Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-08-03 / 31. szám

székelyeket és szászokat is. Jöjjek csak vissza 4—5 év múlva, majd meglátom, hogy micsoda gazdasági és kulturális fellendülés lesz itt az új impérium alatt. (Lett is. Elpusztítottak igen sok értéket, lezüllesztették Nagyváradot és a többi szép magyar várost. Balkánt csináltak Közép-Európa általuk megszállt részéből, amelynek kultúrája égmagasságban volt az oláhországi kultúra felett.) Szörnyen elfutott a méreg ekkora szemtelenség hallatára. Szerettem volna felképelni ezért a hencegésért, de nem lehetett, tehát türtőztettem magamat. Néhány percig hallgattam, magamba gyömöszölve mérgemet. Kisvártatva felcsillanhatott a szemem, mert eszembejutott az a mondás, amit Csingtau védője a japán tisztnek mondott. Csak úgy odavetőleg így feleltem az oláh fiskálisnak: „Vigyázzatok, mert:, még a majom is leeshetik a fáról". A fiskális-, erre felugrott. Kirúgta maga alól a széket és^ magából kikelve, őrjöngve, nem kiáltotta, hanem« ordította: Soha! És otthagyott. Folytatása nem lett a dolognak, így többé nem alkalmatlankodott. * Valóban, az oláh fiskálisnak lett igaza. PL majom nem esett le a fáról, hanem a fa (Antant), amelyre a majom felmászott és amelybe görcsösen belekapaszkodott, bizony korhadt volt, de nem vette észre, rajta csüngött mindaddig, míg a Németország felől jövő erősebb szél ki nem döntötte. Csak mikor a korhadt nagy fa kidőlt, engedte el annak ágait. Még fa földön feküdt, részben még a kidőlt fa alaít és máris igyekezett egy másik fára felmászni, de ennek a másik fának a törzse magas, a kérge sima volt. Ütődött testével arra felmászni már nem tudott. Csehország rosszabbul járt. Az a fának egy száraz ágába kapaszkodott, amely időközben elkorhadt, a korhadt faággal együtt leesett és halálra sebezte magát. Minden élesztési kísérlet hiábavalónak bizonyult, a halottat feltámasztani még Londonnak sem sikerül. Igen szeretnék az oláh fiskálissal, Nagyváradon mégegyszer találkozni, elmondanám neki, hogy ezelőtt 17 évvel valóban neki volt igaza, a majom nem esett le a fáról. De tartok tőle, hogy mire én Nagyváradra mehetek, ő már akkor Bukarestben lesz. értékét s a fogyasztó biztosítva vain afelől, hogy a háborús viszonyok ellenére sem szökhetik fel megfizethetetlen magasságba a nélkülözhetetlen kenyérmagvak ára. Szociális és gazdasági szempontokat elégít ki ,a kormány legújabb rendelete, amely biztosítja a magyar gazdasági élet zavartalanságát. LOWY BUTORHAZ GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. ÜZENEK.. . (Feleségemnek.) Üzenek a szelid lágy szellőtől, Üzenek a csókos napsugártól, Üzenek a tomboló vihartól, Üzenek a bárányfelhőcskéktől, Eljössz-e, ha üzenek neked? Eljössz, hogyha tudod, mi a hűség, Selyem, vagy a pókháló egy szála ; Az előbbi, vagy utóbbi lesz-e, Feleljen meg a cselekvés rája! Tudom, nem jössz, én mégis üzenek. Üzenek, mert a szivemhez nőttél, Sóhajtásom egy-egy üzenet, Felsóhajtok, mert a szivem vérzik, Az emberek meg nem értenek, Várlak, jöjj, ha üzenek neked. Győrffy Sándor. IDE MENJEN, HA JÓ BUTORTAKAR { ^ (B. É.) A magyar élet minden vonatkor zásában, évről-évre, a magyar föld termésének bő vagy szűk eredményeihez igazodik. Természetes, hogy gazdatársadalmunk nehezen várta már, hogy ez évben is megjelenjék a termésértékesítési rendelet, amely voltaképen alapja egé sz nem zetgazd aságun knak. A kormány most megjelentetett rendelete természetesen ez idén js határozíott szabályok közé fogta az elsőrendű gabonafélék, a búza, a rozs, a ké;tszíeres és a za{b forgalombahozatalát. A kormányrendelet, amely a hivatalos lap vasárnapi tszámában jelent meg, a búza árát 23 pengőben állapította meg, míg a rozs ára 19 P-}vel, ja zab 20,70 FVyeí indul és a kereskedők és a malmok csak új jo,gosítvány alapján vásárolhatnák. A kormány rendelkezése figyelemmel van az általános nemzetközi helyzetre és figyelemmel van arra, hogy Magyarország ez évi mag

