Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-06-24 / 25. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Viféz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Teleionszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Lap tulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Gyakorlati tanácsot szeretnénk adni an­inak a lelkes ifjúságnak, amely érettségi­vel a kezében most lépett ki a középisko­lából, hogy elinduljon jövendő életpályájára. Minő legyen ez az életpálya? Melyik főiskola felé irányítsák lépteiket? Hol számíthatnak legbiztosabb elhelyezkedésre, állandó kenyér­keresetre tanulmányaik befejezése, az oklevél megszerzése után? Egészen bizonyos, hogy er­ről sok szó esik a családi körben. Kétségtelen, hogy a nyolc éven át őket vezető tanári kar is szerető gonddal adja meg számukra a maga helyes útmutatásait. Mégis talán nem árt azért íezen a helyen is foglalkozni ezzel a kérdéssel p a nyomtatott betű jószándékú erejével hozzá­járulni ahhoz, hogy az életpályák megválasz­tása ne hozzon annyi sok kínos csalódást, meddő vergődést, mint amennyinek a letűnt lévek folyamán annyiszor résztvevő szemlélői voltunk. Elsősorban egy egy negatív tanács tolul az ajkunkra. (N. b. ezt mi már nem a háború utáni nehéz, de még a béke jobb évei­ben is elmondtuk.) Ne menjen minden má­sodik (de legalább minden harmadik) érett­ségis jogásznak. Ne gondolja, hogy annyi tisztviselői állás valaha is lesz az országban, ahol az a töméntelen dr. jur. és dr. pol. köz­igazgatásnál, bíróságoknál, vállalatoknál, ban­koknál el tud helyezkedni. Mostanában (a leg­utóbbi időben) igaz, elég sokan jutottak ál­láshoz, de a létszám betelőben s ha az egye­temi jogi fakultások létszáma viszont emel­kedőben, akkor hamar beáll e téren az újabbl csőd. Mi a magunk részéről ma elsősorban és főkép a mérnöki pályát ajánljuk az ifjúságnak. Ezen a téren nem hogy fölösleg, de lényeges hiány mutatkozik. Ez a pálya az egyedüli, ahol már az oklevél megszerzése előtt — a nyári szünidőben — érdemleges keresethez lehet jutni, a diploma elnyerése után pedig biztos álláshoz. Miért? Mert az egész ország­ban állandó nagy út-, hídépítések, vízszabá'­lyozási stb. munkák vannak folyamatban. Mert a Felvidéken, főkép a Kárpátalján hiányzanak a szakképzett erdőmérnökök. Mert a hadiipar most és előreláthatólag nagyon sokáig fel tudja venni az összes okleveles gépész-, ve­gyész-, kohász-mérnököket. Tudatában vagyunk! annak, hogy a mérnöki pályát ajánlva, nehéz pályára utasítjuk az ifjúságot. De nincs az a nehézség, amit ne győzhetne le az erős akarat, a kitartó szorgalom, a magyaros lelkesedés. Bátran neki kell vágni. Az első év rajz- és felső mathezis nehézségeinek éjt-nappá tevő munká­val való leküzdése után nagyon sok olyan is tel­jes sikerrel végezte be már ezt a pályát, aki ere­detileg képességeit nem tartotta alkalmasaknak reá. Az ország gazdasági, ipari jövője is azt kívánja, hogy minél több mérnökünk legyen. Egyéni és nemzeti érdek szól tehát amellett, hogy a most végzett ifjúság jelentős része a mérnöki pályára menjen. LÖWY BUTORARUHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT A KAR A munka kezdetén. A munka, a magyar országgyűlés munká­jának kezdetén, Teleki Pál gróf ismertette azo­kat az elveket, amelyek a maga és a vezetése alatt álló kormány programját irányítani fogják, valamint azokat a terveket is, amelyek e prog­ramm keretében megvalósulásra várnak. Méltán hivatkozott beszéde bevezető ré­szében arra a személyi bizalomra, amelyre ma inkább szükség van, mint valaha. Az általános európai izgalom közepette valóban bízni kell abban, hogy aki a kormány élén áll, az éber szemmel figyelve a külpolitika fordulatait, erős kézzel vezeti azt a munkát, amelynek főkép szociálpolitikai megoldásai a nemzetet minden eshetőségre tömörebbé, egy­ségesebbé, ellenállóképesebbé fogják tenni. Jellemző felfogására és általános megíté­lésére a miniszterelnök következő általános ér­vényű kijelentése: — Magyarországon fontos az egyéni bá­násmód, mert mi magyarok egyéni emberek vagyunk. Erős bennünk az egyéniség, az indi­vidium. Minket nem lehet kaptafára húzni, uni­formizálni. — Az alkotmányosságot nemcsak mint általános tételt, hanem mint a nemzet önkor­mányzatának formáját is hirdetem. Csak alkot­mányos fejlődést ismerek annak átérzése mellett, hogy mi magyarok mindig európaiak voltunk és azok is maradunk. Magára a munkaprogrammjára áttérve, a legfontosabbnak a hadsereg kiépítését és az ország gazdasági megerősítését jelölte meg. Legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika, ennek alapja az ország helyes pénzügyi gaz­dálkodása. Bejelentette a miniszterelnök a földbirtok­reformról szóló javaslat beterjesztését, ami a mult évi tárgyalás tanulságainak felhasználásá­val történik meg. Nagy földmívelési programm alakul ki: a vizszabályozások, öntözések ügye, az állattenyésztés fejlesztése, a rét- és legelő­használat fejlesztése. Mindennek gyorsan