Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-04-02 / 14. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A megszállott Felvidék — mert ha azóta, hogy hivatalosan nem így nevezik sok szenvedéssel teljes nehéz esztendő is elszállt és ha azóta egész nemzedékek nőttek is már fel, akik az irott betű szerint Csehszlovákiában születtek, mi azért mégis mindig megszállottnak, mindig Felvidéknek és mindig magyarnak tekintjük — sorsdöntő napok előtt áll. Ezeknek, a szinte beláthatatlan jelentőségű napoknak beharangozója az a kiáltvány, amelyben minden ott élő magyart, tartozott légyen az eddig bármely párthoz, legyen bármilyen a vallása, a foglalkozása vagy hivatása, egységes táborba szólítja az egyesült magyar pártok vezetősége. Hisszük, hogy az annyi megpróbáltatáson keresztülment magyarság meg fogja hallani ezt a szózatot, fel fogja annak jelentőségét és megalakítja valóban azt a nemzeti tábort, amely magában foglalja mindazokat, akik nyelvben, szívben és lélekben magyarnak vallják magukat és olyan egységes táborba fognak tömörülni, amelyben ez az egymillió magyar elég erős lesz nemcsak eddig megtagadott jogainak kivívására, de acélos egybeforrottságban készen áll az eljövendő idők minden eshetőségével szemben. Erre az egységre, amely ott a megszállott területen — erős hittel bizunk benne — most már valóban megszületik, szükség) volna itt miközöttünk a megcsonkított test törzsében is, mert csak így bírhat ez a törzs azzal a mágneses erővel, amely ellenállhatatlanul vonzza ide vissza mindazokat, akik róla galádul leszakíttattak. Hagyjunk fel tehát mi is minden ártó gyűlölködéssel, ne szítsunk olyan szenvedélyeket, amelyek romboló ereje kiszámíthatlan hatással lehet minden más nemesebb törekvésünkre, térjünk át mi is az egység egyedül üdvözítő útjára és dolgozva elsősorban az arra legjobban rászorulók érdekében, kenyérhez juttatva a szegényeket, munkához a ma tétlenségre kárhoztatottakat és áldozatokat — nagy áldozatokat! — hozva a kivívandó, de csak egységes erővel kivívható legmagasabb célok érdekében tömörüljünk mi is olyan egységes magy]ar( falanksszá, aminőt ezelőtt 90 esztendővel látott e földön és csodált a nagyvilág. A felvidéki példa jó példa, üdvös példa, miért ne követnők mi is ezt a példát, miért kellene újból és újból újabb és újabb pártokat alakítva nem hogy erősíteni, de gyöngíteni önmagunkat? Ügy amint az egységes úton haladó Felvidék képes lesz megvalósítani a maga közelebbi és távolabbi céljait, aképen valóra válthatná a tömör egységben összeforrott és az ősi alkotmány útján haladó 8i/

2 millió magyar mindazokat az eszméket, amelyekért a nemzet legjobbjai valaha küzdöttek s amelyek nemzeti föltámadáshoz és nagysághoz vezetnek. IDEÁL CIPÖHÁZBAN MÁRTON kiszolgálása mellett a legszebb tavaszi cipőt a legolcsóbban' PÁPA, KOSSUTH-UTCA 16 A 75 éves Pápai Takarékpénztár. Tartalomban és terjedelemben egyaránt imponáló a Pápai Takarékpénztár 75-ik évi jelentése. Az 1937. évi zárszámadás szerint az intézet nyeresége 54.883 P 21 f, amiből az igazgatóság részvényenként 4 P osztalék kifizetését javasolja az április 3-án megtartandó közgyűlésnek. A részvénvtőke és tőketartalékok összege 1,068.480 P 89 f-t tesz ki a nyugdíjalap 280.000 P-ős vagyonának beszámításával. Az intézet betétállománya az 1937. év folyamán a 8o/

