Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-01-29 / 5. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér, Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A genfi jubileum, mely egyébként valami fényesnek igazán nem volt mondható, s amely — a főtényezők nyilt beismerése szerint csonka lévén maga a Népszövetség, s kevés siker mellett sok kudarc is kísérvén működését — ennek megfelelöleg igen vegyes érzelmek között folyt le, nekünk magyaroknak mégis csak hozott némi örömet. Az a tény, hogy a Népszövetség tanácsa megszüntette hazánk pénzügyi gyámságát és állandó helyszíni ellenőrzését, nekünk, kifosztott szegény nemzetnek nem csekély mértékben becsületünkre válik. Bizonyságáúl szolgál ez az elismerő szavak kíséretében meghozott határozat annak a világgazdasági válságok között hősies erőfeszítéssel folytatott munkának, amit a magyar kormány céltudatos takarékossággal, bölcs beosztással végez, s amely ha az egyesektől áldozatokat is kivánt a köz javára, megteremtette a maga gyümölcsét. Sok van még hátra természetesen azon az úton, amelyen megindultunk. A most elért önrendelkezés megkétszerezi az prszág teljes gazdasági talpraállításának terén a kormányra és mindnyájunkra váró kötelezettségeket. De ezeknek a kötelezettségeknek teljesítése nem lesz nehéz, ha megmarad közöttünk annak a fegyelmezett rendnek szelleme, amellyel szintén példaképen állhatunk Európa sok más, érdemesen vagy érdemetlenül bár, de szerencsésebb nemzetei előtt. SZÍVÓS, kitartó munkával, nagy szociális alkotásokkal megalapozhatjuk így azt a Magyarországot, amely nemcsak pénzügyi, de politikai kérdésekben is eredményeket fog tudni elérni akár a Népszövetséggel, akár a Népszövetség nélkül. Külpolitikánk alapvetése. (m) Abban az expozéban, amely a képviselőház külügyi bizottsága előtt elhangzott, Kánya Kálmán külügyminiszter kizárólag a napokban Budapesten lefolyt háromhatalmi miniszteri konferenciával foglalkozott. Ez természetes is, mert a közelmúltban ez az esemény európai viszonylatban is kimagasló politikai aktus volt. Kánya Kálmán természetesen felhasználta ezt az alkalmat arra is, hogy rávilágítson külpolitikánk alapvetésére. Elmondotta, hogy a kormány nagy súlyt helyez külpolitikájának folytonosságára és stabilitására, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenki, aki megértést mutat Magyarország érdekei iránt, biztosan számíthat barátságunkra. Külpolitikánknak másik alapvető elve ezzel egyértelműen az, hogy barátainkhoz való következetes ragaszkodásunk senkivel szemben sem lehet sérelmes, mert kerülünk minden olyan akciót, amely komoly ok nélkül más államok jogos érdekeit bántaná. A Budapesten lefolyt hármas konferencia is ezt bizonyítja. Ennek keretében egyrészt kimutatjuk barátainkkal szemben érzett szolidaritásunkat, másrészt pedig azt, hogy gondosan tartózkodunk bárki érzékenységének megokolatlan megsértésétől. Utalt a külügyminiszter arra, hogy ez a hármas konferencia eleven cáfolata azoknak az alaptalan hireknek, amelyek szerint Olaszország földközi tengeri lekötöttsége miatt nem foglalkozhatnék tovább komolyan Középeurópával. Ez az értekezlet bizonysága annak, hogy mig egyrészt a mi politikánk következetes és barátainkkal szemben megbízhatóságunk teljes, másrészt Olaszország barátságára a jövőben is számíthatunk. Teljesen téves !az a felfogás is, mintha a Róma-Berlin tengely részünkre új orientációt jelentene. Az olasznémet közeledést, amely a béke biztosításának erős tényezője, mi mindenkor őszintén szorgalmaztuk. Akkor is, amikor a két nagyhatalom között a viszony sok kívánnivalót hagyott hátra. Nem új a kommunistaellenes állásfoglalás sem, hanem csupán megismétlése az 1936ban Bécsben tartott külügyminiszteri értekezlet állásfoglalásának. Egyébként a háromoldalú antikommunista egyezményhez való csatlakozást nem kérte tőlünk senki. Nagy érdeklődésre tarthat számot az expozénak a Népszövetséggel foglalkozó része is. Megmondotta a külügyminiszter, hogy felfogásunk szerint a genfi intézméynek nem szabad egy ideologikus alakulata jellegét felvennie. Mi régen hangsúlyozzuk, hogy a Népszövetség eddigi magatartásán lényegesen módosítani kell. Ebben a felfogásunkban nem

