Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-08-12 / 32. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar köijyv- és papirkereskedésében. A propaganda — botor lenne, aki ezt kétségbe venni merné — hatalmas fegyver, amellyel sokat el lehet érni. Hatalmas fegyver még akkor is, ha hiányzik leglényegesebb alkotó-eleme: az igazság s helyét a hazugság, a tények tudatos elferdítése, eltorzítása, önmagukból való kiforgatása lép. Láttuk a dicstelenül kimúlt Csehszlovákia esetében, hogy mit lehet vele elérni. Pedig itt hát igazán az igazságot egyedül és kizárólag a hazugság és az ezt támogató nagyszáj helyettesítette. Egyet persze nem szabad figyelmen kívül hagyni. Hatalmas fegyver a propaganda, de eredményt magában nem vívhat ki. Kedvező politikai konstallációk kellenek hozzá, hogy például olyan sikert arasson, mint a boldogult Benes-féle. Gyárthatták volna ezerszám Masaryk és ifjú (aranyos ifjú) csatlósa Benes a cikkeket és röpiratokat, kiadhatták volna nemcsak angol és francia, de a világ valamennyi nyelvén is, ha a központi hatalmak a háborúban össze nem omlanak, ha mi győzünk a világháborúban, akkor Csehország megmarad továbbra is örökös tartománynak, Benes emigrált zsurnalisztának, Masaryk pedig a Wilson sógorának. Természetesen ilyen nagy helyzetváltozás ritkán adódik a világtörténelemben és távol áll tőlünk annak gondolata, hogy ilyen kockára tegyük fel a mi tétünket. A mi tétünk egyáltalán nem a kockajáték téte. A mienknek meg van a maga államjogi, történelmi, gazdasági és erkölcsi alapja, ezt tehát nagy világváltozások feltételezése nélkül is, nyugodtan rábízhatjuk az igazság érveinek erejére, a becsületes, alaposan és jól vezetett propaganda fegyvereire. Tudós és alapos kormányelnökünk azt a munkát, amelyet még Trianon előtt megkezdett, de amit akkor a vesztett háború nem engedett érvényesülni, most bizonyára a siker nagyobb kilátásával folytathatja. Számolni kell természetesen az ellenpropagandára is éspedig azokéra is, akik elvesztett hatalmakat akarnak visszahazudozni, meg azokéra is, akik állami önállóságuk első bódulatában nem akarnak megférni a maguk bőrében és — úgy látszik — a felfujt béke meséjét készülnek megjátszani. Mindezekkel szemben helyt kell állanunk s a magunk megdönthetlen igazságaival kell kivívni mindazt, ami minket igazság szerint megillet. Rágalmakról, alaptalan vádaskodásokról is elég szó esett a héten, ehhez a témakörhöz is érdemes hozzáfűzni a magunk szerény reflexióit. Calumniare audacter (vakmerően rágalmazni) már a klasszikus korban is szokásos volt és hogy ez az igazán rövidebb életre érdemes szokás mai napig ki nem halt, sőt egyre dicsőbben virul, arra — sajnos — a mi közéletünk nyújtott a közelmúltban szomorú példákat. A rágalmakat, melyek közt állami és katonai presztízsünket veszélyeztetők is akadtak, a leghitelesebben és legmeggyőzőbben megcáfolták ugyan, de ne feledjük el — ebben áll a rágalom legfőbb, legártóbb veszedelme — nincs a világnak az a cáfolata, amely a rágalomraéhes szívekből a rágalom mérgét tökéletesen ki tudná irtani. A „Nem zörög a haraszt, ha nem fú a szél" közmondás alapján mindig lesznek, akik azért mégis hisznek a vakmerően világgá röpített rágalmazó szónak és a métely terjed, csak terjed feltartóztathatlanul. Az országgyűlés — a tervbevett szigorú büntetőjogi törvényalkotás során, amelyből örömmel üdvözli