Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-04-29 / 17. szám

PAPAI HÍRLAP 1939 április 29. Pápa, Horthy Miklós Fő=utca 14. Nagy választék! Olcsó árak! Á Vörös=kereszt működése. A pápai vöröskereszt-választmány mult szombaton tartotta meg közgyűlését Hamuth János és Strausz Kornél né társelnökök elnöklésével. Hamuth János elnöki megnyitójában szólott a vörös-kereszt nemes hivatásáról és e hivatás érdekében folytatott munkájáról. Dr. Hermann László főtitkári jelentést, Strausz Kornél a számadásokat terjesztette elő. Majd újból megválasztották a régi tisztikart és választmányt. A választmány új tagjai lettek: dr. Kovács Istvánné, dr. Domonkos Géza, dr. Földy József és dr. Kolbe Lajos. Ennyi a közgyűlésről szóló beszámolónk. Ámde úgy véljük, hogy hirlapi kötelességünkön túlmenő nemzeti kötelességet teljesítünk akkor, amikor e helyen egész terjedelmében leközöljük az egyesület mult évi működéséről szóló jelentést. Lássa a közönség, hogy a pápai Vörös-kereszt készen áll annak a hivatásának betöltésére, amire — ne adja Isten! — bármikor szükség lehet. Lássa ez a mi közönségünk, hogy a Vörös-kereszt érdemes a támogatásra, érdemes áldozathozatalraj mert ez az áldozathozatal saját gyermekeinknek, testvéreinknek, minden harcoló magyarnak válhatik üdvére! A helybeli Vörös-kereszt mult évi mozgalmas évének beszámolója így hangzik: Az elmúlt 1938. év nagyon mozgalmas és eredménydús volt választmányunk életében. Eredményeire büszkén tekinthetünk vissza, mert nemcsak társadalmi kötelességeinknek tettünk eleget, hanem hazafias célok szolgálatában is kivettük részünket és a jótékonyság terén is a szokásos keretekben tettünk eleget ebbeli kötelességünknek. A trianoni rabbilincsek széttörése után abba a helyzetbe került hazánk, hogy a kötött számú és csak rendőri szolgálatra engedélyezett honvédségünk létszámát felemelhette, azt újonnan bevezetett fegyvernemekkel oly fokra fejleszthette, mellyel hazánk védelmét külső támadások esetén is elláthatja. Az így felépített hadsereggel az 1938. év kora őszén a Dunántúlon tartott hadvezetőségünk hadgyakorlatot, melynek befejező része városunk környékén zajlott le. Ez a körülmény adta meg a hadvezetőségnek azt a gondolatot, melynek folyománya az volt, hogy elrendeltetett, hogy városunkban egy 200 személyre szóló feltételezett és 20 személyt ténylegesen lellátó kisegítő kórház állíttassék fel. Eme feladat rövid napok, úgyszólván órák alatti megoldása a várossal egyetemben választmányunk kötelességévé tétetett. Munkába állítva . minden felhasználható erőt, a kórházat felállítottuk, berendeztük. A kórház a Hungária műtrágyagyár területén létesült. A feltételezett kórház helyiségeiül az üresen álló raktárhelyiségek jelöltettek ki. A tényleges kórház pedig a gyár vezetősége által e célra átengedett üresen álló tiszti lakás épületében rendeztetett be. Ez pedig állt 3, összesen 22 ágyat felölelő kórteremből, 1 konyha és éléstárból, 1 fürdőszobából, 1 irodahelyiségből és 1 ápolói pihenő szobából. A felszerelési tárgyakat a város gyermeknyaraltatási akciója, a műtőberendezést az egészségügyi intézet, a főzőedényeket a városi szeretetház és népkonyha bocsátotta rendelkezésünkre a szükséges személyzettel együtt. A berendezés és üzemben tartás nehéz és fáradságos munkáját igazi odaadással legnagyobb részben a város szegényügyi gondnoknője Wolmuthné Galamb Ilona látta el; az orvosi munka