Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-07-08 / 27. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. - Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kezdeti zavarok fiatal államoknál rendszerint elő szoktak fordulni. Ez egészen természetes dolog. Nehéz önrendelkezni annak, aki eddig mások gondoskodása alatt állt, még ha olyan finoman is gondoskodtak róla, mint ahogy, teszem fel, a felfujt béka sorsára jutott Csehország gondoskodott a trianoni békediktátum alapján „testvéri" gondjaira bizott szegény tótokról. A régebbi időkről nem is szólunk. Akkor a magyar uralom idejében minden dolgukat mi rendeztük el. Mi adtunk kenyeret munkásaiknak, mi építettük meg útjaikat és vasutjaikat, mi létesítettünk számunkra olyan és annyi iskolát, aminőknek színmagyar vidéken még híre sem volt és annyit, hogy belőlük bőven tellett mindenféle hivatali pályára, amelyek szinte hemzsegtek a tót nemzetiségű tisztviselőktől. Ma mindenről, mindarról a jókról, ami pénzbe kerül, magának az új kis államnak kell gondoskodnia, a maga árva („Árva nemcsak névre, földjére is árva", mondta a Kis Tükör) földjéből kellene előteremtenie mindazt, ami az önálló állami léteihez szükséges volna. Hát persze ez, még ha védnöki segítség alatt is állnak, nehezen, igen nehezen megy. Van olyan világlap, Timesnek hívják, amely annyira nagynak látja ezeket a nehézségeket, hogy miattuk Szlovákiát a teljes felbomlás küszöbén állónak tartja. Talán ez némi túlzás. A magunk tapasztalataiból tudjuk, hogy külföldi lapok miket tudnak összefirkálni egy-egy alkalmas témának I kínálkozó „keleti" országról. Gondoljunk csak ! vissza Scotus Viator úr — azóta önmaga által megcáfolt — rémmeséire. Viszont az is bizonyos, hogy szél nélkül a haraszt nem zörög, s hogy az ifjú tót államban tényleg nagy kezdeti bajok vannak, azt ők maguk sem tagadják. De hogy | mért tetézik ezeket a bajokat gyűlölködéssel, mért öltögetik nyelvüket folyton reánk, akiknek e bajok előidésében semmi részünk nincs, mért rontanak teljes dühvel ott maradt kevés számú magyar véreinkre ugyanakkor, mikor a bécsi döntés által nekünk jutott tótok itt a legteljesebb békességben élnek, ezt igazán nem értjük, ezt még a kezdet nehézségeivel sem tudjuk megmagyarázni. Beteges tünet, hogy az amúgy is tornyosodó bajokat tetézni akarják, hogy a barátság természetes útja helyett az ellenségeskedés természetellenes metódusát választják. Kár, kár a sorsot kihívni akarni, amely kérlelhetlen bizonyossággal intézkedik népeknek és államoknak — többszáz éveseknek ép úgy mint egyéveseknek — léte vagy nem léte felől. 147 repülőgép (lehet ugyan, hogy ez a szám, amelynek pontosságáért a Domey-iroda felel, azóta már fel is szaporodott), mondom 147 repülőgép, amely utasait és önmagát tönkrezúzva zuhant le a mongol határhegyek szikláira, még nem éppen olyan túlságos nagy szám, hogy emiatt azt lehetne mondani, hogy a háború megkezdődött. Az, hogy egy sereg tankot is szétbombáztak és vagy 4000 ember hadifogságba vittek, szintén nem olyan lényeges körülmény, amelyek által a muszka—japán „jó" viszonyt megzavartnak lehetne tartani, s amiért a háborút kitörtnek lehetne minősíteni. Egyáltalán — mint ezt a kiváló kínai példa mutatja — mostanában nem szokott a háború megkezdődni, vagy (minő divatját mult ósdi szó ez!) kitörni, hanem csak folyni, folytatódni, állandóan — míg csak az utolsó ember él a földön, — folyamatban lenni. Mi már nem is tudnánk háború nélkül meglenni. Az ezer meg ezer halottról és a tízezer meg tízezer hadifogolyról, újabban a száz meg száz lezuhant repülőgépről és megsemmisült tankról szóló tudósítások úgy beletartoznak az életünk rendes menetébe, mint a reggeli kávé és a déli újság elfogyasztása. Csodálatos és érthetetlen, hogy az emberiség nem akar tudatára ébredni annak, hogy önmagát emészti el, egész kultúráját égeti fel ezzel a szüntelen — hadüzenet nélkül folyó — háborúskodással. Persze az is megtörténhetik, hogy a távolkeleti háború ez után a kezdő csete-paté után azért tényleg még sem alakul ki, de hogy ott fognak állni egymással szemben, összecsapásra mindig készen a vad mongol határvidéken, az előre látható, az feltétlen bizonyosra vehető. Csak úgy, mint itt