minden tisztességes ember a siberség drákói üldözését — szigorúbb intézkedéseket hozhatna a rágalmazás bűncselekményéről is. A rágalmazó törvényhozót például, aki az egész ország szine előtt mond valótlanságot, meg kellene bizony fosztani a mandátumától. Majd meggondolnák aztán, hogy tanácsos-e „calumniare audacter". Hazafias ünnepély a pápai ellenforradalom vértanúinak emlékezetére. Városunk közönsége az elmúlt vasárnap kegyelettel hódolt azon bátorlelkű és hősi elszántságú férfiak emlékének, akik 20 évvel ezelőtt a forradalomnak váltak áldozataivá. A négy évnél tovább tartó, irtóztató világháború után voltunk akkor. Hazánk letiporva, kifosztva vergődött. Alkonyodott és valóban sötét, csillagtalan éjszaka borult rá a magyar földre. Csak a pokol vörös lángjai lobogtak az éjben félelmet keltve és emésztő lánggal akartak mindent megsemmisíteni, ami az ezeréves nemzet életében szent volt. Hazát és hitet, becsületet, tisztes erkölcsöt, családot akartak elpusztítani és a szívekből, lelkekből kitépni a magyar lélektől távol álló idegen szellemiségű hordák, hogy helyükbe ültessék az istentelenség, nemzetköziség eszméit. A magyar nép azonban ellenállt a vakmerőségnek és a mártírok kiömlő vére a tanú rá, hogy az ezeréves hazához való ragaszkodást, a vallás szent eszméjét a nemzet lelkéből kiirtani nem lehet. Pápán is három derék magyar élet esett áldozatul a forradalomnak és az ő magasztos emlékük gyűjtötte egybe a hazafias ünnepség résztvevőit. Délelőtt 10 órakor a Főtéren tábori mise volt, mig az egyes felekezetek templomaiban istentiszteletet tartottak. Már a kitűzött idő előtt kezdett a közönség az ünnepség színhelye, az országzászló előtti térre felvonulni és mire a kitűzött 11 óra elérkezett, már hatalmas tömeg sorakozott fel. Megjelent a város küldöttsége, élén Hamuth János polgármesterrel, a katonaság, a hivatalok és hatóságok fejei, a frontharcosok és hadirokkantak csoportja, a felsővárosi kat. olvasókör saját zászlaja alatt, valamint a mártírok családtagjai. A róm. kat. templomi vegyeskar szépen összetanult előadásban zengte el a Magyar Hiszekegyet, melynek elhangzása után Serák József veszprémi prépostkanonok lépett az emelvényre, hogy ünnepi beszédét elmondja. Feszült figyelem fogadta minden egyes szavát a kiváló egyházi szónoknak, amely a beszéd tartama alatt még csak jobban fokozódott. Mélységes szomorúsággal ecsetelte a két évtized előtti állapotot, midőn a sír szélén állott a magyar nemzet és könny csillogott a szemekben a rémes márciusi éjszaka eseményeinek felelevenítésekor. Hazafias ünnepet, a szabadság hajnalhasadásának napját akarta akkor megülni a felsővárosi róm. kat. olvasókör közönsége, midőn az ablakon keresztül eldördültek a forradalmárok fegyverei és az ő oldala mellett három pápai fiatal magyar zuhant a földre halálos sebektől találva. Kérte a hallgatóságot, tartson ki szilárdan a magyarsághoz való ragaszkodás és a keresztény eszméhez való tántoríthatatlan hűség mellett, hogy többé ne ismétlődhessék meg az, ami 1919-ben ezt az országot majdnem a végveszélybe sodorta. Végül szónoki hévvel emlékezett meg Horthy Miklós kormányzó urunk országlásáról, akinek erélye, bölcs tapintata és izzó fajszeretete Magyarországot megmentette a végveKözvetlen a postapalota mellett levő, huszonnyolc éve fennálló hentes= és mészárosüzlet november elsejére kiadó. Érdeklődni