Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-08-24 / 34. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. erkesztőség: Levente-utca22.szám. jfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ, Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Torony-Szörényben (így hívták TurnuSzeverint, mikor még a régi Havasalföld a magyar királyság fennhatósága alá tartozott) holnap ismét összeül a magyar meg a román küldöttség, hogy keresse a békés megoldás útját, hogy belátó és igazságos megegyezéssel fejezze be a viszályt, amely annyi gyötrelmével és megaláztatásával két évtizeden át lehetetlenné tette a Duna melléki népek egymás melletti összhangos megélhetését. Nagy események, korszakot lezáró változások előestéjén állunk. Lehet azonban, hogy az a nap, amely ezeket a változásokat meghozza, még nem ezen a mostani este után fog reánk virradni. Mindenre el kell — és el is vagyunk! — készülve, semmi meglepetéstől sem lehet — de nem is kell! — tartanunk. Olyan nyugodt önbizalommal várjuk az események fejlődését, aminőre csak a maga igazának teljes tudatában levő nemzet képes. Azt a nemzetet, mely több mint két évtizeden át tudott szenvedni és várni, de ugyanakkor tudott is erőre kapni, lelket önteni minden tagjába, felvértezni tudta őket minden küzdelemre, ezt a nemzetet semmi huzavonával elkedvetleníteni nem lehet. Istennek malmai lassan őrölnek, de immár megőrölték a mi gabonánkat. A mi gabonánk pedig egyformán terem az Alföldön, ép úgy mint a Mezőségen és mint mindenütt ezen a földön, amelyet ezer éven át magyar kéz munkált meg, magyar veríték és magyar vér termékenyített meg. Halljuk már, hallja minden magyar az ítélet harsonáját, amely ledönti a trianoni papirrongy emelte gátakat, amelyek a történeti jog és az isteni igazság ereje által egybetartozókat annyi időn át egymástól elválasztották. Elválasztották, de csak testben. Mert lélekben itt voltak, mindig velünk voltak mindazok, akik annyi dicsőséges évszázadon át fénysugaras vagy borús, komor napokban együtt részesültek mindabban az áldásban, an]it csak egy szentistváni bölcseséggel megszervezett államalkotás képes adni a maga fiainak. Ez a meggyőződés adja meg nemzetünknek azt a minden izgalomtól mentes fölényes nyugalmat, amely mindennél ékesebben szóló ellentéte annak a kapkodó és rettegő izgalomnak, amely odaát a mi trianoni adósainknál tapasztalható. *** Magyar export. Az egyik nagy német hírszolgálati iroda általános érdeklődést keltő nyilatkozatot közölt a napokban, amelyet Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter tett berlini utazásának kapcsán arról, hogy Magyarország fejleszteni törekszik mezőgazdasági kivitelét a baráti országokban. A nyilatkozat méltán keltett a tengelyhatalmak közönsége előtt komoly érdeklődést, mert hiszen a nyilatkozatban felsorolt tények azt a hatalmas gazdasági erőt bizonyítják, amit a magyar mezőgazdaság jelent. A miniszter elsősorban is arra mutatott rá, hogy a gabonanemüek betakarítása közel áll már a befejezéshez az egész országban. Hogy ezt is elmondhatjuk, az igen komoly, erős és céltudatos munka eredménye, mert hiszen a jelenlegi rendkívüli viszonyok mellett az aratás munkálatainak zavartalan biztosítása meglehetősen súlyos feladat elé állította a magyar földmívelésügyi kormányt. Az első nehézséget az árvizek okozták és ezt egészítette ki a szükséges katonai készenlét, ami ismét sok munkáskezet vont el a falvak mindennapi életéből. Fokozta a bajt aztán a majdnem nyár közepéig