Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-02-12 / 7. szám

r PAPAI RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szédítő iramban és nem képzelt válto­zatokban peregnek le előttünk a nagy világ­fimnek jelenetei. E pillanatban itt, a gyászos trianoni határ közelében játszódott le egy olyan változat, amiről még tegnap senki sem álmodott. Máról holnapra megbukott a Goga-kormány, amely csak most volt útban arra felé, hogy az erőszak és csalás megszokott eszközeivel meg­szerezze azt a bizalmat, amellyel egyelőre nem a nép, még csupán az uralkodó — haj, múló­nak és talán nem is egészen önmagától függő­nek bizonyult — kegye biztosított a számára. Goga Oktavián tehát eltávozik a tettek szin­teréről, s lehet, hogy oda — hatalmi tényező­ként legalább többé vissza sem tér. Mi idézte elő e váratlan fordulatot, azt ma még csak sej­teni, de bizonyosan tudni sem lehet. Sejtel­meinknek nem adva hangot, a Goga-kormány rövid életű uralmának idejéből csak egy hazai vonatkozású szomorú jelenséget akarunk e he­lyen feljegyezni. Akadt ugyanis egy magyar sajtóorgánum, amely a Romániában beállott poli­tikai irányváltozást annyira helyeselte, hogy en­nek örömére indítványba tette az oláhokkal szem­ben fennálló területi követeléseinknek felfüggesz­tését ! Sokat bir el a papiros s ha talán el is pirult szégyenében és haragjában, mikor ezek rája Írattak, azt valószínűleg nem vette észre az, akit csak az értelmetlen és elvakult gyűlö­let s nem a hazaszeretet igaz szelleme vezetett. Még jó, hogy a Goga-kormányt ismeretlen ha­talmak hamarosan elbuktatták, mert különben ama lap még a székelyeknek el magyarosított oláhokká való nyilvánítását vagy más hasonló gazságokat is beleegyezésével szankcionált volna! Reflexiók egy képviselő kilépéséhez. Irta: Ónody Dezső dr. Németh Imre, a kőszegi kerület ország­gyűlési képviselője, visszavonult a politikai élettől, kilépett pártjából és lemondott kép­viselői mandátumáról. A pártból való kilépé­sét az úgynevezett »irói perek« és a választó­jogi javaslat kapcsán mutatkozó és a kormány­zati felfogással ellenkező állásfoglalásával in­dokolta. A képviselőségről pedig azért mon­dott le — amint írja —, mert: »a kőszegi ke­rület választópolgársága a Nemzeti Egység Pártja programmjával küldött be a parla­mentbe, természetszerű kötelességemnek tar­tom tehát azt is, hogy a pártból való kilépé­sem alkalmával a mandátumot kerületem pol­gárságának és annak a pártnak, amelynek a kereteit elhagyom, visszaadjam«. Németh Imrének ez a nagy önuralmat és érvényesülési vágyat leküzdő cselekedete az országgyűlési képviselői hivatás helyes értel­mezését mutatta meg a magyar politikai élet­nek és az egész ország választópolgárságának. Mert az országgyűlési képviselő sohasem mint egyén számít a parlamentben, — a helyesen értelmezett parlamentális felfogás alapján — hanem csak mint a választók által helyesnek elfogadott politikai program megvalósítója. Már pedig ha egy országgyűlési képviselő elhagyja azt a pártot, melynek programjával ; megválasztották, akkor nem képviseli többé j hiven azt a közakaratot, amely a megválasz- ; tásakor hirdetett politikai elveinek megváló- ! sításáért küldötte be épen őt a törvényho­zásba. Ma már az 1935-Ös választások alkalmá­val a parlamentbe bekerült országgyűlési képviselők közül nem egy van, különösen a homo novusok közül, aki nem azt a politikai programmot képviseli, mint amellyel megvá­lasztották. Azonban — Németh Imrét kivéve — egyiknek sem jutott eszébe, hogyha azon párt politikai kereteit elhagyta, személyes vagy honatyai aggodalmai következtében, mely­nek programmjával megválasztották, akkor ta­lán mandátumáról is illett volna lemondania a helyesen értelmezett parlamentárizmus kö­vetkeztében és megváltoztatott politikai prog­rammjával egy új választási harcba bocsát­koznia vagy pedig visszavonulni a politikai élettől. Mert hogyan képviselhet valaki pél­dául egy jobboldali kereszténj párt program­ját magáévá tevő és a választásnál ennek a pártnak a jelöltjére szavazó választókat, mint országgyűlési képviselő ugyanazon ciklusban később, tegyük fel, a szociáldemokrata párt programmjával? Az ilyen képviselői pártvál­toztatás a nemzeti közakarat egy részének közvetett