oroszlánrészét vitéz dr. Mezey Kálmán városi orvos teljesítette kartársaival egyetemben. Az ápolói munkát a hadvezetőség által kirendelt, a győri vörösíkereszt választmány 4 kiküldöttjével egyetemben a pápai ápolónők teljesítették a legnagyobb szeretet és körültekintéssel. A működésben lévő kórházat, melybe a hadvezetőség 22 tényleges beteget és sérültet küldött be, megszemlélte a honvédség országos orvosfőnöke, a vegyes dandárparancsnokság orvos főnöke és ugyancsak látogatással szerencséltette a Vörös Kereszt Egylet országos elnöke vitéz Simon Elemér is. Az összes magas látogatók a látottak és tapasztaltak felett a legnagyobb megelégedésüknek és dicséretüknek adtak kifejezést, ami örömünkre és büszkeségünkre szolgált és jól teljesített munka érzésével szereltük le a kórházat. Második eseménye volt választmányunk munkájának a november hó 3-án megkezdett házi betegápolási tanfolyam megszervezése és levezetése. A város hölgytársadalma átérezve a mozgalmas idők honleányi kötelességét és a szociális munkában való részvételt, a tanfolyamra minden várakozást felülmúló számban 102-en jelentkeztek. A tanfolyam vezetése az önként jelentkező orvosi kar eléggé meg nem köszönhető munkája és a Vörös Kereszt elnöksége által ide rendelt ápoló testvér közreműködésével volt keresztül vihető. Az orvosok minden elfoglaltságuk mellett is napi két-két órát szenteltek ügyünknek, mig az ápoló testvér példát mutató önzetlenséggel, a tanfolyamon résztvevőket három-négy csoportra osztva napi 6—8 óra munkaidőt szentelt a tanfolyamon résztvevők minél alaposabb és szakszerű kívánalmaknak minden mozzanatát felölelő, bizony sokszor fáradságot és türelmet, szeretetet igénylő munkájának elsajátításához. A tanfolyam december 3-án a központ kiküldött ápolófőnöknője báró Ápor Gizella úrnő által levezetett vizsga és a bizonyítványok kiosztásával fejeztetett be, mely alkalommal a főnökasszony szép beszéd kíséretében fejezte ki köszönetét a tanfolyam hallgatóságának. Az évet a már bevezetett karácsonyi szeretetcsomagjaink, melyek ez idén a Perutzés Leipnik-gyár sifon- és ruhaanyag adományával bővültek, szétosztásával fejeztük be. Kedves kötelességünknek ismerjük, hogy a fenti munkáikban segítségünkre voltaknak és mindazoknak, kik adományaikkal célunk eléréséhez szívesen hozzájárultak, ez úton is igaz köszönetünket fejezzük ki és kérjük őket, hogy hajlandóságukat a jövőre is tartsák fenn egyletünk részére. Tisztelettel értesítem nagyrabecsült vevőimet, hogy böröndös és bőrdíszmű üzletemet és műhelyemet Kossuth Lajos utca 1. sz. alá helyeztem át, a Tocsik és Mika céggel szemben, Laufer szűcs mellé. Továbbra is kérem nagyrabecsült vevőim szives pártfogását. Kiváló tisztelettel: Győrt Böröndös. WilllilillllBlliBlllllliBIWWilllllllllllilliHWIIi^BWBIIMillllWIIIM Hozzászólás a „Mult élő tanúi" c. közleményhez. Nagy érdeklődéssel s egyben szomorúsággal olvastam a közleményt, mert amenynyire helyes a cikk alapgondolata, annyira elhibázott annak kivitele és különösen bántók kitételei, melyek nem alkalmasak arra, hogy az annyira óhajtott egység Pápán a barátság és megértés alapján kialakuljon. Nem óhajtok a cikkel behatóan foglalkozni, mert nem akarom kiélezni a dolgot, de a reánk vonatkozó részre meg kell jegyeznem, hogy cikkíró nagyon jól tette volna, ha mielőtt a nagy nyilvánosság előtt váddal illet valakit, vagy valakiket, előbb meggyőződik arról, hogy mi is volt