Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-03-25 / 12. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOM. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal H60. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Inkább, mint valaha, szükségünk van arra, hogy megőrizve nyugalmunkat és hideg­vérünket, nézzünk szembe mindannak, amit számunkra a jövendő tartogat. Meg kell őriz­nünk sértetlen-épen azt a hitünket, hogy ez a jövendő rosszat már nem hozhat reánk, hisz a szenvedések, a megpróbáltatások keserű poharát velünk sorsunk már igazán kiüríttette. És ebbe a szebb jövőbe vetett fanatikus hittel, amelyet a közelmúlt sikerei is erősíthetnek bennünk, nem szabad átengednünk magunkat semmi olyan idegesítő érzésnek, mint aminőt itt és amott feltünedezni látunk. Vannak, akik minden „messzirül gyütt ember" kalandos meséire hall­gatnak, akik minden idegen teherautó robajában a világháború zúgását hallják, vannak, akik felelőtlenül találgatva és még felelőtlenebbül beszélgetve, rontják a közhangulatot. Nem min­dig rossz szándék vezeti az ilyeneket, meggyőző­désünk, hogy legtöbbször egyáltalán nincs semmi szándékuk, de a hatás, amit elérnek, kétségte­lenül nem kedvező. Nem mondjuk mi sem, hogy a teljes, gondtalan optimizmusnak adjuk át magunkat, ám mérlegeljük komolyan a tényeket, lássuk meg az eredményeket és azok jelentősé­gét, hallgassuk meg felelős államférfiak nyilat­kozatait — így például azt a biztos és önér­zetes hangot, amely ép a tegnapi külügyi bizott­ságban a magyar külügyminiszter ajkán felcsen­dült!— és akkor szálljon a lelkünkbe, illetve főkép azok lelkébe, akik könnyen hajlandók az izgal­mak rabjaivá lenni a nyugalomnak és elszánt­ságnak az az érzése, amire — mint legelői is írtuk — ma inkább szükség van, mint valaha volt. Ám készüljün a világ a béke folytonos emle­getése mellett háborúra, szavazzon meg dikta­tórikus felhatalmazásokat, alakuljon ki bármilyen hatalmi csoport, háborúnak mégsem szabad lennie, mert az emberi civilizáció mégsem dűl­het teljesen romokba! Előbb-utóbb mégis meg fog találtatni a békés megegyezések lehetősége és ha mi magyarok mindennel nyugodtan és el­szántan nézünk szembe, megőrizve függetlensé­günket és nemzeti becsületünket, akkor ama végső békés megegyezés is csak jót hozhat számunkra. A kormányzó katonái között. (y.) Alig indultak mieg a magyar honvéd­seregek a legfelsőbb Hadúr parancsára, hogy birtokukba vegyék a szétbomlott csehszlovák köztársaság utolsó maradványát: a Ruténföl­det, amikor nagy öröm és megtiszteltetés érte az ezeréves történeti határok felé menetelő honvédséget. Vitéz nagybányai Horthy Mik­lós, Magyarország kormányzója és a magyar honvédség legfőbb hadura személyesen láto­gatta meg a hadrakelt sereget, hogy jelenlé­tével buzdítsa és serkentse derék honvé­déi nket. A napilapok részletes tudósításokban szá­moltak be Magyarország kormányzójának kár­pátaljai szemleútjáról, amelynek során Mun­kácson, Ungváron, Nagyszőllősön és Huszton látogatta meg az államfő a magyar honvéd­sereget. Katonáink, akiknek néhány nap alatt véghezvitt bámulatos teljesítményét a külföldi világlapok és szakértők elismeréssel emlege­tik, rajongó lelkesedéssel és szeretettel fo­gadták legfőbb hadurunkat s ha lehetséges, a kormányzói látogatás után még szívósabb kitartással és lángolóbb hazaszeretettel vé­gezték a Kárpátalja birtokbavételére irányuló j munkájukat. Csodálatos napok voltak ezek is- j mét a magyar hadsereg számára. A novem- j béri bevonulás felejthetetlen élményei ismét- j lődtek meg: hiszen a derék ruszin testvérnép, J amely talán a legtöbbet szenvedett a csehek j húsz esztendős uralma alatt, mindenütt ra­jongó szeretettel, könnyes szemekkel és lel- ! kesedéssel fogadta a bevonuló magyar kato­nákat. De méltán növelte kitűnő honvédségünk büszkeségét és önérzetét az a tény, hogy ez­úttal a kitűzött célok, azaz a történelmi ha­tárok elérése nemcsak igen súlyos terep- és időjárási viszonyok leküzdését jelentette, de meg kellett harcolnia a honvédség egyes alakulatainak a Ruténföldön állomásozó cseh hadosztályokkal és az utolsó hónapokban ott garázdálkodó ukráin bandákkal és Szics-szer­vezetekkel, amelyeknek tagjai legnagyobbrészt Lengyelországból szivárogtak át Kárpátaljára s a sok elkövetett bűncselekmény után most nem mernek visszatérni saját hazájukba. Ezek a terrorcsapatok kínozták és sanyargatták a legutóbbi hónapokban Kárpátalja szegény és jobb sorsra érdemes népét. Elgondolhatjuk tehát, milyen megkönnyebbülést és megváltást jelentett a rutének számára a magyar honvéd­sereg bevonulása, hiszen nagyon jól tudták, hogy a magyar katonaság Kárpátalja népe számára a jogrendet s a teljes vagyon- és életbiztonságot hozza. Bizonyára ezeket a rendkívüli s a kül­föld által is elismert teljusítményeket kívánta jutalmazni