Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-06-04 / 23. szám

Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papi rkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szózat a családróL ! (B. É.) A világsajtó, amelynek érdek- j lődő figyelme e napokban állandóan Buda- ; pesten volt és hasábjain bő szemelvényeket) i közölt az eucharisztikus kongresszus nagy­szerű eseményeiről, külön és megkülönbözte­tett fontosságot tulajdonított annak a beszéd­nek, amelyet a kongresszusi tanácskozások 1 során Magyarország kormányelnöke, vitéz Imrédy Béla mondott a családról. »Az eucha­risztia a szeretet köteléke a családban«, ez volt a címe a miniszterelnök beszédéneik, amely minden szivet átmelegítő szózat erejé­vel hatott a jelenlevő tízezrekre s a rádió sokszázezres hallgatóságára. — A vinculum caritatis — 'mondotta vitéz Imrédy Béla — a mysterium fidei ün­nepeinek sorában ma a családról beszélünk, amely a házasságon, a legmagasabbrendű sze­retetközösségen épül fel, amely szintén misz­térium : mysterium caritatis. A családi élet megromlásáról, a szere­tetlenség elhatalmasodásáról, elterjedéséről beszélt ezután — új, megkapó gondolatokban gazdagon — a miniszterelnök, majd rámuta­tott arra, hogy a jelen nagy feladat előtt áll: újra kell építeni a szeretet hajlékát. Eh­hez az építő munkához, hirdette — csaknem minden mondatánál felzengő taps és éljenzés közepette — a miniszterelnök, egybe kell fogni azt az isteni gondolatot, amely a te­remtésben nyilvánul meg, azzal az isteni gon­dolattal, amelyből a keresztfa és az Utolsó Vacsora áldozata született. A szeretetet, amely­ről Szent Pál énekelte a legfelségesebb him­nuszt, a szeretetet, amelynek jegyében újjá akarunk születni, nem szabad csak érzelemnek tekinteni; a szeretet eszmény és nemcsak lel­kek egymásbafel ejtkezése, hanem pro gramm is, feladat, melyhez gyakori eszközökkel kell hozzányúlni, melyet megvalósítani, melynek bevehetetlen várat építeni: történelmi fel­adat, emberteremtői feladat. Egészen mai, korszerű hasonlattal szólt arról, hogy a szeretet a lélek kisugárzása, olyan misztikus hullám, melyet titokzatos adó bocsájt ki a lélek mélyéről, hogy egy másik lélek mélyén működő felvevőállomás fogja fel és váltsa át dalra. Sajnos, a törté­nelem nagy műhelyében ma egyre kevesebb készül a valóban nagy sugárral dolgozni tudó felvevő és leadóállomásokból. Hovatovább ezek a kevesek is már csak SOS jeleket tud­nak leadni. És a hit, a meggyőződés, a komoly és erős munkára való felkészült akarat zengő , és meggyőző hangja szállt a miniszterelnök | szavából, amikor azt hangoztatta, hogy azért még nincs szükség a kétségbeesésre. Nem 1 szabad kétségbeesnünk, de várni sem szabad tovább. Az idő sürget: inkább ma, mint hol­nap, munkába kell állani a szeretet feladatá­nak megvalósításához! Végét kell vetni a bá­beli zűr-zavarnak. Össze kell fűzni a szeretet misztériumának gyümölcsét a vinculum cari­tatissal, át kell itatni az eucharisztiából eredő áldozatos szellemmel. A végvárakat, amelyek­kel a szeretet országa a család intézményében rendelkezik, bevehetetlen erődökké kell ki­építeni ! A hivő beszélt itt az eucharisztikus kon­gresszus e gyűlésén és a hivő szavait az ál­lamférfiú cselekedetei magyarázzák, erősítik, támogatják. Emlékezetesek