itt azonban nem kofaasszonyos »kiszínelésre« gondolok ám! A gyümölcsös kosár »fenékig tejfel 1 egyen!« Mindenki elhiheti, hogy ebben a romlott világban még mindig a becsületesség a legjobb reklám. Arra gondolok tehát, hogy csinos is legyen a tiszta árú. Csomagolása szolid, megnyerő, alkaW mas és olyan, hogy a »termény« igazi szépségét és jóságát kiemelje. Ne a csipkék flancoljanak, hanem a termény mosolyogjon! Ne felejtsük el azt, hogy a vevő a szemével vásárol. A termény helyes szedéséről, tetszetős csomagolásáról egész tanulmányt lehetne írni, vagy akár többnapos tanfolyamot tartani. Ilyen részletesen azonban nem térhetünk ki mindenre ebben a lapterjedelem-korlátozó világban. Elégedjünk meg csak e fő tételek felsorolásával. A bel- és külkereskedelem még számos követelményt ír .elő különösen a kerti termények kereskedelmével kapcsolatban, ezeket azonban mint távoli részletes dolgokat most mind figyelmen kívül kell hagynunk. A termelőt érdeklő legfontosabbakat már felsoroltuk. Igyekezzünk ezeket megszívlelni és pontosan betartani. Akkor nyugodtak lehetünk, hogy jó és szép árunk vevőre is talál. A vevők odacsalogatására elsősorban a jó és szép árú legyen az édes méz, de tegyen meg ezen túl is mindent a termelő (egyes személy, vagy gazdaszerv, egyéb közösség

1 stb.), ha már elkerülhetetlen a közigazgatás is, amivel a jobb értékesítést lehetővé tudja tenni. A régi mondás, hogy »Jó bornak nem kell cégér!« manapság már nagyon kikezdhető. Nagy és erős a verseny. Bizony kell cégér, mégpedig jó hangos cégér! Ne várja a termelő (a termelők egyesült tábora) nem "termelőtől a jó értékesítést. Értékesítés terén csak az végezhet jó munkát, aki maga is termelő. Szerves része a közös nagy kérdésnek. Kinek húsa, sebe terményének az értékesítése. Önös érdekein keresztül csak az fog — természetesen kivételektől eltekintve — termelőtársainak is megfelelő értékesítési politikát folytatni. Már most foglalkozzunk kertészeti terményeink értékesítésével és tegyünk meg mindent, mert a termelés az értékesítésben találja meg az értelmét. Dobos Lajos a kertészeti felügyelőség vezetője. TAVASZI CSOKOR. Tavasz van, a fénylő nap sugára édes nedveket csókol a fákra. A szellő tiszta illatot lenget, s a szép tavaszégen felhőt kerget. ... A mezők felett víg madárzene, mosolyog Isten nagy meleg szeme. Szemekben fény, az arcokon mosoly, már virágzik az orgonabokor. II. Eljött a szép tavasz, rózsa nyit az ágon; dalos kis pacsirta csicsereg a fákon. ' Az orgonabokor virágait bontja, s illatával lelkem álomba ringatja. Elnézem a rétet Isten tudja hányszor, árnyas kis csalitban elbolyongok százszor, s míg a rét virágát letépem egy szálig, lelkemben az érzés imádsággá válik. Pápa. Szalay Károly.