Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-08-20 / 34. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szára. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: D*. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A hittérítő és államszervező szent király emléke még a szokottnál is tündöklőbb fénnyel sugárzik felénk az idei Szent István napon, amikor halálának 900-ik évfordulójához értünk el. Még a szokottnál is világosabban bontakozik ki előttünk annak a munkának nagysága és értéke, amit ő végzett, most, hogy külön ünnepi alkalom is hozzáfüződik nemzeti ünnepünk mindenkori fényének emeléséhez. Hódolattal borul le az emlék előtt minden magyar és hálát ad Istenének, hogy megadta nekünk az ő bölcs és fenkölt személyében azt a férfiút, akinek köszönhetjük, hogy nem pusztultunk el a többi idekerült vándornépek módjára, hanem „megfogyva bár, de törve nem", ma is élünk és ezer éves mult után újabb ezer esztendő reményét hordozhatjuk kebelünkben. Népének a nyugati kereszténységbe való beolvasztásával nagy, dicső de véres áldozatokat kívánó feladat részesévé tette a maga népét István király. Kúnok, bessenyők, tatárok és törökök ellen mi lettünk a nyugat védbástyája, s a mi vérünk hullása, a mi idegen rabságban elpusztult hőseink szenvedése tette lehetővé, hogy a nálunknál számban és anyagiakban erősebb nyugati szomszédaink, messze el, egészen az Atlanti-óceánig nyugodtan élhették le a maguk életét, hogy gyarapíthatták szellemi és anyagi kincseiket. Vajha Szent István kilencszáz éves emlékem essze, határainkon túl sugározva, bevilágítana az eddig hálátlannak bizonyult nyugat lelkébe is, s rábírná annak a kötelességének teljesítésére, amivel Szent István népének máig adósa. A mi lelkünk, csonka országban élő magyaroké, de azoké is, akik elszakíttattak tőlünk, megreszket az örömtől annak érzetében, hogy számunkra hittérítőnek és államszervezőnek Ő adatott. Az az államszervezet, melynek alapjait első királyunk rakta le, ma is fennáll és a népi elem mind erősebb bevonásával olyan erőt képvisel, amely akkor is képes lesz mindazokat, kik valaha Szent István koronája alá tartoztak, magához vonzani, ha mások — az általunk védettek — mint annyiszor évszázadaink folyamán, meg is feledkeznének a tartozó háláról Szent István népe és hazája iránt. Csak Te világíts be éjszakánkba magyarok tündöklő csillaga, s mi Istenbe vetett hittel, bátran megyünk előre Istentől rendelt pályafutásunk útján 1 A Himnusz költője halálának századik évfordulója: augusztus 24 időbelileg majdnem összeesik Árpádházi első királyunk halálának 900-ik évfordulójával. Még származásilag is nyugodtan említhető a költő Kölcsey Ferenc egy sorban a halhatatlan emlékű szent királlyal. Genealógiailag pontosan kimutathatólag a honfoglaló hét vezér egyikének, Ondnak véréből származott, jogos önérzettel zenghette tehát magáról : „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak". És ez az ősmagyar, ez a színmagyar azzal mutatta ki élete egész folyamán át a maga ősi nemességét, hogy magához kívánta emelni a népnek minden egyszerű gyermekét is, s lett igy a magyar nemzeti jogok védelmezője, a magyar nyelv lelkes apostola, a népjogoknak olyan előharcosa, akinek nagyságát egy Széchenyi és egy Kossuth hódolattal teljes elismerése pecsételte meg. A Himnusz, mely nemzeti imádságunkká vált, úgy van megírva, mintha a nemzet régi zivataros idejében énekeltetett volna először, de tudjuk, hogy azok a nyomasztóan szomorú idők, melyekben a költő oly vigasztalannak látta hazája sorsát, a saját maga kora volt és hej! bár azóta száz esztendő szállt el a magyarság feje fölött, mai napig sem vesztette el szívből fakadt és szívhez szóló örök aktualitását. A Himnusz örökké él, úgy amint eszményi lelkű költője is honfoglaló magyarok csillagos útján feljutott a halhatatlanságba. REGÓS-ÉNEK 1938-BÓL. Elborult jelenből fekete jövőre Magyar nemzet sorsát jósolva, regölve Búsan zeng a lantom, felzokog a hangom, Balsorsnak verését panaszlom, sóhajtom. Tengertől-tengerig régi magyar földek Rengő morajlással velem sírva nyögnek. Rab-élők, rab-holtak kardalban kiáltnak Szolgajárma alatt egy cudar világnak! ... E szörnyű sötétből lelkem, szállj a múltba ! Idők dicsőségét idő el nem fújja, Multak dicsősége örökfényes fáklya, Magyar bárd a tollát ma e fénybe mártja. Megszentelt az ének, hangja is mennyei, Benn elém ragyognak nemzetem szentjei. Megvakít a nagy fény, megroskad a térdem, Lelkük érintését szívreszketve érzem ... — Álmos, — a hét vezér, — honfoglaló Árpád. ... Paripák robaján megremeg a Kárpát, Rónák kitárulnak, hegyek meghajolnak, Nagy álmok reggelén piroslik nagy holnap. Királyi korona István szent homlokán. Krisztus-király előtt meghajlik a pogány. Magyarok Istene, egész világ Atyja, Hozzátérő