Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-03-09 / 10. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Holttányilvánítás. A világháború borzalmai közepette, vagy szibériai fogságában sok-sok harcos tünt el és veszett el nyomtalanul. Sorsukról, nyomtalan eltűnésükről, haláluk helyéről és idejéről sem a hozzátartozók, sem a hatóság nem tudott semmit. Ez a bizonytalanság megnyújtotta a gyász idejét néha egy évtizednél isi hosszabb időre s megakasztotta egy új élet kezdését az élők számára mindaddig, mig az eltiint harcost hivatalosan holttá nem nyilvá-í nította a hatóság. Ezzel az aktussal aztán új életet kezdhettek, vagy törvényesíthették életviszonyukat a türelmetlen hátramaradottak . . Ilyenforma eset történt a mult héten egy háborús-állam, egy »harcos« köztársaság történetében is. Furcsa eset, de megesett... Chamberlain, az egykori Cseh-Szlovákia nagy garantálója, legutóbbi beszédében már nem beszélt Lengyelország és Cseh-Szlovákia helyreállításáról, hanem csak a lengyel és cseh függetlenségről. Az angol miniszterelnök a szövetségesek háborús célkitűzéseiről szólva végre valahára elhagyta a mondvacsinált, hírhedt benesi »Cseh-Szlovákia« elnevezést. Mi más ez, amit a hozzátartozók régen sejtettek és tudtak, mint Massaryk államának a »nagy harcos«-nak leghivatalosabb hangú holttányilvánítása? ... Most aztán nyugodtan kezdhetnek új életet az utódállamok. A csehszlovák köztársaság föltámasztásának utópiája ném zavarja Szlovákia önállóságát. Hiszed Cseh-Szlovákia helyreállítása nemcsak a mi bőrünkre menne, hanem összeférhetetlen volna Szlovákia függetlenségével is, amint azt az Avvenire római lap is megállapítja. A nyugati hatalmak nem jöhetnek ellenkezésbe önmagukkal, mert vagy Csehszlovákiát élesztik újra s akkor megszűnik Szlovákia, vagy Szlovákia marad független s ez esetben nem támadhat föl a Csehszlovák köztársaság... De hogy is támadhatna föl, (még ha akarna is) hiszen eltemette Németország, most pedig megtörtént Anglia részéről a hivatalos holttáp nyilvánítás is! (sp) Falu és város* A magyar községek tegnap kezdődött III. kongresszusán, melynek külön súlyt és jelentőséget adott Teleki Pál gróf miniszterelnöknek ott elhangzott és a mai válságos időkben a községi és egyértelmüleg vele a nemzeti hivatást is reflektorszerü fénnyel bevilágító nagy beszéde, szóba került ismét a magyar falu és város viszonyának kérdése is. Örök probléma ez. Nemzeti újjáébredésünk óta eltelt több mint száz év alatt annyiszor és annyiszor került megvitatás alá, hogy szinte úgy látszik, nem is lehet róla újat mondani. Részünkről azonban úgy véljük, hogy a téma kimeríthetetlen. Nem értek le gyökeréig azok, akik a mult században, a városok fejlődésének és csodálatos fellendülésének idején, ezek jelentőségét túlbecsülve, megfeledkeztek a magyar nép nemzetfenntartó erejéről és szintén némi túlzás környékezi azoknak felfogását, akik egyedül és kizárólag a népi elemre akarják alapítani a nemzeti nagyság minden fenntartó oszlopát. Elfeledik ez utóbbiak, kiknek a lényegben természetesen igazat kell adnunk, mert igazolják őket a mult történelmének véres és dicsőséges századai, elfeledik azt, hogy a mai városnak, a városi intelligenciának számottevő része éppen a faluról került ki, tényleges kapcsolatot és ami ennél még jóval fontosabb, érzésbeli közösségét fenntartotta és ma is ápolja a valóban „a nemzet törzsét alkotó" falu népével és így voltaképpen a falu és város lakossága egy és ugyanazon faj hajtásaként magasabb nemzeti törekvések terén is egy kell, hogy legyen. Arra a bizonyos egységre, amit gyakrabban hangoztatnak, mint amennyiszer megvalósítására törekednének e mai világrendítő és világformáló időkben, amikor nem lehet tudni, mely percben lesz szükség újabb, még soha nem látott olyan erőfeszítésre, melynek acélos biztosságot egyedül a teljes és tökéletes egység adhat, még inkább mint valaha szükség van arra, hogy a város a maga egyetemében, tehát nem csupán azok, akiket ezek a fent érintett vonatkozásaik amúgy is a faluhoz fűznek, együttérezzen, együtt éljen, együtt haljon a falu népével. Faluról a városba, városból a faluba kell kölcsönösen kiáramlani azoknak az energiáknak, amelyek megdönthetetlen falanxként kovácsolják össze a magyar föld minden lakosát. Vigyázó szemünket vessük