Magyarország kormányzója, ami­kor személyesen látogatta meg az északi ha­tárok felé menetelő hadseregünkét s meggyő­ződést szerzett arról, hogy az újjászervezett magyar hadsereg katonái híven őrzik az ősi katonai erényeket és semmiféle nehézségtől n'em riadnak vissza akkor, ha a legfelsőbb Hadúr által kiadott parancs teljesítéséről van szó. Nagymértékben lelkesítette természete­sen katonáinkat az a tudat is, hogy húsz ke­serves esztendő után először nyilik alkalom arra, hogy a magyar hadsereg a régi törté­nelmi Nagymagyarország ezeréves határain a háromszínű magyar lobogót kitűzze s éppen a Kárpátok északkeleti lejtőin, ott, ahol hon­foglaló őseink ezt a sok vérrel áztatott ma­gyar földet először megpillantották. Valóban történelmi napok voltak ezek a magyar honvédség számára, amely a legna­gyobb nehézségekkel dacolva, hihetetlenül rö­vid idő alatt vette birtokába a csehek által két évtizeden át bitorolt Ruténföldet. Bebizo­nyította ezekben a napokban a magyar hon­védség, hogy a trianoni rabság évei egyálta­lában nem halványították el ,a magyarság vi­lágszerte ismert katonai erényeit s most, ami­kor ismét visszanyertük katonai téren szabad rendelkezési jogunkat, egyenjogúságunkat, szellemben, szervezettségben és műszaki fel­készültségben egyaránt oly hadsereggel ren­delkezünk, amely a legnehezebb feladatok megoldására is képes és amely mindenképen méltó helyet foglal el a többi európai nem­zetek hadseregei között. Nagyon jól tudja a magyar nemzet, hogy elsősorban Magyarország kormányzójának, a legkiválóbb magyar katonának köszönhetjük azt, hogy hadseregünk épségben őrizte meg őseinek hagyományos katonai szellemét és, hogy ezt a hadsereget a legnehezebb külpoli­rr G YO R GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. ÓTA MINDIG CSAK JÓT AD. tikai, gazdasági és pénzügyi viszonyok között is olyan színvonalra tudtuk emelni, hogy ma méltó büszkeséggel tekinthetünk katonáinkra. Ezért fordul ma hódolattal és hálával a ma­gyar nemzet minden tagja a legfelsőbb Hadúr, Horthy Miklós fenkölt személye felé. A zeneiskola tanárainak hangversenye, Hogy fiatal zeneiskolánk s annak nemes ambícióval dolgozó tehetséges tanárikara rö­vid két esztendő alatt minő népszerűségre tett szert, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy e mai izgalmas időkben is igen szép számú, előkelő közönség gyűlt egybe szombaton este a Griff nagytermébe hangversenyük meghall­gatására. Különös érdeklődést tanúsított az est iránt a helybeli ifjúság is, bizonyítván azt, hogy a komoly zene kultusza — éppen a közreműködők fáradozása révén — mind kö­zelebb jut szivükhöz. A hangversenyt Beethoven B-dur triójá­nak előadása nyitotta meg, melyben Kalmár Mihály hegedű-, Krémer Valéria zongora- és Qombás Ferenc gordonkajátéka pompás har­móniában olvadt össze. Majd Kalmár Mihály hegedüszámai kö­vetkeztek. Fölényes technikai tudását, a zene­művek mélységes átérzését Mozart, Beetho­ven, majd „pedig a zúgó tapsokra ráadásul adott Hubay Kremonai hegedűsében csillog­tatta a hallgatóság igaz élvezetére. A hangverseny második felében a zon­goraszámok domináltak. Briglevics Irén egy Chopin-darabban előadásának könnyedségé­vel, Liszt kevésbbé ismert VI. rapszódiájában pedig bravúros technikájával aratott őszinte nagy sikert. Krémer Valéria zongorajátéka kikívánko­zik a vidéki keretek közül. Nagy művésztehet­ség ő, a belemélyedés és a kifejező képesség megihletettje, aki két nagyon nehéz darab, Debussy Prelud!éje és Chopin balladájának előadásában mesterit nyújtott. A két zongorajátékos között Gombás Fe­renc gordonkajátéka gyönyörködtette a kö­zönséget. Főkép a Popper: Manók táncának előadásában technikailag elsőrendűt nyújtott. A közönség megelégedetten, művészi él­ményekkel gazdagodottan távozott a zenetaná­rok hangversenyéről, szívből kívánva, hogy mind tovább és tovább haladjanak megkez­dett út j okon. Mezőgazdasági szakiskolánk iskolánkíviili működése. 1. Tejgazdasági ismeretterjesztő elő­adások. A pápai m. kir. mezőgazdasági szakiskola tanári testülete gazdasági irányú oktató tevé­kenysége nem merül ki a mezőgazdasági szak­iskolai tanulók elméleti és gyakorlati oktatá­sában, hanem azon felül igen széleskörű is­kolánkívüli működést is fejt ki. Január és feb­ruár hónapokban a dákai három hónapos téli gazdasági tanfolyamon kívül Veszprém vár­megye pápai járásának 10 és zirci járásának 1 községében félnapos tejgazdasági ismeret­terjesztő tanfolyamokat tartottak és pedig: Tapolcafő, Vaszar, Takácsi, Külsővat, Mar­caltő, Adásztevel, Borsosgyőr, Nagygyimót, Nagyalásony, Pápakovácsi és Dudar községek­ben. A tanfolyamokat a Tejtermelők Országos Szövetsége felkérésére tartották. A Tejterme­lők Országos Szövetsége igen értékes szak­könyveket juttatott a haladni vágyó gazdák részére.

Next

/
Thumbnails
Contents