Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-03-06 / 10. szám

XXXIV. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1937 március 6. P. X Ref F... ^ FŐÍS k°'- «o HÍRLAP MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Ligei Helyben. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Két választás. (my.) Előre kell bocsájtanunk, hogy még a legtulzóbb ellenzéki lap is elismerte, hogy az utóbbi időszaki választásokon nem tapasz­talták azokat a jelenségeket, melyek azelőtt olyan heves összetűzésre vezettek közigazga­tás és ellenzéki törvényhozók, de főképen el­lenzéki kortesek, bizalmiférfiak és a helyi helyi hatóságok között. Egy-egy választás jó alkalmul szolgált a korteshadjárat minél szélesebb kifejlesztésé­hez, az ellentétek felszításához, aminek kö­vetkezményeképen hetekig hangzott a vádso­rozat sajtóban is, parlamentben is a külön­böző terrorról, ami aztán legtöbbször a peti­ciósperben végződött. A legsajnálatosabb volt, hogy egyes el­lenzéki jelöltek még a külföldi sajtó tudósí­tóit is meghívták, hogy helyi keltezésű színes riportokban számoljanak be a tapasztaltakról s egyoldalú megítélésükkel, felületes szem­léletükkel, helytelen — s a helyzet nem is­meréséből fakadó — következtetéseikkel árt­sanak. Minderről ma ,szó sincsen. Noha még mindig a régi választói rendszer mellett fo­lyik a választás s így tehát az eddig hangoz­tatott érvek még mindig fennállanak. De el­némult a panasz s megszűnt a vádözön, ami ezelőtt még nemrégen is olyan zivataros fe­szültséggel telítette meg a választások tar­tama alatt — különösen pedig az időszaki vá­lasztások idején — a politikai légkört. Az elmúlt vasárnapra egyszerre két ilyen időszaki választás is ki volt tűzve: Szombat^­helyre és Ipolyszalkára. Az egész választást szokatlan csend és nyugalom jellemezte. Se­hol semmi rendzavarás vagy nyugtalanság nem történt. Noha az ellenzék minden erejét mozgó­sította, hogy a választási küzdelemből a maga zászlaját hozza ki győztesen, — nem is volt hiány se beszédekben, se gyűlésekben, de nem volt tilalom se, amely bárkit is némaságra ítélt volna, ha beszélni akart s ezt az előirt formák között bejelentette — az eredmény az lett, hogy mind a két választókerületben Da­rányi programja győzött. Hogy Szombathelyen ez a numerikus' eredmény szinte fölényes, mig Ipolyszalkán a különbség nem volt oly szembeötlő, ez utóbbi jelenség nem mond sokat s még ke­vésbbé cáfolja azt, amit e sorokon keresztül bizonyítani és igazolni akarunk. A^ert ennek az egy időben, különböző he­lyen, különböző érdekű lakosság körében le­folyt választásnak meg van a maga nagy és vitathatatlan tanúsága, még pedig olyan, amit meg kell értenie mindenkinek, aki hivatott^ hogy ennek a népnek a sorsával foglallkozzék. Ennek a két időszáki választásnak, ame­lyek mindenike — ellenzéki megállapítás sze­rint is — abban a szellemben folyt le, ahogyan azt a törvények előírják, — kettős a jelentő­sége. Egyik jelentőség szól a »szélsőségek« felé, amelyek mindig azt harsogják és hir­detik, hogy a közelgő titkos választás be fogja bizonyítani, hogy a nép nagy tömegei mellettünk állanak s csak adódjanak meg a lehetőségek a népakarat szabad megnyilat­kozásához, — ők majd »mindent elseprő« győzelmet fognak aratni. S ime? Két kerü­let választott. Egy városi kerület s egy fa­lusi. Az ellentétes érdekek nyilvánvalóak. És mégis. Az eredmény az, hogy a kormány most is meg tudta magának szerezni a man­dátumot mind a két helyen, mint ahogyan megszerezte az általános választásokon. Ak­ikor »terrort« emlegettek. Ma erről senki sem beszél, még a terrornak az úgynevezett »hű­vös« fajtájáról sem. S az eredmény mégis egy. Lehet is, érdemes is egy kicsit ezen el­gondolkozni. De van egy másik jelentősége is ennek a két időszaki választásnak. Még pedig azok felé, akik a bevezetendő titkos választási jog­tól valami nagy eltolódást várnak, még pe­dig a szélsőségek örvényei felé. Amint a jelek mutatják, ez az aggoda­lom sem indokolt. A magyar nép józansága s politikai higgadt felfogása a legbiztosabb gát minden szélsőség és túlzás ellen. Csak az szükséges, hogy bizni tudjon a kormány ve­zetőiben. Ez az eset ma adva van s ennek az általános bizalomnak az eredménye: a nép­akarat jegyében elnyert két mandátum. A Pápai Takarékpénztár közgyűlése. A Pápai Takarékpénztár folyó évi feb­ruár 28-án az intézeti székház nagytermébei? megtartott évi rendes közgyűlése egy, a szo­kásos évi közgyűlések sorából kiemelkedő köz­gazdasági mozzanatnak tekinthető, nemcsak azért, mert ez a közgyűlés a Pápai Takarék­pénztárnak immár 74-ik évi rendes közgyűlése volt, hanem főleg azért, mert az intézet foko­zatos fejlődéséről, vagyoni erejének mai szi­lárdságából azt a megnyugtató következtetést lehet levonni, hogy szorgos munkával, taka­rékossággal és a