Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-01-27 / 4. szám

megjelenik: minden szombaton Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda). irányelvek. Amikor először jelenik meg nevem, mint főszerkesztőé a Pápai Hirlapoin, — szükségét érzem annak, hogy röviden vázoljam azokat a szempontokat, amelyek engem ezen a munkamezőn vezetni fognak s egyben kérjem mindazok megértő támogatását, akiknek lelke össze tudott forrni a nagy nemzeti célkitűzésekkel. A magyarság történelmének XIX. századbeli nagy reformkora után egy évszázad telt el, amikor nemzetünk a XX. században reformkorának 1932-től számított első évtizedét éli. Az új nemzeti reformpolitikának megoldásra váró kérdései azokból a társadalmi, gazdasági és szociális adottságokból születtek, amelyek a nemzeti életfejlődés akadályai voltak. Ezek az adottságok beszéltek s kijelölték az alkotó és fejlesztő munka irányát. Voltak és vannak, akik meghallották a szót; voltak és vannak, akiket megáldott látásokkal a magyarok Istene! Voltak, akiket megemésztett a küzdelem , s martirjaivá váltak az apostoli munkának. A nagy reformproblémák megoldása felé komoly lépéseket látunk, amelyek mutatják azokat az elvi alapokat, amelyekből a végleges megoldás fog adódni. Sem az úttörés, sem a befejezés munkája mem lehet közömbös egyetlen magyarra nézve sem, aki hazáját és fajtáját igazán szereti. Nem lehet közömbös azokra a rétege'kile, .amelyeket a reformkérdések megoldása a legközvetlenebbül érint, de nem lehet közömbös az egész magyarságra sem, mert azokban a megoldásokban rejlik jövendő létének kulcsa. A reformproblémák helyes, vagy helytelen megoldásától függ, hogy össze tud-e forrni zárt, egységes egésszé ez a magyar társadalom, vagy pedig a társadalmi rétegek kiegyensúlyozatlan érdekei élezik ki továbbra is a belső ellentétekjet s belső harcokban pazaroljuk el erőink java részét. Ne ringassuk magunkat abban, hogy a reformkérdések megoldása egyszerre teljes és tökéletes lesz; hiányok, hibák fognak mutatkozni s ezek kiküszöbölésére újabb erőfeszítéseket kell tenni. De ne nyúljon senki kontár kezekkeL szűk látókörrel azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyek a nemzeti jövendő alapkérdéseit képezik. A legkönnyebb dolog a hibákat felfedezni s ezekből az elégedetlenség szenvedélyének felkeltése révén hamis erkölcsi tőkét kovácsolni az egyéni érvényesülés számára, de sokkal nehezebb dolog megkeresni és megtalálni egy-egy probléma olyan megoldását, amely közös nevezőre tudja hozni az ellentétes érdekeket. Olyan megoldásért kell mindig tiszta fegyverekkel harcolni, amely az egyetemes építő munka szolgálatában áll. Ellenségei vagyunk mindennek, arni a magyar társadalomnak szétszakadozottságát, szétesését jelenti s társadalmi osztályok, felekezetek stb. szembeállítását célozza. Élje mindegyik a maga gyümölcsöző életét,. de forrjon össze a közös nagy nemzeti ideálok munkálásában. Ilyen elgondolásokkal nézem a magyar életnek egyik legfontosabb problémáját: a nemzeti földbirtokpolitika kérdését. A régi földreform törvénytől 1(1920) kezdve az 1936-os törvényen át egészen a legújabb földbirtokpolitika törvényig a törvényhozási intézkedések egyetlen nagy célt óhajtottak szolgálni: a nemzet belső megerősítését az által, hogy minél nagyobb számú önálló egység legyen a magyar kisbirtokos osztályban. Nem az a célom

v hogy rámutassak a régebbi intézkedésekkelkapc solatos hiányokra, de utalni akarok néhány jelenségre azon beszéd nyomán, amelyet dr. Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag mondott a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a felsőház mult év végén tartott ülésén. Az említett nagy célt a legutóbbi törvény a kishaszonbérletek rendszerével akarja megvalósítani szemben az 1936. évi XXVII. törvénycikkel, amely a telepítést tette a földbirtokpolitika gerincévé. Jókayval együtt több komoly felfogás vallja, hogy a telepítés sokkal helyesebb megoldás, miint a kishaszonbérlet, mert a kishaszonbérleti rendszerrel a két fő elv: a földbirtok helyesebb megoszlása és az igényjogosultak földhöz juttatása nem oldható meg kielégítő módon. Aggályos lehetőség, hogv nagy területek fognak igénylők hiányában fennmaradni., éppen a nagy latifundiumoknál, mig másutt az igényléseket nem lehet kielégíteni a középbirtok vagy kisebb nagybirtok igénybevételével sem. A kishaszonbérleti rendszer bevezetése mellett az erdőbirtok mentesítése (igen helyesen) folytán aránylag nagy latifundiumok maradnak ott, ahol nincsen elég igénylő, a másik oldalon pedig megmaradnak a ki nem elégíthető igényjogosultak; a kettő között pedig tovább folyik az a harc, amely a középbirtok felmorzsolódására vezethet. A középbirtoknak nem szabad hátrányosabb helyzetbe kerüljni a nagy* latifundiumokkal szemben. Eltekintve attól, hogy a középbirtokot a megcsonkítás életképtelenné teheti, — a középbirtok fenntartása nem ellenkezik még a radikális földíbirtokpolitikai elveket vallók elgondolásával sem, mert a mezőgazdaságnak