még azok a beszé­dek, amelyeket kormányra lépésekor mondott vitéz Imrédy Béla s annak a hatalmas prog­ramnak, amely ezekből a megnyilatkozások­ból kibontakozott, egyik alapja volt a család­védelem. A családnak intézményes védelme, amit Imrédy Béla kormányzati feladatai kö­zött az elsők között sorolt fel. És most, ami­kor szólt a hivők százezreihez az eucharisz­tikus kongresszus tanácskozásán, a hit és a logika csodálatosan szép és meggyőző kap­csolódásával hirdette, hogy »vérközösség a család, vérközösség az eucharisztia«. A család a természet vérközössége, a »teremtsünk embert« gondolatának a nemze­dékek során átörökítője, formálásának, valóra­váltásának örök eszköze. A másik az Isten és ember vérközössége, Krisztus vérét önti be­lénk és így munkálja ugyanazt az ember­teremtői gondolatot. Vérközösség... és eb­ben a szóban a vér nem átkot jelent, hanem áldást. Nem halál, hanem édes odaadás és élet. Bravó, nagyon helyes, Imrédy! — írta valamelyik francia lap Imrédy Béla kormány­zati gesztusainak méltatásában és azok a száz­ezrek, akik hallgatták a magyar miniszter­elnöknek ezt a kongresszusi szózatát, amely a családi szeretet jelentőségét és a házasság szentségét méltatta, szivükben, lelkükben ugyanezt gondolták, ugyanezt fejezte ki az a förgeteges taps és éljenzés, amely vitéz Im­rédy Béla beszédét fogadta és köszönte meg: éljen, éljen! A kétféle lélek. Pünkösd ünnepe van. Ünnep, tehát alkal­munk és elköteleztetésünk a magunkban el­mélyedésre; Pünkösd, a Szentlélek ünnepe, elmélyedésünk tárgya tehát maga a lélek. De hát milyen lélek? Mert kétféle lélek van s ezek nemcsak békekötést, hanem fegyverszü­netet sem ismerő örök harcban, élethalál küz­delemben állnak egymással, ahol csak győ­zelem és bukás a végső kifejlés. A két lélek küzdelmének szintere a te életed, ki e sorokat olvasod, de az egész világ története is; me­lyik oldalon harcolsz: ez adj meg értékedet s készíti sorsodat. Ez a kétféle lélek: a Szentlélek és a vi­lág lelke, vagy így is mondhatnám: Isten lelke és az ember lelke. Valaha egy volt ez a kettő, hiszen Isten a teremtéskor a saját lelkét lehelte az emberbe, de a romlottság folytán egészen más lett az ember lelke, mint az Istené. Kitetszik ez a kettőnek megnyilvá­nulásából. Nézzük csak: milyen is a Szent­lélek és milyen a világ lelke. A Szentlélek a világosság, igazság, vi­gasztalás és bátorság lelke. A világosság lelke, az onnan felülről való megvilágosodásé. Hogy milyen valami tárgy vagy esemény, azt a rávetődő fény és a néző szempontja dönti el. Fekete szemüvegen min­den sötét árnyalatú, az optimista mindent fé­nyesnek lát. A mennyből sugárzó világosság­ban a tárgyak és eszmények harmóniát nyer­nek és megnyugtató érzést keltenek, csupa egység, szerves kapcsolat a roppant temér­dekség és az események szálai is egymásba fonódnak. Minden egy teremtői terv szerint létesült és minden történés szálait ugyanaz a gondviselő kéz fogja egybe. Nincs véletlen, nincs céltalan sem égen, sem földön, sem az egyes ember parányi életében, sem a nagy embervilág történetében. Ebben az egységben nyer igazi értelmet és jelentőséget a nagy és kicsiny, amaz sokszor semmivé törpülve, emez magasra dicsőülve. Boldog, aki ekként tájékozódva rendezi be az életét és tűzi ki a maga