Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-01-28 / 4. szám

Használja ki a kedvező alkalmat! Most vegyen bútort Kopstein Butorházban Leszállított leltari árak! Modern dió teljes hálószoba berendezés 290 P Szavatolt minőségben. erődús, — a gondolat igen szép, a versforma jól választott és mint legközelebb járó a művészi egészhez, kétségtelenül sikerül felkölteni azon érzelmeket, melyekre, kivált a jelenben, legnagyobb szükség van, mert azon időt éljük, ahol a nemzeti élet jelenségeit keressük. Annak megnyitó kulcsa pedig főleg a költő kezében van ... A nyelvtudományi értekezés iróját üdvözlöm s amennyire müvéből az irót megítélhetem, igen józan eszű embernek tartom és kiváló érzelmű hazafinak, mely őt folytatólagos munkásságra fogja ösztönözni. Jutalmát igen megérdemli, — munkálkodjék és bizonnyal hiszem, hogy a nagyobb jutalmat később veendi el... A beszélyek gyengék, nem hiában mert a próza megkínozza az embert. A prózában nem elég egy gondolat, mint a versben, nincs rím, mely a fület megcsalja s a lelket egy kis kecsegtető érzéssel megvesztegeti. De szabadjon mondanom, hogy a prózához bátorság kell, hogy az életismerettel, jellemrajzokkal, bonyolítással és élénk párbeszédekkel megbirkózhassunk. Ha ez meg nincs is a beszélyekben, reménylem, meghozza az idő, azért tanácsom az, hogy maradjanak a versenyzők közel az általuk ösmertebb élethez, ne menjenek ki e körből, mert a festészek közül is azok a valódi művészek, kik nein puszta minták, hanem az élet után rajzoltak..." Közbevetőleg említem meg, hogy az itt megdicsért versek szerzője Kerecsenyi János, a nyelvtud. értekezésé Fejér Péter — akiknek nevét sem az irodalomtörténet, sem a lexikonok fel nem jegyezték, talán valahol egy dunántúli parókhián telt el csendes munkában az az élet, aminek Vas Gereben ily szép jövőt jósolt — de bizonyára nem hiábavaló munkában! E kis kitérés után, mely talán nem volt felesleges a helyzet megértéséhez, képzeljük el Thaly Kálmánt, aki 15 éves korában jut szorosabb kapcsolatba az e szellemet képviselő Képzőtársasággal. Nem ekkor írt először verset. Már Pozsonyban is azt cselekedte, sőt életrajz irója szerint épen ezért volt gyenge tanulmányi eredménye is, mert sokat verselt. Pápán meg először Csepely Sándor, a költészettan tanára figyelt fel verseire s buzdította őt kitartó munkára. — A Képzőtársaságba csak Vll.-es korában lép be s első izben 1854 dec. 10-én találkozunk nevével a Képzőtársaság jegyzőkönyveiben, amely szerint: „A fájdalomban fogamzik a dal" jelige alatti Peti Józseftől birált költeményt egyenkint az érdem könyv koszorújának virágaiként közhangulatú elismeréssel s örömmel megtartattak. A fiatal erő különösebb kiemelésben részesülvén a jeligés levélke feltörése után kitűnt, hogy a szerző Thaly Kálmán." S ettől kezdve szinte minden ülésen hol egy, hol több verssel szerepelt Thaly. S legtöbb versét érdemkönyvre méltónak ítélik s nemcsak a bíráló érdemesíti azokat így, hanem ilyen kifejezéseket is olvasunk: „Bírálatot olvasott Czibor József Tehozzád, tehozzád, Rajongás, Elvetem magamtól címűeket Thaly Kálmántól, mik a bírálónak is kedvező nyilatkozata, valamint az általánosan kivitt tetszés folytán érdemkönyvbe méltattak." Talán szabad legyen még egy kis kitérőt tenni. Mi is volt az az érdemkönyv?! Lehet, hogy már neve is eleget mond. Volt s van ma is a Képzőtársaságnak egy, már nem tudom hányadik, díszes kötésbe kötött könyve amibe beleírták mindazokat a munkákat, verseket s prózákat egyaránt, amik a bírálók véleménye szerint méltók voltak arra, hogy az utókor számára is megmaradjanak. Volt valami ilyesmi már előbb is, mielőtt a Képzőtársaság formálisan megalakult a pápai főiskolán. Mert hisz az előtt is megvolt ám az önképzésnek valami formája. A 16 és 17. század kollációi később különböző elnevezések alatt megvoltak a mult század legelején is és már Márton István korából is van a főiskolai könyvtárban egy ilyenféle kötet, amely Próbadarabok címet visel. S amikor a Képzőtársaság 1841-ben megalakult, akkor megcsináltatta a társaság is az első érdemkönyvét. S itt megint csak azt kell mondanom, amit már magáról a Képzőtársaságról is mondottam, hogy nem volt ez csak olyan szárnypróbálgatások gyűjteménye. Abban az első érdemkönyvben be vannak jegyezve Petőfi és Jókai munkái is. S közöttük olyanok is pl. Petőfié, amik a nagy költő közkézen forgó verskötetében is benne vannak! S van még egy fontos tulajdonsága ez érdemkönyvnek, az, hogy minden munkát sajátkezüleg kell beírni szerzőjének! Későbbi nagy költők, irók és tudosok diákkori kézírását őrzik azok a kötetek! S őrzik Thaly Kálmánét is. Éspedig számos versének kézírását. (Folytatjuk.) „Városunk jövője."