Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-05-04 / 18. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. m Szerkesztőség: Levente-utca22.szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 2 0 f A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60" Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdeté'sek (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Az urhatnámság régi nyavalyája fajtánkénak, de talán soha se volt annyira kifejlődve olyan mértékben, mint manapság. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy amikor a főváros 40 áltiszti állásra hirdetett pályázatot, arra kereken 1600 kérvény érkezett be. Ezek között a pályázók között vannak jómódú kisgazdák, önálló iparosok, szóval olyan , exisztenciák, akiknek egyébként nincsenek megélhetési gondjaik, csak falun kell élniök és dolgozniok (kell a megélhetésért. A világháború óta megváltozott sok tekintetben a falu gondolkozása. Tagadhatatlan, hogy az általános technikai fejlődéssel, főleg a rádióval erős támogatást kapott a kultúra, cíe ez a haladás hozta azt, hogy levetették igen sok helyen a régi ruhát, elfelejtik a régi szokásokat és régi nótákat, hogy az aratók slágereket énekelnek a mezőn, hogy a lakodalmakon rumbát, meg egyéb szerecsen táncokat táncolnák, hogy a íeányok levágatják szép hajukat és »dájeroltatnak«, szóval a városiasodás vette uralmába a falut. És aki egyszer levetette a csizmát, vagy a bokorugró szoknyát, az nem veszi fel többé, mert — szégyen, hogy így van, — de szégyenli. Ez az urhatnámság-nyavalya sodorja az embereket a város felé, mert nem tudják megérteni, hogy mennyivel különb exisztencia egy önálló iparos, vagy gazda, hisz független és a maga ura, akinek a jó Istenen kívül senki sem parancsol. A városi akalmazott bizony nem első ember, kde a kedves neje itt legalább eldobhatja a fejkendőt és kalapot tehet fejére. És itt van a kutya eltemetve, mert a legtöbb esetben nem a férfi kívánkozik él a falutól, hanem az aszszony, akinek unszolására adja be pályázatát a legtöbb ember, mert otthon nem hagyjákbékét. Az árvízkárosultakért. A polgármester és a főispán meleghangú felhívást intéztek városunk, illetőleg a vármegye közönségéhez, melyben az árvízkárosultak megsegítésére szólítják fel. Városunkban azonban nem látjuk jelét annak, hogy a közönség az emberbaráti ügyet méltóképen felkarolta volna. Ám ennek okát nem a közönségben keressük, hanem inkább a gyűjtés módjában találjuk fel. A polgármesteri felhívás arra szólítja fel a közönséget, hogy az árvízkárosultaknak szánt adományát »a 64.100. számú B. M. Árvízkárosultak segélyezésére, letéti számla Budapest elnevezésű postatakarékpénztár^ Számlára a poistán fizesse be. Ezek a befizetési lapok és bianco befizetési lapok a m

1. kir. postahivatalnál kaphatók«. Érdeklődtünk a dolog iránt és megtudtuk, hogy a postán előnyomattal ellátott hivatalos befizetési lapok nem kaphatók, csak bianco befizetési lapokkal szolgálhatnak. Azt is mondja a polgármesteri felhívás, hogy ha valaki feladta a postán adományát, akkor erről nyilvántartás céljából a polgármesteri hivatalt Írásban értesítse. Előre is megjósolhatjuk, hogy az adománygyűjtés ilyen körülményes eljárás mellett városunkban nem jár kivánt sikerrel. A pénzműveletekben kevésbbé járatos ember jóformán azt sem tudja, mi az a postatakarékpélnztári befizetési lap, s még kevésbbé azt, hogy ez bianco befizetési lappal helyettesíthető. Meg azután a mai zaklatott világban, hogyan kívánható az, hogy ha valaki befizette a postán egy-pengős, vagy tiz-pengős, vagy bármily összegű adományát, akkor álljon neki és erről Írásban értesítse a polgármesteri hivatalt. Enynyit igazán nem kivánhatuink a sokszor kényelmes — vagy idővel nem rendelkező — publikumtól ; de ennek a körülményes 'eljárásnak — mint fentebb is mondottuk — a minden pártfogásra méltó ügy maga vallja a kárát. Ennek pedig nem szabad megtörténnie, s ha mégis megtörténne, szégyen volna reánk. