Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-02-04 / 5. szám

Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal; Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Ötvenéves tragédia a Rudolf trónörökös tragédiája és bár azóta az idő múlásával szaporodó mértékben számtalan emlékirat, regény, dráma és természetesen újabban film is — köztük akárhány csak ponyvaértékü — próbálta eloszlatni homályát, mai napig nem találta meg senki sem tökéletes biztossággal a trónörökös tragikus rejtélyének kulcsát. Azokat, akiknek izlése tiltakozik hálószobák titkainak feltárogatása ellen, ha a szerencsétlen főherceg halála valóban csupán egyszerű szerelmi tragédia, nem is érdekelhetik a vele foglalkozó irások tömege. Ha azonban a mayerlingi véres éj előzményeibe a politika is belejátszott, ha a trónörökös valóban és nemcsak külső formák tekintetében ellentétben állott volna azokkal az erőkkel, amelyek akkor a monarchia sorsát kezükben tartották, akkor talán érdemes elgondolkozni azon: más lett volna-e a birodalom sorsa, ha azok fölött a bizonyos erők fölött a legfőbb rendelkezési jog valóban az ő kezébe került volna, az neki — talán már a világháború előtt — átadatott volna. Persze gyakorlati haszna alig van az ilyen elmélkedéseknek. Embereket feltámasztani, világtörténetet visszacsinálni abszurd képtelenség. De talán önmagunk és a magunk sorsában való megnyugvás, helyesebben e sors ellen való állandó küzdés szempontjából is, szögezzük le a tragikus évforduló alkalmából azt, hogy sem az a körülmény, ha Rudolf trónörökös valóban pártolta volna a magyar hegemóniát, sem az, ha a szociális érdekek szolgálatát jobban előtérbe helyezte volna, mint az abban az időben történt, mit sem változtatott volna az osztrák-magyar monarchia más hatalmakhoz való viszonyán. Ha lett volna akkor is világháború, csak úgy belesodródtunk volna, mint ahogy az más — egészen más — körülmények közt megtörtént. Nem a mayerlingi tragédia pecsételte meg a I dinasztia és az osztrák-magyar monarchia sorsát, hanem olyan világpolitikai tényezők, amelyek ellen akkor tehetetlenek voltunk, s amelyek további sorsdöntő játékát is csak teljes és tökéletes nemzeti összefogás tudná javunkra fordítani. Észak felől, a Kárpátorosz Felvidékről képtelen erőszak, zűrzavar és fejetlenség hírei érkeznek. Ma már nemcsak az ott élő magyarság 'ellen megy a terror (melynek nagy tömegeit egyébként már régen kiüldözték onnan), nemcsak a magyarokat s velük együtt a hitükhöz és anyanyelvükhöz ragaszkodó görögkatolikus kárpátoroszokat üldözik ki állásaikból, fosztják meg kenyerüktől, tiltják el nyelvüket, szüntetik meg választójogukat, hanem — ha nem lenne oly tragikusan komoly a hélyzet, azt mondanók Horatiussal, hogy: » Lehet a nevelést elfojtani, barátaim ?« — még az eddigi protektorokat, miniszterkinevező cseheket is kikezdte, megtámadja, sőt öldösi, s az ukrán rémuralom. Nyilvánvalóvá lett az által, hogy Volosinék végnapjaikat élhetik, mindenki ellen hadakozván, előbb-utóbb önmagukat fogják elemészteni. Jönnek ugyan újabb szlovák-ukrán megegyezésről szóló hirek is, de a tények ellentmondanak ezeknek. S mig a becsempészett idegen terrorcsapatok garázdálkodnak, mig a kormánynak arra sincs pénze, hogy a legszükségesebb közkiadásokat fedezze, az alatt a szegény, jobb sorsra érdemes rutén nép mindjobban és mélyebben sülyed a hideg, téli nyomorba. Vágyva pillant le az áldott magyar föld felé, amelynek népével iegy ezredév történetközösségének láncain kívül megélhetésének minden lehetősége összekapcsolja s onnan várja a szabadítást, az ismét együvétartozást, az üdvözítő életet. Hiszfizük, hogy nem kell már sokáig várniok. A I történet menetét nincs, ami visszatartsa. Egy millió hétszázezer hold kisbérletekre. (B) A földkérdés fontos problémájának megoldását van hivatva elősegíteni az a törvényjavaslat, melyet a mult héten nyújtott be a kormány a törvényhozásnak. A törvényjavaslat első tervezetétől eltérőleg a kormány százalékos alapon kívánja megállapítani azt, hogy 'egy-egy birtokból mennyi föld vehető igénybe kishaszonbérletek céljaira. E szerint az 500 és 1500 hold között lévő birtoknál 20o/o lesz az igénybevehető birtokterület nagysága. Egy 1000 holdas birtoknál tehát az állam 200 holdat vehet igénybe s alakíthatja át kisbérletekké. Az 1500 és'4000 hold közötti birtokoknál az a helyzet, hogy ezekből a birtokokból 40o/o vehető igénybe kisbérletekre, azonban a 40o/o-os kulcs alkalmazása csak az 1500 holdnál kezdődik, azon (alul az igénybevehető terület aránya csak 20o/o. Egy 4000 holdas birtokot véve alapul, lennél a birtoknál 1500 holdig a 20o/

0-os kulcs az irányadó, eddig a határig tehát 300 hold az igénybevehető terület, mig az 1500 holdon felüli még 2500 hold után már a *40o/o-os magasabb kulcsot kell számítani, tehát a 2500 hold után az igénybevehető terület 1000 hold. Ilyképen a 4000 holdas birtok kisbérletek céljaira igénybevehető területe összesen 1300 hold. A következő birtokcsoport a 4000 és 10.000 hold között lévő birtokok 'csoportja, lézéknél a birtokoknál a terület 60o/o-a vehető igénybe, de oly módon, hogy ez a 60o/

