Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-06-08 / 23. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. erkesztőség: Levente-utca22.szám. I , _ [ i r, I Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szán I Főszerkesztő: I Felelős szerkesztő: I ífizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. I SZŰCS DEZSŐ I SÁNDOR PÁL I Hir detések (tarifa szerint) felvétetnel Sz A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Á vidéki vámok megszüntetése. A kereskedelem- és közlekedésügyi kor­mány régi törekvése a közúti és kövezetvámok megreformálása. Ezt a célt szolgálja a kormány­nak e vámok szabályozására vonatkozóan most kiadott rendelete, amelyet követni fog június elején a rendelet részletes végrehajtási utasítá­sának kibocsátása, úgy hogy az új rendszer július 1-én életbelép. Az új rendeletek alapján a vidéki összes vámsorompók megszűnnek és az ott eddig vég­zett mindenféle vámszedés a jövőben teljesen elmarad. Tehát nemcsak a motoros jármüvekre jelent óriási előnyt, hogy a vidéki városok hatá­raiban lévő vámsorompóknál többé nem állít­hatják meg őket, hanem ugyancsak nem állít­ják meg és nem vámolják meg ezentúl a lovas­kocsikat, valamint a lábon hajtott állatokat sem. A kormány ezzel a rendeletével az ország motoros társadalmának és idegenforgalmi szer­vezeteinek közel másfél évtizedes panaszait or­vosolta. A városok azonban nem nélkülözhetik ezt a jövedelmet, amit eddig a vámsorompóknál sze­dett vámokból élvezhettek, de nem is károsodnak az új rendszer szerint, mert a vámsorompók­nál elmaradó jövedelmeik pótlásáról az állam­kincstár gondoskodik. Az államkincstárnak ezzel kapcsolatos kiadásai viszont a motoros jármü­vek üzemanyagára kivetett kincstári illeték leg­utóbb történt fölemeléséből nyernek fedezetet. A fölemelt kincstári illeték formájában tehát a motoros jármüvek hozzájárulnak az érdekelt városoknak és községeknek nyújtandó kártala­nítás összegéhez. Az iparszerű bérfuvarozással foglalkozó lovasjármüvek a városok elmaradó jövedelmének kártalanításához az évente fize­tendő átalányösszeggel szintén hozzá fognak járulni. A mezőgazdaságban foglalkoztatott ösz­szes lovasfogatokra, valamint a közúton lábon hajtott állatokra azonban a városoknak nyúj­tandó kártalanításból semmiféle újabb megter­helés nem hárul. Igy tehát az új rendezésből a legnagyobb előnyt a magyar mezőgazdaság szerzi, amely igen jelentős, nagy tehertől sza­badul meg azáltal, hogy a közúti sorompóvá­mok fizetése alól teljesen mentesül és a kár­talanítás fejében semmiféle újabb teher nem sújtja. A székesfővárosi vámsorompónál a vám­szedés még ezideig megszüntethető nem volt. Itt ugyanis oly nagy összegű kártalanításra lett volna szükség, aminek pénzügyi megoldása ezidő­szerint még nem lehetséges. A vasúton, hajón, repülőgépen szállított áruk után eddig fizetett vámokra vonatkozóan is új intézkedést tartalmaz a rendelet. Az eddig fizetett vámok helyett ugyanis, amelyeket ugyan­arra az árura nézve aszerint, hogy az ország mely vármegyéjének vagy községének állomá­saira adták azt fel, más-más mértékben állapí­tották meg. A jövőben az eddigi vámoknál va­lamivel mérsékeltebb összegű és az áruk teher­bírásának figyelembevételével az ország vala­mennyi vasúti állomására egyenletesen megálla­pított külön díjat fognak bevezetni és ezeknek a különdíjaknak a hozamát a vámengedélyesek