Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-07-15 / 28. szám

» MEGJELENIK MINDEN SZOMBATO Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési 4r negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Lap tulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Keleti szomszédunk olyan izgalmat árul el, aminő csak bűnös lelkiismeretű emberen szokott erőt venni. Arról, hogy a magyar területről való beutazást már hosszabb idő óta vagy vizummegtagadással, vagy ha néha megadják, a határról való visszaküldéssel le­hetetlenné teszi, nem is érdemes beszélni. Ilyen jelenségnek a trianoni esztendők alatt elégszer tanúi lehettünk. Tanúi voltunk sok másnak is, amit — hisz milndeenki úgyis jól emlékszik rájuk — felesleges felsorolnunk. Csak a legeslegújabbat regisztráljuk röviden. Rengeteg embert hivtak be és tartanak kato­nai szolgálatban. Hogy ezeknek — főképp a magyar behivottaknak — enni nem adnak, vagy csak annyit, amennyi éppen az éhenhalásra elég, erről külön nem érdemes szólni. Ez ti­pikus oláh háborús előkészületi módszer. Ter­mészetesen az így megkínzott emberek töme­gesen szöknek meg és jönnek át a magyar ha­táron. Tőlük tudjuk aztán, hogy minő további formákban nyilvánul meg az érthetetlen iz­galom. A határmenti lakosságot a legégetőbb munka mellől berendelik sáncok ásására, erő­dök javítására. Olyan hévvel és félsszel ké­szülnek, mintha nyakukon volna az ellenség. Hogy a mi annyiszor és annyiszor kinyilvání­tott békés szándékunk mellett (még ha ez a szándék a békés revíziót is magában foglalja!) miért szükséges ez, azt mi nem, ismét csak a bűnös lelkiismeret tudja megmondani. Mi; csak húsz esztendő óta rabszolgasorban szen­vedő testvéreinkre gondolunk s tia fel is lázad szívünk keserve, a szabadság nagy dal­nokának, Sallernek szavaira emlékezünk vissza, amit az egyéni, sérelmeiket előadó, a Rütlin összegyülekezett hazafiaknak mondat: Hadd nőjjön a zsarnok számlája fel, Hogy egy nap megfizesse majd neki Az összes és egyéni tartozást! Széchenyi mai jelentősége. Irta: Dr. Ónody Dezső. I. Történeti személyeknek van jelentősége és hatása anélkül is, hogy az utókor cselekede­teikből gyakorlati hasznot húzhat)na. A nemzet életét nemcsak az anyagi haszon viszi előbbre, hanem a nemzet egyetemét érintő érzések és gondolatok gyarapítása is. Az eszmék mélyebb nyomot hagynak a nemzeti közösségben, mint bármely, pillanatnyilag igen jelentős kézzel­fogható siker. Ha nem is tekintünk Széchenyi működésé­inek számtalan gyakorlati eredményére: azAka­fdlémiára, a Tisza szabályozására, a balatoni gőzhajózásra és a Nemzeti Kaszinóra, alakja mindezektől a gyakorlati alkotásoktól meg­fosztva, mégis oly nagy marad, amilyent: azóta sem találunk a rá következő nemzedé­Ikékben. Széchenyi István nemzete sorsának minden kis rezdülését saját életével is át­jélte és a magyarságot fenyegető veszély ha­lálos aggodalmában egyéni életét azonosítva a nemzetével, saját összeomlásával szimboli­zálta a nemzet halálát, amely 1849-ben be­következett. Örök nemzeti életünk kimagasló csúcsa ő, akit nagyságában soha senki el inem érhet, de aki a maga páratlan életének té­nyeit messze sugározza az egész magyarság számára nemzedékeken keresztül és akinek példájára kell saját érzés- és gondolatvilá­gunkat a nemzet örök céljainak megfelelően kialakítani. Minden kornak más és más kérdést kell intézni Széchenyihez, mindegyiknek ki kell keresni a saját időszerű problémáit s azokra megkérdezni Széchenyi munkáit. A mai magyarság problémái közül két csoportot választunk ki itt, hogy a Széchenyi­től nyerhető általános tanulságokat rájuk vo­natkoztatva röviden vázoljuk. Az egyik az PÁPAI HITELBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Szerződéses viszonyban a Magyar Általános Hitelbankkal. Alapíttatott: J878-ban. Távbeszélő: Igazgató JÍ36. Üzlethelyiség: ÍJ 14. Táviratcím: Hitelbank. HIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1939 július hó 1-én megnyitotta XXV-IK ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT három és öl évi időtartammal