Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-02-19 / 8. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Qyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A társadalmi gondoskodás útján mi csupán mérföldkőnek, de természetesen messze látható, jelentős mérföldkőnek tekintjük azt a törvényt, ami jelenleg van tárgyalás alatt, s ami a mezei munkásnak öreg napjaira a sajátjából való szerény megélhetést biztosítani fogja. Magát az utat még tovább kell építeni mindaddig, míg az a megelégedés igéret földjére el nem vezet. Jól tudjuk nehéz, nagyon nehéz feladat ez, de egy olyan megpróbáltatásokon keresztül ment nemzettől, aminő mi vagyunk, soha nem gondolt heroikus erőfeszítések is kitellenek. igenis további erőfeszítéseket kell tennünk, hogy minél előbb és minél több újabb mérföldkőhöz érkezhessünk el. Örvendetesnek kell tartanunk e téren, hogy már a parlamentben is hangot adtak annak, amiről mi a béke napjaiban is irtunk már, s ami mellett való szerény, de serény agitációnkat az újabb évtizedekben is állandóan folytattuk. Meg kellene alkotni a kézműves-iparosság szociális biztosítását, segíteni kell azon a szégyenletes állapoton, amikor a megrokkant mester koldus, vagy kegyelemkenyérre jut és továbbmenőleg ugyanilyen elbánásra tarthat igényt az a kiöregedett kereskedő és minden szellemi foglalkozást üző is, ha nem a szellem, de a test már kifáradt, mert elaggott a megélhetésért folytatott megcsonkított országunkban vajmi keservessé vált nehéz harcban, ami egyes kiválasztottaknak fényes pozíciót és vagyont is hozhat ugyan, de a legtöbb számára éppen olyan napibéres robotmunka, nehezebb, mert kínosabb, mint a gyári munkásé, vagy mezei aratóé. A pénzügyi gyámkodás alól felszabadult ország akkor teljesítené legszebben a maga polgárai iránti kötelességét, hogyha ő válna gyámjukká, gondoskodó édes apjukká. Hogy honnan vegye ehhez az erőforrásokat? Becsületes, nem költséges adminisztrálásból, mindennemű visszaélés (félmilliós sikkasztások !) megakadályozásából, a nagy jövedelmek olyan mértékű megadóztatásából, ami módot nyújtana egyszerre nem is egy, de több mérföldkőnek is felállításához a társadalmi megelégedéshez vezető úton. Lesznek bizonyára sokan, akik azt mondják, hogy bizonyos, fentebb emlegetett igéretföld soha meg nem valósítható álomkép csupán. Lehet, de nekünk az a hitünk, hogy már az ideális törekvés — természetesen felmutatott gyakorlati eredményekkel kapcsolatban olyan jóleső látvány, amely megnyugvást, hitet és bizalmat tud teremteni. Bútorok egyszerű és legmodernebb kivitelben úgy készen, mint rendelésre Peídinéi Pápa, Főiskola-utca 7 Mindennemű lakberendezési cikkek j Könnyített fizetési feltételek! Öt esztendő. Kánya Kálmán külügyminiszterünk most töltötte be külügyminiszterségének ötödik esztendejét. Éppen lengyelországi útja idején, amikor barátkozás keretében is az ország ügyét szolgálta. A most elmúlt öt esztendő viharait, amelyek bizony ötvenre is elegendők lettek volna, egyetlen európai ország külügyminisztere sem állta ki, egyedül Kánya Kálmán állott, maradt rendületlenül a helyén. A nemzetek hajói viharos tengeren hánykódnak és nagy megnyugvás számunkra, hogy a mi kis hajónkat oly tapasztalt, biztos kéz vezeti, mint Kánya Kálmáné. Horthy Miklós kormányzó a nevezetes évforduló alkalmából elismerése jeléül ezüst keretbe foglalt családi cimerével, meleghang'ú ajánlásával és sajátkezű aláírásával díszített arcképével ajándékozta meg a külügyminisztert, akit meleg szívvel, őszinte tisztelettel ünnepel az egész ország. Immár tizennyolc esztendős az önálló, független — öncélú — magyar külpolitika, melynek szervezetét szinte semmiből kellett megteremteni olyan időkben, amikor — a nagy összeomlás után — a maradék magyarság elhagyotttan, barátok é,s támasz nélkül állott az ellenséges, vagy iránta egészen közömbös világban. Kánya Kálmán tapasztalatokban gazdag múlttal, a monarchia külpolitikájának sokszor valóban nehéz szolgálata után, hazulról kapott meghívás folytán vállalkozott erre a szervező és alakot lerakó munkára. Itthon, mint a külügyminiszter helyettese hasznosította már most azt a tudását és tapasztalását, amit hosszú évek során az osztrik-magyar diplomácia szolgálatában szerzett. A bécsi keleti akadémia elvégzése után megjárta a cári Oroszországot, Cet in j ében való tartózkodása alatt megismerte a balkáni