Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-04-08 / 14. szám

XXXVI. évfolyam. ¥ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Számítunk és pedig igen jelentősen számítunk immár a világpolitikában. Érték, olyan érték lettünk, amelynek fajsúlya elől senki el nem zárkózhatik. Azok a cikkek, amelyek a világpolitika feszültségének eme válságos időszakában rólunk olasz, lengyel és — erre helyezendő talán leginkább a hangsúly — az angol sajtó hasábjain megjelennek s amelyek a alaposságában nincs okunk kételkedni, meggyőzően bizonyítjuk a fenti első két mondatunkban írottaknak helyességét. Mind hangosabban sürgetik e közlemények hazánk keleti — erdélyi, — jogos igényeinek is feltétlenül szükségessé vált kielégítését. Az a rokonszenv, amely az angoi törvényhozás jelentős részében, a hivatalosan is megalakult magyarbarát csoportban a nagyérdemű Rothermere lord igazságszomjas fellépése óta mind erősebben kialakult, kezd immár hivatalos közvéleménnyé, olyan politikai állásponttá kialakulni, amelynek meg lehetnek, talán meg is lesznek a maga gyakorlati eredményei. Természelesen ez mind csak feltételezés. A bizonyosság egy, egy, mióta a világ. És ez a bizonyosság semmi egyéb, mint az erő. Az erő, amely elszánt akaratban megnyilatkozva megteremtette nekünk rövid idő alatt a közös lengyel határt, meg az Ung-völgyi vasúton át a közvetlen lembergi összeköttetést, ez az erő még további eredményt is képes lesz létrehozni. Eltilthatják a szatmárnémeti, meg a nagyváradi magyarokat százszor is a rádió hallgatásától, láthatatlan égi rádión át mind erősebben és erősebben zeng már feléjük is az üdvözítő felszabadulás hangja. Húsvéti gondolatok. „Holtak között az élő." Megállok egy pattanó rügy mellett; félig még halál, félig már élet. Ma még csak megduzzadt galy, holnap már királyi díszben mosolygó virág. Kezembe veszek egy kinyílt rózsát, az egész csupa himnusz az élet szépségéről; ha leszakítom, szomorú lommá hervad, akár viruló menyasszony tűzi kebelére, akár halott mellé teszi a fájdalmas szeretet. Nézek! egy makkot; magában élettelen anyag, de múltja és jövője égbenyúló büszke tölgy, egyben a halál látszata s az élet reménye. A halál és élet egybefonód'ása vagy te magad is. »Fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze.« Belekapaszkodol az életbe minden erőddel, futsz a halál elől. Hiába. Egyszer mégis utolér és legázol. Gyarapodás és pusztulás, fény és árny csodálatos keveréke mindenki. Az egyik talán ragyogó értelem, de hideg szív; jaj neked, ha ráborulsz. A másik meleg és gyermeteg lélek, de jaj neked, ha vezetődül választod. Az egyik csupa láng és tűz, de nincs terve és kitartása; a másik maga a fontolgatás, de elröppen az alkalom és tehetetlenül sírja vissza. Nincs abszolút jó, sem abszolút rossz ember. Alkotásunk is csupa csonk. Sohasem vagyunk készen egészen. Sem élni nem merünk, sem meghalni nem tudunk. Hát sohasem lesz megoldása ennek a gordiusi csomónak?! * Lesz, de nem olyan brutális módon, mint ahogy Nagy Sándor pusztító kardja cselekedte egykor Gordiusban. Ott van a megoldás az Or Jézus megnyílt sírjánál, ahol elvált egymástól örökre a halál és az élet azzal, hogy diadalt nyert az Élet. Nincs megalkuvás, kiegyezés. Vagy — vagy. Vagy mindent letarol a halál, vagy mindent megelevenít az élet. A végső, teljes diadalért folyik a harc. Ezt a harcot nem nézheted páholyból, mint a színpadon lejátszott drámát. Akarod vagy nem: ez nem rajtad áll; kikerülhetetlen a te közreműködésed, te is szerepet játszol a küzdőtéren, ahol a te sorsod is eldől. Bele kell vetned magadat teljes erőddel a harcba, hogy győzz. Az nem kétséges, hogy ösztönszerűen odaállsz, ahol az élet diadaláért s nem a haláléért folyik a harc, de választásodnak öntudatosnak kell lennie. Azon fordul meg a szereped, hogy m.inek nézed az életet. Nézheted az életet az élvezetek alkalmának, amikor is azt gondolod, hogy az életláng legmagasabbra lcbbanásával győzheted le a halált. És megszólal a bölcs intelem: vigyázz, testvér! vedd észre az élvezetek bódító mámorában, hogy minél magasabbra lobban a láng, annál gyorsabban fogy az olaj, életgyarapodásod csak látszólagos, valójában csak pazarolsz, hamar kiég a szived s megfagy ajkadon a kacagás. Nézheted életedet alkalomnak arra, hogy érvényesülj, hatalmat, vagyont és dicsőséget szerezz. Bele akarod gyúrni életedet valamibe, amit maradandónak vélsz? Eszmélj fel. »Pár ezredév gúláidat elássa S homoktorlaszba temeti neved.