Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-06-18 / 25. szám

jppr MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Horthy Miklós kormányzónk 70. születésnapja örömünnepe az egész magyar nemzetnek. Hálás szivvel gondol a magyar föld apraja-nagyja arra a férfiúra^ akit a legválságosabb időben a Gondviselés hivott el a nemzet élére. El sem tudjuk képzelni, mi lehetett volna ádáz ellenségektől körülvett hazánk sorsa, ha immár majd két évtized óta nem az ő erélye és bölcsesége vezette volna a nemzetet a még mindig csak epedve várt, de ma már szilárd hittel és bizalommal várt feltámadás felé. Ki tudná megmondani, hányszor hárított el megmérhetetlen veszélyeket az ő éleslátása és az ő tengeri ütközetekben kipróbált Vitézsége a nemzet boldogulásának útjából, ki tudná felmérni azokat az érdemeket, amiket a rend, a béke és nyugalom helyreállítása

1; és fönntartása által minden magyar és ezzel a magyar jövő számára is dicsőségesen megszerzett. Nem is mi, a jelen nemzedék, hanem a történelem van hivatva annak megállapítására, annak márványlapokra örök betűkkel való bevésésére, hogy mi volt Horthy Miklós, a háború járt és majdnem hitét is vesztett! magyar nemzetnek, mit tett, mint dolgozott érette és miként tett, miként dolgozik ma is, ennek üdvére és ennek javára. Minekünk csak •egy a tisztünk, egy a honfiúi kötelességünk: követni az ő szavát, melynek komoly és férfias zengése megmutatja számunkra a nemzeti reményeink teljesedéséhez vezető biztos utat. Félretéve mindazt, ami bennünket szétválaszthatna, minden gyűlölködést, minden pártoskodást, forrjunk össze mindnyájan testvéri érzésben és kérjük buzgó fohászban a magyarok Istenét: sokasítsa meg Kormányzónk éveit, tartsa meg őt erőben, egészségben nagy munkájának győzelmes befejezésére. A túlsó parton, ahova annyi év óta annyiszor és oly sajgó fájdalommal tekintettünk át, győzelmet aratott a magyar egység. Az első győzelem maga ennek a majgyar egységnek megteremtése volt, s ennek természetes következménye lett az a második, amit} most vasárnap vívott ki a magyarság, aminek alapján több joggal és több reménnyel mehet bele nagyobb, sokkal nagyobb eredmények 'kivívásáért folytatott küzdelmébe. A felvidéki magyarságnak a községi választásokol? aratott fényes győzelme, mint kártyavárait döntötte fel mindazt a félrevezetést, amivel a cseh uralom a világot és — önmagát eddig