részletenként és hetenként befizetéssel. egy pengő Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 156, illetve 260 pengő kölcsönt igényelhet, mely a harmadik, illetve az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyenlítést nyer, de közben is bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A beléíek havi részletekben Is fizeíheíők. A bank a résztvevőknek befizetéseik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámi­tolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsön után pedig a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatát 3%-kal meghaladó kamatot számít. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad kimerítő felvilágosítást a Pápai Hitelbank Részvénytársaság. alkotmányos szabadság és a (magyarság;, a má­sik a magyarság elhelyezkdeése a Duname­dencében. Az alkotmányos szabadság és a ma­gyarság. Nagy szó ez: »Szabadság«. Maga Szé­chenyi írja naplójában: »A szabadságot többnyire csak akkor becsüljük, amikor már nem vagyunk szabadok, vagy a szabadságot végtelen nagv áldozatokkal kellett megvásá­rolnunk. — Ha a szabadsággal együtt növünk fel és fáradság nélkül jutunk hozzá, nem is be­csüljük meg eléggé«. Nehéz meghatározni, hogy mi a szabad­ság? Erkölcsi javaknak szavakkal való kö­rülhatárolása majdnem lehetetlen, mégis rö­viden azt mondhatjuk, hogy a szabadság az, ha »jól érezzük magunkat«. Ha nem mondha­tom el azt, amit gondolok, ha nem tehetem a törvényes keretek között azt, amit akarok, vagy ha egy láthatatlan valami gátolja a lélek szabad felemelkedését, ez olyan légkör, melyet nem tűr a magyar. A magyarnak a szabadság .olyan, mint az oxigén: ha nincs meg, elhal és megélni nem tud. A szabadság megnyirbá­lását mindig azok követelik, akik visszaélnek vele és akik olyas valamit akarnak véghez vinni, ami ellen a magyar életösztön teljes! erejével tiltakozik. Mi magyarok turániak va­fgyunk, a Volga-menti lovas pedig egyedül portyázott, egyedül kereste meg a kiutat csak önmagában bízva. Aki nem érti meg a sza­badsághoz szokott népek lelkivilágát, az sza­badosságnak veszi a szabadságra törekvést és fegyelmezetlenségnek az önbizalmat. A magyarság szabadiságszerető természe­tének és alkotmányos gondolkozásának élő tanúbizonysága az a türelmes nemzetiségi politika, amelyet századokon át és még ma is folytatunk s amely a világháború győztes hatalmainak elvakultsága folytán trianoni tra­gédiánkhoz vezetett. Mi mindenkor meghagy­tuk bármely hazánkba bevándorolt vagy le­telepedett faj nemzeti jellegét és öntudatát. A magyarokat mindig áthatotta az a tudat, iamit Széchenyi István is hirdetett a nemzeti­ségi kérdésben: »Hogy pedig legyen ok ma­gyarul beszélni és azt nem erőltetve, hanem szívesen cselekedhesse minden rendű, min­den hitű: terjesztessék ki Hunnia határai kö­zött a magyar alkotmány áldása minden­kire, úgyhogy abból a legkisebb se legyen ki­zárva«. (Kelet népe.) Széchenyi tűzte ki elénk a célt: »Ne keres­sük nemzetünk erejét egyebütt, mint a sa­ját személyes erényeinkben és lelki felsőbb­ségünkben. Engemet soha inem ijesztett meg csekély számunk. Fennmaradásunkért csak az esetben rettegtem, mert fajtánk anyagi és szellemi léte oly felette könnyű. Széchenyi tudta, hogy csak a szabadon gondolkozó és cselekvő nemzeti társadalom tehet egység igessé egy államot, mert a magyar államfel­fogás szerint az állam nem öncél, — mint ezt újabb teóriák tanítják, — hanem csak a nem­zet hatalmi kerete; a cél: a nemzet és nem az állam! Ha az Ein Blick című röpiratát olvassuk' Széchenyinek, abban a magyar lélek legtelje­sebb megnyilatkozását érezzük, amely tilta­Ikozik a mindent egységesítő 'osztrák szel­lem ellen és amivel szemben a magyar min­dig állást foglalt. Ezért teremtette meg al­kotmányunk már majdnem kezdettől fogva a megyéket és a parlamentáris szisztémát is, amelyben a nép akarata, a többségnek az aka­rata és a nemzet tanácskozás útján szabályozza az állam életmegnyilvánulásait. Széchenyi mondja: »A magyar nem akar lenni egyéb alkotmányos magyarnál s a magyarnak nem

Next

/
Thumbnails
Contents