szükséges előrelátással még a jelenlegi, rendkívüli súlyos gazdasági vi­szonyok között sincs ok arra, hogy a türelmet és a jövő iránti bizalmat elveszítsük. Az in­tézet saját tőkéi meghaladják az egy millió pengőt, amely előnyös helyzettel vidéki inté­zeteink közül csak k^vés dicsekedhetik. A közgyűlést Karlovitz Adolf kormány­főtanácsos, elnök vezette. Megnyitó beszédé­ben nagy alapossággal ismertette a mai köz­gazdasági helyzet okait és a gyógyulási fo­lyamat eszközeit. Rámutatott arra, hogy a pengő értékállandósága és az államháztartás (egyensúlyának fenntartása az a két pillér, amelynek fönntartása képezi legfőbb felada­tunkat. Külön ki kell emelni a gondosan meg­szerkesztett igazgatósági jelentést, amely hű képét adja az intézet mult évi működésének. A közgyűlés által egyhangúlag elfoga­dott zárszámadás és mérleg adatai szerint az intézet 100 millió P forgalmat bonyolított le. Vagyona, ami 1925. évben 401.839 P 10 fill. volt, ma 1,048.083.43 P. Ez a fejlődés a leg­biztosabb fokmérője a részvények belértéké­nek. Értékpapír tárcája elsőrendű értékekből áll, bő latenciával. Jótékony célokra az ará­nyosságot meghaladóan jelentékeny összeget fordított. A zárszámadáshoz és igazgatósági jelen­téshez dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester HAZAFIAS KÖTELESSÉG a nemzeti ünnepeken FELLOBOGÓZNI HÁZAINKAT. NEMZETI ZÁSZLÓK különféle méretben és kivitelben kaphatók és rendelhetők üzletében. szólt hozzá, aki a szép eredményért úgy az igazgatóságnak, mint a tisztviselői karnak és Pápa megyei város közönsége és a részvénye­sek nevében köszönetet mondott. Megejtette ezután a közgyűlés a válasz­tásokat, melynek során a régi vezetőség mellé megválasztatott dr. Rédey Tibor ügyvéd az igazgató-tanácsba. Ipartestületi közgyűlés. A pápai ipartestület vasárnap délután tar­tott évi rendes közgyűlése az árrombolás el­leni tiltakozás jegyében folyt le. Hajnóczky Ferenc megnyitójában már kemény szavak­kal megrótta a Pápán is garázdálkodó árrom­bolókat; Marschall Béla győri ipartestületi elnök, iparkamarai alelnök felszólalásában Mohr Jenő budapesti iparkamarai titkár sza­vait idézve »az ipar Sobri Jóskáinak« nevezte az .áirombolókat, aj <jj í »megmérgezik iparos­társaik kenyerét«; Jamnitzky Nándor jegyző jelentésében szintén elitélte azokat, akik munkavállalásoknál annyira leverik az árakat, hogy semmi hasznuk nem marad rajta, s aka­ratlanul az ipar tönkretevői közé állanak be. Helyénvaló volt ez a kis megleckéztetés, mert hisz az árrombolásnak megdöbbentő példái­val találkozunk, s ha gátat nem állítanak] elébe, az iparágak sorjában elpusztulnak. A közgyűlés egyébként a következőkép folyt le. Három óra tájban Hajnóczky elnök a Hiszekegy elmondása után üdvözölte a Le­vente-Otthont egészen megtöltő iparosságot, s a közgyűlést megnyitotta. Külön köszöntötte iparkamarai alelnöki minőségében a közgyű­lésen ezúttal először megjelent Marschall Béla győri ipartestületi elnököt, majd pedig ismer­tette az 1936. év fontosabb ipari eseményeit, s adott esetekből kifolyólag kemény kritikát mondott az árrombolók felett, akik tönkre­teszik magukat is, szakmabeli iparostársaikat is. Végül elismeréssel szólott a helyi sajtó­ról, amely az iparosság törekvéseinek a mult évben is önzetlen szószólója volt. / Helyesléssel fogadott elnöki elaborátuma után szót kért Marschall Béla kamarai al­elnök és biztosította ,a pápai iparosságot, hogy a kamara elé kerülő ügyeit a legna­gyobb jóakarattal fogja támogatni. Az árrom­bolókról, akik megfeledkeznek családjuk, iparostársaik iránti kötelességeikről, s akik önmaguk teszik képtelenné magukat a közter­hek viselésére, tehát megkárosítják magát a? államkincstárt is, kemény szavakkal mondott bírálatot. Idézve Mohr Jenő budapesti ipar­kamarai titkár szavait, a Sobri Jóskához ha­sonlította őket, akik elrabolják iparostársaik­tól az életlehetőséget és megmérgezik azolf kenyerét. De figyelmeztet mindenkit, hogy az új ipartörvény megadja ahhoz is a jogot, hogy az ipar eme rombolóitól végső fokon meg­vonják az iparigazolványt. Marschall alelnök beszéde mély hatást tett a hallgatóságra, s valószínűleg sokakat meggondolásra késztet. Dr. Hermann László városi főjegyző az iparhatóság nevében szives szavakkal köszön­I tötte Marschall Bélát abból az alkalomból, hogy iparkamarai alelnöki minőségében ez­úttal először jelent meg hivatalosan Pápán. Jamnitzky Nándor jegyző szépen meg­fogalmazott jelentésben számolt be a testület mult évi működéséről, majd az új ipartörvény­nek az árrombolást korlátozó intézkedéseit ismertette. Nánik Pál számvizsgáló bizottsági tag a testület anyagi ügyeit referálta, örömmel állapítván meg, hogy a testület vagyona pár év alatt megkétszereződött. Indítványára aj elnökségnek, elöljáróságnak, Jamnitzky jegyző-

Next

/
Thumbnails
Contents