Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-07-29 / 30. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Oytüa (Liget) utca & szám. Előfizetési ár negyedérre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal H 60. Laptulajdooos főszerkesztő: Dtí. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Hogy mibül lesz a cserebogár, azt elsőrendű pontossággal tehet megfigyelni legújabban keletkezett szomszédállamunk, az u. n. Szlovákia esetében. Tekintet nélkül arra, hogy létrejövetelét a nemzetiségi alapnak a történelmi alappal szemben való .előbbrehelyezésének köszönhette, olyan bánásmódban részesíti az uralma alatt élő nemzetiségeket, helyesbbítve: e nemzetiségek közül csupán egyet: a magyart, mint ha ő maga sohasem küzdött volna nemzetiségi elnyomás ellen és nem érezte volna nyakán a cseh testvér igáját. Arról nem szólunk, mert ez családi ügy, hogy még a szlovákok között is megkülönböztetést tesz és mellőzi minden hatalmi pozíció betöltésénél a keleti szlovákokat, akiket valószínűleg inkább a magyarokhoz húzó tótoknak tekint. Ez az új államiságba való nagyzoló beleszédülés kihat aztán a bécsi döntésben megszabott határokon túlra is, s állandó izgató elemként fertőzi meg a történelmi Magyarország határai közé visszakerült tótságnak lelkét. Már-már — erről lapzártakor vesszük a hírt — oda fajult ez az izgatás, hogy magyar búcsújárók nem léphetnek háborítatlanul tótok által lakott falvakba! A magyar hatóságok tudni fogják kötelességüket azokkal szemben, akik a nekik minden tekintetben megadott jogokkal visszaélve akarnak rendet bontani. De külügyi szerveink viszont meg kell hogy érttessék azokkal, akik túlról izgatják az itt lakókat, hogy a mi türelmünknek is meg vannak a határai, s ha semmibül is lett a cserebogár, az élete sem tart ám örökké! Beszélő számok. (e) Amióta a gazdasági helyzetre vonatkozó számadatok hónapról hónapra a mérsékelt, de állandó jellegű javulás képét mutatják, megszoktuk már, hogy ezt természetesnek tekintsük- Épen ezért hasznos és tanulságos dolog néhanapján a számok mögé is tekinteni és lemérni azt az utat, amelyet az ország nagy áldozatok árán és céltudatos politikai irányítás következtében az utóbbi esztendőkben megtett. Kitűnő alkalom erre a külkereskedelmi forgalomról nemrég közzétett legutolsó hivatalos jelentés, amely szerint az év első felében Magyarország behozatala 243.8 millió pengőre, kivitele pedig 281.8 millió pengőre rúgott, a félesztendei kiviteli többlet tehát 38 millió pengő. Ezek a számadatok az előző év hasonló időszakához mérten is határozott javulást jelentenek. Behozatalunk mintegy 24 százalékkal volt nagyobb a tavalyi forgalomnál s e mellett kiviteli többletünk mérsékelt csökkenése ellenére is megtartottuk külforgalmunk nagy aktivitását. Ez annyit jelent, hogy már az esztendők hosszú sora óta többet adunk el a külföldnek, mint amennyit tőle vásárolunk. Ha visszagondolunk arra, hogy a háború utáni években, sőt még a válságot megelőző esztendőkben is többszázmillió pengővel adtunk ki több pénzt külföldi árukért, mint amennyit külföldi árúszállításainkból bevettünk, világosan áll előttünk a haladás képe. De nemcsak az a fontos a külkereskedelmi forgalom alakulásában, hogy el ne adósodjunk, hanem az is, hogy a hazai fogyasztás, különösen pedig az ipari nyersfogyasztás szükségleteit fedezzük. Ebből a szempontból nagyon örvendetes tény az, hogy most már behozatalunk mérsékelt emelésére is gondolhatunk. Egyébként pedig a külkereskedelem élénkségének, körforgásának nagyiságát, gyorsaságát leginkább az összforgalom nagysága fejezi ki. A mostani félév forgalma .egy évi ezer millió pengőn felüli összíforgalouira enged következtetni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a válság Idejében hatszáz millió és hétszázötven millió pengő között mozgott esztendőkön keresztül a magyar külkereskedelem volumenje, akkor kitűnik az elért haladás nagysága. Nagyon fontos körülménynek kell tekintenünk az adatok mérlegelésénél, hogy a régebbi években több iparcikket és kevesebb ^nyersanyagot hoztunk be az országba. Ma behozatalunk túlnyomó hányada már az ipar nyersanyagaira és a félgyártmányokra jut, amelyek más szóval azt is jelentik, hogy időközben hatalmas ipart építettünk fel itthon s ezáltal a munkások százezrei számára teremtettünk megélhetést. Kivitelünkben is állandó nagy tétel a kész magyar iparcikk,' amely az exportnak általában harmadrészét vagy két cikktől, legfőképpen pedig a búzászolgálíatja. A másik kétharmadrész a mezőgazdaságra esik. De mig régebben csak egy vagy két cikktől, legfőképen a búzától függött a magyar kivitel sorsa, addig ma már sokféle cikket exportálunk s épen ezért vállándóbb is a mezőgazdaságnak a kereskedelemben való részesedése. További igen jelentős változás, amely a kedvező fordulatot meghozta, a magyar külkereskedelmi politika irányával függ össze. Mig régebben teljes mértékben a szeszélyes világpiacnak voltunk függvényei, addig az európai újjárendezés óta a tengelyhatalmak képviselik