r termése, a kemény tél és az jazt követő ter-i mészeti csapások következtében nem váltotta be az 1940. évi terméshez fűzött várakozásokat. De figyelemmel van az agrártársadalofm jérdekei mellett a nagy magyar közösség érdekeire is, éppen ezért a termésertékesítési rendelet igyekezett megtalálni azt a jó középutat, amely harmóniát teremt a termelő és a fogyasztó érdekei között. Az új termésértékesítési rendelet minden vonatkozásban szem előtt tartja a szociális szükségleteket. Kiemelkedő rendelkezése, hogy a megvételre felajánlott búzát, rozsot, kétszerest vagy zabot az arra rendelt szervek, tehát a Futura és a Futura bizományosai, kötelesek megvenni. Az árak a muít évi áralakulásnak megfelelően ezidén is emelkedőek és a megszabott árak nyugati határállomásra, Budapestre, dunai állomásokra, Szolnokra és attól délre fekvő tiszai állomásokra, tizenöt tonnás vasúti kocsikba, illetve uszályba rakva értendők. A termelő érdekeit védi az az íntézke,-í dés, ^melynek értelmében a búza minimális ára bármely feladó állomáson a rögzített járnál , 1.50 P-vel alacsonyabb nem lehet. Gondoskodás történt a minőség értékelésére is, arnenyínyiben a minőségi felár métermázsánként 50 f. A termelő és fogyasztó társadalom egyként megnyugvással veszi tudomásul az új termésértékesítési rendelet ama megállapítását, hogy továbbeladás céljaira csak a Futura és annak bizományosai, valamint azok a kereskedők vásárolhatják meg a terményeket, akijket a kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértve feljogosít. Ma nehéz időket élünk, fel kell készülnünk minden eshetőségre és ez a rendelet számol minden eshetőséggel. A készletgazdálkodás céljainak megfelelően tehát a termelők és a feljogosított vásárlók a készleteket bejelenteni tartoznak, a malmok pedig évi szükségletük egytizenketted részét állandóan készenlétben kötelesek tartani. Az viszont önként értetődik, hogy a rendelet szijgorú szankciókkal tiltja el a búzának takar-' mányozási vagy szeszfőzési célokra felhasználását. A kenyérmagvak iránt má világszerte nagy az érdeklődés. Majdnem ott állunk, legalább is európai vonatkozásban, hogy a kereslet meghaladja a kínálatot, éppen ezért van nagy jelentőségű egyensúlyozó szerepe a magyar kormányzat minden irányban gondoskodó rendelkezésének, amely gátat vet mindenféle méltánytalanságnak. A termelő megkapja egész évi nehéz munkájának tisztességes ellenIrta: Sgmogyi Ferenc. Németország a világháború előtt megszerezte Kinában Csingtau tengeri kikötőt és erődöt. A világháborúban Japán, mint az antant államok szövetségese szintén hadat üzent Németországnak és ostrom alá vette a 4000 német katona által védett Csingtau erődöt. Akkori kínai hirlapok közlése szerint a japánok, míg elfoglalták Csingtaut, 38.000 embert vesztettek halottakban az ostrom alatt. A várat védő 4000 német katona japán hadifogságba került. A japánok beültek Csingtauba, a hadifogságba került németeket pedig Japánba szállították, ahol a háború végéig katonai táborokba helyezték el őket. A német hadifoglyoknak aránylag jó dolguk volt Japánban. Megbecsülték őket, csak éppen, hogy nem járhattak-kelhettek szabadon az országban. A japánok roppant büszkék voltak a győzelemre és az ő német hadifoglyaikra. A japán és német katonák — tisztek és legénység egyaránt — gyakran évődtek egymással, de ebből soha kellemetlenség nem támadt. Egy alkalommal így egymásközti csipkelődés közben az egyik japán tiszt a vele viccelődő német tisztnek azt találta mondani: „Hiába tartjátok magatokat a világ legvitézebb