között eddigi bevételeik arányában osztja meg a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter. Bőrdíszmű árut bizalommal vehet a készítőnél. Nagy választék, olcsó szabott árak « • I dm .. • •• m m Győri borondosnel Pápa, Kossuth Lajos utca 1. szám. Az idegen nevű magyarokhoz. A magyar életet számos vonatkozásban át kell formálni, s az idegen színfoltokat el kell tüntetni. A nemzeti irányú átformálódás legfontosabb része, hogy minden magyar, ne­vében is magyar legyen. Nemcsak nyelvében él a nemzet, de pol­gárainak nevében is. A magyarság nemzeti reneszánsz kor­szakát éli. A nemzeti megújhodás necsak dal­ban, táncban, zenében, ritmusban, játékban, szokásban, ruházatban, művészetben, nyelvben, irodalomban — de a családi- és keresztnevek­ben is nyilvánuljon meg. Ezekben a testi, lelki, szellemi, belső- és külső megnyilvánulásokban mutatkozik meg a magyar nemzet életformája, a magyar lelkiség. Ravasz László ref. püspök a teológiai akadémia egyik tanévzáró ünnepén azt mondta: A magyarság nem szerep, de lelkiség. A lelki­ség megszerzéséhez, az asszimilációhoz idő kell, de a desszimiláció bármikor felléphet, ha az áthasonulás befejezve nincsen. A nemzet életé­ben döntő pozíciót nem lehet az olyan embe­reknek kezébe adni, akikben a magyar lelkiség még nem alakult ki teljesen. Olyan helyeken, ahol a magyarságnak reprezentatív módon kell megjelennie, teljesen magyar emberekről kell gondoskodni. Vannak, akik a névmagyarosítás alól ki­búvó ürügyül az idegen nevükhöz kapcsolt családi tradícióra hivatkoznak. A hazáért, ha kell, életünket, testi épségünket, egészségünket kell feláldozni. Az inkább hiúságot takaró csa­ládi tradícióval kapcsolatos idegen név fel­áldozása mégis csak eltörpül a nemzet életbe­vágó nagy létkérdése előtt. Még az angol ki­rályi család is patriotizmusból a német Szász­Coburg-Gothai nevet felcserélte az angol „Wind­sor" névvel. A most visszatért Felvidéken az igazolta­tások folyamán magyar nemzethüségükben meg­tántorodottak 97%-a idegen nevű volt és csak 3°/ 0-a magyar nevű (renegát). Az idegen nevű, de magát magyarnak valló csak akkor vágja be maga és utódai mögött véglegesen a vissza­vezető kaput, ha nevét megmagyarosította. A magyar nevű magyarok társadalmában már erős ellenszenv és bizalmatlanság kezd ki­alakulni a közélet élén álló idegen nevű ma­gyarok iránt. Hangsúlyozottan kívánatos a hadvezérek, diplomaták, művészek, tudósok, költők, írók és a sportban külföldön versenyzők magyar név viselése. Nemzeti örömünk és büszkesé­günk mégis csak teljesebb, hogy Nobel-díjas tudósunk neve Szent-Györgyi Albert és nem Schittenhelm Ede, akit bizonyára elvitatnának tőlünk. Egy nemzet néprajzi egysége, faji vagy nemzeti összetartozandósága kifelé a külföld felé nemcsak az egységes nemzeti nyelvben, de polgárainak nevében is megnyilvánul. Trianoni szerencsétlenségünknek is részben ennek felnem­ismerése volt az oka. Idegen nevű nemzeti nagyságainkat, nemzeti kiválóságainkat is nevük miatt szokták elvitatni tőlünk. Azt mondják, a nemzethüségnek nem a név a kritériuma. Ez csak belföldi, de nem külföldi viszonylatban igazság. De egyébként is nem nemzethűség, hanem faji vagy nemzeti összetartozandóságunknak külső megnyilvánu­lása szempontjából kell a magyar név. A tria­Szkurszky Pál női divattermét Jókai Mór utca 15. szám alá (volt Klára-házba) j helyezte