Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-04-17 / 16. szám

BÚTOR VÁSÁRLÓKNAK CSAK i dl EGY CIM ff LOWY GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. (VÁROSHÁZZAL SZEMBEN.) körülmények, gondolatkörök, 'lelkiségek különbözőségéből fakad. Aránylagosan ugyanazon idő alatt falu és város is megtette a maga haladásának ívelő pályáját s különös, de törvényszerűen így kellett lenni, a hézag is maradt nagyrészt ugyanaz. A falu népében, ahogy a városéban is, a két közületen kivül álló politikai és gazdasági világjelenségek, a technika szédítő irama, utóbbi időkben a sorozatos világgazdasági meglepetések okozataként végsőkre alászállt életstandard idéztek elő lényegi változást. Ezek a korszakokat képező jelenségek természetszerűleg előbb paskolták meg a várost. De míg ott ezek az egyenként is külön történelmet jelentő világáramlatok nagyon sok áldásos haladást is eredményeztek, addig itt, falun, minimális haladó tendenciát mutattak és nyomukban kusza igények burjánoztak föl, amig földműves népünket vajmi kevéssé boldogították. A város lövelte magából az igényés vágyhullámokat. A falu fölfogta, megkedvelte ezeket, mielőtt ráébredt volna, hogy utópisztikus álmokat táplál. Ezzel pedig az elégedetlenség szülőotthona nyilt meg. Mert nem mindig függ össze elégedetlenség abszolút szegénységgel. Ha pedig a nyomorúságot kutatjuk, ennek nem jelentéktelen oka, hogy népünk lelkétől merőben távoli, jövedelmi viszonyaihoz pedig túlméretezett igé-jiyek és vágyak után nyúlt. Falura is kell a haladás. De ha ebből csak a kárqs elemek! érnek el oda, a falu szekerét nem előbbre viszik, ellenkezőleg, bedagasztják a legfeneketlenebb kátyúba. Hitem, hogy a város az, melyiknek a kultúrmissziót teljesíteni kell. Szórja szét a város a haladást, a kultúrát úgy, hogy az abban rejlő effektív érték és használhatóság a széles réteg számára elérhető és ne csak délibábként megsemmisülő szükségesség legyen. Civilizációt a falu számára nemes értelemben. Áldásos kultúrát, jelentékeny, a lelkeket meg jiem rabló áldozat nélkül. Pluszként a falvakba olyan kultúrjavakat, amik nem késztetik arra, hogy vám fejében ősi, sajátos értékeiket odahagyják. Közgazdasági törvény dönti el, hogy falu és város egymásra vannak utalva. Nem tagadható az sem, hogy nemzeti életünk gyökere és humusza a falu. A törvényszerű egymásrautaltság tehát fennáll. Az út is meg van. A két világnak csak kapujt kell kitárni, hogy a közeledés a kitűzött úton meginduljon. A falukutatókon a sor, hogy a kiegyenlítődés munkáját előméretezzék. De ne íróasztal mellől. Legyenek nyíltan Tamásnál hitetlenebbek. Kiáltsák: azt hiszem, amit láttam,, azt tudom, amit tapasztaltam! S ha falut kutatni valóban nemcsak jelszó, de kvázi elhivatás, akkor ez a gyönyörű feladat minden fáradsággal felér. Meggyőződésem, hogy a városnak kell először a falut megismerni, de föltétlenül jó szívvel, szeretettel. Csak azután gondolhatunk a falu indulására. A város ezzel erkölcsi, anyagi tőkét is gyarapít. Hiszen mennyi falusi kincs, gazdaságilag, iparilag, kereskedelmileg kihasználható lehetőség nyugszik itt szétszórtan. Rossz vagy rossz helyről szerzett kritikára pedig szükség nincsen. Lépést se tegyenek ezért falura. Erre a városban tágabb tér mutatkozik. Egészen a falu mélyére, szivébe való leereszkedés szükséges éy üdvös is, ami viszont nemes felemelesséel kárpótol. Csak ez az egyetlen módja annak, hogy hü képet kapjanak a faluról az érdeklődők. Alapos szociográfiai munkát kell végezni, személyi és tárgyi értelemben. Az ilyen irányú komoly érdeklődés úgy a falu