Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-12-30 / 52. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám. Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda). Az újesztendő parancsa, Irta: Antal István igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselő. Néhánv óra mé% s búcsút veszünk azl 1939. évtől. Ha csupán magyar szempontból állítanánk fel a távozó esztendő politikai mérlegét, nem volna okunk sok panaszra. Az 1939. év ugyanis lényeges gyarapodását hozta el a magyarság hatalmi erőinek. Hazánk területe ez évben ismét jelentősen megnövekedett egy történelmi országrész visszacsatolásával. Kárpátalja visszatérése inem csupán politikailag, katonailag és gazdaságilag fokozta az ország teljesítőképességét, de erkölcsileg is. Növelte önbizalmunkat, .meghatványozta lelki erőinket és megerősítette a jobb magyar jövőbe vetett hitünket. De növelte az ország külpolitikai erejét .és nemzetközi súlyát, tekintélyét is. Kárpátalja esete erőteljes nemzeti mementó kifelé és befelé egyaránt. Kifelé a trianoni országrendezés csődjének újabb szembetűnő példázata s annak az ezeréves európai hivatásnak elismerése, amelyet a magyar nemzet a kárpáti vártán a történelem során mindig betöltött. E történelmi hivatás teljesítése a jövőben a világesemények ismert alakulása folytán — úgylátszik — még nagyobb súlyt jelentőséget ad a magyarság kárpáti őrtállásának mint bármikor a múltban évszázadok folyamán. Talán fölösleges is mondani, hogy a nemzet ma is felvértezetten áll készen e hivatás betöltésére. Befelé is súlyos tanulságokat ad a kárpátaljai országgyarapodás: azt t. i.^ hogy} belső egységgel, erőteljes külpolitikai vonalvezetéssel, erkölcsi és anyagi erőinek céltudatos latbavetésével, történelmi jogainkhoz való következetes ragaszkodással s az alkalmas időpontnak okos és erélyes felhasználásával nehéz és válságos időkben is nagy eredmér pyeket lehet elérni a nemzet javára. De hasonlóan eredményes képet mutat az ország belső viszonyainak alakulása is az elmúlt esztendőben. Nagyjelentőségű reformokat hoztunk tető alá, amelyek társadalmi, gazdasági és politikai kihatása évtizedekre szabja meg a magyar élet alakulását. A honvédelmi törvény, a zsidótörvény, a földbirtokpolitikai törvény, valamint a megalkotott szociálpolitikai reformok korszakalkotó átépítését jelentik az ország társadalmi, gazdasági és közjogi szerkezetének. S egyben olyan nemzeti és népi fejlődés alapjait vetik meg, amelynek történelmi jelentősége a nagy 1848-as reformokéval vetekedik. Emellett hatalmas eredményeket értünk el az ország honvédelmének kiépítése és általában katonai erőnk és teljesítőképesséIgünk fokozása tekintetében^ a tavaszi választások során aratott átütő eredményekkel pedig hosszú időre biztosítottuk a cselekvőinemzeti és keresztény politika számára a nyugodt és szilárd kormányzás alkotmányos feltételeit. Magyar szempontból tehát a távozó 1939). esztendő eseményei és eredményei tekintetében nem volna okunk zugolódásra: ez az év mind külpolitikai, mind belpolitikai téren egyike volt újabb történelmünk legtermékenyebb korszakának. Mi azonban nemcsak magyarok;, de európaiak is vagyunk. Nem élhetjük a magunk elzárt és külön életét, de beletartozunk azí európai nemzetek kultúrközösségébe is. Ami Európában történik, az reánk is kihatással vani s ha Európa fölött sötét fellegek tornyosulInak, a mi egünk fölött is beborul a látóihatár. Európa számára viszont az elmúlt 1939. esztendő egyike volt a legtragikusabbaknak 1914 óta: új inagy háború szakadt reá erre a sokat szenvedett földrészre. Új nagy háború, amelynek méreteit, kihatásait, végső kifejlődését még csak sejteni sem lehet előre. Egy bizonyos: annyi szenvedéssel^ pusztulással, megpróbáltatással s áldozattal fog járni a benne résztvevő népek mindegyikére, hogy nyomában talán még nagyobb társadalmi és politikai átalakulások fognak bekövetkezni, mint az elmúlt világháború után. Az 1919-ben könnyelmű és bűnös kézzel elvetett szelek aratását most szenvedi az európai emberiség abban a szörnyű viharban, amely a versaillesi és trianoni »békeművek« fölött kitört s amely vihar, ha józan és felelősségteljes államférfiak kellő időben meg nem fékezik, megsemmisítéssel fenyegeti az egész nyugati művelődést. A magyar népet a Gondviselés akarata és vezetőinek bölcsesége megkímélte attól, hogy résztvegyen ebben a szörnyűséges vér(özönben s mig Európa négy sarka lángokban áll: a kis Magyarország