életirány át! Az mentve lesz a csalódás­tól és az önvádtól. Az isteni Lélek a világosság forrása le­vén, az igazság lelke is egyúttal. A valódi igazságé, amely felette áll minden érdeknek, hangulatnak és érzelemnek. Ez is onnan fe­lülről ered s azért hódolat illeti meg. Nem alkudozik, nem alkalmazkodik, nem himez­hámoz, hanem határozott, világos és kérlel­hetetlen. Parancsol és rendelkezik mint maga az Ür, akitől származik. Amire reá épül, szi­lárdan megáll örökké, de rombadől minden, aminek hazugság az alapja. Ez a mi nemzeti megvigasztalódásunk gyökere is. Megvigasztalódásunké, mert a Szentlé­lek a vigasztaló is. Az ember, bármennyire szeretné is, nqm tud tökéletesen megvigasz­talni. A sebeket az idő csak behegeszti, a fájdalmat a feledés csak tompítja, de nem gyógyítja meg. Egyedül onnan felülről szár­mazik a gyógyúlás, csupán isteni hatalom tudja elsimítani a szív háborgásának hullá­mait, amit megtapasztalva teljesedik be raj­tunk az az igazság, hogy »akik az Istent sze­retik, azoknak minden javukra van«. Aka­1 rod-e, hogy a fájdalom is hasznodra legyen? Szeresd az Istent, lásd meg a bánatodban az ő kezét és megvigasztalódol. Mert Ő visel rád gondot. Bátorságnak lelke is a Szentlélek. Szembe nézni minden veszéllyel, bizó hittel szállni szembe minden akadállyal: ez a bátorság. De hol és hogyan tehetsz szert erre a készségre? Ott, akinek a kezünk mindenre elegendő és úgy, hogy megragadod hited karjával ezt az isteni erőt. És hogy mennyire szükséges ez a lehetetlenre is vállalkozó bátorság: te tu­dod tapasztalásból, én magyar nemzetem. Te vagy az, akinek lelkéből egy pillanatra ki­szívta a bátorságot a háborúvégi izgatás, ami­kor aztán megtorpantál, meghátráltál az ilyen előtt és reád ült minden átkával Trianon. Óh, ha akkor le nem fogják fegyverviselő kezedet a gyávaság apostolai, ma nem kiabálnál re­vízió után. Hozd hát a bátorító Szentlelket^ a hőssé avató erőt, amint ígéri is a Megváltó s vesztek erőt, miután a Szentlélek eljön reátok. íme az Isten Lelke a világosságnak, igaz­ságnak, vigasztalásnak és bátorságnak lelke. Hát minő a másik, a világ lelke? Nem kell arra sok szót vesztegetni, csak nézz körül a mai beteg világban és megláthatod. Össze­visszaság van itt és nem rend, zűrzavar és nem harmónia, gyűlölet és nem szeretet, bizony­talanság és nem nyugalom, háborúság és nem béke. Olyan világ ez, amely megcsúfolta a multat, eladta a jövőt, hogy belemámorosod­jék a pillanat élvezetébe. Sehol egy biztos szikla, ahova menekülnénk a vihar elől, sehol egy igazi erő, amely körül kialakulhatna egy egységes ellenállás, sehol egy biztató remény. De csak e világ szerint nincs menedék. Mert valójában mégis csak van egy Nóébárkája, amely diadalmasan fenn úszik a háborgó özön­vízen. Boldog, aki bejuthat ebbe a biztos bárkába! A hit nyújtja ezt a menedéket, a Szentlélek, a Pünkösd lelke hozza ezt szá­modra angyali szárnyakon. Hallod-e suhogá­sát, érzed-e melegítő tűzét, látod-e a boldo­gabb jövő körvonalait? Figyelj reá. Jön, zúgó szélvészben jön az a Lélek. Nyisd meg előtte szívedet, vedd át ajándékait és gyógyulj, erősödjél, báto­rodjál. Rácz Kálmán. DR. MED. BÁTKY ELEMÉR kozmetikai készítményei az összes gyógyszertárakban és drogériákban beszerezhetők.

Next

/
Thumbnails
Contents