Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-08-12 / 32. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar köijyv- és papirkereskedésében. A propaganda — botor lenne, aki ezt kétségbe venni merné — hatalmas fegyver, amellyel sokat el lehet érni. Hatalmas fegyver még akkor is, ha hiányzik leglényegesebb al­kotó-eleme: az igazság s helyét a hazugság, a tények tudatos elferdítése, eltorzítása, ön­magukból való kiforgatása lép. Láttuk a dics­telenül kimúlt Csehszlovákia esetében, hogy mit lehet vele elérni. Pedig itt hát igazán az igazságot egyedül és kizárólag a hazugság és az ezt támogató nagyszáj helyettesítette. Egyet persze nem szabad figyelmen kívül hagyni. Hatalmas fegyver a propaganda, de eredményt magában nem vívhat ki. Kedvező politikai konstallációk kellenek hozzá, hogy például olyan sikert arasson, mint a boldogult Benes-féle. Gyárthatták volna ezerszám Masaryk és ifjú (aranyos ifjú) csatlósa Benes a cikkeket és röp­iratokat, kiadhatták volna nemcsak angol és francia, de a világ valamennyi nyelvén is, ha a központi hatalmak a háborúban össze nem omlanak, ha mi győzünk a világháborúban, akkor Csehország megmarad továbbra is örökös tartománynak, Benes emigrált zsurnalisztának, Masaryk pedig a Wilson sógorának. Termé­szetesen ilyen nagy helyzetváltozás ritkán adódik a világtörténelemben és távol áll tőlünk annak gondolata, hogy ilyen kockára tegyük fel a mi tétünket. A mi tétünk egyáltalán nem a kocka­játék téte. A mienknek meg van a maga állam­jogi, történelmi, gazdasági és erkölcsi alapja, ezt tehát nagy világváltozások feltételezése nél­kül is, nyugodtan rábízhatjuk az igazság érvei­nek erejére, a becsületes, alaposan és jól ve­zetett propaganda fegyvereire. Tudós és alapos kormányelnökünk azt a munkát, amelyet még Trianon előtt megkezdett, de amit akkor a vesztett háború nem engedett érvényesülni, most bizonyára a siker nagyobb kilátásával folytat­hatja. Számolni kell természetesen az ellen­propagandára is éspedig azokéra is, akik el­vesztett hatalmakat akarnak visszahazudozni, meg azokéra is, akik állami önállóságuk első bódulatában nem akarnak megférni a maguk bőrében és — úgy látszik — a felfujt béke meséjét készülnek megjátszani. Mindezekkel szemben helyt kell állanunk s a magunk meg­dönthetlen igazságaival kell kivívni mindazt, ami minket igazság szerint megillet. Rágalmakról, alaptalan vádaskodásokról is elég szó esett a héten, ehhez a témakörhöz is érdemes hozzáfűzni a magunk szerény ref­lexióit. Calumniare audacter (vakmerően rá­galmazni) már a klasszikus korban is szokásos volt és hogy ez az igazán rövidebb életre ér­demes szokás mai napig ki nem halt, sőt egyre dicsőbben virul, arra — sajnos — a mi köz­életünk nyújtott a közelmúltban szomorú pél­dákat. A rágalmakat, melyek közt állami és katonai presztízsünket veszélyeztetők is akad­tak, a leghitelesebben és legmeggyőzőbben megcáfolták ugyan, de ne feledjük el — ebben áll a rágalom legfőbb, legártóbb veszedelme — nincs a világnak az a cáfolata, amely a rága­lomraéhes szívekből a rágalom mérgét tökéle­tesen ki tudná irtani. A „Nem zörög a haraszt, ha nem fú a szél" közmondás alapján mindig lesznek, akik azért mégis hisznek a vakmerően világgá röpített rágalmazó szónak és a métely terjed, csak terjed feltartóztathatlanul. Az ország­gyűlés — a tervbevett szigorú büntetőjogi tör­vényalkotás során, amelyből örömmel üdvözli minden