Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-08-13 / 33. szám

PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egy hét előtt a nehezen vajúdó cseh problémáról szólottunk e helyen. Valami ösztönös megérzés dolgozhatott bennünk, amikor a kisebbségek ügyének rendezését nemcsak északon, de keleten is immár égetően szükségesnek mondottuk. íme még csodák is történnek: két nap sem tellett bele és megjelent az oláh kormánynak a kisebbségek jogait biztosítani hivatott rendelete. A rendelet — bár messze áll attól amit a nemzeti kisebbségek joggal követelhetnének és tulajdonképen csupán egybefoglalása mindazoknak a rendeleteknek, amelyek papíron eddig is megvoltak — bizonyos jó szándék (mondhatnók: javulási szándék) kétségtelen jeleit mutatja. A kérdés csupán az, hogy milyen lesz a most már kódexbe foglalt rendeletek végrehajtása: vájjon tényleg magyarnak vallhatja-e magát a jövőben bármilyen nevü magyar, vájjon valóban odajárathatja-e mindenki a maga fiát ahova akarja, vájjon talál-e mindenki ott magyar iskolát, ahol találnia kell, vájjon szabadon beszélhet-e mindenki minden fórum előtt a saját anyanyelvén, vájjon a kegyesen kétnyelvűnek engedélyezett cégtáblák közül a magyarokat helyi despoták nem fogják-e leszaggatni, vájjon, de mennyi sok vájjon tolakodhatnék még a tollúnkra, olyan vajjonok amelyekre a múltban mindig ellenkező választ kaptak meggyötört véreink, mint aminőket most közvetlen miniszterelnöki rendelkezés alá rendelt főkormánybiztos pecsétjével helyeznek kilátásba. Romániát valószínűleg külpolitikai belátás is késztette erre a lépésre, amely irányváltozást jelent az állam eddigi belső rendjében. Ha az irányváltozás komoly, akkor kezdetnek mi is örömmel üdvözölhetjük és megpróbálhatjuk remélni, hogy a kezdet után még folytatás is következhetik. Egy álló esztendeje folyik immár a távol keleti hadüzenet nélküli háború. Ez a távol keleti szó olyan megnyugtatóan hangzik 1 A csak saját kis életgondjaikkal elfoglalt emberek, meg azok is, akik kevesebb érzéssel bírnak embertársaik pusztulása iránt, végül azok, akiket a mindennapivá vált öldöklések fásultan közönyösökké változtattak, sokan, nagyon sokan tehát a legteljesebb közömbösséggel mennek el az újabb emberirtás első jubiláris évfordulója mellett. Tán még hidegebben hagyja az egész dolog azokat, akik a sárgafajú kínaiak és az ugyancsak sárgafajú japánok küzdelmét a sárga faj veszedelméről szóló teória alapján a fehér faj érdekében állónak szeretnék tekinteni. Aki azonban igazi keresztényi alapon áll, aki embernek tekinti Isten képére teremtett embertársát akkor is, ha az égi rendelkezés sárgára vagy feketére is színesítette, s aki végül arra is gondol, hogy a világ bármely részén folyó tusakodás kihatással lehet nem távol keleti, de közelnyugati népekre is, az aggódó gonddal figyeli a tőlünk sok ezer kilométernyire folyó eseményeket is és szívből óhajtja, hogy a hadüzenet nélküli háború még a hadüzenet megtörténte előtt befejeződjék. Sajnos erre ma kevesebb a kilátás, mint bármikor volt a lefolyt egy esztendő alatt. Sőt immár egy újabb távol keleti háború kezdte meg rémséges dühöngését, amelyben azonban már a fehérfajú muszka áll szemben a sárga japánnal. Még eddig hadüzenet itt sem történt. Még eddig csak csekély százakra megy a két félen elesett harcosok száma. Még eddig csak tán tiz—husz repülőgépet lőttek le kölcsönösen. Még eddig csak négy—öt várost és falut lőttek romhalmazzá, elpusztítva bennük a békés lakosságot is. De a háború már áll, a hadiszállítók már készülnek a milliós nyereségre s az emberiség — ha nem jön meg a jobbik esze — távol keleten s tán közel nyugaton is készül a megsemmisülésre. Si vis pacem . • • para bellum! Ha békét akarsz, készülj háborúra, tartja a latin közmondás. A világ min- i den részében a legnevesebb politikusok ajkáról békenyilatkozatok hangzanak el, mégis azt olvassuk az újságokban, mennyi új repülőgépet, tankot, hadihajót rendeltek a gyárakban az örök béke jegyében. A békének álszent apostolai nem szégyenlik magukat és mint a régi római haruspexek, találkozván, komolyan néznek egymás szemébe is. Mert béke van, hiszen Palesztinában csak az arabok és zsidók gyilkolják egymást, Kínában Japán csak érdekeinek védelmére tart hadsereget s a sok ezernyi halott csak » véletlen baleset« következtében úszik a Jangcse vizében s Mandzsukuoban a japán-mandzsu csapatok csak barátságos eszmecserét folytatnak egymással. A spanyol háborút pedig igazán békének is tekinthetjük, mert amint a hadijelentések igazolják, valóban spanyol belügy. Egészen biztos az is, bizva a magasztos rendeltetésű s eddig kiválóan funkcionáló^ Népszövetségben, hogy Európa égető problémái békésen fognak megoldatni. Meg fog oldódni tehát a magyar probléma, a magyar revízió ügye is, de csak