Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-11-23 / 47. szám

Ft é S - passzayfe' re f. püspök urnák Jókai-utca. Helyben. ÍINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Két dátum. (B. É.) Akkor is ilyen borús, esős no­vemberi nap volt. Vörös rongyok hamis tüzeit áztatta, koptatta a felhők könnye s mégis ma­gyar szemekben bizakodó örömmel mosoly­gott a büszke remény és akarat. Ma huszon­egy éve. Istenem, milyen nagy utat m'ér a két dátum: a budapesti és a kolozsvári bevonu­láséi 1919-ben jött fehér lován a fővezér, aki nem akarta hallgatni a fű növését Kenderesen, s 1940 őszén bevonult Kolozsvárra. A »bűnös Buaapest« meg áradó lélekkel ujjongott a Férfi jöttén, akit kicsiny, de kemény csapat követett, hogy hozzák a nemzeti megújhodás hitét, akaratát, munkáját. Hozták a szegedi gondolatot, amely hirdette a keresztény és nemzeti lélekben megigazult szociálizmus népi parancsait, s a vén Európában e földön ka­pott hangot először az új világ .ok nagy igaz­sága. Nehéz válságokkal telt volt ez a két év­tized. Ám a nemzet állta a megpróbáltatáso­kat, mert a Gondviselés megvilágosító jósá­gából nagybányai Horthy Miklós vette kezébe az ország sorsát. Kormányzó urunk zászlója alá sorakoztak fel a megtépett, kifosztott, meg­csúfolt magyarság csonka milliói s ma, ime, háromszor megnagyobbodott ország hódol a szegedi gondolat legendás vezére: vitéz nagy­bányai Horthy Miklós Magyarország kor­mányzójának nagysága és bölcsesége előtt. A magyar honvéd újra ott áll a keleti. 'Kárpátok gerincén az egykori nemzeti hadse­regből egy tettekkel tényező középhatalom erős és büszke hadserege lett, barátunk Európa két legnagyobb hatalma, s hol van már az a népszövetségi gyűrű, amely szuronyok és be­tonerődök erdejével, tömegével lesett a ,ma­gyarral Új Magyarország áll az új Európá­pában, vigyázó posztján s kormányzó urunk bölcs és áldásos irányítása mellett kivülma­radhattunk az új háborún. Sokat szenvedtünk az elmúlt huszonegy év alatt, d !e kétségbe nem estünk, hanem dolgoztunk keményen. Hittünk a feltámadásban és tudtuk, hogy kormányzó urunk az egyedül járható jó útra irányította a magyar életet. S ha elborul is a tekintetünk, hfa a keser­ves két évtized szenvedéseire és válságaira gondolunk, derű száll a lélekre, öröm és uj­jongás, hiszen nagy a mi jutalmunk', a sok kín és nyomorúság ára, miénk újra Kassa, az er­dős Kárpátok, Kolozsvár, Székelyföld!... Azon a borús novemberi napon, amikor fehér lován bevonult Budapestre maroknyi nemzeti kato­naságával az akkori fővezér, verte és tisztí­totta a pesti utcát a szomorú őszi eső. Éppen mint most. De milyen boldog, nagy különbség van az akkor és a ma között. Akkor csak a fanatikus hit, egy férfiú magyar ereje tartotta bennünk a lelket, ma az elért eredmények, a jövőt építő munka és az országgyarapító felé áradó hódolat, szeretet és hűséges bizalom emeli történelmi hivatásának felelős betölté­sére a nemzeti öntudatot! LŐWY BUTORHÁZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR Drágaság, fizetésemelés. Az ország tiszfviselőtársadalma öröm­mel vette tudomásul a kormány szociális in­tézkedését a fizetésemelésre vonatkozólag!. Nagyon helyes és célszerű volt ezt a problé­mát gyakorlatilag megvalósítani, mert a mai