tisztességes ember a siberség drákói üldözését — szigorúbb intézkedéseket hozhatna a rágalmazás bűncselekményéről is. A rágal­mazó törvényhozót például, aki az egész ország szine előtt mond valótlanságot, meg kellene bizony fosztani a mandátumától. Majd meg­gondolnák aztán, hogy tanácsos-e „calumniare audacter". Hazafias ünnepély a pápai ellenforradalom vértanúinak emlékezetére. Városunk közönsége az elmúlt vasárnap kegyelettel hódolt azon bátorlelkű és hősi el­szántságú férfiak emlékének, akik 20 évvel ez­előtt a forradalomnak váltak áldozataivá. A négy évnél tovább tartó, irtóztató világháború után voltunk akkor. Hazánk letiporva, kifosztva ver­gődött. Alkonyodott és valóban sötét, csillag­talan éjszaka borult rá a magyar földre. Csak a pokol vörös lángjai lobogtak az éjben félel­met keltve és emésztő lánggal akartak mindent megsemmisíteni, ami az ezeréves nemzet életé­ben szent volt. Hazát és hitet, becsületet, tisz­tes erkölcsöt, családot akartak elpusztítani és a szívekből, lelkekből kitépni a magyar lélektől távol álló idegen szellemiségű hordák, hogy helyükbe ültessék az istentelenség, nemzetközi­ség eszméit. A magyar nép azonban ellenállt a vakmerőségnek és a mártírok kiömlő vére a tanú rá, hogy az ezeréves hazához való ragasz­kodást, a vallás szent eszméjét a nemzet lelké­ből kiirtani nem lehet. Pápán is három derék magyar élet esett áldozatul a forradalomnak és az ő magasztos emlékük gyűjtötte egybe a hazafias ünnepség résztvevőit. Délelőtt 10 órakor a Főtéren tábori mise volt, mig az egyes felekezetek templomaiban istentiszteletet tartottak. Már a kitűzött idő előtt kezdett a közönség az ünnepség színhelye, az országzászló előtti térre felvonulni és mire a kitűzött 11 óra elérkezett, már hatalmas tömeg sorakozott fel. Megjelent a város küldöttsége, élén Hamuth János polgármesterrel, a katonaság, a hivatalok és hatóságok fejei, a frontharcosok és hadi­rokkantak csoportja, a felsővárosi kat. olvasó­kör saját zászlaja alatt, valamint a mártírok családtagjai. A róm. kat. templomi vegyeskar szépen összetanult előadásban zengte el a Magyar Hiszekegyet, melynek elhangzása után Serák József veszprémi prépostkanonok lépett az emel­vényre, hogy ünnepi beszédét elmondja. Feszült figyelem fogadta minden egyes szavát a kiváló egyházi szónoknak, amely a beszéd tartama alatt még csak jobban fokozódott. Mélységes szomorúsággal ecsetelte a két évtized előtti állapotot, midőn a sír szélén állott a magyar nemzet és könny csillogott a szemekben a ré­mes márciusi éjszaka eseményeinek felelevení­tésekor. Hazafias ünnepet, a szabadság hajnal­hasadásának napját akarta akkor megülni a felsővárosi róm. kat. olvasókör közönsége, mi­dőn az ablakon keresztül eldördültek a forra­dalmárok fegyverei és az ő oldala mellett há­rom pápai fiatal magyar zuhant a földre halá­los sebektől találva. Kérte a hallgatóságot, tart­son ki szilárdan a magyarsághoz való ragasz­kodás és a keresztény eszméhez való tántorít­hatatlan hűség mellett, hogy többé ne ismét­lődhessék meg az, ami 1919-ben ezt az orszá­got majdnem a végveszélybe sodorta. Végül szónoki hévvel emlékezett meg Horthy Miklós kormányzó urunk országlásáról, akinek erélye, bölcs tapintata és izzó fajsze­retete Magyarországot megmentette a végve­Közvetlen a postapalota mellett levő, huszonnyolc éve fennálló hentes= és mészárosüzlet november elsejére kiadó. Érdeklődni lehet dr. Kolozs