Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.
1938-07-30 / 31. szám
XXXV. évfolyam. 31. szám. Pápa, 1938 Július 30. PAPAI HÍRLAP megjelenik: minden szombaton. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: D*. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-atca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szent István emlékezete Szent István esztendejében világkongresszusra hozza össze a világ négy tája felé szétszórt magyarokat. Meghozza mindazokat, akik a messze idegenben, Kanada sikságain, Brazília őserdőiben, az Egyesült Államok sokszáz gyárában és bányájában sem tudták elfeledni, hogy magyarnak születtek, s akik mégha viszonyaik kényszere folytán más államok polgáraivá is lettek, — lélekben és érzésben azért ; magyarok ma-< radtak. Ha anyagi erőik fogyatékossága következtében nem is lesz ez a seregszemle olyan impozáns, mint amit a tőlünk távolélő testvéreink nagy száma lehetővé tehetne — 'tudjuk, hogy a megjelenők, százak és ezrek és százezrek örök idetartozandóságának biztosítékát hozzák meg számunkra. A szentistváni gondolat ereje is meg fog feltétlenül nyilatkozni ebben az összejövetelben, kiáltó szó lesz a világba azoknak egyesüléséért, akik egymástól erőszakkal elszakíttattak. Kölcsönös erőnyujtás lesz ez az elszakadt gyermekek részéről az őket örökké szerető anya iránt és az anya részéről örökké rája gondoló gyermekei számára. Két nagy jövedelmű állásba (mindakettQ bankvezérigazgatóság) jutott bele két olyat? férfiú, aki eddig magas közéleti funkcionárius volt. Mindakettőnek természetesen a legteljesebb mértékben megvannak azok a képességei, amelyek a szabad gazdasági pályán ilyen vezérlő pozícióban szükségesek, s így megbízatásuk nemcsak az illető vezető pénzintézetek, de talán országos szempontból is üdvösnek mondható. Hasonló eset, hogy hivatalától megvált köztisztviselő a gazdasági életben elhelyezkedett, a múltban is nem egyszer megtörtént. Mig azonban a múltban az ilyen nagy jövedelemhez jutott főtisztjviselők a maguk — egyébként jól kiérdemelt — nyugdíjukat továbbra is megtartották, addig most a szóban levő új vezérigazgatók megbízatásuk tartamára erről a nyugdíjról lemondtak, illetve le fognak mondani. A lemondás — mint az a szó jelentéséből is következik — önkéntesen történik és amint értesülünk, volt köztisztviselőknek hasonló jellegű elhelyezkedése esetében ez most már rendszeresein így fog történni. Hisszük, hogy a közéleti tisztesség, de államháztartási érdekből is örvendetes ezen új gyakorlatot követni fogja olyan törvényes rendelkezés, amely a már régebben nyugalomba vonult és hasonló forrásokból nyugdíjukat sokszorosan felülhaladó jövedelemhez jutottakat is kötelezőleg kényszeríti a nyugdíjról való ideiglenes lemondásra. Az eképen felszabaduló összegek jelentős tételt jelentenének, de az elért anyagi eredménynél sokkal több súllyal esinék latba a közéleti purifikációnak és az anyagi javak igazságosabb elosztására irányuló törekvésnek erkölcsi hatása. A tűzifa drágasága miatt tavaly nagyon sok jogos panasz hallatszott. A drágaság okát sokan és talán jogosan a forgalom kötöttségében találták. Azt a változtatást, amit a kormány eme igazán fontos közszükségleti cikke terén az idén tett, amikor a tűzifát kötöttségéből felszabadította és ismét szabad kereskedelmi árunak nyilvánította, örömmel és bizakodó reménységgel fogadja a fogyasztó ! közönség. Hisszük, hogy az öröm nem fog ' panasszá változni és a reménységet nem fogja csalódás felváltani. A kereskedelemnek magálnak a legnagyobb érdeke, hogy a felszabadítás' következtében az árak esése következzék be. Érdeke pedig nemcsak azért, mert ezzel a közönség bizalmát és elismerését szerezné meg, de azért is, mert — mint értesülünk — a felszabadítás nem végleges, hanem csak próba jellegű és ha az eredmény nem igazolná* akkor a tűzifával is valószínűleg az történnék, ami történt most a szesszel és annak árusítása monopóliummá válnék. Az idei tél lesz tehát a tűzifa szabadságának próbaideje. Egy békeszerző visszaemlékezései. (y.) Az európai nagyhatalmak diplomáciája mérhetetlen erőfeszítésekkel igyekszik megvédeni a békét s e munkájában az egyik legveszedelmesebb akadályt a cseh válság jelenti. A páriskörnyéki békék megkötése óta eltelt két évtized ma már az egész világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a cseh problémát rendezni kell, még pedig gyökeresen, mert félmegoldásokkal nem lehet megnyugtatóan biztosítani az európai békét. Ma már nemcsak a megcsonkított Magyarország hirdeti, de tudja egész Európa, hogy Csehszlovákia mesterséges állam, Csehszlovákia nemzetiségei megkérdezésük nélkül kerültek a mondvacsinált csehszlovák impérium alá s ha a nemzetiségi kérdést megnyugtatóan és hamarosan nem rendezik, kárbavész az a sok erőfeszítés, áldozat, amellyel a béke fenntartásán buzgólkodtak. Érdekes találkozása a sorsnak, hogy éppen akkor, amikor Prága London és Páris határozott nyomása alatt a nemzetiségi kódex megalkotására készül, éppen akkor hozza nyilvánosságra az egyik nagy angol napilap Lloyd Georg-nak emlékiratait. Annak a Lloyd Georginák, aki egyik atyja volt a békeszerződéseknek, annak a Lloyd Georginák, aki most megdöbbentő őszinteséggel tárja fel emlékirataiban, hogy milyen és mennyi megtévesztés árán kebelezték be a németeket és ma1 gyarokat a világtörténelem egyik legmesterségesebben életrehivott iállamalakulatába, Csehszlovákiába. Szinte kísértetiesen hatnak Lloyd George drámai leleplezései a mai nehéz időkben, amikor a cseh kérdés Európa legnagyobb problémájaként forr, izzik és nyugtalanítja a világ közvéleményét. Lloyd George emlékiratai lényegében ma már nem jelentenek újságot, mert hiszen már tisztán áll az egykori győztes hatalmak előtt is, hogy a cseh Pápa és Vidéke Ipartestület táncmulatsága a Belvárosi Kat. Kör helyiségében 1938. évi augusztus 14-én. diplomácia hallatlan ügyeskedése az adatoknak tendenciózus és a valóságot nem fedő összeállítása miként vezette félre a békeszerződéseket diktáló hatalmakat, mégis különös súlya és különös jelentősége van annak a ténynek, hogy a békeszerződések egyik korifeusa ma leplezetlen nyíltsággal rámutat a két évtizeddel ezelőtti diplomáciai harcok csúnya kulisszatitkaira. A cseh probléma homlokterében ma a szudétanémetség sorsa áll, éppen ezért hálásnak kell lennünk Lloyd George-nak, hogy emlékirataiban rámutat arra, hogy milyen eszközökkel jutott ez a mesterséges államalakulat a magyarság százezreihez. Örülnünk kell annak, hogy Lloyd George kétséget kizáró határozottsággal hangoztatja, hogy maga Masaryk, Csehszlovákia legnagyobb honalapító államférfi a nem akart színmagyar területeket új köztársaságához csatolni s örülni kell annak, hogy maga Lloyd George is látja, Csehszlovákia végzete az, hogy túl nagyot akart markolni. Ezekből az emlékiratokból 1 döbbenetes élességgel vetődnek elénk a cseh delegáció hangzatos Ígéretei s tengernyi véren és könnyön keresztül emlékezünk magyar testvéreink szenvedéseire, amelyeket az Ígéreteknek tudatos benemtartása jelentett. Most, amikor Páris és London mindent igyekeznek elkövetni, hogy a nemzetiségi jogok tiszteletbentartására birják Prágát, különös súlya van Lloyd George visszaemlékezésének s amikor a zöld asztal mellett elhangzik majd két évtized után ismét a döntő szó, a magyarság csak azt kívánhatja, hogy Európa vonja le végre megismert tévedéseinek konzekvenciáját, hallgasson az ősz Lloyd George szavára s igyekezzék legalább most helyrehozni azt, amit két évtizeddel ezelőtt oly nagyon elrontottak. KILÁTÁS A SOMLÓRÓL. — Dr. Schandl Károly őnagyméltóságának — a Somló igaz barátjának — ajánlva. — Felmegyek a somlóhegyi kilátótoronyba. Útközben a likas pincét mind kiiszom sorba'. Amikorra oszt' felérek, négy tornyot is látok, S rózsaszínbe' nézem ezt a gyönyörű világot! Somló bora, ha megiszod, tüzes vérré válik, Tőle még a menyország is kozelebbre látszik. S hogyha szilaj jó kedvemben egy nagyot kiáltok, Somló-alji kis falukban meghallják a lányok. Somlóhegyi magas torony, azt regélik róla, Lányszivekbe belehallik onnan minden nóta. Hívogató, csalogató a legény-kiáltás, Somló alján, ha leérek, csókra van kilátás. Somlóhegyi magas torony emelkedj az égig! Ezen a bús magyar hazán hadd tekintsek végig, Szabad legyen, s újra boldog minden, amit látok, Hadd lássam meg azt a régi Nagy magyarországot! Somló, a Szent István torony-kilátó avató ünnepén 1938. július 31. Somogyi Károly. v Aes ntfdom^ra kadom! ghog; vendéglőmben állandóan friss csapolt barna sör kapható. Olcsó menü-rendszer. Zónareggeli 30 f. Fedett kerthelyiség. Moharos János Rákóczi-utca 3. szám.