1 állunk egyedül. Semleges és északi államok kormányai egybehangzóan emeltek szót a Népszövetség jelenlegi szervezete és működése ellen. Kilépésre senki nem kért fel bennünket. A Népszövetség minket elsősorban a magyar kisebbségek szempontjából érdekel és tevékenységét aszerint fogjuk megítélni, hogy ezeknek a kisebbségeknek kérdését a jövőben miként fogja kezelni. Kijelentette Kánya Kálmán, hogy a Francokormány elismerése -de facto már a mult év szeptemberében megtörtént, a mostani eljárás csak további természetes és logikus következmény volt. Az pedig, hogy Olaszország és Ausztria katonai egyenjogúságunk kérdésében mindenben osztja felfogásunkat, az érdekeknek arra az igazi szolidaritásra mutat, amely a római jegyzőkönyvet aláiró államok között van. Végül a magyar-román viszonyról szóló nyilatkozatot magyarázta meg a külügyminiszter, hangsúlyozva, hogy a két barátságos állam teljes megértést mutat azzal a magyar felfogással szemben, hogy köztük és Róma között a vitás kérdéseket az igazságosság és az emberiesség követelményeinek megfelelően kell megoldani. Mindezeknek alapján hangsúlyozta a miniszter azt, hogy a békés újjáépítés céljaira törekvő államokkal mindenkor készséggel működünk együtt és azt a reményét fejezte ki, hogy Európa békés fejlődését a jövőben mi sem fogja zavarni. Gondolatok a Szent István-évben. Irta: dr. Ónody Dezső. Ebben az évben lesz 900 esztendeje, hogy meghalt az államalapító első keresztény magyar király: Szent István. Nemcsak Magyarország, hanem az egész keresztény világ is készül ennek az évfordulónak: méltó megünneplésére. Ilyen történelmi események százados évfordulói a nagy történelmi személyiségeket elevenítik meg előttünk, és így látjuk Szent Istvánt is, aki nemcsak egy eszmét vagy törekvést testesített meg, hanem mint az egyetemes magyar gondolat és korszerű haladás szimbóluma él lelkünkben. A magyarságnak már akkor választani kellett a keleti és nyugati orientáció között és Szent István az utóbbi mellett döntve szakított a keleti portyázó hagyományokkal, a laza kapÁ legszebb ölíöoy, felöltő és télikabát=újdonságok Dús választékú szövetraktár. Pápa, Deák Ferenc uíca 1Arany éremmel kitüntetve. csolatú törzsi szervezettel és — minden külső erőtényezőtől függetlenül, de ha kellett belső véres harcok árán is — drámaian rövid idő alatt szilárd, egységes állammá kovácsolta a magyarságot a Dunamedencében. Az így biztosított központi hatalmát elsősorban népének állandó letelepítésére és a nyugati keresztény kultúrközösségbe való bekapcsolásra használta fel. Világi törvényeivel épp oly mélyrehatóan megváltoztatta az akkori társadalmi viszonyokat, — királyi tanács, várispánságok és katonai szervezetei olyan nemzeti intézmények voltak, melyek ma is megtalálhatók államéletünkben fejlettebb formában, — mint vallási rendelkezéseivel népe belső erkölcsi életét. Bevezette a magánbirtoklást, hadi és egyházi érdemek jutalmazására földbirtokot adományozott világiaknak és egyháziaknak egyaránt, hogy egy új, vezető társadalmi rendnek vesse meg alapjait. Szent István azonban egyoldalúan, a nyugati orientáció minden következményeinek a vállalásával mégsem törekedett a nyugati kultúra megteremtésére vagy a réginek minden áron való megsemmisítésére, hanem számolván keleti származásunk sajátosságaival, inkább a nyugati kereszténység és kultúra eszméit és vívmányait csak beoltani igyekezett a magyarságba. És ha már Szent István a magyart a 'nyugati kultúra szolgálatába tudta állítani akkor, az elsodortatás veszélye nélkül, úgy a jelenlegi országvezetőknek is meg kell ! találni a ma aktuális európai eszmék magyar i megtestesülési formáját. Ha a kereszténység í felvétele nem változtatott át bennünket Nyu; gáttá, de még a német-római birodalom hü| béreseivé sem, akkor a jelenlegi nagy állami és társadalmi problémákat is úgy kell megoldanunk, hogy magyar alaptermészetünk,, nemzeti sajátosságaink, állami integritásunk és szuverénitásunk épen és sértetlenül megmaradjon a jövőben is! Szent István nemzetszervezési, kormányzási eredményeit összegezve kétségtelenül azt állapíthatjuk meg, hogy történelmünk, de még a világtörténelemnek is, egyik legkimagaslóbb alakja és bár egyéni életében sok megpróbáltatás érte, sokszor magánosnak és elhagyatottnak érezhette magát, de ezek ellenére mégis büszkeséggel és bizalommal tekinthetett nemzete jövőjébe, mert egyéni műve: a keresztény és nemzeti magyar állam Európa e viharzónájában kiállotta az elmúlt közel ezer esztendő minden véres viharát, megpróbáltatását és bár most csonkán, de szívós és törhetetlen akarással él ma is. A magyarság jelenleg ismét történelmének egy végzetszerű fordulópontjához érkezett. Helyzete sok vonatkozásban épen olyan súlyos, mint volt Szent István idejében. A magyarság a XX, században, itt a Dunamedencében megint a keleti és nyugati — úgy területi, mint eszmei — expanziós törekvések! ütközőpontjában áll. Szentistváni bölcsességü kormányzatra van szükségünk, hogy a magyarság sajátosságainak, keresztény és nemzeti kultúrájának \ teljes megóvása mellett megtalálja a kor és a haladás kívánta politikai kibontakozását. Ezért a nemzet minden egyes tagjára égetően fontos feladat vár, hogy az elodázhatatlan magyar megújhodásból kivegyük a bennünket megillető, de egyben kötelező részünket is olyképen, hogy ne csak szavakkal, de tettekkel is legyünk igazi keresztény magyar férfiak és hazánk hű fiai. A közéletben pedig minden tehetségünkkel és erőnkkel arra törekedjünk, hogy nemzetünk fennmaradását a legvészesebb időkben is immár ezer éven át biztosító hagyományos szentistváni eszmék újból hathatósan érvé-