Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-04-01 / 13. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal H60. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Bekövetkezett, ami már pár hónap óta biztosra volt vehető, a nemzeti spanyol had­sereg végső és teljes győzelme s vele együtt a polgárháború befejezése. Az emberiségnek oka van fellélekzeni, mert ez a győzelem nem­csak a spanyol vörösök bukását jelenti, de je­lent ugyanakkor nagy erkölcsi (bizonyos mér­tékben feltétlenül anyagi) csapást is a minden polgári rend felforgatására törő bolsevizmus­nak, melynek a köztársasági spanyol kormány­zat nyugati védbástyája volt. A bástya most leomlott. Majd csak ezután fog — legalább hozzávetőleg — számbavehető lenni, minő ál­dozatokat kivánt ez az iszonyatos belháború, hány emberéletet, micsoda nagy anyagi érté­keket pusztított el, mennyi termő erőt kárhoz­tatott tétlenségre, mennyit semmisített meg ez alatt a — távolról nézve is — borzalmas három év alatt, mely alatt pedig pusztítás he­lyett alkotni lehetett volna. Abból a romhal­mazból, amivé ez a nemzetiek részéről csodá­latos hősiességgel megvívott háború Hispánia ősi földjét változtatta, most már ugyanolyan hősies erőfeszítéssel ismét virágzó életet te­remteni olyan dicső feladat, melynek törhet­len eréllyel való végrehajtása tenné igazán örök életűvé azt a babért, amit Franco és se­rege a harcok mezején törhetlen erejükkel, nemzeti lelkesedéstől hevített vitézségükkel fé­nyesen kiérdemeltek. Isten, akinek segítsé­gével megvívták az istentelenség elleni élet­halál harcot, segítse meg őket abban a mun­kában, ami most a végső győzelem kivívása után reájuk vár. Földön és a levegőkn. Mikor 1848-ban az uralkodó lábbal tiporta az önmaga által megadott és szen­tesített új alkotmányt, mikor a parancsa alatt álló megszervezett és felszerelt se­regeket küldte ki megváltoztatott akarata keresztülvitelére, mikor fellázított nemzeti­ségek hordái is rátörtek a jogokat velők testvéri módon megosztó magyarra, akkor egyszerre — mintha földből termett volna — állt elő a magyar alkotmány, a sza­badság és függetlenség védelmére a ma­gyar honvédsereg. És amikor most — majdnem száz évvel a dicsőséges szabadságharc után — felszabadult magyar területek boldog nyugalmát zavarta meg fegyverropogás és ágyúdörgés, amikor az új hadviselés legfélelmetesebb fegyvere tört reájuk, hogy felgyújtsa házaikat, kioltsa békés polgárok életét, akkor hirtelen és váratlanúl, mint az égi *villám csapott le reá és semmi­sítette meg azt, bámulatba ejtve a világot a maga feltartóztathatatlan erejével, a magyar repülő-csapat. Csoda történt most is, mint csoda történt akkor. Csoda a világ számára, de nem csoda azok szemében, akik tu­datában vannak annak, hogy harcban szerzendő győzelemnek nem mindig, sőt legtöbbször nem harcba küldöttek és a harci eszközök fölényes száma, hanem az a lélek az előfeltétele, amely a harcoló­kat áthatja. így lehetett a világháborúban is az orosz kolosszust feltartóztatni, így tudták hóban és fagyban hihetetlen nél­külözések között magyar népfölkelők a Kárpátok bejáróit megvédeni. A lélek az, ami megelevenít, mondja a Szentírás és az elevenné, tetterőssé vált, a maga nemzeti érzésétől áthatott katona jobban tud harcolni, biztosabban tud győzni, mint az, aki bitorlott jogokért parancsra fog fegyvert. De a magyar légi haderő nagyszerű bemutatkozása csodaképen hathatott azért is, mert — önmagunkon kívül — senki nem sejthette, hogy ilyen erős és ilyen harcrakész. Hisz hivatalosa még alig egy esztendeje létezik. Még egész rövid idő­vel ezelőtt a sportrepülés kényszer-kön­tösében lappangott, tilalom alatt állva a ma már papirronggyá vált trianoni ú. n. szerződés alapján. És ime ez a tilalmazott, ez a rejtve felnövekedett ifjú fegyvernem, ugyanolyan teljesítménnyel tette hiressé a maga nevét a levegőben, mint a aminővel a Rutén­föld megszállása alkalmából csak úgy, mint a századok folyamán bármikor, a magyar hadsereg, a magyar honvédség tiszteltté és rettegetté tette nevét a földön megvívott csatákban. Földön és levegőben győzött és győznie kell a magyar akaratnak, a magyar léleknek. Meg fog jönni, meg kell jönnie annak az időnek, amikor a magyar nép ismét nagy, független, szabad és boldog leSZ. -őr— Kárpátorosz — magyar orosz. Kevés