Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-11-02 / 44. szám

J nA n* i Ft és Mélt. Medgyasszay Vince ref. püspök úrnak Jókai-utca. Helyben. K MINDEN SZOMBATON bzéfkesztősé g : Levente-utca 22. szám. Előfizetés 1/

i évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Politikai halottak napja. Mindszentek estéjén és halottak napján minden fájó sebünk fölszakad, mikor a temetőben járva megállunk elköltözött kedveseink virágos, nagy jeltelen sírhalma előtt. Ez a megállás egyrészt halvány hálaadás az elvett földi jókért, másrészt erőmérítés az elhunyt nagy szellemek árnyaival való jótékony lelki társalgás tényéből. A sok politikai halott sírhalmai közül — az elnyert boldog javak, főleg Erdély birtokában — álljunk meg hosszabb időre Gömbös Gyula virágerdős, de méltó jellel még meg nem örökített sírja előtt és idézzük az ő nagy alakját. Magyar hitünk, politikai meggyőződésünk, hogy ez kötelességünk. A halála negyedik évfordulóján a róla szóló megemlékezések egyik legtalálóbb megállapítása, mint a Move írja: Tragédia az, hogy korán jött és korán távozott. Akkor hirdette a közösségvállalás legmagasabbrendű gondolatait, amikor azok még az általunk! majmolni szeretett nagy világban idegenül és ellenségesen hangzottak. Ma, amikor a közösségvállalás — nevezzük fascizmusnax, nemzeti szocializmusnak, fallangizmusnak, vagy bárminek e világáramlat nemzeti változatait — gondolatvilága úrrá lesz anyagon és emberen, soraink paradoxonjainak nyomán megrezdült bennünk az aggodalom: csak ne szülessék belőle valaki, olyan valaki, aki későn jön és későn megy. Mert abból még nem származott nemzetre baj, ha valaki, miként Gömbös, korán jött és korán ment, de abból már számtalanszor, nehéz időkben pedig mindig, — ha valaki későn jött. Az előbbiből egyéni, az utóbbiból nemzeti tragédia válhat. Az élő Gömbös korán jött tés korán} távozott; a szellem Gömbös nem jön és nem megy. Itt él közöttünk, folytatja és végzi bennünk és körülöttünk azt a munkát, amelyet az élő Gömbös be nem fejezhetett. Akkor nem kellett, most jó volna! Most kellene! Ő az a XX. század politikai halottjai közül, akire nagyon ráillik a bujdosó kurucnak a nagy Rákócziról szélben született éneke: Halóporomból is föltámasztanátok; összeszednétek még porhanyó csontimat. Mi — szedegetjük. A haza és a nemzet javára. (sp.) Az ócskavas hasznáról. »Angliában felrobbantják a hidakat, de nem azért, hogy így védekezzenek a németek fenyegető partraszállása ellen.« Ezt a 13—14 szóból álló érdekes jelentést az »Új Magyarság« szept. 25-iki számában olvastam. Az alábbiakban pedig azt fejtegeti az említett cikk, hogy azért vált szükségessé a hidak felrobbantása, mert elfogyott Anglia vaskészlete, vagy legalább is fogyóban van. Ehhez az angolok részére szomorú helyzethez szeretnék néhány észrevételt fűzni Pápa városi szempontból. A m. kir. kereskedelmi miniszter a közelmúltban ócskavas-kereskedői szakra 18—25 év közötti férfiakat képeztet ki havi 80 P díjazással. Micsoda nemzetgazdasági előnyt fűz a keresk. min. ehhez a szemétre hordott ócskavas gyűjtéshez és érdemesnek tartja a kiképzendő férfiaknak havi 80 P díjat kifizetni és az ócskavaskereskedésben kiképzett fiatalokat olyan reményekre jogosítja fel, hogy az azzal foglalkozó erre jövőt és családot alapíthat. A mult hónapban mikor még az erdélyi [kérdéssel nem voltunk elfoglalva, a rádió esetről-esetre bemondta az egyes városokban jgyüjtött ócskavas- eredményt vagontételekben. Szeptember 13-án »Nyersanyag a gazdálkodás szolgálatában« címmel ifj. Sorg Antal előadást tartott, szintén a rádióban, melyben kifejtette az összes nemes és nem nemes fé^ mek nemzetgazdasági szempontból rendkívül fontos minden kis darabkára is kiterjedő hasznát. Szeptember hóban egyik nap az acsádi 'út és a csornai vasúttöltés között a városi szemétlerakodó mellett vitt el az utam. Minthogy pedig utamnak semmi célja sem volt, ráértem szemlélődni. Feltűnt, hogy a városi szemétdombon (ami még nem került az oda hordott szemét alá) legalább félvagonra becsülhető (nem súly, hanem térfogatra) az ott látott ócskavas. Ez annál inkább valószínű, mert ha meggondoljuk, hogy az összes vaskereskedésben, edényes boltokban eladott vasnemüek végeredményben ócskavas állapotban legnaigyobb részt a szemétre, illetve az asszonyok nyelvén szólva: pokolra kerül (»dobd a pokolba«), akkor gondolkoznunk kell azon, hogy évente milyen jelentős »nemzeti vagyon« kerül a szemétbe? Vájjon nem lehetne-e ezt a kincset kis körültekintéssel megmenteni az ország javára? Ha tégladarabokat, cseréptörmelékeket, követ és hasonlót nem szabad a szemét közé keverni, akkor a vashulladékot inkább szigorúbban el lehetne tiltani, hogy a szemétbe kerüljön. Az ócskavasat tessék a háznál összegyűjteni és alkalomadtán mint nemzeti vagyont, amikor kérik, beszolgáltatni. Ha pedig a már régebben odahordott szemét alatt is annyi az eltemetett vashulladék, mint amennyi felül szétszórtan hever, talán ezt is lehetne szükségmunkásokkal kibányásztatni. Vagy esetleg kilogrammonként ócskavas súlyban a kiszedőktől átvenni. Ki tudná megmondani, hogy — ne adja az Isten — mi is mikor leszünk kénytelenek