súlyos, nehéz viszonyok között, hogy is tudna megélni egy kisebb fizetésű tisztviselő ab­ból a neki nyújtott silány összegből, amelyet fáradsággal véghezvitt munkája után minden hónap elsején kezébe adnak, amikor lakbért fizet, ruházkodnia kell. Természetes, hogy a megélhetést' is biztosítani kell, mert éhes gyomorral nem igen megy a munka; ha pedig családos, a gyerekeket ruházni, iskolába já­ratni első és legfontosabb szülői kötelesség 1. Már most az a kistisztviselő, vagy alkalma­zott több évi szolgálata mellett is csak 150— 180 P-t kap. Ebből a kis fizetésből elképzel­hetetlen úgy megélni, hogy kívánni valót ne hagyjon maga után. Felemelték a fizetést 7o/ 0-kal. Szép és he­lyén való, de ugyanakkor figyelembe kellene venni azt a mérhetetlen drágaságot, mely a kisember vállaira nehezedett. Arányosítani kel­lene a drágasággal a fizetéseket, mert ha arányba állítjuk a mai drágaságot a fizetéssel, nagyon szomorú képet kapunk. A tisztviselő elmegy a ruhás boltba, felesége pedig a piacra, vagy más fűszeres üzletbe, pénzéért kap is, nem is valamit. Odahaza azután az ilyenek el­keseredést szülnek, mert a nyugodt családi életnek nincsenek meg az exisztenciális felté­telei. Pedig mi kell ahhoz, hogy a kistiszt,­viselők körében a legteljesebb megelégedés legyen úrrá? Fizetésrendezés legegyszerűbb gyakorlati keresztülvitele olyképpen, hogy a legkisebb fizetés 200 pengőben állapíttassák meg. Ez igazán nem nagy kívánság. Ezt a differenciát nem igen venné észre az állami háztartás. Ha ez bekövefkeznék, igazi, dolgozó és megelégedett tisztviselőmunkásai lennének az országnak. Eme első és legfontosabb kérdést kell tehát napirendre tűzni az illetékes ténye­zőknek, mert ez a pont a legkényesebb, mely évek óta vár már rendezésre. Nemcsak a tiszt­viselőkről, hanem a más kisebb munkás sor­sáról is szó van, melyet szintén szociális úton kell megvalósítani. Ezek azok a megoldásra váró kérdések, melyeknek gyakorlati keresz­tülvitelével hosszú időre nyugvópontra le­hetne hozni a tisztviselői kérdés égető prob­lémáját. Nem kell napidíjas, havi díjas, napi­béres, havibéres, díjnok, kezelő tisztviselő, alkalmazott. Szüntessék meg ezeket az álláso­kat, ellenben, akit komolyan alkalmazni akar­nak, nevezzék ki a XI. fiz. osztályba, ahol lehetőség nyilik előtte a jövő megalapozására. így vannak a jelenlegi kistisztviselők, a díjnokok, kezelők, akik várják a XI. fizetési osztály örömkapujának a kinyitását, mert ad­dig csak ideiglenes számukra az a kis pozí­ció, ahol erejüket kifejtik a haza érdekében éveken keresztül. Nálunk is vannak, akik mint kezelők kényes ügykört töltenek be ai város­nál s megszűnt a további előmenetel a fizetés szempontjából, mert 19 éve kínlódnak abban a reményben, hogy a nap majd rájuk is süt egykor. Ezeket az állapotokat minél előbb meg kell szüntetni, mert hiába, a jól végzett tiszt­viselői munka adja meg az ország fejlődési alapjának fundamentális szilárdságát. Éppen ezért a komoly és jóleső szociális tenniakarás mellett nyilt látást, humánus ér­zést és az életnívónak a körülmények és idő parancsolta megjavítását, emelését kérjük új­ból az illetékes tényezőktől. Matics József. ÚJDONSÁGOK — Dr. Antal István folytatja választó­kerülete községeinek látogatását. Képviselőnk