kérdés van ma., amely iránt az ér­deklődés Európaszerte annyira felébredt volna, mint a mi szegény rutén ^népünk kérdése iránt az ukrán probléma kapcsán. Csodálatos módon, ma már felfedezik Nyugat-Európában is, hogy Magyarország északkeleti részén egy félmilliós kis és szegény nép lakik, amellyel talán inkább érdemes foglalkozni, mint ahogy régebbi időkben Madagaszkárral foglalkoztak. Valóban többet tudtak és talán még ma is töb­bet tudnak Madagaszkárról, mint Ruszinsz­kóról. Körülbelül huszonöt esztendőt töltöttünk el többen, nemcsak jómagam azzal, hogy fel­ébresszük az érdeklődést az északkeleti szláv korridor iránt. Ez alatt az idő alatt csak egyet­len egy embert találtunk, egy nagy embert, a mi barátunkat, Benito Mussolinit, aki 1931 február 23-án az audienciámon részletes tájé­koztatást nyert az északkeleti szláv korridor­ról és rögtön felfogta annak nagy jelentő­ségét. Legrégibb latin nyelvű okmányainkban fordul elő a »rutenus«« kifejezés. A legelső okmányszerű hiteles feljegyzésben »sepulchra rutenorum« (a rutének temetője) kifejezés sze­repel, itt fordul elő legelőször ennek a nép­nek neve. A külföldi latinnyelvű tudományos irodalom is ruténnek nevezi. A nép magát »ruszin«nnak nevezi. Ez a név nem sértő. Ők saját magukat is ruszinnak nevezik, sőt köl­tőjük, Duchnovics is ezt a kifejezést használja a ruszin nép himnuszában. A csehek a »Kárpátorosz« elnevezést hasz­nálták: Podkarpatska Russ. Ez volt számukra a legkényelmesebb, mert ez ha akarom cse­hül van, ha akarom tótul, ha akarom ruszinul. Lefordítva magyarra: kárpátalji orosz, kárpát­orosz. De vájjon nem kárpátorosz-e az is, aki a Kárpátok északi lejtőjén lakik? Nem látom semmi szükségét annak, hogy minden további vizsgálat nélkül, egyszerűen lefordítsuk és át­vegyük ezt a kifejezést, mert nincs szükségünk rá. Ennek a népnek a történetéről Duliskovics János írt egy munkát »A magyar-oroszok tör­ténete« címmel. így nevezte őket akkor, ami­kor még nem merült föl az ukrán kérdés. Volt aztán egy orosz tudós, Alexej Petrov, aki éle­tének javát arra szentelte, a pétervári akadé­mia megbízásából, hogy esztendőkön keresz­tül a ruszinok közt tartózkodva, megírja nagy munkáját erről a népről. Ő ugro-russi, vagy ahogy mi ejtjük ki, uhro-russi, tehát magyar­orosz népnek nevezte őket. Az volt a meg­győződése, hogy ez az elnevezés jellemzi leg­jobban az egész orosz család kisorosz ágá­ból kiszakadt népet. Tehát nemcsak itteni tör­ténetírók, hanem maguk a szláv tudósok is azt tartották a háború előtt, hogy ez a név legalkalmasabb, a legjellegzetesebb ennek a népnek az elnevezésére. Miért nem szabad ne­künk ezt a kifejezést használnunk? Ez nem propaganda, ez igazság, amelyet nemcsak mi ismertünk fel, hanem azok a szláv filológusok is, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Nem ok nélkül mondják ők, hogy uhro-russi, ma­gyar-orosz. Ez az elnevezés a leghelyesebb. Dr. Illés József. Az Orsz, Stefánia Szövetség pápai flókszövetsége mult évi működése. A Szövetség március hó 18-án tartotta beszámoló közgyűlését Hamuth János polgár­mester elnöklete alatt. Noha világszerte köz­szólam a szociális gondolkodás ébrentartása, a célt szolgáló intézmények fejlesztése, mégis csak kevesen vannak olyanok, akik tettekben juttatják kifejezésre a szavakban nyilvánuló jó szándékot. Szerencsés az oly intézmény, melynek irányítója és munkásai munkában jut­tatják kifejezésre a jó szándékot. A fát gyü­mölcséről, a munkát eredményében tanuljuk megbecsülni. A számok minden szólamnál hi­telesebben igazolják a munkát. A pápai Szö­vetség forgalmát a következő, párhuzamba ál­lított és vitéz dr. Mezey Kálmán vezető orvos által közölt adatok mutatják. Orvosi tanács­ban, utasításban, részben segélyben részesült: 1937-ben 717, 1938-ban 974 kisded. Emelkedés 13-5% 1938-ben 1852, 1938-ban 2609 csecsemő. Emelkedés 14% 1937-ben 262, 1938-ban 526 terhes anya. Emelkedés 100% Tejsegély volt 1937-ben 8635 adag; 1938-ban 22.500 adag. Emelkedés 160o/ 0. Ez adatok világosan igazolják elnöklő polgármester ama megállapítását, hogy az in­tézmény fejlődésében az utóbbi két év alatt örvendetes haladás mutatkozik. Nem kevésbbé örvendetes tény, hogy LÖWY JENŐ BÚTORÜZLETE GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. ÓTA MINDIG CSAK JÓT AD.

Next

/
Thumbnails
Contents