és jól kell megtörténni, aminthogy sok olyant megcsinál­tam már — mondta a miniszterelnök —, amit előbb nem hirdettem. A földmívelés körébe tar­tozik a mezőgazdasági munkavállalók özvegyei­nek járadékban való részesítése, a cselédlakások kérdése és a mezőgazdasági hitel ügye, amik mind sorra fognak kerülni. A kereskedelmi tárca keretében nagy­szabású hídépítési programm valósul meg. A köz­utak megépítése olyan tempóban folyik, hogy 1943-ig 853 község, 95 tanya és 300 tanya­helység kap bekötő utat. A külföldre irányuló forgalmat egységesebbé és olcsóbbá fogják tenni. A kereskedelmi miniszter munkáskamarák felállításának kérdésével foglalkozik. A munká­sokat védő, már meglevő törvények teljes végre­hajtását meggyorsítják. A belügyi tárca keretében a kormány szo­ciális és családvédelmi alapot fog létesíteni. Átszervezni szándékozik a közigazgatást, de­centralizálni, de nem az Íróasztal, háném az emberek decentralizációjával oly értelemben, hogy a dolgok alsóbb fokon jól elintéztessenek anélkül, hogy az alsóbb hatóságokat az összes aprólékos ügyekben való határozathozatal terhelné. Majd a közoktatási és a honvédelmi tárca problémáit érintette röviden a miniszterelnök. Az előbbi keretében gondoskodni kiván az irók és művészek gazdasági érdekeinek védelméről. A honvédéimi törvény tető alá hozása nagy rhunkát ád. A Horthy Miklós repülő-alapról törvény fog gondoskodni. A hivatásos tisztkép­zést újból szabályozzák, a világháború rökkant­jainak ellátási díját megjavítják. Szólott még a visszacsatolt Kárpátalja problémáiról. Ez országrész önkormányzatáról szóló törvényjavaslat még a nyár folyamán tár­gyalás alá kerül. A sok és sürgős munkára való tekintettel a miniszterelnök bejelentette, hogy a Házat kérni fogja, mondjon le nyári szabadságáról, illetve csak az aratási három hét alatt szüne­teltesse munkáját. A tárgyalásokat a kormány meggyorsítani kívánja, az egyes törvényjavas­latok benyújtásánál ezentúl meg fogják jelölni azt az időpontot, ameddig az ország az illető javaslat letárgyalását elvárhatja. Ez szükségessé teszi a házszabályok revízióját, hogy már az őszi ülésszakban gyorsabb tempóban lehessen dolgozni. A miniszterelnök befejezésül — a kormány­párt nagy tetszése mellett — kérte a Házat, hogy programmját, amelyet jó lélekkel, gyors és komoly munka szándékával terjesztett elő, a maga munkásságával, még pedig gyors mun­kásságával mozdítsa elő. A munka kezdetén a magyar nemzet bi­zalommal és reménnyel néz a munka elvégzése, megvalósulása, eredményeinek a jobb magyar életbe való átültetése elé. Repülőink ünnepnapja. A helybeli állomásparancsnokság intézke­déséből e hét szerdáján ünnepet ültek a pápai repülők a Kárpátalja megszállásában való részvételük s ottani dicsőséges harci cselek­ményük emlékezetére. Repülőink ünnepe a város ünnepe volt. Mint ahogy lélekben együtt voltunk velük, mi­kor a legfelsőbb hadparancs a régi határok visszaszerzésére elszólította őket körünkből, együtt éreztünk velük, mikor először szállot­tak ellenséges területen a levegőbe, amikor elsőknek mutatták meg a levegőben, amit elő­deik egy évezreden át az ősi magyar föld ta­laján állva, annyiszor megbizonyítottak: hogy mi a magyar virtus, mikor az iglói repülőtér! villámgyors megtámadásával és elpusztításá­val megsemmisítő csapást mértek az északi ellenségre, mint ahogy együtt éreztünk velük a megszállás további izgalmas mozzanataiban is, úgy együtt dobogott velük most is a szí­vünk, midőn hálaadással fordultak megtartó kegyelméért a Magyarok Istenéhez. A plébánia-templom főbejáratánál felállí­tott oltárnál délelőtt 1/2 1 0 órakor tartották meg a tábori szent misét. A misén megjelen­tek az összes katonai és polgári hatóságok képviselői teljes számban és ünnepi díszben. A templom előtt volt felállítva a repülő osz­tálynak két százada. A szentmisét Németh József apátplébános celebrálta s azt a hiva­talosan megjelenteken kívül az érdeklődő és együttérző nagy közönség óriási tömege áhí­tatos érzéssel hallgatta végig. Ugyanazon időpontban az új református templom előtt protestáns tábori istentisztelet volt, szintén nagy közönség jelenlétében, a repülő tisztikar pirot. tagjai és egy század re­pülő részvételével. Ölé Sándor ref. lelkész lelkekbe markoló erővel szólott prédikáció­jában az ölni, de gyógyítani is tudó Istenről, Kiss Dezső ev. segédlelkész pedig megható hazafias könyörgést mondott. Az istentiszteletek befejezése után a há­rom század egyesült a Horthy Miklós Fő­utcán s innen kiindulva katonazenekar hangjai mellett díszmenetben vonult el a Szent Imre; herceg Főtéren lévő katonai előkelőségteki előtt. A díszmenetelés gyönyörű látvány volt, fényes bizonysága annak, hogy repülőink gya­logsági kiképzése is mintaszerű. Erő és hév lüktetett a menetben, öröm volt nézni. A díszmenet befejezése után a katonai zenekar térzenét adott s ebben a városban; elég ritka szóraköíásban a közönség nagy élvezettel gyönyörködött.

Next

/
Thumbnails
Contents