népének, mint most sokat alaptalanul támadott intelligenciájának — sajnos, egyesek által ma még csak nem is sejtett — értékállását fogja tükröztetni. S ha ezen a még völgyben haladó;, de széles úton közelít a faluhoz a város, elhozza realitás és elérhetés határáig kitermelt, kipróbált szellemi, technikai, szociális értékeit, lakkor ugyanerre az útra lép a falu is. Elviszi cserébe mélyében rejlő sajátos értékeit, tisztultabb felfogását, erkölcsét, piros-pozsgás ősenergiáját, romlatlanabb testi-lelki üdítő illatát! Dr. Szilberth Andor. NE KÜLDJÜK LEÁNYAINKAT KÜLFÖLDRE! A külföldi iskoláknál többet nyújt a budapesti BAÁR-MADAS református leánynevelő lníézet. Alapos nyelvi kiképzés. Nyolc osztályú gimnázium. Internátus. Továbbképző. (Gyors-, gépiró-, főző- és varró-tanfolyam.) Buda legszebb és legegészségesebb helyén. Lorántffy Zsuzsanna út 3. Teljesen modern berendezés. Mérsékelt árak. Kívánatra tájékoztatással szolgál az Igazgatóság. Tókertvárosi bajok. Mintegy tiz évvel ezelőtt, a »Tókertvárosi« házhelyek kiosztása alkalmával, felel&s tényezők azt jelentették ki, hogy házhelyet csak az az igényjogosult kérhet, aki anyagilag elég erősnek érzi magát arra, hogy a neki juttatandó házhelyet két éven belül bekerítteti. Ez a kijelentés akkor sok becsületes igényjogosultat el is riasztott. Most tiz év után mit látunk? Azt, hogy leginkább az elhagyott és elhanyagolt házhelyeknek anyagilag elég erős tulajdonosai, akik még csak egy bokrocskát sem ültettek a kertjeikbe, akik ' félremagyarázhatatlanul haszonlesésből kértek és kaptak házhelyet, sok szegényebb igényjogosult elől azt el is kaparintották, a kertjeiket (házhelyeiket) még csak az utcavonalban sem látták el kerítéssel, nagyon természetesen, a sok hatósági felhívás dacára, tudván azt, -högy a rendeletek végrehajtása még soha nem volt ellenőrizve, — nem készítettek gyalogjárdát sem. Városi hatóságiinknak megvan a törvényadta joga is, de meg a törvényszabta kötelessége is az ilyen majdnem jogosulatlanul anyagi előnyökhöz juttatott házhelytulajdonosakat törvényes eszközzel kényszeríteni arra, hogy ma már városi belterületi telkeik előtt kerítést húzassanak és a gyalogjárdáikat elkészíttessék annál is inkább, mert sok szegénysorsú és hiányos lábbelivel biró becsületes munkás- és munkásnőnek kell a házhelye előtt elhaladni a sötét éjjeli órákban munkahelyeikről jövet vagy oda menet közben (12 és 3 óra között). Áz utcai közvilágítás nagyon hiányos, a város bármely részében sűrűbben vannak az utcai lámpák elhelyezve, igen visszatetsző a munkásnépnek az, hogy alig lép le a »Kertváros« területéről, -r- igaz ugyan, igen üdvösen és helyesen, — jól megvilágított utcába jut. A rossz közvilágítás és az utcai kerítések hiánya a tolvajoknak igen kedvező helyzetet teremt valamely udvar megközelíthetésére, avagy esetleges menekülésre is. Ez alkalommal szíves figyelmébe ajánljuk a minden szépre és jóra reagáló polgármesterünknek az utcakereszteződéseknél feltétlenül szükséges gyalogátjárók hiányát, ahol sok esetben 10—15 cm. mély sárban kell átevickélni mindenkinek, akit a sorsa ama útra kényszerít. Van darabos kövünk a bányában elég, azt beágyazva, igen tartós és jó gyalog átjárókat lehetne létesíteni. Vannak városi alkalmazottaink, a kézbesítők, akiknek állandóan adva van az alkalom arra, hogy a járhatatlan gyalogjárdával biró házak és házhelyek tulajdonosait az arra illetékes helyen bejelentsék, ahol büntetés terhe mellett kötelezendők lennének a gyalogjárdáiknak felemelésére, megfelelő fedőanyaggal leendő betakarására. B. E. Győri