lehet dr. Kolozs József ervosnál, Devecserben. szélytől és kérte további életére a Mindenható áldását. Midőn Serák kanonok beszédét bevégezte, perceki zúgott a taps. Majd az ev. énekkar adta elő Ágoston József karnagy vezényletével a megzenésített Magyar visszhangot, mely annak minden ütemét szépen érvényre juttatta. Rozsnyai Géza tanító érces hangon, kiváló lendülettel szavalta el Vörösmarty Szózatát, majd felhangzott az egybegyűltek ajkán a Himnusz és ezzel a lélekemelő ünnepély véget ért. A résztvevők ezután a temetőkbe vonultak, ahol elhelyezték a vértanuk sírjain a város és a Felsővárosi Kat. Olvasókör koszorúit. ÚJDONSÁGOK. — Egyházmegyei közgyűlés. A pápai református egyházmegye tegnap, pénteken tartotta évi rendes közgyűlését városunkban Jakab Áron esperes és Jókay-Ihász Miklós főrendiházi tag, egyházm. gondnok elnöklete alatt. — A gyűlésről jövő számunkban referálunk. — A gorodok-satanowi lovasroham évfordulója. A volt m. kir. pápai 7. honvéd huszárezred a gorodok-satanowi lovasroham 25. évfordulójának Pápán, f. évi augusztus 17-én az ezred emlékmüvének megkoszorúzásával és tábori misével kapcsolatos összejövetelt tart. Gyülekezés f. hó 17-én 10 órakor a pápai róm. kat. főtemplom előtti téren. A rendezőség kéri, hogy az ezrednek e kegyeletes ünnepélyén minél számosabban jelenjenek meg. — Áthelyezés. Simon József adótanácsost, a helybeli kir. adóhivatal főnőkét, a nagy alföldi metropolisba, Szegedre helyezték át a kir. adóhivatal élére. Ámbár ez az áthelyezés Simon József kiváló képességeinek felsőbb helyről jövő elismerése, mégis sajnáljuk körünkből való távozását, mert az adóügyekben hozzáforduló közönség jóakaratú tanácsadóját, az adóhivatal személyzete igazságos, szeretetreméltó főnökét veszíti el benne, akinek puritán élete, hivatali kötelességtudása ragyogó példaképül állt előttük. De sokat veszt távozásával a róm. kat. hitközség is, amelynek vezető tagja volt, s anyagi ügyeinek rendezésénél tudással és buzgalommal működött közre. Állását e hó végén foglalja el Szegeden, hova városunk közönségének nagyrabecsülése kíséri el. — A HONSz ünnepi közgyűlése. Vasárnap délelőtt a városháza tanácstermében tartotta évi közgyűlését a pápai Honsz. Vitéz Karcsay Béla ny. ezredes, a csoport elnöke, üdvözölte a megjelenteket, majd megínyitő beszédében az összetartás fontosságát hirdette. Bejelentette, hogy a pápai csoport kéri a honvédelmi minisztériumtól a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadigondozottak részére eddigi megállapított segély felemelését. örömmel regisztrálta továbbá, hogy a honvédelmi miniszter legutóbb 1,100.000 pengőt utalt ki a Honsz részére. Rosinger Lajos ügyvezető tartalmas, hazafias szellemű beszámolójában híven tükröztette vissza a csoport erkölcsi és anyagi téren kifejtett sikeres i tevékenységét. Kegyeletes szavakban emlékezett meg a háborúban és azóta elhunyt bajtársakról. (A közgyűlés egy perces felállással áldozott a hősök emlékének.) Bejelentette, hogy a csoport hatvanhat esetben vett részt a fővárosi gyűléseken, a közgyűlései? és a választmányi üléseken egy kiküldött által. Megállapította a közgyűlés a havi tagsági díj,at és ezt a szegényebb sorsú hadirokkantaknak törölték. Tagsági díj egy évre 1 R A beszámolóhoz Karcsay elnök hozzászólt és javasolta, hogy az ügyvezetőnek szépen összeállított és előadott jelentését szórói-szóra ve-