kérdéseket, hosszú időn keresztül vezető helyen dolgozott a volt közös külügyminiszteriumi sajtószolgálat terén és Mexikóba kerülve, figyelte a világháború eseményeit, majd pedig nyolc éven keresztül Berlinbe tartózkodott és követi minőségben képviselte a magyar érdekeket. Öt évvel ezelőtt szólította az ország érdeke a külügyminiszterségre. Ez az öt esztendő a magyar külpolitikának munkás, termékeny időszaka volt, amelyben külügyi politikánk sikeresen szaporította barátaink számát, elmélyítette meglevő kapcsolatainkat és elismertette a nemzetközi közvéleménnyel kétségtelenül jelentős szerepünket a dunai kérdés rendezésénél. Ebben az eredményben mindenki nagyra becsüli Kánya Kálmán diplomáciai tudásának, munkájának érdemét. Az ő külpolitikája mindig a nemzeti eszmények szolgálatát jelentette és jelenti, összhangba hozva a történelmi és földrajzi lehetőségekkel. Az európai viszonyokhoz hajlékonyan simulva, vigyáz külpolitikai hitelünk megőrzésére. Ez, mig egyrészt töretlen hűséget jelentett és jelent barátainkhoz, addig másrészt nyilt egyenességet követ mindenkivel szemben. Józanság és a realitáshoz való alkalmazkodás, a nagy nemzeti eszmények gondos ápolása és az ország pozíciójának állandó erősítése jellemzi az önálló magyar külpolitikát, melynek szervezetét Kánya Kálmán építette. Aki — írja egy külföldi diplomata — »oly nagy diplomáciai ügyességgel és szakismerettel vezeti kis országának külpolitikáját, ami egy nagyhatalom külpolitikai sorsának irányításához is elegendő volna«. * Nyilatkozat. A pápai jelmezbál-rendező bálbizottság a legerélyesebben visszautasítja azt a támadást, melyet a bál egyik fővédnöke, dr. Sulyok Dezső, a város ezidőszerinti országgyűlési képviselője, a Pápa és Vidéke mult számában — ünneprontásként a bál előestjén — intézett ellene. Nem kívánja a bálbizottság a cikk harmadkézből vett állításait cáfolni. Nem pedig azért, mert amit a bizottság tett, nem tartozik a nyilvánosság elé. Azzal sem kíván foglalkozni, hogy a cikkíró mit hisz vagy állít magáról. És hogy mégsem térhet a dolog fölött napirendre, annak oka az, hogy a cikkíró annak ellenére,, hogy Írásműve elején békés szellemet igér s állítja, hogy senkit sem akar támadni, Írásában az erkölcsbíró méltóságát elveszítve, jóizlést sértő hangnemben állítja pellengérre a bálbizottságot. Alig menthető a cikkírónak az az intenciója, midőn a bálbizottság tevékenységébe olyan állásfoglalást magyaráz bele, amely a legsúlyosabban elítélendő lenne, ha az a valóságnak megfelelne. S a legsúlyosabb vádként üt vissza arra, aki ezt a bizottságra ráfogja. Nevezetesen a bálbizottság »a város hazafias ifjúsága« névvel rendezte bálját. Ebből azonban azt a következtetést levonni, hogy akit a bizottság a rendezésbe be nem vont, azt hazafiatlannak tartja, alig hihető komoly gondolkodású emberről. E szerint ugyanis hazafiatlannák kellene tartani a Kaszinónak azt a 120 tagját is, aki a meghívó névsorába nem került bele, de ugyanígy hazafiatlan lenne a város iparos- és kereskedőtársadalma, a város gazdaközönsége, ipari és mezőgazdasági munkássága is, mert a rendezésbe ezeket a társadalmi rétegeket sem vonták be. Ilyen légbengyökerező alaptételnek persze logikus folyománya a cikk további része is, melyben magyar hazafiakat gyávasággal bélyegez meg, s a háború alatt gyalázatos módon bujkálóknak nevez felelőtlenül, nevek megjelölése nélkül. Kiknek légiója pedig — beleértve a Kaszinó tagjait is — szintén megtette kötelességét, amit azonban nem is tartanak hangoztatandó erénynek, mert az mindenkinek kötelessége volt! Erre feleletet csak Zrínyi Miklós szavai adhatnak: »Nevezz meg egyet-mást, ha tudsz, de egy egész társadalmat ne vádolj a gyávaság vádjával, ...!« A Bálbizottság. * Azt az ügyet, amellyel fenti nyilatkozat kapcsolatos, mi a magunk részéről a Kaszinó belső ügyének tekintettük s azért hirlapilag nem is szándékoztunk vele foglalkozni. Minthogy azonban az ügy más oldalról a nyilvánosság elé vitetett és a Pápa és Vidéke a hozzá válaszul eljuttatott Nyilatkozatot nem fogadta el, nem zárkózhatunk el az elöl, hogy számára a nyilvánosság jogát ne biztosítsuk és pedig annál kevésbbé, mert a Nyilatkozat egyes részei alkalmasaknak látszanak bizonyos félreértések eloszlatására, amely célt a társadalmi béke érdekében mindig készséggel szolgáljuk. Szerkesztő. mérték után is szakszerűen készít