az indok, ami arra I késztetett valakit, hogy »birája legyen annak | a fának, melyre az Isten madlarai szálltak, ' mikor ő még a tojásban sem volt«. Vájjon 1 mi oka lehetett, hogy kezet emeljen egy fára, | mely »történelmünk részese« s liogy azzal a »magyar történelmet pusztítsa«? Érdekes felvilágosítást kaphatott volna cikkíró attól a »jött-ment parvenü, tojástók, aki gyermekkorát ugyancsak évszázados eperfával díszes udvarban töltötte s aki véletlenül ugyancsak járt a nagymulj:u angol parkban, látta azoknak vasabroncsos fáit, aki ugyancsak látta a berlini olimpiai telep áttelepített faóriásait, aki ugyancsak szereti és érzi a magyar történelmet. Cikkíró nem tartotta érdemesnek megérdeklődni az indokot, pedig feltűnhetett volna, hogy az öt hatalmas kanadai nyár közül csak egyet Ítéltek halálra, a másik négy ellenben megvan zavartalanul és őrzi háborítatlanul a multat, mint annak »élő emléke« láthatta volna, hogy senkinek sem jut eszébe a M. G. iskola fenyő óriásait, hatalmas hársfáit és nyárfáit, stb. halálra itélni, csak pont azt az egy fát, melynek kidőlte arra késztette cikkírót, hogy bíráját »tojás« jelzővel illesse, »parvenü jött-ment«-nek inevezze, aki »széngyenli a múltját s született ellensége annak, ami régi«. Mesélni fogok most a múltról, a történelemről, melyet annyira szeret s ;amely egyedül késztette a M. G. szakiskola tanári testületét arra, hogy a történelem és a mult megmentése érdekében birája legyen egy fának. A millénium emlékévében megboldogult hivatali elődöm Székely István az akkor még pápai m. kir. földmíves iskola igazgatója (aki szintén jött-ment állami tisztviselő volt) Pápa yárossal karöltve nagy ünnepélyesség keretében a Földmíves-iskola területén 108 szekér földet hordatott össze, abból halmot készíttetett és annak közepébe »Árpád vezér« emlékére egy hársfát ültettek. Köréje szétszórtan a hét vezér fáját (hét drb. kanadai nyárfát) helyeztek el. Időközben egy kanadai fa elkorhadt, egyet a szél döntött ki, megmaradt tehát még öt. Árpád vezér hársfáját négy kanadai nyárfa délről, egy pedig nyugatról vette körül, mely utóbbi teljesen föléje nőve és ráborulva, már pusztulással fenyegette a szép és értékes »történelmi emléket«. Megmentése csak egy módon lehetséges, ha legalább a délnyugatról határolt s már teljesen föléje nőtt nyárfát feláldozzuk (hisz a hét vezér fájából már amúgy is csak öt volt!);. Az elnökletem alatt összeült tanári gyűlés (gazdasági tanárok és oki. kertészeti főintéző, tehát szakértők) egyhangúlag úgy határoztak, hogy Árpád vezér fáját meg kell menteni, még akkor is, ha mind az öt kanadai nyárfa áldozatul is esik, mert azoknál túlhosszú életre amúgy sem lehetett számítani, mert a korhadás kezdetét vette, s ha az előrehalad az épületek közelsége miatt, azokat veszélyeztetvén, úgyis ki kell a fákat venni. Nem a jött-mentség, nem a múlttól való idegenkedés, nem történelmet nem tudás vagy nem szeretés mondatta ki velünk az Ítéletet, hanem éppen a magyar történelem és a telin észet iránti rajongó szeretetünk, hogy majd mesélhessünk gyermekeinknek, tanulóinknak a dicső magyar múltról, a honfoglaló Árpád vezérről, melynek élő tanuja, a reméljük megmenthető hársfa a 108 nemzetséget jelképező 108 kocsi földben emelt domb tetején. Pápa, 1939 április 25. A pápai m. kir. mezőgazdasági szakiskola tantestületének nevében: Koperniczky István m. kir. mezőgazdasági szakiskolai igazgató.