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a közönség minden teketória nélkül, a legegyszerűbb módon tehessen eleget hazafias kötelességének. (Sok esetben mindenüktől megfosztott magyar véreink felsegítését mi egyenesen hazafias kötelességnek tartjuk.) Van is erre mód: a közvetlen házankénü gyűjtés. Tudunk ivárost, ahol a jótékony nőegyesület tagjai osztották fel maguk között a várost és kopogtattak be minden házhoz adományért. Egy másik városban a hivatásos tűzoltók látták el ezt a nemes szolgálatot. És az eredmény — igen szép volt. Nem lehetne ezt a példát követnünk nekünk is? Még nem késő, még ezrek és ezrek nyújtják ki kezüket segítségért. Hozzuk helyre mielőbb a hibát és tegyük lehetővé, hogy városunk minden adakozni kész lakosa követhesse jó szíve sugallatát és a legközvetlenebb módon hozhassa meg áldozatát a magyar föld szerencsétlen árvízkárosultjaiért! Nánik Pál. Városi közgyűlés. — 1940 április 27. — Pápa város képviselőtestülete m. hó 27-én, szombaton dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A napirenden levő tárgyak között nagyobb érdeklődést a városi főügyész nyugdíjazásának és az ipariskolai szolga régóta húzódó ügye keltett. Mindkettőről a polgármester, illetve az állandó választmány javaslatával ellentétes értelemben döntött a képviselőtestület. Az elnöki bejelentések és a polgármester bánhidai vasúti igazgatósági tiszteletdíjának megszavazása után határoztak a kislakások építésére beérkezett ajánlatok tárgyában. Minthogy a fedezetül álló 80.000 P nem nyolc, hanem csak hét ikerlakás építését teszik lehetővé, ezek építését 10.900 P építési költséggel így osztották meg: 2—2 ikerházat fognak építeni Fa László O^íituiéJcot *MeMi£tíy£ ! Pápa, Horthy Miklós fő-utca 19. sz. alatt. és Kunt Testvérek, 1—1 pedig Holczinger Imre, Laluk Pái és Pados Ferenc. Az építkezésnek május hó végén meg kell kezdődnie. Ez után jóváhagyták a tókerti elemi iskola épületére vonatkozólag a kultuszkormánnyal kötött örök használati szerződést. A kötelező ravatalozás tárgyában készített szabályrendeletet a belügyminiszter utasításainak megfelelőleg módosították. Vitéz dr. Mezey Kálmán városi orvosnak a tiszti orvosi tanfolyamon való részvétele költségeihez 800 P hozzájárulást szavaztak meg. A villamostelepi alkalmazottak csökkentett illetményeinek folyósítása alkalmából dr. Jílek József a fizetések végleges rendezését sürgette. Megszavaztak 1000 P jutalmat a javadalmi hivatal tisztviselőinek. Ez ügynél Hajnóczky Ferenc kérte a felosztásra vonatkozó kimutatásnak bemutatását. A Szent Ferenc-rendiek templomának renoválására 2000 pengőt egyhangúlag megszavaztak. Szalay István és társai beadványát tárgyalták ez után, akik a 65-ik évet betöltött dr. Csoknyay János v. főügyész nyugdíjazásának kimondását kérték. A polgármester javaslata a nyugdíjazás mellőzését kívánta, mert ez parancsolólag nincs előírva, s mert a főügyésznek a teljes szolgálatából még három éve hiányzik. Dr. Sulyok Dezső Csoknyay tudásának és érdemeinek elismerése mellett az állami gyakorlatra és több kiadott rendeletre való hivatkozással kérte a nyugdíjazás kimondását, amit a képviselőtestület 26 szóval 3 ellen ki is mondott. Csajthay Sándor ipariskolai szolga illetményrendezési ügye, amely már vagy tíz éve foglalkoztatja a képviselőtestületet, került most napirendre. Az ügyet dr. Vathy Gábor, a jogügyi bizottság előadója, ismertette és a polgármester a jogügyi bizottság és az áll. vál. javaslatnak megfelelőleg azon az alapon foglalt a kérvény elutasítása mellett állást, hogy a kérelmező a városnak felfogadott szerződéses alkalmazottja. Ezzel szemben dr. Csarmasz Ferenc részletes jogi fejtegetésben e felfogás ellen érvelt, hangsúlyozva főkép azokat a miniszteri rendeleteket, amelyek az ipariskolai szolgáról szóló különböző határozatokban szerepeltek és amelyek csak rendszeresített alkalmazottakra vonatkozhatnak. Vitéz Karcsay Béla az alkalmazás alapjául szolgáló pályázati felhívás és a pénzügyi szempontok figyelembevételével a kérés elutasítása mellett foglalt állást, Szűcs Dezső ellenben a kérelem teljesítése mellett érvelt, kiemelvén főképpen azokat a nyomós szempontokat, amelyek a törvényhatósági kisgyűlést az e tárgyban előzőleg hozott képviselőtestületi elutasító határozat feloldásában vezették. A polgármester, dr. Csarmasz és az előadó újabb felszólalásai után a képviselőtestület többsége (16 szóval 11 ellen) a kérelem teljesítése, vagyis az illetményrendezés és a nyugdíjjogosultság kimondása mellett döntött. Dr. Pápai Lajos v. állatorvos újabb betegszabadság kérését Hajnóczky Ferenc felszólalása után az orvosi bizonyítvány alapján teljesítették. Vitéz Draskóczy István érdemeit képviselőtetületi tagságáról történt lemondása alkalmából dr. Pongrácz József elismerő szavai után jegyzőkönyvben örökítették meg. Több nyugdíj- és kegydíjkérvény elintézése után betöltötték a megüresedett bizottsági tagsági helyeket. Megválasztattak: állandó választmány: vitéz Hevessy József, jogügyi-bizottság : dr. Kis Gábor, pénzügyi-bizottság: Böröczky Lajos, községi iskolaszék: dr. Nagy György, villamosmü felügyelő-bizottság: msgr. Németh József, pénztári vizsgáló-bizottság: dr. Pongrácz József, nyugdíj-választmány: Szalay Lajos. Még több kisebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés fél 7 órakor ért véget.