Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-04-13 / 15. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Népi kultúra és civilizáció. Tudjuk, hogy egy ország ereje és bizton­sága nemcsak fegyveres felkészültségétől függ, hanem igen fontos pillére s a fejlődés út­vonalán elengedhetetlen föltétele népének kul­túrája, illetőleg civilizációja is. A tudomá­nyok és művészetek hivatásos művelői rend­szerint a városok, terjesztői a városból vi­kiékre vagy falura került tanult elemek, át-s Vevői pedig az itt született, itt élő, vagy itt munkálkodó falusiak. Minél erősebb a kapocs a város és falu között, minél jobban bízik a falu a város jóakaratában, annál erői­sebb a fejlődési lehetőség, annál biztosabb a szellemi termelés bősége és új források inyílása. Más szóval: annál biztosabban civi­lizálódik a falu, a nép, hogy ő is forrásává válhasson a falu új szellemi alakulatának, a inépi kultúrának. A falu szellemi téren nem sokat termel, de jó fogyasztója a városi ci-> vilizációnak. A kultúrát a város adja, mlely piacra dobva civilizáció formájában hódítja meg a falu népét. így hódította meg a villanyvilágítás, a közlekedés kedvelt eszközei (bicikli, motor, autó), a telegráf és telefon, de főleg a rádiói a minden iránt fogékony, egészséges falusi lelkeket. Amelyik falu népe már ott tart, hogy könyvet vesz, olvas, előadások és tanfolyamok hallgatásában, sőt rendezéséből is kiveszi a részét valami belső lelki kényszerűség hatása ialatt, az már a magasabb kultúra iránt is fogékony lesz. Maga is igyekszik a kultúrai munkásává lenni. Nem hivalkodás ez, hanem a lélek szomjának természetes kielégítése a szellemi élet üdítő vizeivel. Ennek az igazságát tapasztaltuk magunk is, amikor pár nappal ezelőtt tanúi voltunk a Csongor és Tünde előadásának. Nagyot néze­tünk, amikor a sájtót egy Vor ös mar t yne lő ­adásra invitálta az alcsúti ref. Leánykör, de még nagyobbat akkor, amikor előadás alatt a mosoly mindjobban eltűnt arcunkról s a végéin a legkomolyabban megállapítottuk, hogy itt nem csak a lelkes szellemi irányító, a taní­tónő, hanem maguk a szereplők is komoly terjesztőivé váltak egy magasabb rendű kultúc rának. Tudtunkkal falusi műkedvelők még nem merték olyan sok kockázattal járó nagy fábia vágni fejszéjüket. De hát a közmondás sze­rint: aki mer, az nyer. Alcsút műkedvelői sok próbálkozás után — mertek. S ha itt-ott •hiányzott is náluk az erő, mégis meg [k'ellett dicsérni nemes akaratukat. Miíntj a latin mondja: Ut desint vires, tamen est laudanda voluntas! Ez az akarat pedig; diadalt adatott. Azok a fiatal szereplők már nemcsak átvettek a város kultúrájából, ha­nem adtak is át valamit a népnek. Mert ami-4 kor láttuk (hisz résztvevő szemmel figyeltük), hogy az egyszerű közönség nem pusztán györ nyörködik gyermekeinek színjátszásában, ha­(nein komolyan figyeli a mese fordulatait, élvezi Vörösmarty csodás szép jköltői pyelvét, dicsekszik az előadás újszerűségén, helyesel és elméláz a tudós, a király, a kalmár, az éj­királynő életbölcseségeket árasztó beszédjén s szembeállítva a reális élet alakjait (Balga) az ideális küzdelem megszemélyesítőivel (Csongor) vitatkozik is, akkor örömmel állapí­tottuk meg magunkban, hogy ez már egy ma­gasabb lelki kultúra jele. Az alcsúti nép mel­lett sok magyar falú népe már a kultúra ma­gas iskoláját járja, hogy ne maradjon el a! várostójl is mint nemzet elől járjon a nyugati népeknek szellemi, nemzetfenntartó küzdel­mében. (sp.) Kérelem az árvízkárosultak érdekében. A Kormányzó úr Őfőméltósága f. hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával az árvízkárosul­tak megsegítésére országos adománygyűjtést méltóztatott engedélyezni. A legfelsőbb elhatározás végrehajtásakép a m. kir. belügyminiszter 57.500/1940. sz. alatt rendeletet bocsátott ki, mely a gyűjtésit az ország egész területén kormánybiztos ve-­zetése és ellenőrzése alá helyezte, egyben fel-' hivta a közigazgatási hatóságokat az akció eredményességének leghatékonyabb előmozdí­tására. Ezen rendelkezés végrehajtásaként és a minden magyart kötelező hazafias érzülettől indíttatva fordulok városom közönségéhez, összes hivatalaihoz, intézményeihez, egyesüle­teihez, hogy mint a múltban, úgy ezen orszán gos veszedelem idején is mindenki kivegye a maga méltó részét a segítésből. Az árvízkárosultak javára megindított gyűjtés hatalmas lendülettel folyik az ország minden részében és a második millió pengő felé közeledik. Azonban ez is nagyon kevés még ahhoz, hogy a rendkívüli méretű vesz:-* teségek pótolhatók legyenek, illetve a teljes (nyomorba jutottak felsegíttessenek. Az áldozatkészségnek tehát mindén ma­gyar részéről meg kell nyilvánulnia, senki­inek sem szabad az adakozásból kimaradnia. Ne feledjük el, hogy honfitársaink meg­imentésévjel a hazát mentjük. Bizalommal remélem, hogy Pápa