Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-01-07 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. - Kiadóhivatal H60. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A szilveszteri u. n. népszámlálás semmi­képen nem alkalmas arra, hogy erősítse azt a sokat hangoztatott testvéri érzést, amely bennünket a tót atyafiakkal összeköt. Ügy látszik, ezt az érzést odaát — tisztelet a kivé­telnek — inkább csak hangoztatják, de gyakor­latban nem valósítják meg még azok sem, akik hivatalosan emlegetik a szlovák-magyar testvériséget, de gyakorlatilag már akkor el­árulták azt, amikor szekerük rúdját a horpadt oldalú cseh járműhöz kötötték. Innen aztán rájuk ragad az a sár és piszjok, amit ez az alkotmány húsz esztendős benesi döcögése közben felszedett. És rájuk tapad a módszer is: a cseh módszer, a csalás, a hazugság, a félrevezetés módszere. Csak cseh észjárással lehet elképzelni és cseh rendszerrel meg­valósítani, hogy máról-holnapra kiírják a la­kosság összeírását, iveket kézbesítsenek il­letve ne kézbesítsenek ki, adatokat Írassanak, illetve a maguk tetszése szerint maguk írja­nak be, mellőzzenek, akit mellőzni akarnak, bevegyenek és úgy vegyenek be akit és aho­gyan ők akarják. Még nem lehet pontosan megállapítani, hogy mindez minő kulturális, gazdasági vagy ki tudja minő elnyomás ér­dekében történt, de a »cui prodest?« (kinek érdekében történt?) mindenki előtt az első pillanatra világosan áll: semmi szín alatt nem annak a magyarságnak érdekében, amely is­mét csak, mint 1920-ban, akarata és meg­kérdezése nélkül maradt a cseh jellegű szlo­vák íenhatóság alatt. Egészen bizonyos, hogy mi nem fogunk a mi imperiumunk alatt levők­kel hasonló módon elbánni, — nekünk meg kell őriznünk minden körülmények között em­berméltóságunkat! — de a továbbiakra nézve jó lesz megőrizni a hirtelen jött szilveszteri! szlovákiai népszámlálás szlovákokra és má­sokra nézve is levonható tanulságait. Nagyon hangsúlyozták, hogy a korzikai és a tuniszi útnak nem volt »kihivó« célziata s ezt a hamu alatt lappangó tüz leifojtása érdekében Európa közvéleménye hajlandó is elfogadni. Minthogy azonban semmi a világon ok és valamiféle cél nélkül nem történik, fel kell tételeznünk, hogy eme szokatlan utazás­nak más, mondjuk például biztosító célziata volt. Biztosítani akarta például a korzikaiakat az anyaország biztosságáról és biztosságot akart szerezni arról, hogy a gyarmati terület főkép keleti irányban kellőleg biztosítva van-e? E célból végig is járta a miniszterelnök a tunisz-tripoliszi erődvonalat is. A francia erő­ről és felkészültségről hallatott pár ünnepi megnyilatkozás is mind összefüggésben ál­lottak eképen azzal a tehát nem kihivó, de mindenesetre biztosító célzattal, amely bárho­gyan akarnák elfojtani azt a bizonyos lappangó tüzet, mégis-mégis alkalmas újabb bizony-* talanság érzésének felkeltésére. Olyanféle sej­tés kezd felülkerekedni az emberben, mind­akkor, mikor München előtt — igazán csak hajszálon függött az európai béke. Viszont elképzelhetetlen, hogy az a szép békés meg­egyezési szándék, amiről akkor hirtelenében papirost is irtak alá, ilyen hamiar a viszájára fordulna. Feltétlenül bíznunk kell benne, hogy ugyanaz a bölcseség és ugyanaz a mérséklet, amely még nincs is féléve oly sikeresen meg­nyilatkozott, érvényesülni fog az olasz-francia ellentét kérdésében is. A szuezi csatorna igaz­gatóságában való részvétel, a dsibuti vasút ügye, sőt a tuniszi olaszok jogainak és ter­jeszkedésének kérdése — Bonaparte Korziká­ját persze mellőzni kellene a tárgyalások so­rán — nem lehet és nem szabad lennie olyan és akkora összeütközési pontnak, amely rá­szabadítsa Európára a háború fúriáit és be­láthatatlan pusztulásba sodorja az emberi­| séget. Olasznak és franciának, két rokonnép­nek, meg kell találnia megértően egymást és akkor nem lesz szükség nem hogy »kihivó«, j de még biztosító célzatú gyarmati utazásra sem. i i «————•———^—l— „A Fejedelem iródiákja." Az ó-kollégium kapubejárata felett egy­szerű szürke márványtábla örökíti meg azoknak a jeleseknek nevét, akik ez ősi intézet falai között szerezték meg az életre szóló útravaló­jukat, innen indultak ki egyházi, közéleti, iro­dalmi vagy tudományos pályafutásukra. Az ér­I demes „öreg diákok" sorában, köztük költésze­tünk két ragyogó csillaga: Petőfi és