katonáinak, mi mégis legyőztünk benneteket és a háborút is elveszítettétek". A német tiszt erre felfortyant. És a japánok aránylag hosszú kezére célozva, a következőket mondta a japán tisztnek: „Vigyázzatok! Még a majom is leeshetik a fárói". A kis japán tiszt erre mérges lett és csak annyit mondott, ezt nem érik meg a németek. Köszönt és távozott és ettől kezdve kerülte a német tisztek társaságát. — Ezt a kis históriát Ernecke Henrik porosz erdőmérnök jóbarátomtól hallottam a háború után Budapesten, ahol egészen véletlenül találkoztam vele. Ernecke Henrik tart. tüzérfőhadnagy Csingtau egykori védőjével még a háború után ismerkedtem meg Berlinben egy tanulmányi kiránduláson. — A MÉP választmányi gyűlése. A MÉP pápai szervezete f. hó 27-én nagyválasztmányi gyűlést tartott a párt főtéri helyiségében. Az ülésen, mint azt lapunk vezető helyén is közöltük, megjelent dr. Antal István igazságügyi államtitkár, kerületünk jgerL nagyrabecsült és szeretett képviselője is. Ülés elején a MÉP hadbavonult elnöke, vitéz Karcsay Béla ezredes, helyett Varga József postafőnök üdvözölte rövid,, de választékos beszéddel és raagyar lélekkel a képviselőt, mire ez keresetlen szavakkal válaszolt és megtartotta mindvégig lebilincselő, hatalmas tájékoztató beszédét az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Beszédét, kijelentéseit nagyon sokszor kísérte a hallgatóság kitörő tetszésnyilvánítása és kirobbanó éljene. Előadás után közvetlen érintkezést keresett a képviselő a választmány minden egyes tagjával,

r végül panasznapot tartott. Este 8 órakor az Uri kaszinó nagytermében társasvacsora volt dr. Antal István tiszteletére, melyen mintegy Ötvenen vettek részt a képviselőnek számtalan tisztelői és a gyűlés résztvevői közül. Dr. Antal István másnap visszautazott a fővárosba. — Tanévzáró, vizsga. A Mezőgazdasági Szakiskola és Szaktanácsadó Állomás vasárnap délután tartotta tanév- és tanfolyamzáró vizsgáját az iskola parkjában. Az ünnepélyt az ifj. énekkar Magyar Hiszekegy-éneke vezette be, majd Koperniczky István igazgató felolvasta sok érdekes adatot tartalmazó jelentését az iskola mult tanévi munkásságáról. Ezután az ifjúsági önképző gazdakör tartotta meg évzáró díszközgyűlését Fejes Miklós gazdaköri elnök vezetése mellett. Ugyanő számolt be a kör működéséről is. Kisfalusi Sándor, Molnár József hatásos szavalatokkal működtek közre; Szabó Lajos II. é. tanuló „A kisgazda növénytermesztésének hibái", Ring Ferenc II. é. t. pedig „A termelő- és értékesítő szövetkezetek hatása a gazdálkodásra" címmel tartott tanulságos és megszívlelendő szabadelőadást. Az énekkar Szekeres Lajos karnagy temperamentumos ve1923 július havában — ezelőtt 17 évvel — két hétig Nagyváradon időztem ügyes-bajos dolgaim elintézése végett. A Brémer-téren a Rimanóci-szállodában szálltam meg és ott is étkeztem. Mindjárt az első este 8 óra körül az étterembe lépve 8—10 urat vettem észre, akik közül néhányat még a háború előtti időkből ismertem. Odaköszöntem nekik. Kis idő múlva feláll a nagy asztaltól az egyik, egy nagyváradi ügyvéd (nem írom ki a nevét, mert még életben van és azóta igen jelentős politikai pályát futott be az oláh impérium alatt). A háború előtt kávéházi asztalnál, feketekávézás mellett igen sokat vitatkoztam vele bel- és külpolitikai és nemzetiségi kérdésekről. Még véletlenül sem tudtam semmiféle kérdésben egy véleményre jutni vele. — Most is bizonyosan azért telepedett le asztalomhoz, rhogy a mult vitáinkat emlékezetembe hozza. És emlékeztessen arraj hogy a vitatkozások alkalmából nem nekem, hanem neki volt igaza. Újra vitatkozni próbált velem. Azzal kezdte, hogy a magyar uralom alatt mennyire elhanyagolták Erdélyt, és Erdélyben nemcsak az oláhokat, hanem a magyarokat,