Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-10-22 / 43. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség II78- — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A türelmi próba nagyon hosszúra nyúlik. Húsz esztendei megkinzatásban, kinzó vára­kozásban megedzett idegek kellenek hozzá, hogy állni tudjuk azt. Csodálva nézheti a vi­lág, aminthogy sokszor és sokért bámulva te­kintett ránk európai ezredévünk folyamán, hogy így álljuk a próbát, hogy nem robban ki a vakmerő játék, alávaló huzavona köze­pette elemi erővel szenvedélyünk s azzal az erővel, azzal a hévvel, amiről csak a leg­utóbbi bevonulási hirdetménynek azonnali és örömteli teljesítése is felemelő hatású bizony­ságot tett, nem állunk ki a sikra önmagunk, önmagunk igazságának megszerzésére. Gyö­nyörűséges látvány is volt a legszebb katona­korban levő katonáink bevonulása! Mindnek arcáról leragyogott a büszke elszántság ér­zete, hogy neki, neki is jutott az a megtisztelő szerencse, hogy hazájának jogát, ha kell, vére árán is visszaszerezze. Csak nem fajult el még az ősi vér, Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér! Ez a két sor, Petőfinek a székelyekhez írt? versének variációja villant fel emlékezetünk­ben s töltötte el lelkünket a biztois 'meg­nyugvás érzésével, hogy ilyen érzéssel, ilyen lelkesedéssel bevonuló sereg birtokában bé­kés úton elérendő győzelem reményében yán­hatjuk ki a türelmi próba utolsó napjait. A megbízhatatlan nemzetiségekkel terhelt s meg­semmisítő eddigi események által demorali­zált cseh hadsereg dehogy mieri erejét a mi, egységes szellemű és érzésű, igazsága tuda­tától lelkesített, az ősi virtus fényét ragyog­tatni akaró és tudó honvédségünkkel össze­mérni. Á kötelező munkasegítség. (y) Sztranyavszky Sándor földmívelésügyi miniszter legutóbb két rendeletet adott ki s a rendeletek kiadjása alkalmával nyilatko­zatot is tett, megindokolva az okokat, ame­lyek" rendeleteinek kiadását szükségessé tet­ték. Az egyik rendelet a munkaközösségről szól s arra az esetre vonatkozik, ha olyan helyzet adódik, amikor a fegyvergyakorlatra behívott katonák elvonása következtében 1 a mezőgazdaságban munkáshiány támadna s a munka üteme szükségszerűen megtorpanna, vagy esetleg a hadgyakorlatok elhúzódása miatt teljesen meg is állna, nem lévéin elég munkaerő a helyettesítésükre. Ebben az eset­ben, a rendelet értelmében a jövőben hatósági intézkedésekkel lehet a bajt orvosolni s a szükséges munkák elvégzését kirendelt, ter­mészetesen díjazott erőkkel pótolni. A másik rendelet a rendkívüli hadgyakor­latra bevonult mezőgazdasági cselédek szol­gálati viszonyáról szól s arról intézkedik', hogy az ilyen, u. n. »konvenciós« cselédnek! a bevonulás tartama alatt sem felmondani, sem őt állásából elbocsátani nem lehet. In­tézkedik a rendelet az éves gazdasági cseléd­ség hozzátartozóiról is. Még pedig a szociális szempontok teijes érvényesítésével akként, hogy akinek legalább egy eltartottja van, a lakást, a szegődményes földet s ha állattartása van, azt is ki kell szolgáltatni s a szerződéisí­ben kikötött pénzbeli juttatást ha egy eltar­tottja van, ennek legalább a felét, ha több' leitartott ja van, az egészet, szóval a teljesj bért juttatni köteles. Maiga a miniszter a ren­delet kiadásának szükségét magyarázattal látja el, amelyből a következő sorokat emeljük ki. — A kormányzat feladatkörébe nemcsak a messze és jövőbe ható szociális intézke­dések, tervek szövése tartozik, hanem a je­len parancsolta szociális szükségesség meg­tétele s annak kielégítéséről való gondosko­dás is. Ez a gondolat vezeti a minisztert, amikor »a helyzet parancsolta« szükség szerint in­tézkedik, hogy a szociális gondoskodás ér­vényesüljön olyan területeken is, ahová ed­dig a megértés napsütése nem tudott beha­tolni. A kötelező munkavállalással a háborús idők igen szomorú emlékét akarja a miniszteri rendelet jóvátenni, vagyis helyesebben a jö­vőre nézve lehetetlenné tenné, amikor a munkaerőtől a hadbavonulással megfosztott család' kénytelen volt tűrni, hogy termése ott pusztuljon a mezőn, mert a drága munka­bért vagy nem tudta megfizetni, vagy a szük­séges munkaerőt még anyagi áldozattal sem tudta pótolni. — Rendeletem azt célozza, — szól a mi­niszteri indokolás — hogy a jobban sújtott gazda, a kevésbbé sújtottak részéről segítsé­get kapjon, s hogy így biztosítani lehessen, hogy a föld éppen a köz érdekében megmű­velhetővé és hasznothajtóvá váljék s így az élelmezés fontos kérdése meg ne akadjon. Megmondja az indokolás azt is, miért kel­lett a két rendeletet éppen most kiadni. A katonai szolgálat ugyanis a bevonulási pa­rancs értelmében hosszabb ideig is elhúzód­hat s a Felvidék visszacsatolásának kérdése minden nap esedékessé válhat s így termé­szetszerűen szükségessé vált a rendeletek ki­adása, mert a szóbanforgó kérdéseket tör­vény még nem