úgy, ha békéi akarunk. A sok fekete felhő a béke egén bizo^ nyos nyugtalanságot okoz azoknál a népeknél, akik a védekezésre nincsenek felkészülve. Bár a magyar ember természete higgadt, sok esetben inkább közel van a nemtörődömséghez, mégis a sok béke-szózat hatása alatt mindenkinek észre kell vennie, hogy valami készül s jaj lesz azoknak, akiket váratlanul és felkészületlenül talál. Országunk vezetőinek bölcs mérséklete bizonyára kerüli a háborús veszedelmeket, de emlékezzünk ' vissza Bel'^ giumra, mely az angol-francia és német hadak felvonuló területe lett a világháború alatt. Mi is megjárhatjuk a legtökéletesebb békeszándékunk mellett is. A sok-sok teendő közepette a modern háború veszedelmének, a repülőtámadásoknak elhárítása, az ezek által okozott veszély és kár csökkentése egyik legfontosabb feladatunk. A védekezés eszközeit és módjait a Légioltalmi Liga ismerteti, s amennyiben a magyar társadalom megértéssel támogatja s támogatása anyagiakban is megnyilvánul, a legszegényebb néposztály részére ,a védekezés Herendi társas utazás. Az Eisler cég augusztus és szeptember hónapban herendi társas utazást rendez abból a célból, hogy igen tisztelt vevőinek alkalmat adjon a világhírű herendi porcellángyár alapos megtekintésére. Kellemes luxus-autóról gondoskodnak. A kirándulás részvételi dija személyenként 3 pengő. A gyárban történt legalább 50 pengős vásárlásnál az útiköltséget visszatérítik. Jelentkezni lehet az üzletben, hol bővebb felvilágosítással is szolgálnak eszközeit (óvóhelyek, gázálarcok stb.) is előteremti. A saját házát, vagyonát, családja életét mindenki védeni akarja, a módozatokat, j hogyan s miként, >a Légoltalmi Liga adja meg. Nehéz dolog azonban egy olyan hatalmas szervezetet kiépíteni, mint aminő Pápa m. városban szükséges, ha nem talál kellő megértésre a Légoltalmi Liga hivó szava. Csak úgy működhetik jól és sikeresen a Liga, ha mindnyájan belépünk. Jobb későn, mint soha! Ne legyünk hát Pató Pálok, nézzük a gazdagabb államok légoltalmi felkészültségét és siessünk pótolni a mulasztottakat! A kistisztviselők helyzete. STOSz dunántúli vándorgyűlése Székesfehérvárott. 1938 augusztus hó 7. A Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetsége Szent István városában, Székesfehérvárott tartotta ez évi vándorgyűlését, amelyre az ország minden részéből kisebbnagyobb csoportokban érkeztek a városok kiküldöttjei. Az országos központ részéről Varga Ferenc országos elnök, Sverteczky József alelnök. Szabó Miklós országos főtitkáron kivül még 20-an utaztak le Budapestről^ akiknek vonata a reggeli órákban futott be a fehérvári pályaudvarra, ahol a rendező fehérvári csoport vezérkara a közben megérkezett Újpest, Szeged, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Szentes, Gyula, Szeged, Veszprém, Baja, Kaposvár, Nagykanizsa, Szombathely, Győr és Pápa városok képviselőivel együtt várták a fővárosi vendégeket, hogy utána programszerűen megtekintsék a város . nevezetességeit. A fehérvári rendezők kalauzolása mellett előbb a Szent István bazilika romjait nézték meg, majd a közeli múzeumba vonultak át, ahol Székesfehérvár és környékén feltárt régiségekben gyönyörködhetett a vándorgyűlés résztvevőinek iserege. A vándorgyűlés hire ugyancsak megmozgatta Székesfehérvár itisztviselőtársadalmát, amely a vidéki csoportokkal együtt nagy számban kereste fel a fellobogózott városháza közgyűlési dísztermét, amelynek elnöki emelvényén dr. Czettler Jenő m. kir. belső titkos tanácsos, a STOSz fővédnöke, dr. Kiss Szilárd belügyminisztériumi főigazgató, díszielnök, a központi vezetők és a fehérvári elnökség foglalt helyet. A székesfehérvári Máv. dalárda a »Magyar Hiszekegy«-et énekelte el és utána kezdetét vette az impozáns vándorgyűlés, amelyen kb. 300-an 'vettek részt. Dr. Czettler Jenő fővédnök bevezető szavaiban üdvözölte a megjelenteket és javasolta, hogy Magyarország kormányzóját, a miniszterelnököt, a belügyminisztert és a pénzügyminisztert táviratban üdvözölje a gyűlés, amit lelkes tapssal elfogadott. Dr. Farkas István h. polgármester a város nevében köszöntötte a vándorgyűlés résztvevőit, kifejezést adott szavaiban annak, hogy a város mindenkor Szent István szellemében munkálkodik: Isten áldását kérte a STOSz működésére. A vándorgyűlés fontosabb tárgysorozatai ezután következtek. Szabó Miklós országos főtitkár egy órás beszédben vázolta azokat a súlyos problémákat, amelyek esztendők óta nehezednek a kistisztviselők vállaira, amelyeknek gyakorlati megkönnyítése első feladata kell hogy legyen a kormánynak, mert ha ez nem következik be, katasztrofális helyzetet teremt a sok ezer kistisztviselő körében. Kérni fogja a felsőbb fórumokat, hogy az eladósodott kistisztviselők kölcsönben részesüljenek és az egyenlő igazságosság elve alapján a P. K. kölcsönt