Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-03-05 / 10. szám

51 év óta százezrek dicsérik! bútorok jóságát, szép kivitelét, olcsós&gfki opstein butorház, Pápa Hat nagy üszlet asz ország KülönIhöszö városaiban Hálók, ebédlök, kombinált berendezések, konyhabútorok és mindennemű kárpitos-áruk. Óriási választék. Kedvező fizetési feltételek. A cikk két kitételére nekünk is reflektálnunk kell. Az egyik az, amelyben »sanda célzást« emleget a P. H.-pal kapcsolatban. Amennyiben ennek azt az értelmet kellene tulajdonítanunk, mintha dr. Őnody Dezső cikkének keletkezésére e lap szerkesztőségének csak a legkisebb ingerencenciája is lett volna, azt mint teljesen alaptalant, a leghatározottabban visszautasítjuk. A fővárosban élő munkatársunk a cikket teljesen sponte sua, saját kezdeményezéséből irta és azt kisérő levele szavai szerint »kis választójogi elmélkedés« gyainánt küldötte be hozzánk. Mivel a cikk lényegi tartalmával egyetértettünk s a benne felvetett eszmét nemcsak eredetinek, de helyesnek is találtuk, azt minden mellékgondolat nélkül készséggel közreadtuk. Hogy valaki a nem direkt neki szánt inget szintén sponte sua mégis magára vette, arról mi igazán nem tehetünk. A másik az, mikor a cikk a maga csapongó lendületében »legmagasabb politikai ideálokkak ajándékozza meg a Pápai Hírlapot. Köszönettel a jókedvű adakozó iránt, erre csupán a következőket felelhetjük: Politikai ideálokat nem a velünk egyidős nemzedék sorában, de a történelem megszentelt lapjain szokás keresni és megtalálni. Mi a magunkét már régen kiválasztottuk onnan Széchenyi István meg Kossuth Lajos személyében. Saját korunk politikai életének vezetőit, ha munkásságukat önzetlennek, becsületesnek és — mint az általunk kegyeletesen tisztelt Gömbös Gyuláét is — a nemzet egyetemes érdekei szempontjából jónak és üdvösnek tartottuk és tartjuk — mi csupán követni és gyarló erőinkhez képest, mig erőink végleg meg nem fogyatkoznak, a jövőben is támogatni szándékozunk. Szerkesztő. i Ugyanezen ügyben a Nemzeti Egység Pártjának vezetőségétől a következő közleményt kaptuk: Nyilatkozat. Politikai vitába dr. Sulyok Dezsővel nen? bocsájtkozunk, mert olyan egyénnel, akinek politikai felfogása és állásfoglalása teljesen kiszámíthatatlan és máról holnapra változó, vitába szállni üres szalmacséplésnek bizonyulna. Személyével és viselkedésével most is csak azért kívánunk foglalkozni, mert ezt a Nemzeti Egység Pártjának helyi vezetőségétől a Pápa és Vidéke folyó évi február 27-iki számában megjelent cikkével valósággal kiprovokálja és mert a mi hallgatásunk az ő nagyhangú állításai helybenhagyásának volna tekinthető. Mindazonáltal ezúttal is csupán cikke legkirivpbb részeire kívánjuk a magunk rövidre fogott megjegyzéseit megtenni. Ha a pápai választókerület országgyűlési képviselőjévé nem a Nemzeti Egység Pártja híveivel, hanem — amint ő írja — »Pápa városának független érzelmű és politikai ítélőképességét minden hideg terror ellenére is megőrzött választópolgáraivak kívánta magát megválaszttatni, miért kapaszkodott mégis a Nemzeti Egység Pártjának lobogójába? Ki kérte fel, hogy — amint azt nemcsak szóval mondotta, de a sajtóban is kijelentette — vitéz Gömbös Gyula katonájává szegődjék és programmját magáévá tegye? Amikor a pártból, amelynek programmjával megválaszttatta magát, kilépett, mandátumát a választókerület polgárságának visszaadhatta volna, mert a választókerület polgársága nem azonos az általa emlegetett barátaival, akikre magatartásának megítélését bízatni kívánja. Kizárólag csak az ő fantasztikus rémlátásának kell mondanunk azt az elgondolását, hogy »Iemondása a kerület polgárságának lelki megkínoztatását vonta volna maga után és szabad folyást engedett volna a pártvezetők bosszúvágyának, akik reszketve várták, hogy az ő híveire lecsaphassanak«. A pártvezetők azt az életet élik, amelynek legfőbb kötelessége és legszentebb célja a népen át a nemzet, a haza szolgálata, ami pedig gyűlöletet és nemtelen bosszút nem ismer. Ebben a szellemben kívánunk továbbra is élni és munkálkodni, függetlenül attól,, hogy dr. Sulyok Dezső mit gondol és mit ír rólunk. ^ p^p