város közönsége átérzi a magyar sorsközösséget és vagyoni helyzetének megfelelő felajánlást tesz. A hivatalnokok s általában fix fizetéses egyé­nek — a városi tisztviselők és alkalmazottak: mintájára — ajánlják fel havi összjövedelmük bizonyos százalékát, mások pedig vagyoni és jövedelmi helyzetüknek megfelelő adományt nyújtsanak. Az adományokat szíveskedjenek a 64.100. számú »B. M. Árvízkárosultak segélyezésére, letéti számla Budapest« elnevezésű postataka­rékpéinztári számlára a főpostán befizetni; Ezen befizetési lapok és bianco befizetési la-í pok) a m. kir. postahivatalnál kaphatók. Kérem, hogy a befizetésről, az összeg| közlésével hozzám értesítés küldessék, hogy a város közönségének összes adományai nyil­vántarthatok legyenek. Az adományok hirlapi­lag nyugtázva lesznek. Bízom abban, hogy Pápa város közönsége szintén segítségére siet sok hajléktalan, éhező, nyomorgó, mindenétől megfosztott magyar testvéréinek s kérem az ál­dozatos adományok sürgős eljuttatását. Pápa, 1940 április 10. Hazafias köszöntéssel: Hamiith János polgármester. íe Adományokat elfogad és továbbít lapunk kiadóhivatala is. Arcának díszt, szemének enyhülést adnak FOTOOPTIKA Kovács Imre vizsgázott látszerész mester szemüvegei Foto-cikkek, hő- és fajsúlymérők stb. raktáron Pápa, Kossuth Lajos utca 21. sz. ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vár­megye törvényhatósági bizottságaápr. 17-én, szer­dán közgyűlést tart. A közgyűlés napirendjére az al­ispán jelentése és még további 37 ügy van kitűzve. — Egyházmegyei lelkészértekezlet. A veszprémi ev. egyházmegye lelkészei folyó hó 10-én Pápán tartották szokásos tavaszi értekez­letüket. Az értekezletet megelőzően úrvacsorával éltek, amit Bárány László pápai hitoktató szol­gáltatott ki részükre. Az értekezletet Takács Elek főesperes nyitotta meg. Aktuális kérdések meg­oldására hívta fel a lelkészek figyelmét. Kegye­letes szavakkal emlékezett meg dr. Prónay Dezső elhunytáról s a lelkészek felállással áldoztak a kiváló egyházi vezér emlékének. Molnár Gyula b.-szombathélyi lelkész a gyámintézetnek, az ev. egyház szeretetintézményének hathatósabb fel­karolásáról tartott előadást. Hering János vesz­prémi lelkész, alesperes előadást tartott arról, „Mit tartalmazzon az új egyet, egyházi Agenda ?" Kóts Lajos lajoskomáromi lelkész pedig a „Lelki­pásztori megfigyelések néplélektani szempontból" c. értekezését adta elő. — Halálozások. A pápai Bencés gimná­ziumnak nagy gyásza van. A gimnázium 1 jó­nevű rajztanára Boksay Endre 58 éves korában elköltözött az élők sorából. Szorgalmas életé­inek legnagyobb részét Pápán töltötte, hol nemcsak mint rajztanár, hanem mint egyhá-i zának tagja és egy időben mint a helybeli Iker. szoc. pártnak elnöke is tevékeny részt vett városunk kultúrális és politikai életében. Huszton született 1882-ben. Iskolái elvégzése után rajztanári oklevelet szerzett. Működését Turócszentmártonban kezdte, de már 1910-ben Pápára került a bencés gimnáziumhoz. A vi­lágháborút becsülettel végigküzdötte mint tar­talékos főhadnagy. Súlyos ideg- és gyomor­baja vitte a sírba a jó embert, a jó tanárt ési jó családapát. Halálát özvegye és négy gyer­meke siratja, köztük Boksay Endre városi közigazgatási gyakornok is. A megértő kedves [kollégától mi is búcsúzunk és osztozunk a család fájdalmában. Őszinte és mély részvéttel értesültünk, hogy Szabó János, volt pápai m. kir. mező­gazdasági szakiskolai igazgató f. hó 5-jén, éle­tének 57. évében Baján elhunyt. Pápán mint­egy tíz évig működött s közvetlen., úri egyé­nisége és jósága sok barátot és tisztelőt szer-> zett neki. Bajára csak a mult év őszén került^ teli tervvel és új reménységekkel. Szívbajjal azonban úgy megviselte, hogy élete java kon rában váratlanul kidöntötte élete érős ma­gyar fáját. Földi maradványait Bajáról Domb­1 óvárra szállították, ahol a ref. egyház szer-: tartása szerint a családi sírboltba helyezték! örök nyugalomra. Halálát özvegye, leánya dr. Schrenckh Pálné, továbbá Elemér és Miklós fiai siratják. — Gyümölcstermelők egyesületének gyűlése. A GyOSz pápai alakulata évi rendes közgyűlését f. hó 7-én tartotta lic. Rácz Kálmán elnök vezetése mellett. Elnök megnyitója után előterjesztették az 1939. évi pénztárosi jelentést, melyet a közgyűlés helyeslőleg tudomásul vett. Örömmel vették tudomásul, hogy a pápai kör­zetnek immár hét darab permetező gépe van, miket a tagok szívesen vesznek igénybe. Hasz­nálati díj tagoknak 50 fillér, nem tagoknak 1 P. A közgyűlésnek fontos határozata volt, hogy a földmívelésügyi miniszter és Pápa város támo­gatásával gyümölcsaszalót létesítenek. Végül bejelentette elnök, hogy az egyesület tagjait a tavaszi permetezéshez elegendő rézgáliccal el­látta, s a jövőben is igyekeznek a tagokat vé­dekező szerekkel akadálytalanul ellátni.

Next

/
Thumbnails
Contents