észak felé s lássuk, hogy a falu és a város együttes ereje békében és háborúban egyaránt csodát tehet! A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara javaslatai. A F. M. Kamara a mezőgazdasági, termelés jövedelmezőségének biztosítására s egy »Legfelsőbb Gazdasági Tanács« felállítására vonatkozólag javaslatot dolgozott ki és azt valamennyi mezőgazdasági érdekképviseleti testületnek megküldötte hasonló állásfoglalás végett. Az érdekes javaslat főbb bontjait az alábbiakban közöljük: A mostani rendkívüli viszonyokra való tekintettel az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa a különböző mezőgazdasági és ipari termeivények árát megállapítja, amit helyesnek kell tartanunk, hogy közgazdasági életünkben és pedig úgy a fogyasztás, mint a ter-i melés terén vissszás helyzetek ne álljanak elő. A legutóbbi időkig csak elvétve mutatkozott némi rendellenesség és az ármegállapítások kijátszása, de félő, hogy a jövőben, amidőn egyes közszükségleti cikkekben máris hiány mutatkozik, azok árai ki fognak ugrani, vagy azok magasabb ármegállapítás reményében el is fognak tűnni, — amilyen jelenségeket máris látunk, — miért is a mezőgazdasági kamarának, mint törvényes érdekképviseletnek, kötelessége figyelemmel kísérnie a mezőgazdasági termeivények és egyéb szükségleti cikkek árait és ha azt látja, hogy a mezőgazda-* sági és ipari árak között nagy eltérés mutatkozik, a kormányzat figyelmét fel kell hívnia a szükséges intézkedések megtételére. A mezőgazdasági kamarát, mint a gazdák érdekeinek képviselőjét azonban elsősorban — bár figyelemmel kíséri az ipari árakat is — a mezőgazdasági termeivények áralakulása iérdekli s ezen a téren feltétlenül meg kell. szüntetni azokat a visszásságokat, amelyek közgazdasági vagy termeléspolitikai téren "jelentkeztek és jelentkeznek. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara közgazdasági szakosztályának 1939. évi december hó 22-én megtartott ülése azért különösen mezőgazdasági vonatkozásban foglalkozott ezzel a kérdéssel és albisi Elekes Gyula kamarai alelnök, mint a közgazdasági szakosztály elnöke ismertetvén a kérdést: a Kamara közgazdasági szakosztálya egyhangúlag elfogadta az elnöknek indítványát és a következő határozatot hozta: 1. A Kamara intézzen átiratot az összes gazdatársadalmi érdekképviseleti szervekhez, hogy mezőgazdasági termelésünket fenyegető fentvázolt körülményeket vegye beható tárgyalás alá és hozzon ebben hasonló állásfoglalást, amely 2. megkívánja a mezőgazdaság és annak termelése iránt a megfelelő elismertetést, amely célszerű árpolitikában nyilvánul meg és megteremti a gazdaságok részére az előállítási, illetve termelési költségeken kívül a rendes és tisztességes hasznot, amelyet ezideig minden más termelési ág — egyedü,l a mezőgazdaságot kivéve — élvezett. Ennek érdékében pedig, 3. alakíttassék meg sürgősen a legfelsőbb Gazdasági Tanács«, amely a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, pénzügyi, közlekedésügyi stb. szakembereink közül azokat foglalja magában, akik nemcsak szakmájuk reprezentánsai, hanem a gyakorlati élet terén is a legjobbaknak bizonyultak. Ennek a Tanácsnak a feladata volna: a) hogy részben a belföldi termelés feltételeit megteremtse azáltal, hogy minden ter-> melési ágnak egyformán biztosítsa a létalapját tökéletes árpolitikával, részben hogy a külföldi behozatal és valutaszerzés felárát ne fizettesse meg egyes termelési ágakkal, miként a valutanyereséget se juttassa egyik termelőnek sem, mert csak így lehet igazságos és állandó termelési feltételeket biztosítani; b) hogy felállítsa mindennemű belföldi előállítási és értékesítési ár szabályozásával az összhangzatos belföldi termelési árutarifát — függetlenül a külföldi forgalomtól, amelyet viszont az egész belföldi gazdasági élet előnyére és hátrányára, de annak egyes ágaitól elkülönítve kell keresnünk és ezzel állandóságot adnunk a magyar gazdasági életnek; c) hogy a háborús bonyodalmak befejezése után biztosítsa a zavartalan átmenetet a békebeli termeléshez és annak tényezőit összhangba hozva, mentesítse gazdasági életünket olyan behatásoktól, amelyek arra káros kihatással lehetnek. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara nevében: Vucüetich György s. k. igazgató. Szentmártoni Radó Lajos s. k. elnök.