0-os országos átlaggal szemben közel 12o/

0-kal emelkedett; a visszleszámitolás — idegen pénz igénybevétele — viszont jelentősen csökkent. A szokásos évi jelentés és zárszámadásokon kívül az intézet vezetősége három igen tartalmas ismertetést közöl a jubileummal kapcsolatban éspedig: I. Pápa megyei városnak, az intézet székhelyének múltja és jelene. Ismerteti a város rövid történetét, a vármegye, a járás és a város népességének, közigazgatásának, mezőgazdaságának, ipari és pénzügyi életének fontosabb adatait. Ezek a népstatisztikai adatok, sajnos, nem kelthetnek nagy örömöt bennünk, mert az-elmúlt 75 év alatt a fejlődés csak igen kicsiny mérvű volt. 1863-ban városunkban 14.000 lélek lakott, most pedig 21.000. A többi városok fejlődéséhez képest ez igen elszomorító adat. Megtudjuk a cikkből, hogy megyénk népsűrűsége 61.5 négyzetkilométerenként a 93.4 országos átlaggal szemben. Bizony e tekintetben sincs okunk dicsekvéjsre, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a vármegye területének több mint 93o/o-a termő (művelhető). A megye kiterjedése 689.607 kat. hold, amiből holtkézi és hitbizományi birtok 231.807 kat. hold, keréken 34o/o. A holtkézi és hitbizományi birtok nagy terjedelme és a népesség sűrűsége között a jelentés logikai összefüggést nem keres, de ezt ily tárgyilagos beszámoló nem is teheti anélkül, hogv a politika területére ne tévedne. II. Hetvenöt év közgazdasága. Az ismertetés a Mária Terézia uralkodása alatt bevezetett papírpénz gazdálkodás óta napjainkig nagy vonásokban vázolja a magyar pénzügyek és a magyar közgazdaság történetét rendkívül világos és áttekinthető módon. Elolvasását ajánljuk mindazoknak, akik hivatásuknál fogva pénzügyi téren jól tájékozottak óhajtanak lenni. Helyszűke miatt csak néhány érdekes adatot említünk meg az ismertetésből: A pénzintézetek kitűnően bevált felügyeleti intézménye: a Pénzintézeti Központ 1916-ban alakult meg. Az erre vonatkozó törvényjavaslat parlamenti előadója városunk akkori képviselője: dr. Antal Géza későbbi református püspök volt. A Gresham-féle törvény érvényesülését (a rossz pénz kiszorítja forgalomból a jót) az inflációs idők alatt saját bőrünkön tapasztalhattuk. A megcsonkított ország gazdasági helyzetének jellemzése kapcsán a tanulmány a következőket tartalmazza: »Nehezen megoldható szociális feladat nálunk a két milliót meghaladó * mezőgazdasági munkás, a nincstelen és az egy holdon aluli birtokos részére az - emberi létminimum biztosítása, mert más államokhoz hasonlóan a háború valóságos költségei a nemzeti vagyonnak 20— 25o/o-át pusztították el.« Kétségtelenül elismerjük, hogy ez a feladat nehéz, de megoldható országunk termé| keny földjén, ahol a népsűrűség mindössze 93.4 pro km.

2 — Ha a feladat nehézségeitől nem riadunk már eleve vissza, az erre vonatkozó céltudatos és őszinte törekvést bizonyára siker fogja koronázni. Az 1931. évben kezdődött világgazdasági válság okait ismertetvén, a tanulmány annak kiindulási pontját a Rotschild-ház által alapított és vezetett Oesterreichische Creditanstalt összeomlásában látja. Nézetünk ebben teljesen egyezik. Szerintünk a Creditanstalt bukása igazolja a legjobban azt, hogy a telhetetlenség gazdasági téren is előbb-utóbb megbosszúlja magát. Ez az intézet annyi vállalatot olvasztott magába, annyi ipari üzemet vont érdekkörébe, hogy végül nem akadt a vezetőségben jegyetleni ember sem, aki ennek a tőkekoncentrációs monstrumnak a birtokállományát képes lett volna áttekinteni és ellenőrizni. Ezért a pénzintézet csak maradjon meg eredeti hivatásánál s ne foglalkozzék áruüzletekkel és köz| szükségleti cikkek gyártásával. Bízza azt a kereskedőkre és gyárosokra, akik ahhoz jobban értenek és több idejük is van rá. III. A Pápai Takarékpénztár 75 éve az intézet történetét ismerteti. Ebből megtudjuk, hogy a Pápai Takarékpénztár az ország egyik legrégibb pénzintézete. Megalapításának idején mindössze három fővárosi és 16 .vidéki intézet állott fenn az országban. Első elnöke Woita József volt. Egész múltja magán viseli az alapítók nemes intencióit, ami nem kizárólag a ínyereségre való törekvésben állt, hanem főleg és elsősorban a közérdek szolgálatában és a nemzeti gyarapodás elősegítésében nyilvánult meg. Tisztviselőivel szemben az intézet mindenkor 3 méltányosság elve alapján járt el, tisztességesen megfizetve munkájukat, s ennek köszönhető a tisztviselők nagy ragaszkodása az intézethez, ami a tisztviselői kar állandóságában és feddhetetlenségében jut kifejezésre. Jótékony és kulturális célokra a Pápai Takarékpénztár 159.000 pengőt fordított az elmúlt 75 év alatt. A szolid és körültekintő üzletvitel a lefolyt viharos időszakok alatt is megóvta az az intézetet és ügyfeleit minden elkerülhető veszteségtől, s a pénzügyi megalapozottságon kívül ez a kifogástalan mult a jövőre is biztosítékot és bizalmat nyújt úgy a részvényeseknek, mint a nagyközönségnek. A jelentés közli ezekután a takarékpénztár elnökségének, igazgatóságának és felügyelő-bizottságának névsorát, valamint a tisztviselők és altisztek neveit az alapítájs óta. Ebből megállapítjuk, hogy a jelenlegi elnök 1913 óta vezeti az intézetet, tehát pontosan 25 éve. Ezért nemcsak az intézet, hanem annak elnöke is jubilál. Amikor tehát a nagymultú intézetet 75 éves jubileuma alkalmából e lap szerkesztőségének, munkatársainak és olvasóközönségének nevében őszintén üdvözöljük, egyúttal melegen köszöntjük annak köztiszteletben álló elnökét is, aki negyedszázad óta vezeti városunknak azt az értékes intézményét, amelyikre valamennyien joggal büszkék lehetünk. A beszámoló további része statisztikai