Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-04-30 / 18. szám

RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Termelési politika és birtokpolitika. (M.) A földmivelésügyi kormány fel­adata a termelés folytonosságának biztosítása. Ezt hangsúlyozta Marschall Ferenc földmivelés­ügyi miniszters tárcája költségvetésének pénz­ügyi bizottsági tárgyalása során. Hozzá fűzte azonban, hogy ennek a feladatnak teljesítését kiegészíti az a további törekvés, hogy a kor­mány intézményesen igyekezzék a mezőgaz­dasági termelést úgy minőségileg, mintmeny­nyiségileg tovább fejleszteni. Ezt a célkitűzést pedig azzal lehet elérni és előmozdítani, hogy a kormány a rendelkezésre ,álló eszkö­zökkel és a lehetőség keretein belül bizton­ságot nyújt a mezőgazdasági termelőnek ab­ban a tekintetben, hogy a gazdálkodás nem fog ráfizetéssel járni, illetőleg, hogy a termelő mindenkor megkapja befektetett tőkéjének ka­matát és teljesített munkájának bérét. Másik, ennél nem kisebb jelentőségű kormányzati feladat a szaktudásnak minél in­tenzivebb népszerűsítése. Mert hiszen a ter­melés folytonosságát legbathatósabban akkor lehet biztosítani, ha a kormány gondoskodni tud a kis mezőgazdasági üzemek termelési kapacitásának növeléséről. Ma, amikor szélesebb alapokon indul meg a földbirtokpolitikai műveletek végrehaj­tása, valóban legelsőrendübb törekvés arról gondoskodni, hogy az új gazda legalább any­nyit termeljen a neki juttatott földön, mint amennyit a régi gazda termelt, de ha lehet, még ennél is többet és minőségileg a pia­coknak megfelelőbbet. Ezek szerint agrárpolitikánk vonalvezer­tése lépcsőzetesen a következő feladatok meg­oldására irányul: mindenekelőtt a termelés folytonosságának biztosítására, ezzel kapcso­latban a termelés színvonalának emelésére, a rentabilitás biztosítására és mindezen cé­lok hathatósabb szolgálati érdekében a szak­oktatás rendszerének olyan kiépítésére, hogy a mezőgazdasági tudás szükséges fokát a legkisebb földmivelő is elérhesse. Más szó­val azt mondhatnók, hogy elsőrendű kormány­zati feladat ma a termelési politikának és a birtokpolitikának teljes összhangbahozatala. A földmivelésügyi miniszter beszédéből kitűnik, hogy a kormány mindezeket a cél­kitűzéseket teljes erővel, intézményesen é;S tervszerűen szolgálja. Szolgálja pedig a ter^ melésnek azzal a jótékony és bölcs irányítá­sával, amely az egyén szabadságát nem sérti, ellenben felébreszti és érvényesíti is a sorsTíö­zösségnek azt az érzését, amelyre a legkisebb mezőgazdasági termelőnek is szüksége van. Látjuk a földmivelésügyi miniszter beszédéből, hogy a termelés fejlesztése és az értékesítés sikere érdekében minden megtörténik. Any­nyival inkább, mert ez a gondoskodás teremti meg azt a reális alapot, amelyre a tényleges és hatékony mezőgazdasági szociálpolitikát fel lehet építeni. A bölcs irányítás szolgála­tában áll legelsősorban a szakoktatás népsze­rűsítése és kiterjesztése. Ebben a tekintetben valóban nem lehet panaszra ok. A gazdasági iskolák és a téli tanfolyamok száma évről­évre szaporodik. Öt év múlva már hetven gaz­dasági iskolánk lesz, a téli tanfolyamok láto­gatóinak száma pedig hatványozódva emel­kedik. Nem egészen öt év alatt 380-ról 1200-ra emelkedett a látogatók száma