* Ezzel a címmel jelent meg cikk ez év elején ennek a lapnak hasábjain. Én nem a cikkhez kívánok szólni, hanem magában a címben foglalt eszmét akarom kifejteni, ami már régen szemembe ötlött, városunk erősödése, szépülése érdekében. A Kis-tér és Széchenyi-utca között elterülő kisázsiai sikátorokat kellene eltüntetni; alábbi tervemet legyen szabad illetékesek figyelmébe ajánlanom. Aki nem ismeri városunk helyrajzát, az vegye elő Pápa térképét és egy — vonalzót. Mátyás király vadászkastélya déli sarkához illessze a vonalzó egyik felét, a másikat az evangélikus templom északkeleti oldala mentén vezessük el. Egy széles, egészséges, szép es modern utat varázsolhatnánk a sikátorok helyén üzletekkel és emeletes házakkal. Ehhez az úthoz igazodva és kiszélesítve a keresztül szelt görbe utcákat, egy nagyforgalmú belvárost lehetne kiépíteni. Az evangélikus templomot is ki lehetne szabadítani zártságából, térre. Még egy összekötő vonalat kell ezekhez csatolnunk, éspedig a Mátyás király vadászkastélyától a Boldogasszony-út kezdetéig, vagyis az úgynevezett Borsó-házig. (Itt és az (előbbinél is csak az útvonal egyik oldalát jelezem, a másikat megfelelő távolságra, a tervezett utca szélességéhez mérten lehet meghúzni.) Ezzel olyan ütőér létesülne városunk * A cikkben felvetett eszme nem új (e lap már nagyon sokszor foglalkozott vele), de propagálásra még a mai nehéz időben is érdemes. Szerk. belsején keresztül, ami jövőjére kellemesen kihatna. Nem mondom máról-holnapra megvalósítandó, de néhány év elég a készületeknek. Lehet, hogy ennek végrehajtásához forradalmi merészség kell a város vezetőségétől, de akkor nem kellene idegeneknek azt mondani: (ami ugyancsak a Pápai Hirlap hasábjain látott napvilágot), hogy »mi nem is igen akarjuk kiegyengetni az utcák vonalát. így ódo|nabb«. (Valljuk be, nem is tudunk egyenes utcát építeni, mig mélyreható és gyors elvet magunkévá nem teszünk. Én pl. láttam három új építésű házat egymás mellett, améljye[k mindegyike különböző vonalban épült.) Egyik utcától a másikig két-három évet kellene: hagyni, vagyis először ennyi időre lenne szükség. A pénzkérdés sem lenne nagy talány, mert úgy gondolom egyik utcától a másikig egy-egy érdekcsoport alakulna és építéshez részvényeket bocsátanának ki. Azt hiszem, műemlékek inem kerülnének! rombolás útjába, ellenben az evangélikus templom és a főiskolai nyomda térre, illetve tágasabb utcákba épülve jobban érvényesülhetnek, (Az új járásbirósági épületnek is könynyebben találhatnak helyet, mint a múltban.) Röviden vázoltam csak tervemet, azt hiszem, elég érthetően; érdemes lenne illetékeseknek tanulmány tárgyává tenni. Bíró Imre. ÚJDONSÁGOK. — A veszprémi egyházmegye kormányzása. A veszprémi egyházmegye idei első pásztorlevelét a már az elmúlt év májusában koadjutor-püspökké kinevezett dr. Tóth Tihamér jegyezte. A pásztorlevél élén dr. Rott Nándor megyéspüspök újévi szózatot intéz papjaihoz és bejelenti, hogy hűséges segítőtársa, Tóth Tihamér, akit kérésére a pápa koadju torként állított melléje, egyik-másik közigazgatási ügytől és a politikai fellépésektől eltekintve, kezéből átvette a veszprémi egyházmegye egész kormányzását, ezért papjainak ezentúl minden ügyükben hozzá kell fordulniok. Közli a megyéspüspök, hogy azért ő is ottmarad, mint csendes szemlélő és imáival segíti majd az új püspök munkáját. A főpásztor búcsúszózatát Tóth Tihamér beköszöntő újévi szózata követi, amelyben a kettős szentév kegyelmeivel foglalkozik. Hangoztatja, hogy a világnézetek lankadatlan csatája mellett nem kisebb anyagi gondok is bizonytalanná teszik körülöttünk az életet, tehát égető szükség van az evangélium erejének terjesztésére és a lankadó lelkek megerősítésére. A továbbiakban megteszi az intézkedéseket az idei év tavaszán mindenütt megtartandó renovációkra. Az előirt három napos ájtatosságokat február 15-ikéig kell kitűzni és április 30-ig kell elvégezni. Újévi szózatát így végzi: »Jöjjenek reánk akár a legnehezebb megpróbáltatások napjai is, amig lesz ,Krisztu

fs ügyéért önzetlenül munkálkodó papsága az egyháznak, addig nem fog rajta győzni sem a lángban égő Kelet istentelensége, sem Nyugat újpogánysága«. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület február hó 16-án Pápán rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlésen igazolni fogják a március 1-jére összehívott zsinat megválasztott tagjait s ezenkívül pár sürgősebb főiskolai és közigazgatási ügyet fognak elintézni. A közgyűlésen a visszacsatolt felvidéki részek képviselői is részt fognak venni. — Huszáraink távozása. Honvédhuszáraink — mint azt a múlt héten megírtuk — múlt pénteken és szombaton utaztak el Pápáról új állomáshelyükre Munkácsra. Pénteken a Rieger Aladár alezredessel elutazó parancsnokságnak Hamuth János polgármester mondott a hatóságok képviselőinek jelenlétében bucsut. Szombaton pedig nagy közönség jelenlétében kivánt szerencsét a Pogány György századossal élén távozó utolsó csapatrésznek dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester. A vonat mindkét nap a megjelentek lelkes éljenzése közben gördült ki a pályaudvarról, hogy elvigye szeretett huszárainkat oda, ahova őket a kötelesség elszólította.