f. hó 23-án, szombaton délután érkezik Pápára s még ezen a napon meglátogatja Mezőlak és Nyárád községeket. Majd 24-én, vasárnap dél­előtt Dáka és Nemesszalók községeket keresi fel. Mindenütt különös figyelmet szentel a köz­viszonyok és egyéni helyzetek behatóbb vizs­gálatára. Képviselőnk a vasárnapi kora dél­után óráiban visszatér a fővárosba. — Szent Erzsébet ünnepség. A pápai »Szent Erzsébet Leányklub« — mint a Kat. Leányok Orsz. Szövetségének pápai csoportja, nov. 18-án, hétfőn este rendkívül nívós elő­adás keretében áldozott magyarországi szt. Erzsébet emlékének a Jókai-Mozgóban. A klub vezetősége mindent megtett, hogy az érdekes­nek és értékesnek Ígérkező ünnepségen telt ház fogadja a jórészt vidéki szerejplőket. Szó­lás Kató szépen kidolgozott megnyitója után egy hatásos 'melodráma következett szent Er­zsébetről Zabrana Margit előadásában. Elő­kelő föllépése és átszellemült hangja jól illett a szép melodráma 'tartalmához 'és hangulatá­hoz. A hangulatfestő zongorakíséretet Tóth Gizella látta el. Az ünnepi beszédet dr. Szé­kely László kőszegi plébános tartotta. Propa­gandaelőadás volt, melyben a kat. egyház szervezetét, erejét és varázsát az apostoli hitvallás alapján fejtegette. Nyugodt, kiegyen­súlyozott előadó Székely, aki nem retorikai fogásokkal, hanem reális képeivel, választé­kos stílusú, költői nyelvével és őszinteségé­vel ért el nagy hatást. Utána Domokos László zongoraművész ült a zongorához. Nyugodt, higgadt előadó ő is, akinél — nem tudni — a lelki elmélyülést tartsuk-e nagyobbnak, vagy a,biztos technikát? Az tény, hogy elmélyülés és technika szoros harmóniában volt az ő játékánál, ami biztos feltétele a sikernek. Ez­után a KLOSz-tagok némajátékban (mozdu­latművészet) mutattak be egy jelenetet Szt. Erzsébet életéből. E számot Szabó Melánia kísérte — a "falak mögött — zongorán. Majd' ismét dr. Székely László lépett a rivalda elé: és költeményeiből olvasott fel valami tizet. Szabad verselésű költeményeiből is egy mé­lyen érző és gondolkozó embernek ismertük meg, akinek lantján a szatíra hangjai is föl­csendülnek emberi gyarlóságok megéneklése közben. Szebb példányok voltak: A holló fia, A remete, Harang és ágyú, Ha meghalok. Ne­künk a Harang szava tetszett legjobban. Ver­seit megérdemelt tapsokkal honorálta a közön­ség. Végül Domokos László a »hangok nagy tanárjának«, Lisztnek egy indulójával zárta be a jól sikerült estét. — Itt jegyezzük meg, hogy a zongora — sajnos — nem hangver­senyzongora, amilyent pedig egy művész já­téka megérdemelne. — Továbbá, hogy Erzsé­bet virágaiból juthatott volna néhány pálma, vagy ficus, dracéna (ha nem is rózsa) a szín­pad földiszítésére. '(Palisander.) — A Jókai-kör évadnyitó ülése. A pápai Jókai-kör 1940. november hó 24-én, vasárnap délután 6 órakor a Nőnevelő-intézet dísztermé­ben közgyűlést és évnyitó előadóülést tart. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. Főtitkári jelentés. 3. Pénztárosi jelentés. 4. Számvizsgáló választása. — Az előadóülés mű­sora: 1. Újabb verseiből felolvas Zsilinszky Margit. 2. Elbeszéléseiből és verseiből felolvas Varga László. 3. Erdei dal. Játssza a Főiskolai Zenekar Szabó Sándor vezényletével. — Decem­ber 8-án a kör Erdélyi Estje.

Next

/
Thumbnails
Contents