Jókai mellett, be van vésve annak a férfiúnak: Thaly Kálmán­nak neve is, akinek emlékezetét születése századik j évfordulója alkalmával kegyeletes tisztelettel illik az iskolavárosnak is felújítani. „A Fejedelem iródiákjának" nevezték őt el kortársai. Bármily találónak látszik az elnevezés | reá és a Rákóczi-kor buvárlatának szentelt egész életére, mégis csak megközelítőleg méri fel azokat az érdemeket, amelyeket Thaly Kálmán hazánk története e legdicsőségesebb, mert leg­öncéiubb és legáldozatosabb korszakának fárad­j hatatlan munkával történt feltárásával, egyes I szereplőinek klasszikus szépségű életrajzokban í való megírása által szerzett. Talán nem is a ; történetírót, inkább a hűséges bizalmast, azt a | második Mikes Kelement akarta ez az elnevezés 1 aposztrofálni, akinek egész lénye felolvadt a magyar történelem legideálisabb lelkű hősének | csodálatában, akinek megadatott őt és környe­zetét életükkel és küzdelmeikkel együtt újra feltámasztani és megismerten tenni őket a ma­: gyar lelkiség közkincsévé. A megismert szón van itt a hangsúly, mert hisz a számkivetett fejedelmet említeni sem volt szabad évszázadokon j át, alakját, szabadságharcát csak megrendelt, aulikusan elfogult írások tükrében láthatta az I utókor. És hogy nagyon sokkal több volt annál, amit iródiáknak neveznek, arra bizonyság az az ő kezdeményezésére megindult és végrehajtott kegyeletes aktus, amellyel a távol idegenben elhunyt Fejedelem és mostohaapja: Thököly feje­delem, valamint a többi bujdosónak hamvait is a Márvány-tenger partja mellől honi földre hozta meg a királyával megbékült nemzet hálás ke­gyelete. Azokat a szent ereklyéket ott az Erzsé­bet-dómban, amelyeket most — alig két hónap óta — ismét a magunkénak nevezhetünk, a magyar honvédek kassai bevonulásakor a Thaly Kálmán megdicsőült lelke csókdosta körül!. . . És ha több volt, méltán többnek tarthat­juk őt egyszerű iródiáknál, mégis csak marad­jon ő továbbra is ezen a néven halhatatlan, amelyet ő maga is oly büszke-szerényen hordott. Élete minden percét, minden gondola­tát és egész tudását átadta ő a Fejedelem­nek. A névtelenség homályába burkolózva nyújtotta át neki azokat az örökké illatozó költői virágokat: a Bezerédy nótáját, az Esz­tergom megvételéről és az Ocskai Lászlóról szóló énekeket, amelyekkel pedig ballada­költőink legnagyobbjaihoz méltó költői babért is szerezhetett volna magának. Nem vágyott e babér után, odaadta a névtelen poétának, neki magának elegendő jutalom volt minden fáradságáért, ha azoknak emléke nő, annak dicsősége öregbe­dik, akiknek küzdelmében és akinek áldozat­készségében a nemzet jövendőjét biztosító örök példát látott és állított műveiben az utódok elé. „A Fejedelem iródiákja" : Thaly Kálmán centennáriuma alkalmából legyünk büszkék arra, hogy az örök érdemű historikusnak itt, e mi városunkban lett szárnyrakelte, nagy lelkét a Bocsor István és többi tanártársa tette a ma­gyar szabadság rajongójává, a Rákóczi-eszmék követőjévé és kívánjuk, hogy az ő kuruc és ma­gyar, eszményekért hevülő szelleme világítsa be mindazoknak a lelkét, akik innen indulnak e életük útjára. Áldassék emlékezete! — őr — PÁPAI HITELBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Szerződéses viszonyban a Magyar Általános Hitelbankkal. Alapíttatott: 1878-ban. Távbeszélő: Igazgató 1136. Üzlethelyiség: JÍJ4. Táviratcím: Hitelbank. HIKDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1939 január hó 1-én megnyitotta XXIY-IK ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT három és öí évi időtartammal részletenként és hetenként e cj y pengő befizetéssel. Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 156, illetve 260 pengő kölcsönt igényelhet, mely a harmadik, illetve az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyenlítést nyer, de közben is bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A belétek havi részletekben is fizethetők. A bank a résztvevőknek befizetéseik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámi­tolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsön után pedig a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatát 3%-kal meghaladó kamatot számít. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad kimerítő felvilágosítást a Pápai Hiteibank Részvénytársaság.

Next

/
Thumbnails
Contents