Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-08-10 / 32. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: . SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Gondozatlan házak. Ha az ember végigsétál a városon, minduntalan szemébe ötlenek házak, épületek, amelyek gondozatlanságukkal vonják magukra a figyelmet. Külsőleg olyanok ezek a házak, mint azok az emberek, akik nem adnak — vagy nem adhatnak — magukra semmit, cipőjük lkyukas, ruhájuk rongyos; egész megjelenésük szánalomraméltó. Kellemetlen látvány mindegyik; az elhanyagolt ember is, az elhanyagolt ház is. Különösen bántó azonban, ha középületek viselik magukon az elhagyatottság, az elhanyagoltság bélyegét. Magános egyén azt tesz a vagyonával, amit akar; abba nincs beleszólása senkinek, ha a házát összedőlni hagyja maga felett; ám a középületiek a köznek a tulajdonai. azoknak ügyeibe beleszólása van' mindenkinek, aki létrehozásukhoz, fenntartásukhoz a maga' adózó filléreivel hozzájárul. Ha ebből a szempontból fogjuk fél a dolgot, akkor lehetetlen szó nélkül hagyni '&> város nemtörődömségét, amellyel a város'Középületeivel szemben viseltetik. Csak meg kell nézni a csendőrségi laktanya épületét, amelynek tulajdonosa a város, az iparostanonciskolát, a nőipariskolát, s folytatva a város többi épületét, nem is szólva a régi »Korona«-vendéglő épülettömbjéről, amely pusztulásban versenyez a jsiomlói várrommal, — és sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a város épületei gon'dozatlanságukkal, elhagyatottságukkal szembántóan ki rínak — van is rá okuk — a magán-i épületek közül. Kőmívest bizony rég láttak! ezek az épületek, a lemállott vakolat helye mint tátongó sebhely sűrűn éktelenkedik falaikon. A tatarozás elmulasztása takarékosságból történik tán? Azt hisszük, ezt a város vezetősége maga sem vallja. Mert az effajta takarékosság csunyául megboszulja magát, s ez esetben is jogosan alkalmazhatjuk a közmondást, „hogy »a fösvény kétszer költ«. Amit ma elintézhetek — mondjuk — száz pengővel, ja pusztulás továbbterjedése folytán jövőre tán kétszáz pengővel sem tehetem meg. A városnak épületei gondozásával, jókarban tartásával — mint sok egyébben — jó példával kell előljárnia a polgárság előtt. Hadd kapjanak ^kedvet a tatarozásra, épületeik jókarban tartására mások is. Ezzel — a vagyonmentésen, az esztétikai szempontokon kívül — támogatjuk a pangó építőipart, s munkaalkalmat és kereseti lehetőséget nyujtunk a tétlen munkáskezeknek, ami nemcsak magán-, de közérdek is. Nánik Pál. Egyházmegyei közgyűlés és esperesbeiktatás. A pápai református egyházmegye f. hó 7-én és 8-án tartotta gyűléseit a főiskola dísztermében. A gyűlések kimagasló eseménye volt az egyházmegye új esperesének: Végh János adorjánházai lelkipásztornak a beiktatása. Az ünnepi közgyűlés a díszteremben dr. Jókay-lhász Miklós felsőházi tag, egyházmegyei gondnok elnöki megnyitójával vette kezdetét. Azután került sor az új esperes beiktatására, akit a gyűlésre Ólé Sándor pápai lelkész, dr. Domokos Sándor soproni törvényszéki tanácselnök és Árvay Gábor adorjánházai igazgató-tanító — mint küldöttség hívtak meg. A terembe belépő esperest pagy ovációval fogadta a gyűlés. Az eskütétel után Jókav-Ihász gondnok rövid beszéddel iktatta be őt esperesi tisztségébe. Ezután Végh János esperes mélyenszántó, hittől és komoly lelkesedéstől fűtött székfoglaló beszédet tartott. Majd a beiktatott esperest 14 küldöttségé üdvözölte, akiknek sorában ott voltak: a dunántúli ref. egyházkerület (Győry Elemér vezetésével), a veszprémi ev. egyházmegye és a pápai ev. egyházközség (Takács Elek esperes), a ref. esperesi kar és a mezőföldi egyház-* megye (Bakó Lajos esperes), Veszprém, GyőrMoson-Pozsony vármegyék (dr. Kenessey István várm. főjegyző), Pápa m. város '(dr!. Uzonyi Kálmán), a pápai főiskola és nőnevelőintézet (dr. Tóth Lajos igazgató), Veszprém vármegye tanfelügyelősége (dr. Békefi József kir. tanfelügyelő), a ref. lelkészi kar (Jakab Áron tb. esperes), az egyházmegye világi tisztviselői (Elekes Gyula jószágfelügyelő), a ref. tanítói kar (Páhány János igazgató-tanító), a pápai ref. egyház (Ölé Sándor lelkész), az adorjánházai ref. egyház (Árvay Gábor igazgató-tanító), az egeraljai ref. leányegyház (Cserkuti Sándor igazgató-tanító). — Az üdvözlésekre az új esperes minden