Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-05-07 / 19. szám

51 éV Ótd s

zázezrek dicsérik Kopstein bútorok 6 nagy üzlet az ország különböző városaiban. óriási választékban I jóságát, szép kivitelét, olcsóságát. Hálók, ebédlők, kombinált berendezések, konyhabútorok és mindennemű kárpitos áruk Kedvező fizetési feltételek! Kopstein butorház, Pápa — Nem hagyhatom említés nélkül az értelmiséghez tartozó keresztény magyar ifjúságunknak a gazdasági pályákon való elhelyezkedési lehetőségét, a zsidókérdésnek közmegnyugvást keltő intézményes megoldása által. Ez az immár az országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat sok nyugtalanságot és keresztény, magyar társadalmunk egy régi fájó sebét lesz hivatva orvosolni. — Ennek, a nemzet minden életmegnyilvánulására kiterjedő, történelmi nevezetességű és a magyar nép jobb jövőjét, boldogulását szolgáló programnak keresztülvitelére kivánom a vármegyében az erőket összefogni. A nemzet egyetemét érintő nagyfontosságú kérdésekben kell, hogy minden jó magyar hazafi egymásra találjon, egymást megértse és vállvetve munkálkodjon mindnyájunk végső célja, Nagy-Magyarország második ezerévének megalapozása érdekében. A magyar nemzet múltjában sorsdöntő történelmi eseményekkor oly gyakran jelentkező széthúzást és önző egyéni érdekek érvényesülését többé nem tűrhetjük. Leszögezte ezután Mesterházy főispán, hogy a rend és biztonság felett mindenkor a legnagyobb eréllyel fog őrködni. Majd azt mondotta: — A világnézeti harc hazánkban eldőlt. Nálunk csak nemzeti, keresztény erkölcsökön nyugvó őszinte jobboldali politikának van jogosultsága. Erre kérem a vármegye közönségét is, amely mindenkor nagy megértést tanúsított a szociális problémákkal szemben. Ezt tartom az egyedüli helyes útnak, amely a magyar faj megerősödéséhez vezet és azt a pusztulástól megóvja. — A főispáni állás elsősorban közjogi méltóság. De jelentősége, nézetem szerint, ma lényegesen eltér a régi boldog időkben ismert jelentőségétől. A főispán Inűködése a vármegyében nem szorítkozhatik egyedül a kormány politikájának képviselésére, hanem igenis szükséges, hogy behatóan és sokat foglalkozzék a szociális kérdésekkel és minden rendelkezésére álló eszközzel elősegítse a vármegye lakossága szociális, kultúrális és gazdasági helyzetének javulását. Erre fogok én is mindig törekedni és ez a felfogás fogja áthatni mindenkor működésemet. A vármegye megoldásra váró problémáit ismerem és el fogok követni mindent, hogy az igazán méltányos kívánságok mielőbb meg is valósuljanak. — A felekezeti békét — folytatta a főispán — minden erőmmel ápolni kivánom és mindenkor ügyelni fogok arra, hogy azt semmi tneg ne bontsa és zavarja. Tiszteletben kivánom tartani azt a különleges közjogi szerepkört, amelyet a közel ezeréves fejlődés és történelmünk alapján a katolikus egyház hazánkban betölt. Mesterházy főispán ezután hivatali elődjéről, vitéz dr. Jékey Ferencről emlékezett meg, kinek nevét említve, perceken keresztül ünnepelte a közönség a volt főispánt. — Tudom azt, hogy ebben a dicső emlékekkel oly gazdag vármegyében minden nemes szándék, minden, a nép és az ország javát szolgáló elgondolás, kezdeményezés megértésre talál. Ez adott neketm erőt ahhoz, hogy a főispáni tisztet vállaljam, ennek tudatában bizom abban, hogy a reám váró feladatokat a vármegye lakosságának javára és a tek. törvényhatósági bizottság megelégedésére fogom tudni megoldani, mert méltóztassék elhinni, hogy erre nálamnál több tudással és képességgel igen, de több kötelességérzéssel és nagyobb szeretettel az iránt a nép iránt, melynek kormányzására elhivattam, senki sem vállalkozhatott volna. Ezt a kötelességérzést, ezt a nagy szeretetet és sok nemes szándékot hoztam magammal Veszprém vármegye főispáni székébe. — Én a vármegye minden rendű és rangú lakójának főispánja kívánok lenni, tekintet nélkül pártállásra; ajtóm nyitva áll mindenki részére, szegénynek, gazdagnak egyaránt. A szükséget szenvedőkön, elesetteken pedig elsősorban tőlem telhetőleg mindenkor segíteni törekszem. Üdvözlések. A főispán székfoglaló beszéde mély hatást tett a közgyűlés tagjaira, s az egész közönségre, amely melegen ünnepelte dr. Mesterházy Ferenc főispánt. A székfoglaló beszéd után dr. Kenessey Zoltán vármegyei főjegyző a megyei tisztikar, dr. Wéber Pál apátkanonok pedig a törvényhatósági bizottság nevében üdvözölte Mesterházy főispánt, aki hálás szavakkal mondott köszönetet az üdvözlésekért. Ezek után dr. Berky Miklós alispán a főispán-beiktató díszközgyűlést berekesztette. Társasebéd. A díszközgyűlést mintegy 450 terítékes társasebéd követte a Petőfi-Szinházban. Ezen