elnyúló rendellenes időjárás s mindezek okozták, hogy a magyar mezőgazdaságban érezhető volt a munkáshiány. A nagy nemzetgazdasági célok hűséges szolgálata természetesen megtalálta a segítés módját s a magyar kormány részint a katonai szolgálatra bevonultak megfelelő számának szabadságolásával, részint a közérdekű munkaszolgálat arató osztagainak kirendelésével, végül pedig a kötelező honvédelmi munka igénybevételével lehetővé tette, hogy az aratás nagy munkája a kellő időben, a megfelelő módon végeztessék el. Ám a magyar kormány, amint azt Teleki Mihály gróf nyilatkozatában nyugodt lelkiismerettel hirdethette, nemcsak arról gondoskodott, hogy mindenütt elegendő ember álljon rendelkezésére, de arra is volt gondja, hogy szociális téren is kielégítse a méltányos igényeket. A téli hónapok ellátása szempontjából igen nagyjelentőségű az az intézkedés, amelynek folytán a különböző célokra behívott munkások kárpótlást kapjanak aratási bérveszteségeikért. A folyó gazdasági év aratási és betakarítási munkálatai tehát magyar földön nagyjából bevégződtek és ma már a pontos termésbecslés alapján azt is tudjuk, hogy milyen terméssel számolhatunk. Az eredmény, sajnos, nem egészen kielégítő, mert hisz búzánkból ez idén a tavalyinál kevesebb termett, mégis az előrelátás célszerű intézkedéseivel nemcsak a belső szükséglet teljes kielégítését biztosította a kormányzat, hanem megteremtette a komoly exportlehetőséget is. E tekintetben különös figyelemmel volt a kormány a baráti Német- és Olaszország szükségleteire és a gyengébb termés ellenére is igyekszünk teljes mértékben fenntartani régi kapcsolatainkat a lehető legnagyobb mértékben. Hogy ezt elérhettük, annak bizonyos belső alapfeltételei voltak, mint például a kiőrlés arányának szabályozása, gabonakészletek kötelező bejelentése és az egységes liszttípusok bevezetése. A nemzeti közvélemény megértéssel, teljes fegyelmezettséggel fogadta a kormányintézkedéseket és exportunk központosítása, a belső korlátozással egyetemben, a magyar gabonanemű Németország és Olaszország felé irányuló útját megnyugtató módon biztosítja. Magyarország arra törekszik — fejezte be érdekes nyilatkozatát Teleki — hogy a jövőben kiviteli piacait fejlessze, elsősorban azokban az országokban, amelyek a gazdasági válság idején is a barátság szellemében vették át mezőgazdasági termékeinket. Meg vagyok győződve arról, hogy számunkra annyira fontos német piac, Magyarországon szükségleteit mennyiségileg is teljes mértékben lesz képes kielégíteni. Hősi emlékművek megkoszorúzása. Mult szombaton délelőtt impozáns külsőségek között koszorúzták meg az Esterházyúti bejáratnál felállított volt pápai 7-es huszárok, a satanovi-gorodoki hősök emlékművét nagyszámú közönség jelenlétében. Az ünnepélyen képviseltette magát a katonai, polgári és egyházi hatóságok nagyobb küldöttsége. Kovács Kálmán ny. ezredes mély gondolatokkal átszőtt hazafias beszédben szólt a magyar katona dicső tetteiről, a satanov-gorodoki hősökről, akik haláltmegvető bátorsággal szálltak szembe a hatalmas orosz koloszszussal. A 26 év előtti eseményeket idézte fel, amikor Európa derült egén villám cikkázott át s e villám után megindult a világ