borondos Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. Olcsó árai és jó árui Budapesttel is versenyképesek. ZÖLDHITELEKET (váltógyorskölcsönöket) kaphatnak 7% kamatra gazdák, bérlők, földbirtokosok; úgyszintén, szerzünk óvadék, kaució céljára takarékkönyvet pesti nagybanktól, bizalmi álláshoz, házfelügyelöségekhez, valamint jólfizetett elhelyezkedéseket hozunk létre Budapesten, hosszú szerződéssel. (Választék van!) Heller Kereskedelmi- és Ranlcffitel-irodáia, törvényszékileg bejegyzett cég. Alapítva 1925. Sudapesi, IX., Dandár-utca 24. (Részletes felvilágosítás és tájékoztatók 50 fillér válaszbélyeg ellenében.) Dorozsmay János meséiből.* Üzenet a Birkáknak. A szegény Birkák, akik már évszázadok óta amúgy is mindig a leghitványabb legelőtt kapták a gulyákkal, ménesekkel, de még a mocskos kondákkal szemben is, egy száraz esztendő őszén iszonyú Ínségbe estek. Már úgy volt, hogy valamennyien éhen is pusztulnak. Nem csoda, hogy a birkatürelemnek is vége szakadt és bizony zúgolódni kezdtek. Értesült erről az állatok nemes királya, az Oroszlán is. No, gondolta, akármi is a bajuk, valahogy majd csak megsegítem őket; úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna! És azt üzente nekik, küldjék el vezéreiket hozzá értekezletre, ott majd megbeszélhetik sérelmeiket. És várt. Amikor pedig a Birkák küldöttei megérkeztek, közéjük ment, hogy panaszaikat meghallgassa. Már éppen szólani kezdett, az egybegyűlteket üdvözölvén, amikor meglepetten látja, hogy: hiszen ni-ni, ez az egész vezéri értekezlet csupa adta — Szamárból áll... (A juhnyájak ugyanis valamennyien a Szamarukat küldték el a gyülekezetre.) Az Oroszlán előbb azt hitte, a szeme káprázik, vagy hogy valami fatális tévedés történt. Ezért megkérdezte tőlük: — önök volnának az én legjámborabb népeimnek, a Juhoknak a — vezérei? Azok pedig felelték: — Igenis, Felség, mi vagyunk a te jámbor Juhaidnak képviselői. De mit csodálkozol ezen? A Nyájakat az egész világon szamarak vezetik... — Ügy? — szólott ekkor ismét az Oroszlán. — No hát akkor hamar végezhetünk egymással. — Majd így végezte mondókáját: — Menjetek haza és hirdessétek: A Birkáknak azt üzenem: Ne panaszkodjanak, ne sírjanak és ne elégedetlenkedjenek, hanem hallgassanak és örüljenek, hogy egyáltalán élnek. Az a nép, amelyik sorsának intézésére még Ínséges időben is szamarakat választ, — megérdemli, hogy éhen vesszen! Az Egyesület. Hogyhogy ti nem tömörültök egyesületbe, Koma? — kérdezi a Vezérürü a nyáj oldalán ballagó Bodrit —, hiszen ti is csak társaslények volnátok, meg aztán olyan értelmes nép is vagytok ... — Hát tudod — válaszolja szelid humorral Bodri —, valamikor mink is falkában egyesülve éltünk, de aztán abbahagytuk. — És miért, ha szabad kérdeznem? — Rájöttünk, hogy marakodni egyesületi alap nélkül is lehet és így legalább nem kell érte tagdíjat fizetni! Az új igásló. Hát én ezt már sehogyse értem, — fordul a parádéslóból csak az imént lett LJj Igásló a társához, Öreg Igáslóhoz, — tegnap, mikor a rakott szekeret alig birtuk, pedig inunk majd belészakadt, gazdánk a gyeplőt ráncigálta, még ránk is csapott, hogy vén dögök... Ma pedig, mikor János már nem akart többet ránk rakni, merthogy, aszongya, sok, rászól a gazda, hogy: rakjad csak fiam, olyan két csikó ez, hogy nincs a földön párjai... Ellenben az abrak tegnap is csak pelyva és még hozzá kevés is volt, meg ma is az. — Hja, igáslovaknál ez már így van, pajtás. Itt már csak a biztatás változik, az abrak soha. * Mutatvány szerzőnek „Kis mesék a nagyoknak" cím alatt most megjelent kötetéből. (Jövő számunkban ismertetjük.)