József ervosnál, Devecserben. szélytől és kérte további életére a Mindenható áldását. Midőn Serák kanonok beszédét bevé­gezte, perceki zúgott a taps. Majd az ev. ének­kar adta elő Ágoston József karnagy vezény­letével a megzenésített Magyar visszhangot, mely annak minden ütemét szépen érvényre juttatta. Rozsnyai Géza tanító érces hangon, kiváló lendülettel szavalta el Vörösmarty Szó­zatát, majd felhangzott az egybegyűltek ajkán a Himnusz és ezzel a lélekemelő ünnepély vé­get ért. A résztvevők ezután a temetőkbe vo­nultak, ahol elhelyezték a vértanuk sírjain a város és a Felsővárosi Kat. Olvasókör koszorúit. ÚJDONSÁGOK. — Egyházmegyei közgyűlés. A pápai református egyházmegye tegnap, pénteken tar­totta évi rendes közgyűlését városunkban Jakab Áron esperes és Jókay-Ihász Miklós főrendiházi tag, egyházm. gondnok elnöklete alatt. — A gyűlésről jövő számunkban referálunk. — A gorodok-satanowi lovasroham év­fordulója. A volt m. kir. pápai 7. honvéd huszárezred a gorodok-satanowi lovasroham 25. évfordulójának Pápán, f. évi augusztus 17-én az ezred emlékmüvének megkoszorúzásával és tábori misével kapcsolatos összejövetelt tart. Gyülekezés f. hó 17-én 10 órakor a pápai róm. kat. főtemplom előtti téren. A rendezőség kéri, hogy az ezrednek e kegyeletes ünnepélyén mi­nél számosabban jelenjenek meg. — Áthelyezés. Simon József adótaná­csost, a helybeli kir. adóhivatal főnőkét, a nagy alföldi metropolisba, Szegedre helyezték át a kir. adóhivatal élére. Ámbár ez az áthelyezés Simon József kiváló képességeinek felsőbb hely­ről jövő elismerése, mégis sajnáljuk körünkből való távozását, mert az adóügyekben hozzá­forduló közönség jóakaratú tanácsadóját, az adóhivatal személyzete igazságos, szeretetre­méltó főnökét veszíti el benne, akinek puri­tán élete, hivatali kötelességtudása ragyogó példaképül állt előttük. De sokat veszt távo­zásával a róm. kat. hitközség is, amelynek vezető tagja volt, s anyagi ügyeinek rendezé­sénél tudással és buzgalommal működött közre. Állását e hó végén foglalja el Szegeden, hova városunk közönségének nagyrabecsülése kíséri el. — A HONSz ünnepi közgyűlése. Va­sárnap délelőtt a városháza tanácstermében tartotta évi közgyűlését a pápai Honsz. Vitéz Karcsay Béla ny. ezredes, a csoport elnöke, üdvözölte a megjelenteket, majd megínyitő beszédében az összetartás fontosságát hir­dette. Bejelentette, hogy a pápai csoport kéri a honvédelmi minisztériumtól a hadirokkan­tak, a hadiözvegyek és hadigondozottak ré­szére eddigi megállapított segély felemelé­sét. örömmel regisztrálta továbbá, hogy a honvédelmi miniszter legutóbb 1,100.000 pen­gőt utalt ki a Honsz részére. Rosinger Lajos ügyvezető tartalmas, hazafias szellemű be­számolójában híven tükröztette vissza a cso­port erkölcsi és anyagi téren kifejtett sikeres i tevékenységét. Kegyeletes szavakban emléke­zett meg a háborúban és azóta elhunyt baj­társakról. (A közgyűlés egy perces felállás­sal áldozott a hősök emlékének.) Bejelen­tette, hogy a csoport hatvanhat esetben vett részt a fővárosi gyűléseken, a közgyűlései? és a választmányi üléseken egy kiküldött ál­tal. Megállapította a közgyűlés a havi tagsági díj,at és ezt a szegényebb sorsú hadirokkantak­nak törölték. Tagsági díj egy évre 1 R A be­számolóhoz Karcsay elnök hozzászólt és java­solta, hogy az ügyvezetőnek szépen össze­állított és előadott jelentését szórói-szóra ve-

Next

/
Thumbnails
Contents