önhatalmú megváltoztatása, mely ellen törvényes eszközökkel kell fellépni. A most tárgyalás alatt álló általános titkos választójogi törvényjavaslat, mely bi­zony sok módosításra szorul, nem hiszem, hogy intézkedne arról, hogy mi történik ak­kor, ha a pártlajstrommal megválasztott or­szággyűlési képviselő elhagyja annak a párt­nak a kereteit, mely őt megválasztotta? Mert lajstromos titkos szavazásnál a választás tel­jesen személytelen, csak az illető listavezető politikai pártok számítanak, illetve azok prog­ramjára szavaznak. Tehát feltétlenül indokol­ható lenne olyan rendelkezések beiktatása a törvényjavaslatba, melyek politikai program­változtatás esetére az illető képviselőt mandá­tumától automatikusan megfosztanák és a lisz­tán utána következőt küldenék be helyette a képviselőházba! Itt az alkalom, hogy etikai felfogást vi­gyünk a politikai életbe. Mezőgazdasági szociálpolitika. (-i-ő) A nemzeti jövendő érdekében is­mét egy nagyjelentőségű szervezetet hivott életre Darányi Kálmán miniszterelnök, föla­mívelésügyi miniszter az Országos Mezőgazda­sági Szociálpolitikai Tanács újjáalakításával. Ezt a szervezetet a falu munkás népe hivatá­sos érdekképviseletének kell tekintenünk, amelynek ténykedését a nemzeti lelkiismeret parancsszava irányítja. Figyelemmel kell kí­sérnie ennek a tanácsnak a mezőgazdasági szociális viszonyok alakulását, javaslatokkal kell a kormány elé járulnia, rá kell vezetni a köztudatot a nagy mezőgazdasági problémák megoldásának szükségességére, hogy az egész közvélemény átérezze a kérdés nagy nemzeti jelentőségét és menjen át a köztudatba az az igazság, hogy földmunkás népünk erő­sítése tnlajdonképen az egész nemzet jövő­jének erősítését jelenti. A háború utáni igen fontos újítás volt a földreform. Ennek szociális eredményéről va­lamelyest megoszlanak a vélemények, de az kétségtelen, hogy a házhelyakció igen helyes, okos és bölcs kezdeményezés volt. A föld­reform útján földhözjutottak helyzetét éppen a kormány igyekezett igen jelentékenyen köny­nyíteni. A falu egészségügyének fejlesztése érdekében is nagyon számottevő kezdemé- i nyező lépések történtek az utóbbi időkben. A J legutóbbi napokban a Nemzeti Bank elnöké­nek közreműködésével költségvetésen kívül negyedfélmillió pengőt sikerült előteremteni a falu szociális és egészségügyi kérdéseinek fejlesztésére: egészségházak, nyolcszáz egész­ségügyi körzet s ennek mindegyikében egy­egy védőnői és egy-egy orvosi állás létesíté­sére, falusi napközi gyermek-otthonok, to­vábbá iskolai fogászatok berendezésére. Nem régen indult meg a telepítési akció, amely kétségkívül szociális szempontokat is szolgál. Az elmúlt másfél év alatt mintegy ötvenezer katasztrális hold földterületet osztottak ki gaz­dasági kisegzisztenciák önállóságának fejlesz­tésére. Földmíves népünk szociális és gazdasági érdekeit egyaránt szolgálja a mezőgazdasági árszínvonal javulása, mert nemcsak a földbir­tokos és bérlő A hanem a részesmunkás is kedvező hatását érzi annak, ha termésfölös­legeinket el tudjuk helyezni. Fontos tehát, hogy termelési és értékesítési politikánk is szolgálatába álljon ennek a gondolatnak. De ezek mögött a kormányfeladatok mö­gött is — mondotta a meleg szív meleg hang­ján Darányi Kálmán miniszterelnök a Mező­gazdasági Szociálpolitikai Tanács alakuló ér­tekezletén — mindig látni kell a mezőgazda­sági munkást, az embert magát is és ezért a földmívelésügyi kormánynak igen gondos tö­rekvése, hogy állandóan figyelemmel kísérje a mezőgazdasági munkásság bérviszonyait, szociális és egészségügyi helyzetét. ' A mezőgazdasági munkásság jogviszo­nyait is a korszerű követelmJényekhez fog­ják alkalmazni a jogkiterjesztés módszerei­vel. Az elmúlt esztendőben a községek több mint felében már megtörtént a legkisebb nap­számbérek megállapítása, ami szintén azt je­lenti, hogy hatósági védelmet nyújtottak ott, ahol arra szükség volt. Mezőgazdasági munkásságunknak egy ré­sze, sajnos, munka nélkül szokott maradni. A kormány, hogy a külföldön is elősegítse a mezőgazdasági munka szerzését, hozzájá­rult ahhoz, hogy a mult évi háromezerrel a JO KjaVe SOK. mint>€nT pótol, T>e a VctLÓtai SZéme SicáVéT nem TPÓTOJUCX c$aK Ti$rra KávéT H a$fcná" JCJSXK,.

Next

/
Thumbnails
Contents