az első pohárköszöntőt dr. Mesterházy Ferenc főispán mondotta Horthy Miklós kormányzóra, akit az egybegyűltek helyükről fölállva lelkesen ünnepeltek. Hunkár Béla volt főispán, törvényhatósági bizottsági tag Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert köszöntötte fel, valamint a megjelent! vendégeket. Hóman Bálint emelkedett szólásra ezután, aki a pohárköszöntőre válaszolva visszapillantást vetett az ősi Veszprém vármegye történeti fejlődésére. Majd hangsúlyozta, hogy a mai időkben az egykori comes, várispán szerepe is megváltozott, s a királyi tisztből a vármegye népének vezetője lett. A főispán ma a vármegye erőskezű, elhatározott szándékú, biztoskezü, jóítéletű, de mindig szerető, gondozó atyja kell, hogy legyen a vármegye népének. Az ősi Veszprém vármegye erre a tisztségére jött Mesterházy Fe~ | renc, hogy hirdesse a magyar egység, a magyar béke, a magyar összetartás és a raa; gyar haladás igéjét. Végül arra kérte a várI megye közönségét, hogy támogassák az új i főispánt ebben a munkájában. A kultuszminiszter nagy tetszéssel fogadott szavai után a társasebéd során Stromrner Viktorin, tihanyi apát, Bernolák Nándor ny. miniszter, orszgy. képviselő és vitéz Jékey Ferenc volt főispán mondottak még köszöntőket. A társasebéd résztvevői délután 4 óráig : maradtak együtt. I ' Divatlap szerint készítek bőröveket, bőr ruhadiszt, bőr- és szövetgombokat. Divat bőrövekben nagy választék Győri böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. A magyar sors — egy svájci újság tükrében. Bernnek, Svájc fővárosának egyik napij lapjában, a »Der Bund«-ban, amely a »sza! badelvű-demokratikus politika« orgánuma, ha| talmas, öthasábos cikk jelent meg, amely a Trianon utáni Magyarország politikájával, jelenével és jövőjével foglalkozik. Nem kívánok állást foglalni a cikk tartalmával szemben, de néhány megállapítását szeretném itt bemutatni, ami igazán nagy érdeklődésre tarthat számot, s teszem ezt annál inkíább, mert a cikknek a magyar sajtóban még semmi visszhangja nem támadt. »A király nélküli királyság« politikája az elmúlt húsz évben — ha csak teoretikusan is — három úton próbálta egyetlen célját elérni, mondja a »Der Bund«, szétrombolt gazdasági életét újra fölépíteni és Trianon igazságtalanságait megszüntetni. Az első út a német orientáció, amelynek belpolitikailag a fajvédő, antikapitalista uralom felel meg. A másik út az olasz orientáció, amely az arisztokrácia, főpapság és nagytőke által támogatott konzervatív politikát jelenti. A harmadik út a francia-tájékozódás, amelynek a demokratikus-baloldali politika felel meg. Államforma szempontjából a második út Habsburg restaurációval járna együtt, az első és harmadik út pedig a diktatúra és a köztársaság formáját jelentené. Az utódállamok szempontjából az első orientáció a jugoszláv közeledést eredményezné, a második a román, a harmadik pedig a csehszlovák barátságra támaszkodnék. A lap végül a zsidókérdés szempontjából vonja le e három orientáció következményeit. Franciaország tétlensége, Prága politikája és az általános európai helyzet a baloldali kurzusnak« kedvezett. Közben pedig folyt a har^j a másik kettő között. Gömbös alatt a német barátság kimélyültj s Magyarország közel volt a totális államformához. Gömbös korai halála után a konzervatív erők jutottak érvényre. Bethlen és Eckhardt »kibékül a dinasztiával^ s erősödött a legitimizmus. A két politikus mindig a totális államforma ellen küzdött, s »jobboldali forradalomtók akarták az országot megvédeni. Közben Berlin és Budapest között sokat romlott a Gömbös alatti jóviszony s a két, kormány között a nézeteltérések sorozata keletkezett, minek főoka a magyarországi német kisebbségben folytatott nemzetiszociálista propaganda volt. De annál jobb volt a viszony Ausztriával, melynek önálló hivatását annyiszor hangoztatta a magyar politika. Az olasz orientáció fejlődését állapítja meg a »Der Bund«, majd a Nemzeti Egység pártájval foglalkozik, s a mai kormányunk egész politikai rendszerével. Mig a kormány politikája ilyen mederben folyt, azalatt a szélsőjobboldali szellem nagy lépésekben haladt előre — a parlamentem kívül. Persze a földalatti erők már kiélték magukat »Kun Béla tanácsköztársaságábam, de a parasztság és munkásság, a szellemi és fizikai munkanélküliek szomorú életviszonyai sok gyujtóanyagot szolgáltatnak a fennálló »arisztokratikus-demokratikus« Magyarország elleni elégedetlenséghez, s a forrongó erőket először tömöríti egységesen egy jobboldali, konstruktív mozgalom, melynek eszméitől az elszakított területek visszaszerzését, s teljes szellemi, gazdasági és társadalmi reformot