Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.
1940-07-27 / 30. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Mégegyszer az OTI=székházról. Aestetikus aláírással egy cikk érkezett szerkesztőségünkbe, melynek közlésére annak írója felkért bennünket. Bár mi a magunk részéről a városi határozathozatal előtt leszögeztük álláspontunkat és határozottan állást foglaltunk az árok-utcai felépítés és térkiképzés mellett s bár a városi határozat erre nézve felfogásunkkal teljesen egyezőleg meg is hozatott, Aestetikus kérésének a közérdek szempontjából mégis helyet adunk s jelen esetben már akadémikussá vált érdekes cikkét az alábbiakban teljes egészében közöljük. A város egyhangú határozata előtt mindenkinek meg kell hajolnia, ez természetes. Azonban a kérdéssel kapcsolatos alábbi eszmémet mégis bátor vagyok mint adózó polgár a felelős városi uraknak szíves figyelmébe ajánlani. Úgy hiszem, érdemes % sőt hasznos is lehet a városra nézve, ha ezen gondolkodunk. A határozat szerint a leendő székház környékét a város megfelelően rendezni fogja. Alapul véve a már fönnálló városi tartozást, az 1,100.0000 P-t, a fenti rendezés által ehhez jönne a már megvett telekérték, 37.000 P, Szikvizgyár esetleges megvétele cca 50.000 P, azután a tervezett utcanyitás és egyéb középület, hitközségi épület vétele, a tér rendezése stb., ezeknek financírozása a 250.000 P-t is meghaladná. Az OTI új palotája itt igen eldugott helyen lenne, még az esetben is, ha a horribilis anyagi áldozatokat a város meg is hozza,, hogy a tér ott is kiképeztessék. Szerintem már esztetikai szempontból is a legjobb hely lett volna ezen impozánsnak Ígérkező palotának a főútvonalon, a forgalom tengelyében, a Jókai-utcán állami polgári leányiskola és a Ligárt-féle szép épületek között elterülő 8 régebbi ház területe. Mind egyik nagy kerttel bír (egyik ház zsuppos, tehát igen tűzveszélyes, — egyedüli a Jókaiutcában!). Ezek közül ha csak 3—4 is megvétetnék cca 13—18 ezerrel (belőlük igen sok építőanyag is kijönne), ezzel sokkal olcsóbban /jutna a város térkiképzéshez, — s íez igazi esztétikai megoldás volna; itt monumentális típust adna az OTI-palota, teljes egészében érvényre jutna egy elsőrendű művészi alkotás és valóságos dísze lenne a városnak ez a hely, a város legmagasabb pontján, egészséges helyen. Ezt a megoldást alaposan alátámasztja még az a fontos körülmény is, hogy ezzel a megoldással kapcsolatban egy csapásra megoldható volna a Somlói útnak, mint sugári útnak a Jókai-utcába való bekapcsolása megfelelő kertrész vételével. Ezen eszme kivitelével igen súlyos ezreket tudna a város megtakarítani e 'téren is. Itt az utca járdájának nagy része megvan y nem kellene a térkiképzéshez annyi épületrészt drága áron venni. Ne dugjunk el hát ismét egy Ígérkező elsőrendű szép modern középületet mellékutcába! Azok a telkek kisebb méretekben maradjanak meg a magánosoknak. Eklatáns példa ma előttünk az állami tanítóképző impozáns épülete, — ott még 40 év után sem változtatta meg lényegesen az az utca képét, — pedig még ezzel $ célzattal is épült oda. Az adóhivatal is jobban érvényesült volna a fő útvonalon, a város szíve körül. Gondolkozzunk ezen az esztétikai eszmén, a várost érdeklő, kevés anyagiakat kívánó dolog fölött. Talán még lehetne változtatni. Logikus ajánlatom alátámasztására művészi vonatkozású idézettel zárom soraimat — bízva, hogy az meghallgatásra talál — hazánk nagy bölcsének mondásával »ha valaki valamit meg akar hallani — mondá a haza bölcse — azt meghallja s ezt igazolja következő kis igaz történettel: Midőn agyőri bazilika elkészült, néhány kritikus építész azt a megjegyzést tette, hogy az építést vezető főmérnök a kupolában valami nagy hibát csinált s ennek folytán rossz a jtemplom akusztikája. A főmérnök erre a kritikusokat a templom különböző félreeső zugába állította, s p maga pedig a szószékre lépvén, igen csendesen, majdnem suttogó hangon eképpen szólt: én csupán a templom akusztikáját akarom kipróbálni és felkérem a kritikus urakat, kik engem hallanak, hogy ma este látogassanak meg építési irodámban, hogy nekik ott buzgó szolgálataikért örömöt szerezhessek. A főmérnököt a kritikus építészek nagyon jól meghallották és este mindnyájan megjelentek az irodában^ Kívánatos volna, ha városunk javára az én súgó hangomat is mindenki meghallaná, legfőképen a varos számottevői, mert ezen >eszme megvalósításával mindenkinek, elsősorban a köznek szereznének igen nagy örömöt, sokkal kevesebb anyagi áldozattal és azt más fontos célra lehetne fordítani, csak egyet említsek, a Tókért. Hiszem, hogy igazam fölött sokan fognak gondolkodni. Talán még: nem késő, hiszen az OTI-p\alota alapköve még nincs letéve! Sokkal szerencsésebb helyzet az, ha a város felelős tényezői látják be az jgaziat anyagi, városfejlesztési és esztétikai szempontból, mintha bármily hasonló ügy esetén fellebbezés folytán kerül más vágányra. Aestetikus. Városi közgyűlés. Sürgős intézkedések az árvízveszedelemmel kapcsolatban. — 1934 július 24. — Egy héttel a városunkra zúdult elemi csapás