1 a vaskerítéseinket, hidainkat az angolokéhoz hasonló cél szolgálatára lebontani! Nem! Ekkora nemzeti vagyont ne hagyjunk elveszni. Gyűjtsünk ócskavasat, csontot, papirt, rongyot stb. Használható és eddig a szemétre hányt dolgot! Sok-sok százezer pengőt takaríthatunk meg vele a köz javára. Cziller Péter. TEMETŐBEN. Mindenhol sok-sok virág, Fehér emlékek, halk imák A temetőkertben. Aki kívülről betér, Alig hallani, úgy beszél, A nagy néma csendben. És Ő, ki idelent maradt, Virágos szemfedél alatt, Vájjon tud-e róla ! Hogy ott fönn mennyi jaj fakadt, És mennyi álom szétszakadt, És könny hullott azóta! Szalay Károly. Minden szombaton és vasárnap est

e disznótoros vacsora az Edelényi=vendéglöben. Antal István képviselőnk választókerületében, A pápai választókerület életének történetében mindig a nagyszerű és felemelő emlékek közé fog majd tartozni az a szinte hősies erőfeszítés, amelyet Antal államtitkár, képviselőnk végez választókerülete és annak közönsége dajkálásáért. Ez az önmagát odaszánó elhatározás hozta most is október hó 26-án, szombaton délután meleglelkű hitvesével és dr. Ágh János min. oszíálytanácsos kíséretében városunkba, ahonnan már az estére hajló időben Lovászpatonára ment. Itt hatalmas tömeg várakozó érdeklődése fogadta s dr. Miklós István körorvos üdvözlő szavai után megkezdődött az a beszélgetés, amelyet mindenki feszült figyelemmel és zaios helyesléssel kísért. Ennek az ünnepélyes estélynek kedves élménye volt annak a három kicsiny leánykának szavalata, akik virágcsokrokkal is kedveskedtek a jövő magyar nemzedék életéért küzdő képviselőnek. Stirling János plébános zárószavai nemcsak a köszönetet tolmácsolták, hanem kifejezést adtak azoknak a közérdekű kívánságoknak, amelyeknek megvalósítása a község megizmosodását szolgálja. Képviselőnk a késő esti órákban érkezett vissza Pápára, ahol másnap, október 27-én vasárnap délelőtt az új járásbírósági épület helyének tanulmányozásával foglalkozott, majd Ugodra ment, ahol díszkapú s a ragaszkodó szeretet érzéseit hordozó tömeg fogadta. Először Kozlovszky Iván főjegyző köszöntötte megkapó szavakkal Antal képviselőt, aki nyomban megkezdte választóival az értekezést, amelyet Dragovits István esperes-plebános vezetett és zárt be; A megbe-; szélések, valamint a panaszosok és kérelmezők meghallgatása hosszú időt vettek igénybe s meggyőzték a nagyszámú érdeklődőt arról, hogy Antal képviselő gondos atyai kézzel vezeti választókerületét. Képviselőnk a kora délutáni órákban visszatért a fővárosba. (Sz. D.) ÚJDONSÁGOK. — Hősök ünnepe. Mindenszentek napján délután 3 órakor az alsóvárosi temetőben hősi emlékünnepet tartottak. A hősi halottak keresztje előtt a virágokkal borított hősi síroknál folyt le a kegyeletes ünnepély. A tanítóképző-intézet énekkara a Magyar Hiszekegy-et énekelte el, maja Bíró Lucián bencés igazgató képett a dobogóra és magasan szárnyaló beszédben méltatta a világháború hős halottainak erényeit és példaképül állította oda a ma élő nemzedéknek, hogy nyomdokaikon haladva tanuljanak meg nemzeti eszményekért lelkesedni és ha kell, azokért meg is halni. A beszéd nagy hatást tett a jelenvoltakra. Szabó Ernő V. éves tanítójelölt igazi átérzéssel szavalta el »Három székely ' katona« című szép tartalmú költeményt. Á tanítóképző-intézet énekkara ezt megelőzőleg egy halotti éneket adott elő, majd a Himnusz intonálásával ért véget a felemelő emlékünnepély. — Reformációi emlékünnepek. Városunk pvotestáns közönsége mély átérzéssel ülte meg október 31-én a reformáció emlékünnepét. A templomokban istentiszteletek voltak, iskolai ünnepélyeket tartottak. A ref. templomban Ólé Sándor lelkész, az evang. templomban Smideliusz Ernő hitoktató s.-lelkész hirdette Isten igéjét. — A nönevelö-intézet délelőtt 11 órakor tartott ünnepélyén Kiss Sándor theol. m. tanár