számunkra mezőgazdaságunk legiáSlandóbb és legmegbízhatóbb piacait. Az idei év első felében például egész szarvasmarhakivitelünk, egész sertéskivitelünk, baromfikivitelünk negyven százaléka, zsir- és szalonnaexportunk száz, húskivitelünk nyolcvan, tojásSkivitelünk hetven, toll- és búzaexportunknak pedig kb. 75 százaléka irányult ezekbe az országokba. Kedvező és biztató jelenség e mellett, hogy távolabbi piacokat is sikerült időközben megnyernünk egyes agrárcikkek számára. így például baromfikivitelünknek felét, tojáskivitelünknek egyharmadát Anglia vásárolja meg stb. Mint látjuk, egyetlen statisztikai jelentés sok érdekes következtetésre ad alkalmat s azt mutatja, hogy a magyar külkereskedelmi politika nemcsak céltudatos, hanem eredményes is. Az űj veszprémi püspök. Dr. Tóth Tihamér püspök hamar elárvult öröke betöltésre került. XII. Piusz pápa e héten dr. Czapi Gyula kanonok, apostoli protonotáriust nevezte ki veszprémi püspökké. Az új püspököt, ki a katholikus egyházi irodalom és újságírás terén fejtett ki nagyarányú tevékenységet, tisztelettel köszönti az egyházmegye közönsége és bizalommal mindazok a másvallásuak is, akik az egyházmegye területén élnek. Isten segítségébe vetett hittel, bizva reméli mindenki, hogy a nagy elődei szellemétől áthatott és megkezdett szociális munkát fogja hivei, az egyház és a haza javára tovább folytatni s ezzel a lelkek békés egyensúlyát megteremteni. Szivből kiván ehhez mindenki az új püspöknek erőt, egészséget és áldásos hosszú életet. Életrajzi adatait itt közöljük: Dr. Czapik Gyula Szegeden, 1887 dec. 3-án született, édesapja ismert szegedi könyvkereskedő volt. Dr. Czapik Gyula középiskolai tanulmányait Szegeden a piarista gimnáziumban végezte, 1906-ban a csanádi egyj házmegyébe lépett be, majd később a bécsi Pázmáneumba került. Itt is szentelték pappá. Nákófalván káplánkodott, majd Bécsbe ment a Szent Ágostonról nevezett udvari felsőbb papképzőbe. Ugyanitt megbízták nagybányai Horthy Miklósnak, Ferenc József akkori első szárnysegéde gyermekeinek nevelésével. Szigorlatait kitüntetéssel tette le. Nagybecskereken börtönlelkész volt, majd a csanádi egyházmegyében a központi szolgálat egész álJássorozatát töltötte be. Publicisztikai készsége jó nevet biztosított számára. 1922-ben pápai kamarás lett, majd 1929-ben XI. Piusz pápa a csanádi káptalan uradalmi stallumába mevezte k ikanonokká. 1938-ban lett apostoli protonotárius. Munkaszolgálatosok eskütétele. A honvéd huszárlaktanya hatalmas gyakorlóterén szép hazafias ünnep folyt le mult vasárnap délelőtt. Ekkor történt meg a munkatáborba bevonultak, az u. n. munkaszolgálatos zászlóaljnak eskütétele s a magyar honvédelem ez új — nem csekély fontosságú — tényezőjének ez a bemutatkozása a helyi katonai és polgári hatóságok mondhatni teljes számú részvételével történt meg. Ott voltak: az állomásparancsnokság, a repülő-tisztikar, a csendőrség, az egyházak, a város, az összes hatóságok és hivatalok képviselői, hogy láthassák az ásó csapatának — a nemzetnek szebb jövőbe utat vágó új formációnak — ünnepi eskütételét. Az eskütételt tábori mise előzte meg, amelyet a fedett lovarda bejáratánál elhelyezett oltár előtt Szabó József budapesti káplán celebrált, aki mise közben, melynek zenei részét a frontharcos fuvós-zenekar látta el, igen tartalmas szentbeszédben intette a kivonult csapatot a krisztusi erények — köztük a hazaszeretet erényének — követésére. Ugyanezen időben a kaszárnya nagytermében Bárány László ev. hitoktató a protestáns vallású munkaszolgálatosokkal tartott istenitiszteletet és mondott építő erejű prédikációt a hazafias kötelességek hűséges teljesítéséről. Az istenitiszteletek befejezése után a zsávolyruhában kifogástalan katonai rendben kivonult csapat, mely fegyver helyett ásót tartott a vállán, letette a pontos és hűséges kötelességteljesítésre vonatkozó esküt. Eskütétel után Miklóssy Aladár ny. alezredes, a zászlóalj parancsnoka intézett beszédet csapatához. Beszéde buzdítás, de meggyőző hatású parancs is volt, amikor feltárta nekik a magyarságra, a magyar honvédségre és ennek új segítőtáborára — a munkaszolgálatosokra — váró nagyfontosságú feladatokat. Aki hallotta az alezredest, tisztába jött vele, hogy valóban a honvédelem egyik nélkülözhetetlen segítőtársa lesz a munkaszolgálatosok csapata. Az ünnepélyt díszmenet fejezte be. A frontharcos-zenekar indulójának hangja mellett vonultak el a csapatok — élükön tisztjeikkel — Árvay György alezredes állomásparancsnok és az ünnep többi résztvevői előtt. A díszmenet meglepett mindenkit katonás precizitásával. Hisz a munkaszolgálatosok mindössze két heti kiképzés után produkálták ezt a szép díszmenetet. Része lehetett ebben természetesen az előző leventekiképzésnek is, de a főérdem természetesen a kiképző tiszteket illeti, akik — mint értesültünk — kivétel nélkül tartalékos tisztek. A jól sikerült díszmenettel véget ért az eskütétel lélekemelő ünnepe. A munkaszolgálatosok e héten Devecser környékére mentek útépítési munkálatokra.