után rendkívüli közgyűlésre jött össze a város képviselőtestülete, hogy intézkedéseket tegyen a Bakonyér és a többi vízlevezető árok árvízveszélyének megszüntetése, az ismételt károsítások okainak felkutatása és az esetleges felelősség megállapítása iránt. A közgyűlést dr. Jílek József és több képviselőtársa, valamint a károsultak nagy tömege által aláírt beadvány folytán hívták össze s azon a képviselőtestületi tagok jeletékeny száma és hallgatóság gyanánt a károsultak közül is nagyon sokan megjelentek. Az elnöklő Hamuth János polgármester ismertette az ügyet és az előkészítő bizottságoknak ezzel kapcsolatos javaslatait. Előbb a történeti előzményekről szólott, majd előadta, hogy a város ismételt felterjesztésére 1934-ben elkészült a Bakonyér szabályozásának terve, amelynek az érdekeltség hozzájárulási kötelezettséget megállapító része ellen fellebbezés adatott be. A földmívelésügyi minisztérium kimondotta a szabályozás szükségességét, de a kérdést pénzügyi vonatkozásban leendő döntés végett áttette a közigazgatási bírósághoz, ahonnan az máig sem érkezett vissza. Az elintézést a közigazgatási bíróság elnökénél, hivatkozva a megismétlődött árvízkatasztrófára, személyesen fogja kérni és annak megtörténte után a mintegy 20—30.000 P költséget a város előlegezi, hogy a munkálatok azonnal megkezdhetők legyenek. A képviselőtestület kérje fel a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatalt, küldjön ki szakértőt annak megállapítására, hogy az árvízért terhel-e valakit felelősség? Ugyancsak a szakértő véleménye kéressék ki abban a tekintetben, hogy a Bakonyere mélyítésén kívül nem kellene-e külön vízzáró gátat építeni, amely a rétekre terelné el a Bakonyérnek még a szabályozás megtörténte után is a mostanihoz hasonló vízár esetén be nem fogadható vízét. Javasolják az előkészítő bizottságok, hogy az országos árvízkormánybiztoshoz felterjesztés intéztessék a legjobban sújtottak és rászorulók károsításhatására segély kiutalása iránt, míg a tehetősebb károsultak adómérséklésért folyamodhatnak. v Csaba András műszaki tanácsos ismertette ezután az árvíz lefolyását s azokat az intézkedéseket, amelyeket a mérnöki hivatal a pusztító árral szemben megtett. A múlt kedden éjszaka lefolyt vízmennyiség akkora volt, hogy a Bakonyere másodpercenként 16—17 köbméter vizet zúdított a város felé, ezt csupán 25 m.-ig kimélyített meder tudta volna befogadni, holott a mélyítés csak T5 m.-ig van előirányozva. Ezért mutatkozik szükségesnek az eddig tervbe nem vett vízfogó gát építése is. Befejezésül még azt mondta el, hogy az árvíz azoknál okozott legtöbb bajt, akik az építkezési tervükben pincének vagy raktárnak feltüntetett helyiségeket lakásoknak használták. A megindult vitában elsőnek Németh József szólalt fel. A város egész közönségének együttérzését fejezte ki a károsultak iránt kiknek érdekében áldozatra is kész. Az intézkedés, a tényleges munka megkezdése sürgős, mert hasonló eset egy városrész házainak elértéktelenedésére vezethet. Ólé Sándor „az egymás terhét hordozzátok" szentírási parancsa szerint az összes költségeknek a köz terhére való elvállalását javasolja. Minden akadály elhárítandó, minden késedelem mellőzendő, hogy hasonló szomorú eset többé ne fordulhasson elő. Ruip Jenő a Tapolcapart javításának szükségességéről, Böröczky Lajos pedig az árvízsegélyért való folyamodásról szólt. Dr. Jílek József a javaslatnak azt a részét kifogásolta, mely az érdekeltek hozzájárulási költségeinek késedelem esetén kamat szedését tervezi. Kifogásolja, hogy az ügy csigalassúsággal haladt, holott gyors és erélyes cselekvésre van szükség. Dr. Csarmasz Ferenc a háború utáni házhelyelosztásról szólt, amikor az igénylők vezetősége helytelenül a Tókertben való építkezést vitte keresztül, de közülük többen nem építkeztek, hanem telküket nyereségre eladták. A közigazgatás biróság döntését, ha előbb nem, az első árvíz után ki kellett és lehetett volna sürgetni. Hajnóczky Ferenc a lakásépitési pangásról szólt és általában nagyobb építkezések elmaradását tette szóvá. Az árvízsujtotta károkat bizottságnak kellene megállapítani. Dr. Kardos Károly az árvízzel kapcsolatban a Pápa —acsádi útépítés hibáira hívta fel a figyelmet. Dr. Pongrácz József megállapítja, hogy a Tókert városrész érdekében az utóbbi időkben igen sok történt, elismeri a polgármester eredményes munkásságát. Miután Németh József egyetértő, á köz javára szolgáló munkára hívta fel a képviselőtestületet, a polgármester válaszolt minden egyes felszólalónak. Kijelentette, hogy a kamatfizetésnél elengedésnek lesz helye, viszont az érdekeltség hozzájárulási kötelezettsége törvényben van megállapítva. Végül felsorolta a polgármestersége alatti létesítményeket: nyomásfokozó gép, két elemi iskola, gyermekmenhelyek, repülőtér, kislakások stb. s emellett a város 1,600.000 P adósságából 600.000 P-t lefizettek és 400.000 P kamatot megfizetett. Kötelességeit mindig a legjobb tudása szerint iparkodott teljesíteni. A képviselőtestület ezután az előkészítő bizottságok javaslatait egyhangúlag elfogadta.