népét kedvébe fogadja! Nehéz, nagy próbákkal bár sokszor próbálja, Acél magyar lélek a próbát megállja! Tatáron, törökön győz a vitéz jellem; Európa pajzsa vad Ázsia ellen! ... Ma új világrengés rázza a vén földet. Háborgó vajjudás gyilkos fegyvert csörget. Új Bábel épül fel milljó ember-hullán — Isten trónusáig csap fel a vérhullám! István király, hol vagy? Bús imádság jajdul. Ki s merre talál itt kiutat a bajbul ? Jobbra avagy balra, egyként ott a pogány, Maroknyi hit harcol csak Krisztus oldalán. Melyik lesz erősebb? Szeretet? Gyűlölet? Ki lesz az új király az új világ felett? — Két malomkő zúzza, aki középre áll. Az igazság sorsa, mindig — kereszthalál? ... Keresztfa-erdő már Magyarország múltja Ezt az árva népet Isten meddig sújtja? — De álld meg a próbát, nemzetem hős lelke, Sátán gonoszságát ne vedd a füledbe! István király lelkét Isten földre küldte. Nem vesz erőt rajtunk senki ember-szülte! Poklok hatalmával bátran szembe nézünk: Vitéz Horthy Miklós volt s marad vezérünk! Budapest, 1938 aug. 20. Somogyi Károly. Herendi társas utazás. Az Eisler cég augusztus és szeptember hónapban herendi társas utazást rendez abból a célból, hogy igen tisztelt vevőinek alkalmat adjon a világhírű herendi porcellángyár alapos megtekintésére. Kellemes luxus-autóról gondoskodnak. A kirándulás részvételi dija személyenként 3 pengő. A gyárban történt legalább 50 pengős vásárlásnál az útiköltséget visszatérítik. Jelentkezni lehet az üzletben, hol bővebb felvilágosítással is szolgálnak A Kormányzó berlini látogatása (y.) Az egész magyar sajtó, de mondhatjuk bátran: az egész magyar társadalom nagy lelkesedéssel vette tudomásul, hogy Hitler vezér és kancellár meghívására Horthy Miklós kormányzó urunk és hitvese Berlinbe utazik, hogy néhány napot Németország vendégeképen a birodalomban töltsön. Ennek a látogatásnak jelentőségét még csak emeli, hogy ez a látogatás alkalmat fog szolgáltatni arra is, hogy kormányzónk hitvese — mint keresztanya — részt vegyen azon az ünnepségen, melynek keretében az új cirkálónak vizrebocsátása és elindítása fog megtörténni. Mind a magyar sajtó, mind pedig a vendégváró Németország sajtója a nagy esemény hatása alatt áll. A német sajtó a magyar kormányzót, mint ama kiváló államférfiak egyikét, kinek szerepvállalása nélkül ma még mindig nem lehetne biztosnak tekinteni KeletEurópa sorsát, köszönti cikkeiben. Ez az újabb berlini látogatás jó alkalmul szolgál, hogy a német sajtó — a maga tárgyilagosságában és elfogulatlanságában — a történelmi igazság jegyében méltassa Magyarország szerepét és szolgálatát, amit a keresztény és nemzeti megújhodás élő példaadásával az egész Európában megizmosodó új gondolatnak tett, vállalva az úttörés nehézségét és egyben kockázatát is. Mindezen igazságok és eredmények elfogulatlan elismerése a német sajtót az üdvözlés olyan melegségére hangolja, amiből lehetetlen ki nem érezni annak az egyéniségnek a legmagasabb méltánylását, aki két évtizedes kormányzói tevékenységében szinte örök példát mutatott arra, hogyan lehet egy népet és egy országot mindig a reális valóságok útvonalán úgy vezetni és irányítani; hogy ez a nyugalom egyetlen percig se lássék beletörődésnek, a mérséklet pedig ne lássék megalkuvásnak. Kardot sem csörgethettünk sokáig, egyszerűen azért, mert nem volt kardunk és mégis — mindezek ellenére! — a világ köztudatában éppen a »Nem, nem, soha!« hármas tagadó szaván keresztül jegeoesítettük ki azt a gondolatot, hogy a magyar kérdés újabb rendezése és igazságos megoldása nélkül sem Kelet-Európában, sem a Dunamedencében, de még Európában sem lehet állandó béke, nyugalom és megelégedés. S milyen szomorú elégtétele Horthy Miklós két évtizedes politikájának, hogy éppen, amikor a magyar államfő a megújult és megerősödött III. Birodalom vezérkancellárjánál tesz baráti látogatást, amikor a német sajtó cikket ír Horthy Miklósról, megállapítván, hogy »népének atyja és megmentője s Szent István országának tevékeny vezére és a baráti magyar nemzet legnemesebb megszemélyesítője^ — ugyanakkor Prágában az angol lordnak, a nemes szándékú angol megbízottnak arról kell tárgyalnia, hogy lehet-e és ha lehet, hogyan lehet a kétfarku oroszlán birodalmát úgy megmenteni, hogy ne kelljen hozzányúlni a két évtizeddel ezelőtt megszabott országhatárokhoz? íme! Két évtized munkájának eredménye a győző országában és a legyőzöttében. S mig a történelem eseményei lassan és következetesen leperegnek, addig a baráti érzésű német birodalomban nagy lelkesedéssel készülnek a magyar államfő fogadására, hogy az mindenben kifejezője és méltatója lehessen annak az érzelemnek, amit az új szomszéd népe és vezére a mai Magyarország iránt érez. A vér nem válik vizzé. S ezt a köteléket, ami bennünket a megnagyobbodott Német-