« A halál győzött. Mi hát a győzelem titka? * Nem győzhet a nyers anyag és semmi olyan, ami benne keres menedéket az elmúlás ellen. Hanem győz a szellem, amely úr az anyagon és eszközül forgatja azt az igazi élet kiteljesedése végett. Még a könyvtárakba raktározott gondolatkincs is csak holt betű ad, dig, amíg a búvárkodó szellem életre nem hívja, fel nem támasztja. Még a Bibliában felhalmozott isteni igazságok is a temető álmát alusszák addig, amíg a belemerült lélek át nem veszi, hogy a maga életét meggazdagítsa azokkal. A szellem az élet. Ezt tedd úrrá életed felett, hogy győzhess. Vivd meg a harcot elsőben is önmagadban, alacsony vágyaiddal, csak magadba néző csiga-gondolkozásoddal és az anyaghoz tapadó téves szerelmeddel. Szabadítsd ki életedet a mulandóság lekötő bilincseiből. Ez az egyik oldiala a titoknak. A másik: ugyanakkor fordulj oda minden erőddel ahhoz, amit Krisztus nyújt oda segítségedre. Vedd át tőle a szolgálat készségét. A természetben a halál tartja fenn az életet. Ugyanez a törvénye az emberi világnak is. A különbség csak az, hogy a természetben a halál kényszerűség s akarata ellenére szolgálja az életet; az erkölcsi világban pedig önkéntes odaadás, önfeláldozás szül életgyarapodást. Mint ember nem fizikai haláloddal szolgálod az életet, hanem azzal, ha élsz másokért, ha magad eltékozlásával vállalod mások keresztjét is és cipeled, talán roskadozva, de mégis viszed a magadéval együtt fel-fel a magad Golgotájára. íme ott áll a te kereszted a Jézusé mellett, annak jeléül, hogy mint Ö, te is betöltöd az élet törvényét, az áldozatos szolgálattétellel. »Aki elveszíti a maga életét én érettem és az evangéliomért, megtartja azt.« Ő mondja, aki kilépett nagypénteki sírjából diadalmas életre. * Az Élet győzelmének ünnepe arra hiv, hogy figyeljünk fel: merre halad életünk útja? Istentől el, a halálba, avagy Istennel az apai hajlék felé, örökségünk elvételére? A te pályádon is, testvér, összefonódik az élet lés a halál. Vedd észre ezt és fordulj a húsvéti fény ragyogása, az Élet felé. Vár győzedelmes királyod, szent harcra és azután diadalra. Ügy élj, hogy mindig gondolj a halálra s akkor úgy fogsz meghalni, hogy bizonyos számodra az örök élet. »A győzedelmesnek enni adok az Élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.« (Jel. 2:7.) Rácz Kálmán. Magyar feltámadás. Irta: Dr. Ónody Dezső. Negyed század szenvedései és megpróbáltatásai után az idén mondhatjuk el először, hogy a magyarságnak is örömünnepe, feltámadása, húsvétja van. Krisztus feltámadása az emberiségnek a lelki megváltást, az igazságon felépülő keresztény hit győzelmét és az egész világnak Isten országa iránti vágyakozását juttatta megvalósuláshoz. 1939. év húsvétja a magyar nemzet számára meghozta a feltámadást a trianoni halálból és diadalra vitte a magyar igazságot, mely történelmi hivatásunkon és a Dunavölgyében egy évezred' óta mindenkor megtartott szupremáciánkon épül fel. Reméljük, hogy a földrajzi adottságok és a gazdasági élet törvényeinek szükségszerűségénél fogva rövidesen helyreáll — a most még csak részletben megvalósult — Magyar Birodalom teljessége. 1939 húsvétja a kereszt győzelmével együtt hirdeti nekünk a történelmi elv és Szent István állameszméjének diadalmaskodását. A történelmi elv jelenti nemzetünknek saját tradícióihoz, saját érdekeihez és saját fáradtságunkkal és vérünkkel megmunkált jogaihoz és igazságához való ragaszkodását. A szentistváni állameszme pedig a keresztény népek egyenlőségének elvét vallja és (bár ellentétben állhat a nemzet-felfogás tisztán biologikus értelmezésével, de soha nem áll ellentétben azzal a felfogással, mely a nemzetet, mint lelki tényt, kulturális közösséget fogja fel. A nemzet mint lelki tény magában foglalja és a nemzeti kultúra részeseivé teszi azokat a nemzet-tagokat is, akik a nemzet által alkotott politikai közösség határain — erőszakos elszakítás folytán — kívül maradtak. Ez a felfogás nem rekeszti ki azokat a nemzet testéből* akik magukévá teszik és magukénak vallják a nemzet közös szellemi kincseit, kulturális javait és erkölcsi elveit. De kirekeszti azokat, akik bár fizikailag együtt élnek velünk, de nem akarnak osztozni közös történelmi multunkban, szokásainkban és erkölcsi felfogásunkban — akár van erre tételes törvény, akár nincs. Szent István nem tisztán faji alapon szervezte meg és tette hatalmassá a magyar "királyságot, hanem a »keresztény világnézetre támaszkodó magyar polgárjog alapján«. Eszerint a haza keresztény polgárai egyforma körülmények között egyforma jogokat élveztek: nemzetiségük miatt nincs különbség nemes és nemes, szabad és szabad, szolga és szolga között. Bár ideálisabb volna egy faji és vallási alapon is egységes nemzet, mégis nekünk itt Kelet és Nyugat ütközőpontján számolni kell az adott helyzettel és egymásrautaltságunk alapján a kölcsönös megértésre kell felépíteni; az ország határain belül élő nemzetiségekkel és a szomszédos népekkel való viszonyunkat. A magyarság következő ezredévének biztosítása céljából Szent István nemzet- és államGYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. WW I||V£ ÓTA MINDIG CSAK JÓT AD.