Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-01-21 / 3. szám

XXXVI. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1939 Január 2.1. MIMII11UIIIH11I1HIIIMIIIIIII m ••i> UB ill lll i lB ITTTM^»ITnTITTI»TW^ —IMMBIIIII .l 'tii JI WH BMBWrT-WinnOTTiMmM-fT—— f MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Beteljesedett tehát, vagyis inkább betel­jesedettnek látszik a felvidéki tótok húsz esz­tendős álma és ezen a héten Pozsonyban összeült az első autonóm szlovák országgyű­lés. Akad talán, aki kifogásolja tót testvéreink' álmának életkorát és keveselli az általunk) mondott és írt húsz esztendőt, de mi a ma­gunk részéről nagyon is jól tudjuk, hogy soha a háborús összeomlás előtt (autonóm! Szlovákiáról senki nem beszélt, hanem 1 a régi tót nemzetiségi képviselők — magla az el­hunyt vezér, Hlinka András is — mindig 1 csupán az egységes Magyarország kenetein belül óhajtották a maguk népének kulturális és szociális — valljuk meg, sok tekintetben; már akkor is jogos — kivánságiainak kielégí­tését. A monarchiát széttörő nagy változási termelte ki a csehekkel kapcsolatos autonóm Szlovákia eszméjét és az azóta eltelt húsz esztendő a csehek ellen folytatott harc ideje volt. A harcnak ismét egy nagy összeomlás,; ezúttal azonban egy gyarló tákolmány, az ú. n. Csehszlovákia összeomlása vetett véget. Most tehát összeült Pozsonyban a szlovák országgyűlés és a kegyelet (kegyelet az el­hunyt vezér iránt), a hála (halja a csehek által évekig börtönben tartott másik vezér, Tuka iránt), valamint az öröm ünnepét dehogy akarnók (Pozsonyig úgy sem elható) disszo­náns hanggal megzavarni. Önállóinak, függet­lennek lenni felemelő, magasztos érzés. És ha a tótok a cseh miniszterelnök jelenlété­ben megtartott ünnepségen (melynek tisztele­tére mindenféle zászlót, csak éppen magyart nem, nagy számban kitűztek) önállóaknak és függetleneknek érzik magukat, akkor nekünk ez ellen szavunk nem lehet. ,Hogy aztán nemcsak önállóak és függetlenek, de — boldo­gok is lesznek-e, az — az öreg Homérosz szerint — még az istenek térdéin nyugszik. Pártkereteken felül. (y.) A Magyar Élet Mozgalom most va­sárnap elindult vidéki propagandaútjára, hogy most már az ország nagyobb gócpontjain is kibontsa zászlaját, amikor is a miniszterelnök kifejtette és megindokolta azt, hogy miért is van szükség erre a mozgalomra, amely pár­tok felett áll s így nem elválasztó, hanem minden magyart összekapcsoló mozgalom. Legutóbb ilyen nagygyűlést Pécsett tar­tottak, amelyre, érthetően, nemcsak magából a városból, hanem a környékről is nagy tö­megek gyűltek össze, amikor a következőket mondta Imrédy Béla a mozgalomról: — Hogy magyar életet élhessünk, szük­séges a lélek megfelelő ápolása is. Sokan kér­dik, hogy miért van erre szükség, amikor meg van a párt, amely támogat engem törek­véseimben. Eszmei alapot akartam teremteni ezzel a mozgalommal, ahol minden magyar ember s a magyar közélet minden munkása, akiket eddig talán elválasztottak tőlem a párt­keretek, de akinek munkájára szüksége van az országnak is, ama reformoknak is, melye­ket meg akarok valósítani, hogy így össze­fogva, ebből az együttes munkából megszü­lethessék az az űj ország, amely csak a meg­felelő reformokon keresztül tud valóra válni. Épen a cél érdekében nyújtom ki kezem min­den magyar ember keze után, aki ugyanazlon az eszmei sikon mozog, mint én, aki ugyan­úgy akarja az ország gyökeres jobboldali újjászületését, mint magam. A miniszterelnök beszéde további részé­ben nem kért kíméletet a maga személye szá­mára. Nem bánja, ha támadják, hiszen köízf­életi férfiúnak ezzel számolnia kell, mint ahogy ő is számol. — Hiszen — mondotta — közjogi pályá­mon sok támadásban volt részem. Olyanok­ban, amelyekre esetleg nem is szolgáltam rá s így váratlanul részesültem bennük, de ame­lyeket mindig keresztény alázattal és sok tü­relemmel igyekeztem elviselni éppen a közi érdekében. Most sem kérem, hogy személye­met ne támadják. Hiszen egy olyan ember, aki hisz a maga feladatában és céljai nemes­ségében, azt sosem tudják a támadások el­kedvetleníteni. Én a magam számára csak azt kérem, hogy a harc, a támadás mindig olyan legyen, ami megfelel a magyar ember termé­szetének. Legyen ez a harc nyilt s a rostély levett, ahol a szemek szembenézhetnek. Ez felel meg a magyar harcmodornak. Az alat­tomos és fondorlatos támadás nem magyar harcmodor. De bármilyen legyen a jövő — mondta tovább a miniszterelnök a pécsi nagy­gyűlésen —, bármilyen nehéz megpróbálta­tások is várjanak reám, nem tántorodom meg. Tudom, hogy azok, akik most szembekerül­tek velem, akik most támadnak is, azok is meg fognak győződni róla, hogy meggyőző­désem igaz és becsületes, mert az az út vezet a szebb magyar