1 ámítani szokta. Ma már megtudta az egész világ és vele együtt megtudták a cseh uralom ezidőszerinti birtokosai is, hogy a Felvidéken — mint azt a pozsonyi nagygyűlés szónokai szellemesen és helyesen mondották — csak egyetlen kisebbség van: a csehek, mert az őslakók, magyarok, tótok, németek! és rutének, ők a többség. Ennek a többségnek egymásra és önmagára találásából olyan dolgok születhetnek aztán meg, amelyek alaposan megváltoztathatják Európának zai, ármányban és gazságban fogant arculatát. B E F ÖZÖ PORRAL! A vidék sportja. Irta: dr. Kelemen Kornél országgyűlési képviselő, az Országos Testnevelési Tanács elnöke. Budapestnek, az ország fővárosának a vidék adja az utánpótlást minden téren. Ez a főváros rég elsorvadt volna, ha nem állana mögötte, mint örök erőforrás, a magyar vidék. Az a vidék, amely nemcsak emberanyagot és élelmet ad, hanem az ősi talajból kisugárzó magyar szellemmel is táplálta és táplálja fővárosunkat. Ha a vidéknek nem lett volna termékenyítő hatása, akkor Budapest nem fejlődött volna a világ egyik legszebb városává. De ami ennél is több, nem volna ma a magyarság politikai és kulturális központja. Azok a világraszóló sportsikerek, amelyeket a mi kis országunk fiai aratnak, hírt és dicsőséget szerezve nemzetünknek, szintén annak köszönhetők, hogy a magyar vidék a sportban is olyan utánpótlást ad, amely a legjobb anyag arra, hogy tovább fejlesztve, a magyar faj kiválóságának hirdetőjévé legyen. Amióta — öt és fél esztendeje — az Országos Testnevelési Tanács élén állok, mindenkor azt hirdettem, hogy a sportsikereknek a nemzet szempontjából csak akkor van igazi értékük, ha azokat nem egy-két agyonhajszolt, a tiszta amatőr felfogástól nem egyszer eltávolodott embernek az eredményei alapján érjük el, hanem ha azok természetes kivirágzásai a magyar nép széles rétegeit átfogó rendszeres testnevelésnek. Ennek a célnak az érdekében az eddiginél is hathatósabb és tervszerűbb munkának kell megindulnia. Ebbe a munkába elsősorban a vidéknek a testnevelés szempontjából mostoha sorsban élő tömegeit kell bevonni, ezeket kell részesíteni a segítségben. Ezzel a felfogással szemben vannak,, akik e magasabb nemzeti szempontok iránt teljesen érzéketlenek. A sportban csak a szenzációkat hajszolják, örökös attrakciókat, futballderbiket és más hasonlókat szorgalmaznak és akiket általában az olyan események izgatnak, amelyek nem annyira komoly sport, hanem inkább közönségsikere és ezzel járó üzleti sikere van. Félremagyarázások elkerülése végett hangsúlyozom, hogy természetesen a sportnak szüksége van versenyekre, mert hiszen ezek a sportnak az éltető elemei. Versenyek kellenek, sőt versenyzőinknek nagy nemzetközi küzdelmekben is részt kell venniök, hogy edződjenek és tanuljanak. De annak semmi értelme sincs, hogy szenzációk kedvéért egypár ember örökös szerepeltetésére pazaroljuk minden erőnket és ugyanakkor megfeledkezzünk a tömegekről s elhanyagoljuk ezeknek a nevelését. A főcél csakis az lehet, hogy a testnevelés révén a magyar nép testi fejlettségét előbbre vigyük. Az Európa-bajnokságok, a világbajnokságok és olimpiák csak serkentő eszközök e cél elérésére. Ezekkel kedvet és propagandát csinálunk. Azonban dőreség lenne megfordítani a dolgot és az egész nemzet testnevelését ezeknek a reprezentatív sportesemé-< nyeknek a szolgálatába állítani. A sportban a »sztárok« is fontosak, de nem magukban és önmagukért, hanem csak azért, hogy a tömegek sportját és fajtánk testi fejlettségét előbbre vigyék. Ezért helyez súlyt az Országos Testnevelési Tanács, a mindenkori kormánynyal egyetértően, a vidék sportjának támogatására, arra különösen, hogy amennyire a szűkös anyagi körülmények lehetővé teszik, a vidék városaiban, falvaiban sportiintézmények létesüljenek. Sajnos, az anyagi eszközök nincsenek arányban a cél fontosságával. Ma, mikor aj világ kulíurnemzetei fokozott erőfeszítést fejtenek ki, hogy helyes táplálkozással, a közegészségügy és a higiénia fejlesztésével és nem utolsó, hanem legelső sorban a testnevelés tervszerű kiépítésével az emberanyagon javítsanak, akkor nekünk, — akiknek ép elég okunk van arra, hogy nemzetünk erejét, ellenálló és teljesítőképességét növeljük, — százszorosan arra kellene törekednünk, hogy a nagy kulturnemzetek erőfeszítéseit ezen a téren túlszárnyaljuk. És h|a ezt az erőt és teljem sítőképességet növelni akiarjuk, akkor elsősorban oda kell mennünk, ahol legnagyobb az elhanyagoltság, tehát a legnagyobb szükség van a segítésre. Áll ez főképen a falu népére. A falu népe télen ér rá. Amilyen drága az idő tavasszal és nyáron, a nagy munkaidőben, épen olyan olcsó a téli délutánokon. Ha lennének alkalmas tornahelyiségek, — szakszerű értelemben vett tornacsarnokról nem is merek beszélni, — mennyivel több nevelő munkát lehetne a mi nagyszerű leventeintézményünk révén végeztetni! A nevelő munka alatt értem a testi és lelki nevelést egyaránt, a kettőt együtt teljes harmóniában. Ehhez még csak az kellene, hogy hivatásos, képzett oktatók vegyék kezükbe az ifjúságot, akik nem csak sportot oktatnának teljes szakszerűséggel, de megértetnék a testnevelésnek az egyénekre és a nemzetre kiható fontosságát is és megismertetnék az ifjúságot az egészséges élet feltételeivel. A leventeintézmény, ha anyagiak hiányában ma még nem is kimerítően és tökéletesen, de mégis megoldotta az iskolánkívüli testnevelést. De mi történik a nőkkel? És pedig a levente-korban lévő nők testnevelésével? Sajnos, semmi. A kulturnemzetek, különösen az északi népek, régen rájöttek arra, hogy testben elsatnyult anyák nem alkalmasak arra, hogy a generáción javítsanak. A női testnevelés terén nálunk és főleg vidéken sajátságos álszemérem uralkodik. Mintha a női testnevelés a nőietlenséget jelentené, a női sportolás, valami elitélendő ledérség volna. Pedig ez óriási tévedés. Budapesten a mult év őszén az iskolába már nem járó munkás és hivatalnoknők számára a város különböző részein ingyenes torna és sporttanfolyamokat rendeztünk. Ezek meglepően szép eredménnyel jártak. Ha tízszer annyi tanfolyamot indíthattunk volna meg, annak is lett volna bőven önként jelentkező növendéke. A vidéki városokban is meg kell ezeket a tanfolyamokat kísérelni. Ahogy a test és lélek harmóniája jelent csak egész eredményt a nevelés szempontjából, epen úgy, ha az eddiginél valóban különb* ellenállóbb nemzedék a célunk, ennek eléréséhez a férfiak és nők párhuzamos, túlzásoktól mentes, rendszeres testnevelésére és ennek révén az eddiginél egészségesebb életberendezésre van szükség. Az erőforrás, a sportban is, a magyar vidék. Ennek a forrásnak sem a sport, sem más téren nem szabad kiapadnia, mert ennek a forrásnak a bősége záloga csonka országunk újraéledésének!