a béke és a nyugalom boldog szigete. A gazdasági világháború sodrában erőteljesen bent vagyunk ugyan mi is, de az igazi háborúban nem s hálát adhatunk a Gondviselésnek: magyar vér nem omlik a csatatereken. Az első tehát, amit a reánk köszöntött újesztendőtől óhajtunk és remélünk, az, hogy a magyar nemzet 1940-ben is tovább tudja i élvezni a békesség áldásait. A magyar vér olyan drága kincs, hogy annak minden cseppjére féltő gonddal kell vigyáznunk. Egészen bizonyos, hogy azok, akikre az ország sorsa bizva van, tudják ezt a kötelességüket s őrajtuk nem fog múlni a magyar nemzet békességes új esztendeje. Csakhogy egy nemzet sem kizárólag a saját elhatározásától függ s különösen a kis mépek sorsa van kitéve a nagy világerők ütközéséinek. A magyar történelem ennek a ténynek élő példázata: évszázadokon keresztül mást sem csináltunk^ mint vállaltuk a nagy világerők ütközéséből reánk mért sorsot s mindig keményen szembenéztünk vele. Most is ezt fogjuk cselekedni, ha így rendeli a nemzetek fölött őrködő Gondviselés s mindent megteszünk, hogy ez a helytállásunk minél erőteljesebb és minél hatásosabb legyen. Annál is inkább, mert nekünk is vannak még elintézetlen ügyeink Európával, amely ügyek méltányos és igazságos rendezése nélkül semmiféle végleges európai rendet nem tudunk elképzelni. Egész szívünkkel és lelkünkkel csüggünk a békén s forró óhajtásunk, hogy az minél hamarabb helyreálljon a vérző népek és nemzetek között is, de nem olyan békére gondolunk., mint a húsz év előtti, amelyből csak nyomorúság, pusztulás és íme: egy új háború katasztrófája szakadt az emberiségre, de olyanra, amely az erkölcsön és az igazságon épül fel s minden nemzetnek megadja azt, ami őt az isteni és az emberi törvényekí szerint megilleti. Ilyen külső viszonyok között, ilyen nemzetközi helyzetben, ilyen nemzeti törekvések mellett mi lehet a magyar közélet alapvető parancsa, amelynek irányadását a most reánk köszöntő 1940. évben nem szabad szem elől tévesztenünk? Szerintem az ország mai állapotában két kötelesség háramlik minden magyar emberre, vezetőkre és vezetettekre egyaránt. Megőrizni a nemzet belső egységét és a legmagasabbra fokozni a magyar nép erkölcsi és anyagi teljesítőképességét. Mig Európa fölött a háború rémségei száguldoznak s nem tud|ni, hogy a tüzesóva mikor repül fel a mi házunk tetejére is, idebent, a csonka határokon belül nem lehetnek politikai, párt- vagy világnézeti ellentétek magyar és magyar között. Nem lehetnek ilyen vagy olyan pártállású, ilyen vagy olyan politikai meggyőződésű, ilyen vagy olyan világnézeti hitvallású magyar emberek: csak magyar emberek lehetnek, akiknek sorsa közös s akiknek teljes lelki és szívbéli egybeforradással lehet csupán e sorssal szembenézni. Csak egy lélekben teljesen összeforrott nemzettel, gondolkozásában, célkitűzéseiben* érzéseiben azonos szemléletű néppel lehet a mai szörnyű európai válságban a nemzet életérdekeit minden veszéllyel szemben megvédelmezni s a nemzet kétségtelen történelmi jogait győzelemre juttatni. Ez a felismerés súlyos felelősség elé kell, hogy állítsa a közélet férfiait a politika minden oldalán: nemes és tisztult önfegyelemmel elhallgattatni a kicsinyes és másodrendű politikai ellentéteket, hogy a nemzet minél nagyobb erkölcsi erővel és minél teljesebb egységgel tudjon az európai viharral szembeszállni. Ehhez azonban még egy kötelesség teljesítése is szükséges : a békének és a nyugalomnak rendelkezésünkre álló idejét felhasználni arra, hogy a legmagasabbra fokozzuk a nemzet erkölcsi és anyagi teljesítőképességét. Fokozni a munkát, erősíteni a termelést, megoldani a súlyos szociális kérdéseket, alátámasztani a gazdasági életet, javítani a megélhetés feltételeit, meghatványozni a kultúrális teljesítőképességet, megszüntetni a kiáltó szociális és gazdasági ellentéteket s ezek között is a legsúlyosabbat: a nemzeti jpvedelem megoszlása terén jelentkező aránytalanságokat, növelni a dolgozó néprétegek életszínvonalát és fogyasztóképességét, megerősíteni a középosztály ellenálló erejét, előse^ gíteni a társadalmi osztályok összhangját és együttműködését, — egyszóval maradék nélkül megvalósítani azt a nagyvonalú szociális, keresztény és nemzeti építőprogrammot, Kedves vendégeimnek és barátaimnak boldog új-évet kívánok, Malac-eresztés! Korhely- és bableves! Záróra nincs! Hólabda- és konfetti-csata! Szíves pártfogást kér: Hölgyek és urak számára külön meglepetés! SCLINKO kávés.