Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-09-14 / 37. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Szépséghibák. Nem szívesen írunk senki és semmi szépr séghibáiról, hisz a sorok rovása alatt is újra átéljük azokat a kellemetlen érzéseket, amelyeket a hibák, vagy hiányok közvetlen látása kelt bennünk. De ha e hibák nem olyanok,, amilyeneken már nem lehet segíteni, akkor kötelességünk fölemelni figyelmeztető szavunkat, hogy a gyógyítás lehetőségére rámutassunk és fölhívjuk a hivatásos fórumok figyelmét, hogy lépjenek a cselekvés terére. Gyógyítsák a beteget, tüntessék el a szépsége hibákat, nehogy a hibák, mint a szép testen a sebek kellő kezelés híján, elharapózván, deformáló hiányokká váljanak. Az idült bajt pedig vagy nem lehet gyógyítani gyökeresen, vagy csak mérhetetlen áldozatok árán. Kedves és szép kis városunkról van szó, amelynek utcáin, terein, házain, fáin és virágain az idén mind több és több szépséghibát fedeztünk fel. E hibák hónapról-hónapra nagyobbak lettek s napról-napra kiáltanak segítségért. A közel múltban elhagyatott házairól írtunk a városnak, most más (talán kisebb) hibáira mutatunk rá. Kisebbekre, de nem kevésbbé fontosakra, mert kicsinyekből ítélhetjük meg legjobban egy ember, egy közület, egy város karakterét. Ha Pápa utcáin Árgus-szemekkel fölfedező sétát teszünk., akkor legelőször is az ötlik szemünkbe, hogy a magánházak tatarozása nagyon-nagyon sok kívánnivalót hagy fenn. Sajnos, itt az ősz, ezért nem sok javulást remélhetünk e téren. A mostoha időjárás kétségtelenül legjobban elcsúfította utainkat. A talaj állandó sülylyedése, az árvizek nyomán — különösen az utcák fordulóinál — keletkező járdaalatti örvénylések az útteste^ a gyalogjárók nívóját tönkretették. Nem említjük most azokat a kocsi- és gyalogjárdákat, melyeket a vízmosás nyomán durva, tört-kövekkel töltöttek föl, de elfelejtették azt simára döngölni, főleg csak néhány régóta, vagy újabban süllyedő aszfaltrészre, töredezett járdaszélekre mutatunk rá, mert azon sürgősen segíteni kell, ha azt nem akarjuk, hogy elbukjunk és lábunkat törjük, vagy el ne tűnjünk a föld alá egy szép séta alkalmával a »hullámos« járdán. Legfeltűnőbb e téren a dr. Antal Géza-téri díszvirággrupp előtt, ahol fagyos téli idő esetén az elcsúszás veszedelme is állandóan és kellemetlenül'fenyeget; továbbá a Ref. Nőnevelő előtt a déli szárny előtt; a Széchenyi-utca bejáratánál, a Korvin-utca néhány szakaszán, a Levente-Otthon sarkán. A vasútra vezető utca sok helyt gödrös, bár plombálják apró kockával, mint az odvas fogat, de ez nem megoldás; a győri út kanyarjánál a sarokrész még mindig nincs se kiaszfaltozva, se kikövezve. Vagy az idén egyáltalán nem is akar a város aszfaltoztatni? A kemény tél, a járművek s a gonosz kezek a fákban, dísznövényzetben is sok kárt tettek. Egész nyáron át ott éktelenkedtek a szép fasorok között a kifagyott s kiszáradt fák (csak a Fő-téren 13-at olvastunk meg), a virágzó bokrok közt a "leveletlen ?>dísz«cserjék. A fák egész légiója hiányzik, vagy kiöregedett, vagy hajlottan áll egyik-másik utcán. Az ősz folyamán okvetlen pótolni és fölfrissíteni kellene! A parkokban sok a gaz. Sőt a fő-téri illemhely teteje valósággal »díszlik« az angol módszer szerint sorakozó vegetációtól. Egy vidéki társaság (most szept. telején nagyon nagy a vidékiek száma!) ka-> cagva jegyezte meg, hogy: »Semiramis függőíkertjei« jutnak eszébe; csakhogy itt a páizsitot giz-gaz, a pálmákat valami ösztövér ökörfarkkóró-féle növény helyettesíti. A Főtéren és az Esterházy-park falánál ültetett hársfacsemeték gondozás híján mind elpusztultak. Jól tudjuk, hogy az idén (kevés volt a munkaerő, de épen azért emeljük föl kérőén a szavunkat, hogy miután remélhetőleg sem készenlét, sem mozgósítás, sem háború nem fogja háborgatni ezentúl nyugalmunkat, a város fejlődése és szebbététele ezufan Js legyen feladata az illetékeseknek. Ha egy arra kiküldött hivatalos egyén összeírná az összes utcákon a tenni-, pótolni- és reparálni