szabályozta s ha voltak is intézkedések a múltban, azok csak »helyi« szempontokra voltak tekintettel, minden vidé­ken más és más megoldással. A mai viszonyok azonban ilyen egyéni megoldásokat nem tűr­hetnek tovább s így szükségessé vált az egy­öntetű rendezés. — Éreztem a szükségét, — mondja a mi­niszter — hogy rendezni kell e kérdéséket, még pedig úgy, hogy katonai szolgálatra való bevonulásakor a magyar katona érezze, hogy itfhonmaradott családtagjainak a sorsa bizto­sított s a bizonytalanság terhének nem kell a lelkére nehezednie s így teljes megnyug­vással és lelki békével fejtheti ki katonai tevé­kenységét azon a ponton, ahová a haza érdeke a behívással állította. A kötelező munkavállalás is szociális gon­doskodás eredménye. Amikor a megszorult s munkaerő nélkül maradt gazdaságban meg­jelenik a kirendelt munkaerő, hogy a szüksé­ges és halasztást nem tűrő munkát elvégezze, telinek a ténynek erkölcsi hatása szinte feli sem mérhető. Hiszen eddig olyan egyedül és magára hagyottan küzdött a gazda, amint a közmondás is mondta: »Szegény ember sor­sát boldog Isten bírja«. Ezután nem érez­heti többé a magárahagyottságot, mert látja, hogy gondolnak sorsával s lehetőség szerint segíteni is igyekeznek rajta. Mintha a íkét rendelet egy új világ hang­ját szólaltatná meg, annak az új Magyaror­szágnak a hangját, amelyet a kormány szo­ciális programmján keresztül fel akar építeni. Koszorút, csokr ot Porpáczytól. Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület f. hó 19ién, e hét szerdáján városunkban, a ke­rület székhelyén tartotta meg őszi rendes köz­gyűlését. A közgyűlést, melyre az egyházke­rület alkotó tagjai majdnem teljes számban jöttek össze, kedden a főiskolai igazgató^ tanács, a tanügyi bizottság ülése és a kerületi lelkészegyesület értekezlete előzte meg. Magát a közgyűlést a főiskola dísztermé­ben Medgyasszay Vince püspök magasszár­nyalású fohásza után dr. Balogh Jenő fő­gondnok nyitotta meg. Meghatottan és meg­hatottságot keltve emlékezett meg annak a reménynek közeli megvalósulásáról, melyet ő Istenbe vetett hittel éleszteni sohasem szűnt meg s amely elszakított magyar véreinket ismét vissza fogja hozni a magyar haza kebe­lére. Abban a hősies munkában, amit kor­mányunk e cél érdekében végez, egy akarattal állunk mindnyájan mögötte. Ép így teljes lélekkel támogatjuk őt a falusi lakosságról való szociális gondoskodásra irányuló nemes törekvéseiben. Az elnöki megnyitó után a főgondnok indítványára üdvözlő táviratot intéztek a Kor­mányzóhoz, majd elhatározták, hogy a martir­államférfiú: Tisza István gróf halálának 20-ik évforduló napján koszorút helyeznek el a geszti sírboltban. Ezután Győry Elemér lelkészfőjegyző referádájában áttértek a püspöki jelentés tár­gyalására. A püspöki jelentéssel kapcsolatban, amely az egyháznak az államhoz, a' többi fe­lekezetekhez való viszonyát, külföldi össze­köttetéseit, a kerületi élet minden jelentős mozzanatát kimerítően és bölcs irányító esz­méket tartalmazólag tárgyalja, elfogadták az előterjesztett, az egyházi élet elmélyítését célzó javaslatokat. A főiskolai ügyeket Jakab Áron esperes referálta. Ezeknek során helybenhagyták a ke­rületi tanácsnak azt a határozatát, hogy a jövő iskolai évtől kezdődőleg a gimnázium V. osz­tályával párhuzamosan kereskedelmi középis­kola nyilik meg. Állást foglaltak a mellett, hogy a nőnevelő-intézet líceumi osztálya fölé a tanítóképző akadémia is annak idején fel­tétlenül megnyitható legyen. A főiskola min­den tagozatának a kibővített keretekben való elhelyezésére vonatkozó építkezési tervek is­mertetését érdeklődéssel hallgatta, de mivel azok keresztülvitele csak nagyobb állami se­gítséggel lesz lehetséges, rájuk vonatkozólag még végleges döntést nem hozott az egyház­kerület. Szabó Sándor főisk. h. zenetanárt 'rendes tanárnak választották meg s tőle a hi­vatali esküt azonnal kivették. A nőnevelőben történt új állások szervezését helybenhagytájk. A kerületi tanintézetek tanulmányi felügyeleté­ről szóló kedvező jelentéseket tudomásul vet­ték. Máchik Ida tanítónőképző intézeti tanár­nak nyugalomba vonulása alkalmából elisme­résüket nyilvánították. A vagyoni ügyeket dr. Matolcsy Sándor világi aljegyző referálta. Ezeknek tárgyalása során főkép a nőneve'lő-intézetnek a meg csappant internátusi létszám miatt előállott nehéz anyagi helyzetével foglalkoztak hosszab­ban. Eötvös Sándor, lelkes elismeréssel az in­tézet évtizedek óta végzett munkája iránt, kü­lönböző propozíciókat terjesztett elő annak érdekében. Dr. Jókay-Ihász Miklós, Ólé Sán­dor, Lőke Károly, Végh János és Fekete József felszólalásai végeztével, melyek legtöbbjéből az intézet iránti szeretet sugárzott ki, Med­gyasszay Vince püspök minden irányban tá­jékoztató nyilatkozata után elfogadták az elő­adói javaslatot, amelyben az utóbbi évtizedben

Next

/
Thumbnails
Contents