küldöttségnek külön válaszolt. Ezek után következett sor az egyházmegyei közgyűlés tárgyalásaira, mely a késő esti órákig tartott. — Délben közebéd volt a Böröczky-féle vendéglőben, hol Jókay-lhász a kormányzóra mondott felköszöntője után még számos lelkes felköszöntő hangzott el. Amit visszavárunk! A trianoni békeparancs folytán 102.181 négyzetkilométer nagyságú terület jutott román fennhatóság alá. Ebből maga Erdély 57.804 négyzetkilométer kétmillió 678.367 lakossal. Erdéllyel 5,937.157 hold szántóföld került Romániához, 6,289.222 hold erdővel és 80.772 hold szőlőterülettel. Az 1921-es román földreform a közép- és nagybirtokok mellett a magyar telepesek birtokait és a székely középbirtokosság földjeit is kisajátításra ítélte. Magyar tulajdonosoktól több mint 2,000.000 hold földet vettek román kézbe. 227.950 olyan románt juttattak földhöz, akik a világháború előtti román királyság területéről költöztek be Erdélybe. A közszállításokban és közmunkákban a magyar iparosság az elmúlt husz év alatt nem vehetett részt. A kisiparosság, főkép a szabó-, asztalos-, cipész- és vendéglősiparban helyezkedhetett csak el. Ezek ipartestületekbe szervezve működhettek, de önálló magyar kisiparos érdekvédelmi szervezetet nem tarthatott fenn. Nagyipari téren a magyarság jórészt csak mint az iparvállalatok munkás

(sága jutott szerephez. Erdély természeti kincsei sorában elsősorban kimeríthetetlen sóbányák érdemelnek említést. A geologusok azt állítják, hogy Erdély mezőségi része valamikor tenger lehetett és ebből rengeteg só rakodott le az agyag alá. Az erdélyi só volt az első árú, amely a régW múltban mint kiviteli cikk utat talált £ külföldre. Torda, Marosujvár és Désakna sóbányái évente két millió mázsa sót adnak. A sósfürdőknek pedig se szeri, se száma, a jól ismert Szovátán kívül ott vannak még Kolozs, Torda, Vízakna, Bázna, Korond, Tusnád, Székelyudvarhely, Bálványos fürdők, továbbiá szénsavban gazdag fürdők: Homoród, Élőpatak, Kovászna, Málnás, Borszék és még igen sok rádiumos és kéntartalmú fürdő. Néhány olyan fürdőhellyel, mint Herkulesfürdő, Püspökfürdő, Félixfürdő, Buziás, stb. a románok nem sokat törődtek és nem is igyekeztek azokat gazdaságilag sem értékesíteni. Erdély nagyszerű aranyierő helyei: Abrudbánya, Botos, Facebaja, Bucsumzalanta, Kőrösbánya, Brád, Nagybánya és Verespatak, ahol a románok évente 3000 kiló aranyat és 10.000 kilogramm ezüstöt termeltek ki. Az Erdélyi kőszén és barnaszén európai hírű. Boksán, Anina, Petrozsény, Torockó, Csiklóbánya vasbányái, továbbá Rézbánya és Balánbánya rézbányái évenként több millió tonna ércet adnak. Volt idő, amikor a hazai szükségletünk biztosítására az érdéig fa 50 százalékát importáltuk Romániából évi 23 millió P értékben. Nagymagyarországnak is itt volt a legtöbb fiirésztelepe. Nem utolsó sorban kell említést tennünk a földgázról, mely az erdélyi földben szakemberek szerint 250 milliárd köbméter mennyiségben fordul elő, úgy hogy ez iparilag értékesítve Erdély lakosságát évszázadokig lehetne ingyen ellátni világítással és fűtőanyaggal. Tájékoztatásul ragadtuk ki az adatokat és számokat Erdély gazdagságáról. Az adatok és számok mögött azonban határon innen és túl magyarok vágya és reménye él. ÚJDONSÁGOK. — Emlékoszlop megkoszorúzás. A volt régi 7. honvéd huszárezrednek még életben levő bajtársai a Pápán felállított satanov-gorodoki emlékoszlopot, világháborús első lovasrohamuk évfordulója napján, úgymint minden évben, ez évben is, 1940 aug. hó 17-én d. e. 11 órakor megkoszorúzzák. Kérik a Pápától távol lakó bajtársaikat, hogy amennyiben tehetségükben áll, a megkoszorúzáson jelenjenek meg. — Új gazdasági főtanácsos. A Felsődunántúli Gazdakamara igazgatóját, Vuchetich Györgyöt, a földmívelésügyi miniszter előterjesztésére az Államfő m. kir. gazdasági cimmel tüntette ki. — Tanfolyamzáró ünnepély. A ruszin tanítók részére rendezett öthetes magyar nyelvgyakorló tanfolyam folyó hó 10-én, ma szombaton véget ér. Ez alkalomból d. e. fél 11 órakor az áll. tanítóképző-intézetben tanfolyamzáró ünnepséget rendeznek, melynek főbb pontjai a következők: Reggel 9 órakor hála-* adó szentmise a plébánia templomban. Fél 10 órakor tisztelgés az Országzászló előtt. Fél 11 órakor tanfolyarnzáró ünnepség az "áll. JaOlcsó nyári ll-löl pápa, L- utca ©. Telefon: 11-79.