valókat, jegyzetei megtöltenének egy kis noteszt. De a szépséghibák hamar és végérvé-! nyesen eltűnnének. Csak egy kis jóakarat és nagy adag szeretet- kell hozzá. Ez pedig, úgy hisszük, meg van és meg lesz a város túráiban. Videant consules! (Palisander.) Erdély visszatért. A bécsi döntés óta derék magyar honvédeink szakadatlanul menetelnek a visszacsatolt részek felszabadítására. Erdélyi magyarok, akik 22 évi elnyomatás után boldog örömmel hirdetik újból magyarságukat, énekelhetik a Himnuszt, a Szózatot és Nemzeti imánkat,, szívszorongva várják a magyar hadsereget, számukra mindenütt ünnepségeket rendezinek és leírhatatlan lelkesedéssel fogadják a magyar katonákat. Örömtüzek gyúltak az erdélyi magyar szívekben, amikor híre futott, hogy a román rabiga megszűnt. Mi csonka országi magyarok hálatielt szívvel köszöntjük a visszatért derék erdélyi magyarokat, akik 22 év alatt erős, acélos akarattal vigyáztak magukra, nehogy a románok eltántorítsák őket magyarságuktól. Most tudjuk igazán jértékelni a felszabadult erdélyieket, mert egy-egy városba, vagy faluba történt bevonulás alkalmával bebizonyították, hogy igazi magyarok voltak és azok *na is. Szent István megnagyobbodott birodalmában most vállvetve kell dolgozni minden magyarnak, mert csak így érhetjük el további nagy céljainkat. Kincses Kolozsvár, Nagyvárad, Máramarossziget, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyszalonta, Marosvásárhely, az egész székelyföld újból a mienk! Bevonuló magyar katonáink a visszacsatolt erdélyi területeken nagy távolságokat tettek meg, de a fárasztó út dacára sem csüg4 Igedtek el, hanem az új erdélyi induló pat-i togó ütemeire, boldogan meneteltek tovább az ezeréves magyar határig. Olvasóinknak közkívánatra bemutatjuk az erdélyi indulót: Elhangzott a szó, Zeng az induló, Győztesek megint Régi zászlaink. Nézd: a gúnyhatár Széttiporva már, Várnak újra mind Ősi bérceink. Lépteink nyomán Fönt a Hargitán, S völgyeinkben lent Tornyok hangja zeng. Már semerre sincs Átkozott bilincs, Énekeljetek Völgyek és hegyek. Édes Erdély itt vagyunk Érted élünk és halunk, Győz a szittya förgeteg: A rohanó sereg! * Annak örömére, hogy a nemzeti hadsereg, szerette honvédeink szeptember hó 11-én, szerdán bevonultak a visszacsatolt Kolozsvárra, a ref. kollégium és nő,nevelő-intézet ifjúsága délben az országzászló előtt spontán ünnepélyt rendezett. A Himnusz eléneklése után Hegyi Imre VIII. o. tanuló nagy hatással szavalta el Áprily Lajos Tető c. költeményét* majd Nagy Jenő volt kolozsvári, jelenleg pápai kollégiumi tanár mondott hazafias hévtől áthatott beszédet, szólván arról, hogy mit jelent nekünk a Hungária kebelére visszatért Kolozsvár. Fehér Edit tanítónőjelölt Petőfi egy aktuális költeményét szavalta mély átérzéssel. A felemelő ünnepélyt a Szíózat zárta be. JÉG ÉS TŰZ . . . Nem ismerem magam ! ... Néha jég a lelkem. Néha — nem tudom mért Van sok olyan percem, Hogy jég-szívem elől Vágyom bújni. .. futni... S úgy szeretném magam Lángszívűnek hinni, Szerelmesnek tudni . .. Máskor meg, ha égek Szivemnek tüzében, Mikor a nap lángol, S a nyár ébredőben: Epedve tekintek A lánghevű égre, S vágyom .. . nagyon vágyom Fgy kis józanságra, Büszke hidegségre ! . .. Rab Zsuzsi. U3 DONSÁGOK. — Megyegyűlés. Veszprémmegye törvényhatósági bizottsága szeptember 18-án tartja rendes évi közgyűlését. Ugyanaznap délután lesz a közigazgatási bizottság havi ülése, a kisgyűlés pedig előző nap, 17-én tanácskozik. — Pótérettségi vizsga. A református kollégiumban folyó hó 11-én volt a pótérettségi vizsgálat Medgyasszay Vince püspök elnökletével. A kormányképviselői tisztet Vajthó László fővárosi áll. gimnáziumi tanár, egyet, m. tanár, a kiváló irodalomtörténész és esztétikus töltötte be. A vizsgálatra egy teljes érettségiző és hét javító-érettségiző jelentkezett. Mind a nyolc vizsgázó sikerrel tette le a vizsgálatot és érett lett a főiskolai tanulmányokra. öPandavd RADIO ' ,' Kapható: Sugár műszerésznél Pápa, Kossuth=u. 25 Telefon: 11-98.