bennünket közvetlenebbül érdeklőleg is fegyverrel, emberrel, pénzzel mindenki készen áll, hogy megkezdje újból a pusztítás munkáját. De azért nem fogják megkezdeni mégse! El fogják intézni Danzigot és a többit is — kinos vergődések, nehéz fenyegetőzések után — mégis vérontás nélkül! Itt mégis csak több a belátás, — többnek kell lennie! — mint a Távol-Keleten és pedig még az esetben is, ha — ami kézenfekvő — ma a Távol-Kelet nagyon is szoros összefüggésben áll a Közei-Nyugattal! A lakásépítő törvény Tűrhetetlen, hogy a nagy magyar városokban állandó lakóhelyet ne találjon a szegény nép máshol, mint a város szélén összetákolt fabódékban, ideiglenes célt szolgáló barakkokban. Az ilyen légkörben felnövekvő gyermeksereg teleszívja magát a betegségek miazmáival, nélkülözi a kultúra legelemibb szükségleteit, gyakran a rossz táplálkozás, levegőtlen hajlék, összezsúfoltság folytán olyan degenerálódás hullámvonalába esik, hogy abból egész életében nem tud kijutni. Nem tudjuk eléggé dicsérni és helyeselni a kormány törvényjavaslatát, amivel egyszersmindenkorra gátat akar vetni annak, hogy a családok százai ebben az embertelen életkörülményben vegetáljanak. i Kiseperni tehát minél előbb a barakkokat és lebontani azokat örök időkre s az ott meghúzódó családok számára emberhez méltó > lakásokat kell építeni! Ez az első szempont, | amely azt diktálja a kormány számára, hogy lakásokat építtessen. A másik ezzel karöltve jár, mert a nagyarányú építkezések folytán olyan munkaalkalmakat tudunk teremteni, hogy azokból a kézművesipar minden ága részesedhet. Fontos szociális és közgazdasági, de főként a nemzet érdeke, a családvédelem követeli meg,, hogy mihamarabb meginduljanak a házépítések. A munkásság igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy az építkezések a kormány által megadott tempóban valóban meginduljanak. Az építőipar kulcsiparnak nevezhető,, amelyhez 20—30 különféle iparág kapcsolódik. Ehhez kell hozzászámítanunk még azt a. fontos szociális szempontot is, hogy az építkezésekre fordított költség legnagyobb részét, közel 60—-70 százalékát munkabérek! emésztik fel. Most arról van szó, hogy négyezer kislakás építése indul meg a fővárosban. Bennünk, akik vidéki szemmel nézzük ezt a nagy szociális tervet, egy pillanatra serri támad fel az ellenzés, nem irigykedünk és nem sajnáljuk azokat a költségeket, amelyeket a kormány ilyen célra kiván fordítani., Nem sajnáljuk főként azért, mert magas nemzeti szempont szolgálatát látjuk abban, hogy a fővárost és országunk nagy városait maradandóan ne övezzék olyan proletár barakkgyürük, amelyekben nemcsak fizikailag, de lelkiek szempontjából is a legtöbb esetben káros miazmák tenyésznek. Elsősorban nemzeti érdeket látunk abban, hogy a szegény családok gyermekei a kor igényeihez mérten egészséges lakásokban nőjjenek fel, birtokába juthassanak azoknak a higiénikus eszközöknek, amelyeket ma már nem nélkülözhet társadalmunk legelesettebb tagja sem. A jólevegőjü, világos, napfényes, szellőztethető lakások, amelyekben könnyen vizhez* világításhoz és fűtőanyaghoz juthat az ember, ma már nemcsak azoknak lehet osztályPÁPAI HITELBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Szerződéses viszonyban a Magyar Altalános Hitelbankkal. Alapíttatott: )878-ban. Távbeszélő: Igazgató 1136. Üzlethelyiség: JÍJ4. Táviratcím: Hitelbank. HIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1939 július hó 1-én megnyitotta XXV-IK ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT három és öt évi időtartammal részletenként és hetenként egy pengő befizetéssel. Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 156, illetve 260 pengő kölcsönt igényelhet, mely a harmadik, illetve az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyenlítést nyer, de közben is bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A belételt havi részleiekben is fizethetők. A bank a résztvevőknek befizetéseik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsön után pedig a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatát 3%ka

l meghaladó kamatot számít. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad kimerítő felvilágosítást a Pápai Hitelbank Részvénytársaság.