egyes fontos ágai csak a középbirtokon valósíthatók meg. Egyébként a középüzemnek megfelelő birtoktipus megvan a kisbirtokrendszeren nyugvó nyugati államokban is, pl. Németország. Nem kicsinyelhető a középbirtoknak jelentősége inemzeti szempontból sem, mert a középbirtokkos osztályból került ki az ország vezetésére hivatottak tekintélyes száma, továbbá, mert a falu népe között s azzal szoros érdekközösségben a középbirtokos osztály, mint értékes vezető elem szerepel. A kishaszonbérleti rend-< (szerrel a nemzeti szempontok nem érvényesülhetnek olyan mértékben, mint kivánatos volna. Igen helyes az a kedvezményes elbánás, amely ben a tanítás, vagy a nemzeti közművelődés céljaira szolgáló birtokok részesülnek és nagy gyakorlati jelentősége van azon intézkedésnek, amely a belterjes mezőgazdálkodást szociális szempontból kedvezményben részesíti, amenynyiben méltányolja a nagyobb számú cseléd alkalmazását és a magasabb munkabér kifizetését. Nagyon célszerű lett volna a részes haszonbérlet kérdésének beható megoldása, ami elmaradt. Nagyon üdvös dolog a liázhelvek szerzésének előmozdítására vonatkozó intézkedés. amelyet mindenki csak örömmel üdvözölhet. Az ingatlanok vételárának megállapítására vonatkozólag részletes intézkedés nincs, de a lefektetett elvi megállapítások kétségkívül jelentős kedvezményeket tartalmaznak a földhöz juttatandó kisemberek érdekében. Nem volna szerencsés megoldás, ha — mint a régi földreformnál —a kat. tiszta jövedelem lenne alapul véve az ingatlanok vételárának megállapításánál. Igen fontos probléma, hogy a kishaszonbérletek igénybevételével kapcsolatban a mezőgazdasági cselér Divatlap szerint készítek: bőröveket, bőrgombokat és kész ruhadiszt. Kész övekben nagy választék. Olcsó árak a Győri Bőröndödnél Pápa, Kossuth Lajos utca 1. szám. dek és munkások kenyerének, megélhetésének biztosításáról gondoskodás történjék. Ezek azok a fontosabb részletkérdések, amelyek az új földbirtokpoÜtikai intézkedá sekkel kapcsolatosak s amelyekkel Jókay-Ihász Miklós komoly és alapos tanulmányozás mellett foglalkozott. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt, hogy az emberi alkotások soha sem tökéletesek; hiányok és hibák, aránytalanságok itt is, ott is ki fognak ütközni, de majd a gyakorlati élet meg fogja mutatni, hogy hol és milyen módon kell javító intézkedéseket tenni. A viszás jelenségek megszüntetését nem akadályozhatja senki és semmi. Mi csak örömmel üdvözölhetjük annak a több ezer magyar családnak birtokba helyezését s ezit a legújabb törvényes intézkedést is, amely komoly lépést jelent a nemzeti föld-; birtokpolitika terén és amely nemzeti társad dalműnk igen értékes rétegének megerősítését szolgálja! Szűcs Dezső. ÚJDONSÁGOK — A Jókai-kör előadó-ülése. A pápai Jókai-kör f. hó 21-én vasárnap este 6 órakor előadó-ülést tartott a nőnevelő-intézet dísztermében. Sajnos, ez az ülés a zord, zivataros téli idő miatt elég gyéren látogatott volt; pedig az ülés minden pontja nagy érdeklődésre tarthatott volna számot. Megnyitót Medgyasszay Vince elnök mondott a maga jól ismert szellemes, lelkes modorában. Rámutatott a külföldi frontokon embereket^ értékeket és kultúrát pusztító harcokra s vallomást tett az irodalmi és művészi egyesületekígy a Jókai-körnek is a legnemesebb kultúra megmentésért, illetőleg megőrzéséért folytatott csendes, de kitartó munkája mellett. Utána Halász Gábor író., nemzeti múzeumi könyvtáros, budapesti vendég előadása következett. Régen nem hallottunk oly jnélyenszántó, mindamellett oly színes jellemzéseket, mint amilyeneket ő adott a reformkor három magyar lángelméjéről: Szalay Lászlóról, Csengery Antalról és Trefort Ágostonról. Minden mondata mély és sokoldalú tanulmányról tett bizonyságot, minden szava emléktáblára kívánkozott. Szalay László publicistának jellemzésében azt mondja, hogy a reformeszmék átvétele és meghonosítása, a rendi Magyarország tarthatatlan állapotának megszüntetése, nyugati értelemben vett civilizálódása az, ami megmenthet bennünket a maradiság tengerében. Ezért találóan a »szellem Robinzonja« névvel illeti őt. Csengery Antalt »modern római szenátornak« nevezi, iaki a nyugati eszmék közül különösen a közoktatás demokratizálását sürgette s a polgári iskolák megteremtése hazánkban az ő nevéhez fűződik. Eszményképe a modern magyar polgár volt szemben a nemes honfival és a jobbágy proletárral. Trefort Ágoston, a nagy utazó és világlátott publicista, majd miniszter a »kultúra ügynöke« nevet kapja. Az előítéletek ellen kel ki s a képviseleti rendszer legfőbb előharcosa. A kormányzás művészetét legfőbb politikai elvnek vallotta. — E sovány vázlatból is látható, hogy Halász Gábor előadása intellektuális élvezet volt. — Befejezésül az állami tanítóképző-intézet III. éves növendékei énekelték Halmos: Parasztdalok c. szerzeményeit, illetőleg stílusos átdolgozásait. A precízen éneklő kart Lencz István képzős vezényelte, akit ambiciózus, temperamentumos dirigensnek ismertünk meg. (Jean (TOr.)