aj választókerület és Pápa város Nemzell Egység Pártjának vezetősége. 42 órás munkahét* Március hó első napja fontos határkövet jelent Magyarország magántisztviselői társadalma számára. Ezen a napon lépett ugyanis életbe Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszternek a tisztviselők negyvennégy órá? munkahetét szabályozó rendelete. A rendelet úgy intézkedik, hogy március hó 1. után az egyes pénzintézeti, ipari és kereskedelmi vállalatok, valamint a bányaüzemek tisztviselőiket hetenként csak negyvennégy órán át dolgoztathatják, az alkalmazottaknak a rendes munkaidőn túl való igénybevételét, az úgynevezett »túlórázást« a rendelet és az ennek alapját képező, a szolgálati viszony egyes kérdéseit szabályozó törvény csak egész kivételes esetekben és csak külön engedély alapján tesz/ lehetővé. A munkában eltöltött túlórákat a vállalatoknak a jövőben külön díjazniok kell. A negyvennégy órás munkahét bevezetése a magántisztviselők számára egyben a hétvég? munkaszünetet is meghozza. Ezentúl a tisztviselői munka a rendelet hatálya alá eső vállalatoknál szombaton déli egy órakor megszűnik s a tisztviselők hétfő reggelig élvezhetik a jól megérdemelt nyugalm at és pihenést. A kereskedelemügyi miniszternek ez a most életbeléptetett és valóban szociális szellemtől sugallt rendelete kétségtelenül nagy változásokat fog előidézni a magyar gazdasági életben. Mindenekelőtt — amiként ezt Bornemisza Géza miniszter nagyon helyesen megállapította — meg fogja szüntetni az üzleti versenynek legvisszatetszőbb formáját. Eddig ugyanis azok a kereskedelmi és ipari vállalatok, valamint pénzintézetek, amelyek szociális meggondolásból a tisztviselők érdekeit tartották szem előtt s éppen ezért nem uzsorázták ki a végletekig azok munkaerejét, hátrányos helyzetben voltak más vállalatokkal szemben, amelyek viszont csak saját üzleti önző érdekeikre voltak tekintettel s gyakran minden ellenszolgáltatás nélkül a késő esti órákig dolgoztatták alkalmazottaikat. Ez a mindenképen méltánytalan helyzet most megfog szűnni s az összes vállalatok a rendelet által előírt feltételek mellett lesznek kötelesek alkalmazottaik munkaidejét beosztani. Ezek szerint tehát a rendelet nemcsak az alkalmazottaknak, de a szociális szellemben vezetett vállalatoknak is szolgálja az érdekeit. Természetesen a legnagyobb könnyebbséget, felbecsülhetetlen értékű vívmányt jelent a rendelet a magántisztviselői társadalbmra nézve. Ez a réteg eddig — különösen a gazdasági válság következtében előállott munkanélküliség miatt — a megfelelő szociálpolitikai intézkedések hiányában meglehetősen ki volt szolgáltatva a munkaadók kényének-kedvének. A most életbelépett rendelet emberibb életet, több szabadságot, napfényt és levegőt hoz a magántisztviselők ezrei számára. Egészségesebb munkabeosztást, a pihenésre szánt idő célszerűbb felhasználásának lehetőségeit jelenti ez a rendelet, amely a munkaidőnek heti negyvennégy órában való korlátozásával sok ezer magántisztviselői család életét is boldogabbá és zavartalanabbá teszi, azáltal hogy a családfő, a dolgozó apa a jövőben több időt szentelhet családjának, gyermekei nevelésének. De javulást hoz a rendelet a munkaalkalmak piacán is. A megrövidített munkaidő kétségtelenül számos vállalatot arra fog késztetni, hogy új munkahelyeket teremtsen, új munkaerőket alkalmazzon. A rendeletnek tehát nagy jelentősége van az elhelyezkedést kereső, a gazdasági élet felé törekvő fiatal magyar nemzedék jövője szempontjából is. Nemcsak a közvetlenül érdekelt magántisztviselői rétegek, de az egész magyar közvélemény is elismeréssel és hálával fogadja a kormánynak ezt a legújabb szociálpolitikai alkotását, amely méltán sorakozik a kormányzati szociálpolitika eddigi művei mellé és amelyet nom sokára követni fognak más fontos rendelkezések is, amelyek kivétel nélkül egy célt szolgálnak: meg akarják könnyíteni a dolgozó magyar milliók tömegeinek életét s ki akarják építeni a jövő szociális Magyarországát. ÚJDONSÁGOK. — Március 1. Március elsején 18-ik évfordulója volt annak a napnak, amikor a nemzetgyűlés Horthy Miklóst, a nemzeti hadsereg fővezérét, Magyarország kormányzójává választotta. Az a tizennyolc esztendő, amely azóta elteilett, világválságok korszaka, de hazánk számára az újjászületés korszaka volt, amit az ő államfői bölcsesége és erélye törhetetlen biztossággal, céltudatos munkával irányít ma is. Adja a magyarok Istene, hogy nagy művét kormányzónk be is fejezhesse és megérhesse életének — mindnyájunk életének — legfőbb és egyetlen célját: Nagy-Magyarország visszaállítását! — Küldöttség az igazságügyminiszternél. Dr. Lázár Andor m. kir. igazságügyminiszter csütörtökön délben fogadta a járásbirósági építkezés ügyében elébe járult küldöttséget. A küldöttség nevében, melynek Hamuth János polgármester \ vezetésével dr. Sulyok Dezső orsz. képviselő, dr. Csarmasz Ferenc, dr. Jílek József és Szeleczky Gyula városi képviselők voltak tagjai, dr. Sulyok Dezső adta elő a város kérését, amely elsősorban a régi helyen való építkezést szeretné ugyan, ha azonban ez nem volna lehetséges, akkor az Ányos Pál-, Major-utca és Árokutca által határolt telektömb mellett foglal állást. E tárgyban egy 31 városi képviselő által aláírt memorandumot is átnyújtott a