1 legnagyobb háborúja. Dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester a város közönsége nevében mondott nagyhatású beszédet. Magyar Testvéreim! Valahányszor emlékmű előtt adózunk a kegyelet hálájával, gondoljunk mindig a magyar múltra. Ez a magyar mult pedig nem egyéb, mint maga a magyar történelem. Ám de a történelem sem egyéb, mint az emlékek, események láncolata, mely a nemzetek váltakozó sorsát mutatja. A magyar nemzet dicsőséggel és gyásszal telített történetében a dicsőség és gyász rendesen együtt jár. Vagy ha nem, akkor a dicsőség után nyomban jött a gyász. Ez a hősi emlékmű a volt pápai 7-es honvéd huszárezred a satanov-gorodoki elesett hősök tiszteletére emeltetett és emlékeztet bennünket. Hány hősi emlékmű, vagy országzászló áll már az országban és hányan vannak az emberek között, akik elmennek mellettyk és nem tudják, kiknek emeltettek. De az elesett hősök az élők elmulasztott kötelességeire figyelmeztetnek. Az élők nagy tartozására, amelyet bárminő formában rovunk le irántuk, a tartozás csak egyre nagyobb lesz, olyan csekély a törlesztés lehetősége. A satanov-gorodoki hősökről való mai megemlékezésünk évforduló napján, mint figyelmeztető sírkeresztek merednek felénk ezek a kérdések és ha magyarok vagyunk és méltók vagyunk őseinkhez, akkor tudni fogjuk mindannyian, hogy ezekre a néma kérdésekre mi a felelet. Az, hogy nincs helye sem a föld alatt, sem a föld felett az olyan magyarnak, aki pihenésre gondol addig, amíg a munka elvégezve nincs. A magyarok Istene áldja meg a Satanov-gorodoki hősök szent emlékét, adjon szebb, boldogabb jövőt az elárvult hazának, de ha nem lehet, akkor legyen velünk, ha a ma élő és harcra nevelt generációnak újból el kell menni kivívni ezredéves történelmi határainkat. Ügy áldjon meg bennünket a magyarok Istene, ahogy ezen szent elkötelezéshez hűek maradunk. Ez emlékmű előtt az évfordulós megemlékezés napján, ezzel a gondolat- és érzésvilággal tartozunk a Satanov-Gorodok hőseinek, kiknek áldott legyen soha el nem múló emlékük és akiknek lelkük fenn a magasságos égben trónol. Onnan a hadak útjáról, amelyen csillagok is ragyognak, az égi csillag fényén át, lássák meg nagy Magyarország immár közelgő teljes feltámadását! A hazafias beszédek elhangzása után a helyőrség, frontharcosok, hadirokkantak, hadiözvegyek, repülők, vitézek, majd a város közönsége nevében helyeztek el koszorút és virágcsokrot. A kat. leányklub nagyobb küldöttsége Ghizy Zoltánné és Huray Anna vezetésével jelent meg és a tagok külön-külön virágcsokrot helyeztek el az emlékmű talapzatára. Az Esterházy-úti ünnepély befejeztével a névtelen magyar katona emlékművéhez vonult az ünneplő közönség. A ferencesek templomának oldalában elhelyezett emlékmű a hadifogságban elhalt hősök emlékét örökíti meg. Itt P. Marcell, ferences házfőnök szívbe markolóan beszélt a magyar katona hősies magatartásáról, elszántságáról. Maga a házfőnök is hosszú éveken keresztül szenvedett Szibéria rengetegeiben és most könnyes szemmel idézte fel egy erdélyi katonatársának megható szavait, aki szüleinek a következő sorokat írta: Apám, anyám, emlékezetemre lángot gyújtsatok. Gyujtsunk mi is lángot izzó hazaszeretetünkben, kérjük a Mindenhatót, hogy minél előbb visszakapjuk azt a területet, amelyet ezer éven át magyar vér áztatott! Ezután megszólaltatták a hősök harangját. Matics József. — Gyümölcsfák koronájának teljes rendbehozására legalkalmasabb időpont a nyár vége. Miképen kell a fákat ilyenkor megmetszeni, erről, valamint az őszibarack ifjításairól, a zöldség szárításáról, a paradicsom feldolgozásáról és általában a gyümölcstermesztés aktuális teendőiről ír „A Magyar Gyümölcs" legújabb száma, amelyből lapunkra való hivatkozással ingyen mutatványszámot küld a kiadóhivatal: Budapest, V., Vilmos császát-út 76.