jövendőhöz, arrielyet én já­rok és amelyen tovább is haladni akarok. Befejezésül a bekövetkezendő reformok­ról nyilatkozott a miniszterelnök: — Tudom, hogy azok a reformok, ame­lyeket most akarunk keresztülvinni, zökkenők­kel és zavarokkal járhatnak. De át kell esnünk rajtuk, mert a inemzet jövőjének biztosítása kö­veteli a megvalósításukat. Ezeknek a reformoknak a megvalósítá­sát, az új magyar életet hirdeti Imrédy Béla miniszterelnök s eddigi tetteiből és munkás­ságából megállapíthatjuk, hogy fanatizmusa mellett van benne annyi elszántság, tetterő és magyar fajáért való olthatatlan szeretet, hogy azokat minden akadályon keresztül meg tudja valósítani. Ezért választotta a mozga­lom szimbólumául a legendás csodaszarvast, amely mint a két magyar daliát kivezette az, ingoványokból, épúgy fog bennünket is egy jobb, magyarabb magyar élet felé vezetni. A NEP kerületi választmányi ölése. Csatlakozás a Magyar Élet Mozgalomhoz. A Nemzeti Egység pápai kerületi választ­mánya mult pénteken a városi és vidéki tiszt­ségviselők jelenlétében választmányi ülést tar­tott, amelyben egyhangú lelkesedéssel csatla­kozott a miniszterelnök által kezdeményezett Magyar Élet Mozgalomhoz. A választmányi ülésen Karlovitz Adolf kormányfőtanácsos, kerületi elnök elnökölt, akinek felhívására a választmány mindenek­előtt egy percnyi áhítatos csenddel áldozott a a munkácsi hősök dicső emlékének. Az elnök ezután megemlékezett az orszá­gos vezetőségben történt változásról és be­jelentette, hogy a pártból történt kiválások alkalmából Imrédy miniszterelnököt sürgönyi­leg biztosították a választmány bizalmáról. Áttérve a mai helyzet ismertetésére, min­denekelőtt azokat az érdemeket ismertette Kar­lovitz Adolf elnök, amelyeket Imrédy Béla — a portugál Salazarhoz hasonlóan — az or­szág pénzügyeinek helyrehozása, a szövetke­zés talpraállításával szerzett. A mult év történeti eseményének termé­szetes következménye az a lelki megújhodás, amelyet a miniszterelnök a Magyar Élet Mozí­galmában céljául kitűzött. A politikai erkölcs és a felebaráti szeretet példájának tartja őt, aki meg akarja szüntetni országunkban a nyo­mort és az alsó néposztály felegnelésével: akarja a magyar életet termékenyebbé tenni. A Magyar Élet programjának rövid vázo­lása után javaslatára kimondotta a választ­mány, hogy a miniszterelnök mozígalmát he­lyesli, ahhoz csatlakozik s erről úgy a mi­niszterelnököt, mint a NEP megyei elnökét, a főispánt értesíti. Felszólította végül a vi­déki tisztségviselőket, hogy saját hatáskörük­ben szintén terjesszék a nemzetépítő igéket. Az elnök hatásos beszédét még két ha­tásos felszólalás követte. Vitéz Draskóczy István beszédében azt az utat jelölte meg, amely a Magyar Élet Mozgalmának céljaihoz elvezet s itt főkép az erkölcsi purifikációt, az önzetlenségben! való megújhodást, a magánérdekek visszaszo­rítását, a nyerészkedések letörését jelölte meg legfontosabb tényezők gyanánt. Bejelentette azt is, hogy a NEP pápai városi választmánya már előző napon elhatározta a mozgalomhoz való csatlakozását. Szűcs Dezső az összes nemzeti erők összefogásának szükségességét hangoztatta. Szükséges ez belső szempontból a korszerű, a nép felemelését szolgáló intézkedések ke­resztülvitele szempontjából, de szükséges ez külső tekintetekből, az ország hatalmi állá­sának biztosítása céljából is. A különböző csoport-alakulások veszélyeztetik az ország ha­talmi pozícióját, mig az együttes erővel végre­hajtott szociális reformok a kiegyenlítődés mun­kája a nemzetet erőssé teszi és jövőjét bizto­sítja. A nagy tetszéssel és éijenzéssel fogadott beszédek után a választmányi ülés befejezést nyert. Thaly Kálmán, a pápai diák. Irta: Dr. Tóth Endre. I. Ha a Petőfi-utcában megállunk az ó-kollé­gium épülete előtt s elolvassuk a kapu felett levő emléktáblára felvésett neveket — meg kell éreznünk, hogy azokban a nevekben nemcsak főiskolánk, de magyar nemzetünk történetének is egy-egy darabja van oda felvésve. — Jellem­zőleg arra a szellemre, amit az az ó-kollégium, századok hagyományainak hűséges őrzője — azóta, hogy Mándi Márton István 1797-ben felépíttette — beleoltott növendékeibe, akár hosszabb, akár rövidebb ideig tanultak is annak falai között. Most, amikor az ó-kollégium egyik nevelt­jének centennáriumát ünnepeljük, talán nem felesleges egy percre átgondolni azoknak a többi neveknek a jelentését is nemzetünk szem­pontjából. A sor élén a két szellemóriás: Petőfi és Jókai neve. Az első, az ellobogó üstökös fényét és erejét itt nyerte, — a másik, — nem máso­dik — hisz hogy melyik volt nagyobb, ki mér­ii LOWY JENQ BÚTORÜZLETE rw GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. MM ÓTA MINDIG CSAK JÓT AD

Next

/
Thumbnails
Contents