és ha a 82-ről 15ö-re emelt téli gazdasági tanfolyamok léte­sülnek. akkor a 70 téli gazdasági iskolával egyetemben legalább 50Ö0 hallgatót fogad­hatnak magukba évenként. De folyik a mintagazdaságok létesítése is. A jövő évben 200 lesz a homoki minta­gazdaságok és kísérleti telepek szá,ma, kiegé­szülnek a falusi népkönyvtárak, a rádióelő­adások pedig a költségvetébe beillesztett fe­dezet segítségével új, úgynevezett népvevő­készülékek segítségével növelhetik hallgatóik­nak eddig is tekintélyes számát. Gondosko­dás történik népies állattenyésztésünk fej­lesztéséről. Igen egészséges gondolat az, hogy a Dunántúl értékes tenyészállat állományát nem exportáljuk, hanem gazdálkodási clea­ring segítségével az Alföldre és a Tiszántúlra visszük. Ennek segítségével remélhető, hogy tejtermelésünk, amelyet 1500 millió literről három év alatt 1800 millió literre emelt a bölcs irányítás, még tovább fog fokozódni. Igen örvendetes az is, hogy a kormány az ál­lattenyésztésnél elkerülhetetlen gyógyító szé­rumok árát a lehető legolcsóbbá teszi. Ezen­kívül a Földtani Intézet talajvizsgálat céljá­ból minden gazdának rendelkezésére áll. To­vább folyik a gyümölcstermelési és erdősítési munka és propaganda, valamint a kivitel és értékesítés előmozdításáraa irányuló eddig is sikeres tevékenység. Egészen új korszakot jelent a birtokpoli­tika terén a földmivelésügyi miniszternek az a kijelentése, hogy nemcsak fokozottabb jelentő­séget kiván biztosítani a kishaszonbérleteknek, hanem szükség esetén a mai jogszabályok megváltoztatásával is arra fog törekedni, hogy a kishaszonbérletek tulajdoni helyzetté legye­nek átváltoztathatok. Ez a kijelentés annak a régi kívánságnak honorálását tartalmazza, hogy a telepítés az egész vonalon a tulajdon­jog megszerzésének lehetőségét nyújtsa a kis­embereknek. Telepíteni annyit tesz, mint va­lakit földtulajdonhoz juttatni. A haszonbérlet csak kisegítő eszköz, a kormány tehát akkor, amikor a kishaszonbérlőknek módot nyújt bérelt parcelláik megvásárlására, a telepítés­inek ezt a kisegítő rendszerét tökéletesíti. A beruházási programm további 20 milliót biz­tosít a kormánynak birtokpolitikái célokra. Ez az ellátmány bizonyára új lehetőségekét teremt ennek az agrárpolitikai vonalvezetés­nek erőteljesebb kiépítésére. A yáros polgárainak tűzoltó -kötelességei. Érthetetlen és bosszantó az a közönyös­ség, amivel Pápán sok ember a tűzoltóság mű­ködését kisérte és szomorú az a meg nem ér­tés, amivel igen sokan ennek a kitűnő testü­letnek teljesítménye, önfeláldozó tevékenysége melleit elmentek. Az Önkéntes Tűzoltó Testület tagjai egészségüket nem kiméivé és életüket kockára téve, időt és fáradságot nem ismerve, mindig lelkesen őrködtek egyrészt a lakos­ság nyugalmán, másrészt meg olyan anyagi károktól és pusztulástól mentették meg, amit ez a város alig tud méltányolni. Hogy a testület ezt az áldozatos működé­sét kifejthesse, a parancsnokság névsort állí­tott össze, s e névsorba fölvettektől, mint a testület pártoló tagjaitól évenként egy pengő tagsági díjat szedett be. Voltak azonban olya­nok, akik ezt az egy pengő évi áldozatot sem voltak hajlandók meghozni. Előfordult az, hogy egy nagy pápai cég, amelyiknek tele­pére a tűzoltóság külön mentési tervet