0 csak a 4000 és 10.000 hold körötti terület után! érvényesül, mig 1500 holdig csak 20o/

0, 4000 holdig pedig 40<>/o számítandó. Ennélfogva egy 10.000 holdas birtok kisbérletek számára igénybevehető területe 4900 hold. A 10.000 holdon felül eső nagybirtoknál 80o/o az igénybevehető terület aránya, azzal a különbséggel azonban, hogy itt ez a százalékos arány az 'egész területre érvényes. A kötött birtoknál 300 hold az érintetlenül hagyott birtokok legmagasabb területnagysága, ezenkívül a szabadforgalmú birtokokkal szemben a változás az, hogy a 300 és 1500 hold között lévő kötött birtokoknál nem 20, hanem 30 0/0 a kisbérletek céljaira igénybevehető terület. A többi kötöttforgalmú birtokcsoportnál ugyanolyan a kulcs, mint a szabadbirtokoknál. E törvénytervezet szerint 10o/

0-kal kevesebb területet köteles kisbérletek céljaira átengedni az a gazda, aki 15 kat. holdanként egy-egy cselédet, 1000 kat. holdanként pedig egy-egy okleveles gazdát alkalmazott. A két legalacsonyabb birtokcsoportnál ez a kedvezmény azonban csak oo/

0, ami annyit jelent, hogy az 500 és az 1500 hold között lévő szabadforgalmu birtoknál például 20 0/0 helyett csak 15o/o vehető kisbérletek céljaira igénybe. A törvényjavaslat, ha majd törvénnyé válik, lehetővé teszi, hogy a birtokos maga válassza ki a kisbérletek céljaira leadandó területrészt birtokából. A földmívelésügyi miniszter számítása 'szerint a kormányjavaslat értelmében mintegy 1.7 millió kat. hold föld fog a kisbérietek

1 céljaira rendelkezésre állni. A kiszámításnál természetesen a javaslat által érintett középés nagybirtokok szántó és rétterületeit, kisebb mértékben pedig legelőterületeit vették számításba. A kormány fenntartja azt a szándékát, hogy évenként legalább 100.000 kat. holdat fog kisbérletek céljaira igénybevenni. A zsidókézben lévő földbirtokok igénybevehető területe, a tárgyalás alatt álló új zsidótörvényjavaslat következtében, lényegesen növekedni fog; ez a növekedés 60—80.000 hold lesz. Kétségtelen, hogy ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, nagy mértékben fogja előmozdítani a magyar falvak szociális viszonyainak javulását. Thaly Kálmán, a pápai diák. Irta: Dr. Tóth Endre. III. \ jegyzőkönyvekből kitűnőleg Thaly Kálmán 1854 decembertől 1856 júniusig, tehát másfél év alatt körülbelül 30 verset adott be a Képzőtársaságba. Azért mondom, hogy körülbelül, mert 4 izben csak általánosságban van megemlítve, hogy több verset adott be s nem lehet kiolvasni, hogy hányat, emellett azonban 24 külön egyenként is meg van említve. Bizvást lehet tehát beadott verseinek a számát 30-ra tennem. Ezek közül 22-ről külön van említve az érdemkönyvbe irás, egyszer megint általában több versről is. Ezeken kívül kettőt megdicsértek s talán 2—3 nem ütötte meg a bírálók véleménye szerint a mértéket. Azonban a több mint 20, érdemkönyvre méltatott vers közül az Érdemkönyvben mindössze csak 12-t találunk bejegyezve s nincsenek ott az említetteken még felül levő s évvégi pályázatokon díjat és dicséretet nyert 3 vers sem. Ami elég kár! Az érdem könyvbe feljegyzett versek közül később Thaly első verskötetébe felvett két regét: a Tiszái s a Szél címűt. A többi azonban csak az érdemkönyvben maradt meg. Érdekes megemlíteni, hogy az érdem könyvbe fel nem vett, mert csak dicséretet nyert balladája: Juranics című szintén fel van véve első verskötetébe. Lássuk most már kissé közelebbről, mik és milyenek is azok a versek, amiket a Képzőtársaság érdemkönyve őriz s talán mint ismeretleneket őriz. A 12 közül a nyomtatásban is megjelent két regét: a Tisza és a Szél címűeket itt kihagyva, 10 vers van előttünk. Ezek között van népdal, szerelmes vers, virágrege s néhányat talán így osztályozhatnánk, hogy bölcselő ének. Meg kell előre jegyeznem, hogy a népdal, vagy még inkább a szerelmes versek, nem puszta ömlengések, mindben van többé-kevésbbé mély gondolat s még inkább áll ez azokra a verseire, amelyeket előbb is már bölcselő éneknek neveztem. Az e fajta sorozás természetesen nem sokat jelent és nem sokat képzeltet el. Sokkal többet fog talán érni, ha e verseket részben tartalmilag, részben szószerint bemutatom itt. A népdal, mely utolsó bejegyzett Thalyvers, egy babájától búcsúzó szerelmesről beszél s biztatja, hogy ne búsuljon utána, ne sirassa őt: Nézd a madár fent a légben mint repül Messze útra, messze útra egyedül. Megyek én is, megyek a nagy világba Keblemen a szerelem bokrétája S arcomra sirt könnyeiből szemednek A szívemben igaz gyöngyök teremnek. Szó sincs róla, érzi az ember, hogy itt LŐWY JENŐ BÚTORÜZLETE GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. ÓTA MINDIG CSAK JÓT AD.