át. a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) ••••HH^nai^nmi^BBHani noni tanulságok után erre nagy súlyt kell he­lyeznünk. Ne csak mi tartsunk valakit magyar­nak, de a külföld is ismerje el annak. Külföl­dön a német nevü magyart, renegát svábnak is tekinthetik. Alapigazságnak kell elfogadnunk azt a tételt, hogy a magyar nemzethez való tartózandóságnak kritériuma a magyar nyelv és a magyar név. Ez külföldi szempontból is megtámadhatlan. Középosztályunkat, míg a névmaggyarosí­tás megfelelő eredményt nem mutjat, a magyar parasztságból és nem az idegenből kell kiegé-f szíteni. Magyar állampolgárságot kérvényezők egyidejűleg magyar nevet is kérjenek. Nemzeti elrendezésünket a közalkalma­zottaknál sürgősen végre kell hajtani. Közal­kalmazott személyi adatai között ne csak val-* lása, de vallomása szeirint nemzetisége is nyil­vántartandó. Ha idegen nevű közalkalmazott magyarlak vallja magát, felszólítandó, hogy nevét magyarosítsa meg. Ha ezt nem teszi, nemzetisége: »magyarnak vallja magát« — be­jegyzéssel jelölendő, nem pedig, hogy: »ma­gyar«. — A szabadság és demokrácia korlát­lan hazájának kihiresztelt Franciaországban kormányhatalommal rendelték el, hogy köz­szolgálatot csak francia nevüek vállalhatnák. Mi pedig csak azt kívánjuk, hogy minden ma­gyar nevében is magyar legyen és csak az ma-< radjon idegen nevű, aki magát nemzeti ki­sebbséghez tartozónak vallja, ami nem zárja ki a közszolgálatot. Ha kutatjuk az idegen nevűeket, azt lát­juk, hogy ezek 200—300 vagy ennél is több évvel ezelőtt egyenként vagy csoportosan ön­ként jöttek be országunkba, különösen' a tö­rökdűlás után, hazát, kenyeret, megélhetésit keresni. A magyar nép tárt karokkal fogadta őket, békés otthont adott nekik, szeretetben, megbecsülésben részesítette, segítette őket úgyannyira, hogy évszázadok leforgása alatt igen sok esetben országunk legjobb viszonyok! közt élő, legjobb módú értelmisége, gazdái,! kereskedői, iparosai lettek, amellett olyan éle­tet élhettek, amilyent akartak. Természetes, liogy ezek a több száz évi jóban-rösszban való sorsközösség és együttélés után éppen azért, mert mindig saját magunkkal egyenrangú pol­gártársainknak ismerjük el őket., lélekben* gondolkozásban, érzésben, nyelvben és már vérben is magyarokká váltak, — csak éppe (n névben maradtak idegenek. Holott minden idegen nevű magyar csak ideiglenes vagy »át-» meneti magyar«-nak tartható, mert (üsszimi­lálhat és elvitatható. A magyar nemzet joggial elvárhatja, hogy ezek az idegen nevü magya­rok most már névben is a magyar nemzetnek elvitüthatlan tagjaivá váljanak. Az állam hadseregében — a nemzet nyel­vében és polgárainak nevében él. Az állam megszűnhet, — a nemzet örökké élhet. Szabadka Károly. Pályaválasztási tanács. Pár nap még s befejeződnek városunkban az érettségi vizsgák is. Az érett ifjúság, mely elég szép tanújelét adta elméleti tudásának, válaszúton áll, mint Hercules: „Ha itt hagyom az Alma Matert, hova menjek? Milyen pályát válasszak?" Eddigi vallomása szerint feltűnő és örvendetes jelét adta a gyakorlati pályák iránt érzett hajlandóságának (a statisztikát jövő számunkban hozzuk), azonban egy szép és jövedelmező pálya, amelyet az alábbiakban fi­gyelmébe ajánlunk, elkerülte figyelmét. Ugyanis megakadt az utánpótlás a droguista szakmában. Példásan fejlett droguista iparunk van. Világ-

Next

/
Thumbnails
Contents