dol­gozott ki, sőt ezt a tervet gyakorlatképen végre is hajtotta, s — ez a pápai cég megta­gadta az egy pengő megfizetését. De meg­történt az a hihetetlen eset is, hogy egyik pápai biztosító intézet tagadta meg a nevetsé­gesen kicsi tagdíj megfizetését. Éppen egy biztosító társaság tette ezt, amelyik számára pedig szintén nem közömbös, hogy kártérítés­ként a porig égett házat, vagy a tűzoltók által megmentett háznak csak tetejét, vagy annak is csak egy rész-kárát kell kifizetnie. A tűzoltótestület működésében most több változás áll be. Az 1936. évi tűzoltó-kódex ugyanis előírja, hogy a tüzoltótes tűi etek a belügyminiszter által kiadandó rendelet sze­rint kötelesek átalakítani alapszabályaikat. A napokban jelent meg egy belügyminiszteri rendelet, amely a tűzoltó alapszabály-mintát tartalmazza. A rendelet meghatározza a tes­tületek hatáskörét, azt kibővíti az eddigiekkel szemben, s ebbe sorozza a légoltalmat is. Az alapszabály sok újítása között lehetővé teszi, hogy a testület tiszteletbeli tagokat válasszon, alapító és pártoló tagokat gyűjtsön. Ennek alapján a pápai parancsnokság is céljául tűzte ki, hogy a város áldozatkész és megértő pol­gárait anyagi viszonyaikhoz képest támogatóul megnyerje, s tagjaiul választhassa, illetőleg gyűjtse. Mint ismeretes, a város évenként 32.000 pengőt költ a hivatásos tűzoltóság fenntartá­sára. Ebben az összegben bennfoglaltatik a 12 hivatásos tűzoltó fizetése, de nincsen benne a tüzoltószerek felújítása. Az Önkéntes Tes­tület támogatására viszont 700 pengő évi hoz­zájárulást ad a város. Ebből a 700 pengőből persze nem tartható fenn és nem szerelhető fel a 39 tagú Önkéntes Testület, pedig ez a testület az új követelmények szerint nem is ké­pes kötelességét ellátni. Tehát az önkéntesek számának növelése válik lehetővé, ha a város közönsége megértéssel karolja fel a tűzoltó­ság, illetőleg saját ügyét, és viszonyaihoz képest áldozatot hoz. S támogatja a pápai Tűzoltó Testületet azzal, hogy alapító vagy pártoló tagok sorába lép, s tagdíjkötelezettsé­gét megfizeti. Azt már csak zárójelben kellene emlí­teni, hogy a belügyminiszteri rendelet impera­tive intézkedik a tűzoltóság hatáskörét illető­leg, s ez azt jelenti, hogy, ha a város közön­sége nem támogatja annyira, hogy önkéntes keretét kibővíthesse, akkor hivatásos tűzoltót lesz kötelessége felvenni. Ennek fönntartásáról pedig pótköltségvetésben lesz kénytelen gon­doskodni, ezt pedig pótadóval fogja csak fe­dezni. Az már aztán könnyen kiszámítható, hogy ez a nagyobb adófizető számára súlyo­sabb terhet fog jelenteni. Abban a reményben irjuk meg ezeket, hogy mindenki fogja tudni kötelességét. —k Ériesííés. A nagyérdemű közönség szíves tudomására hozom, hogy Dobosi Sándor űri-fodrász üzletét Horthy Miklós Fő-utca 21., Kis Tivadar féle ház ál-, illetve mey vettem és saját nevem alatt tovább vezetem. Tisztelettel kérem a n. é. közönség, s így mindazoknak a n. b. üzletfeleknek szíves és jó­indulatú támogatását, akiknek engem, mint az üzlet régi munkatársát, módjukban volt meg­ismerni. A mindenkori legkényesebb igényeknek megfelelő kiszolgálás biztosításával és ismétel­ten szíves pártfogást kérve marad teljes tisztelettel: Kankovszky Rezső fodrász-mester.

Next

/
Thumbnails
Contents