Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-02-20 / 8. szám

XXXIV. évfolyam. 8. szám. * 1R| Tp. Te

k- Fö

iskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyb Szerkesztőség : Liget-utca 6. szain. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. en. DR. ulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. 1 „Ki ellen? Mi ellen?" Önkéntelenül azt kérdezi mindenki, aki olvassa, hogy Nagybritannia öt esztendőn át összesen másfél milliárd fontsterlinget (magyar pénzben harminc milliárd pengőt) irányoz elő hadicélokra s ezt a szédítő nagyságú summát a védekezés szempontjával okolja meg, önkéntelenül azt a kérdést veti fel mindenki: »KÍ ellen? Mi ellen?« Ki ellen és mi ellen.készül Nagybritannia védekező háborúra? Ki az, aki a brit világhatalommal szembeszállni akar, mi az, amiért az megtámadni készülne vagy megtámadni merné? Sorban szemlét tartva a szóbajöhető államokon, az abesszin viszonynyal kapcsolatban első sorban Olaszországra kellene gondolnunk. Ámde Olaszország Abeszsziniával kielégült, a Tana-tó vidékén — mint ezt a londoni parlamentben is elismerték — igen jó szomszédi viszonyt tart fenn az angolokkal. A Földközi-tengerre vonatkozólag Írásbeli szerződést is kötött vele, miféle érdeke vagy oka volna ezek után Itáliának, hogy olyan kétséges kimenetelű vállalatba kezdjen, aminő a világ leghatalmasabb flottájának megtámadása lenne? Másik szóba jöhető hatalom Németország volna. Ámde ez Nagybritannia ellen támadólag lépjen fel? is — nem szólva százszor és ezerszer ünnv?pélyesen deklarált békés szándékairól — hol van még attól és elér-e valaha is oda, hogy Németországnak vannak igényei, vannak gyarmati követelései, de ezek az angol világbirodalom öt világrészre kiterjedő nagyságához képest olyan csekélyek, mint — ha nem is mondjuk éppen, hogy: porszem a sivatagban — egy pöttömnyi szigetke az óceánban. A rengeteg afrikai birtok egy csekély töredék kének odaadása kevesebb kárt jelentene neki, mint az egyelőre öt évre másfél milliárdon megvásárolt védekezési békelehetőség. És ha nem elégítené ki — aminthogy valószínűleg mégis meg fogja cselekedni — Németország jogos gyarmatéhségét, józan ésszel még akkor sem gondolhatja, hogy a németek akár levegőben, akár vizén még egyszer felvonuljanak Anglia ellen. (Egyszer már megpróbálták, sajnos, a lecke velünk közös volt!) Beszélhetnénk még Oroszországról, de ezt Japán, megfordítva Japánról, ezt viszont Oroszország tartja állandóan sakkban. Ezekkel szemben szintén nincs szükség a védekezésre. így tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Anglia tán nem is védekezni, de támfadni akar! Szó sincs róla, ez ellenkeznék az angol észjárással, a történeti múlttal. Anglia valóban mindig csak védekezett, de védekezve mindig gyarapította hatalmát, növelte nagyságát. Ilyen körülmények között szinte a józan ésszel ellenkezőnek kell tartanunk, hogy amikor maga a brit pénzügyminiszter e szavakat mondja: »a civilizált világ a fegyverkezések súlya alatt inkább g gerincét töri el«, ugyanakkor ő maga is ilyen »gerinctörő« fegyverkezésre hívja fel a parlamentet. Persze, hogy ő tudja legjobban, hogy az a gerinc, amely e vállalkozásokban kitörik, nem az ő gerincük lesz. Mivelhogy azt a pénz, mely szintén az ő birtokukban van, szilárdan és biztosan tartja. Ha pedig ezt nem látják be a többi fegyverkező hatalmak — notabene, ki beszél ma már általános leszerelésről? —, ha nem hajlandók »kölcsönös engedékenységre« — s ez a kifejezés volt a legrokonszenvesebb, számunkra is reményt csillogtató Chamberlian beszédében —, akkor megérdemlik, hogy valóban eltörjék a gerincüket. De Nagybritannia nem lesz a gerinctörött hajótöröttek között! A képviselőjelölés szabályozása Az országgyűlés képviselőháza most tárgyalja a képviselőjelölés újabb szabályozásáról, az ajánlás rendjének módosításáról szóló törvényjavaslatot. A cél az, hogy az ajánlási rendszer megfelelő javításával lehetőleg kizárják azoknak a bírálatoknak, kifogásoknak a jogosságát, amelyek az 1925. évi XXVI. tc. 62. §-ának alkalmazása során többször felmerültek. Kétségtelen, hogy az ajánlási rendszer igen sok külföldi választójogi törvényben is megállapítható, az 1925. évi XXVI. törvénycikknek az ajánlási rendszerre vonatkozó rendelkezései azonban hiányosan voltak megszerkesztve és lehetővé vált, hogy az alkalmazásban azoktól az intencióktól, amelyek a törvény megalkotásánál a törvényhozást vezették, eltérő helyzet alakuljon ki. A választójogi törvény megalkotásánál a törvényhozást vezették, eltérő helyzet alakuljon ki. A választójogi törvény 62. §-a olyan tömeg ajánló aláírásának megszerzését tette szükségessé, hogy ezeknek az aláírásoknak jogosultság és valódiság szempontjából való elbírálása a rendiekezésre álló aránylag rövid idő alatt lelkiismeretesen és megnyugtatóan nem igen végezhető. Az »országgyülési képviselőjelölés újabb szabályozásárók szóló, mostani törvényjavaslatnak, tehát, lényegében az a célja, hogy megszüntesse azokat a visszásságokat, ame

r lyeket az ajánlási rendszer alkalmazásával kapcsolatban kifogásolni lehetett. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a képviselőjelöléshez szükséges ajánlások számát egyrészt csökkenti, másrészt megállapítja azt a számot, amelynek túllépése arra vezet, hogy a választási biztos az ajánlási ivek elfogadását megtagadja. Az ajánlási aláírások számának csökkentéséből önként következik, hogy olyan szabályozások válnak szükségessé, amelyek az ajánlást az eddiginél komolyabbá teszik. A törvényjavaslat e tekintetben a következő lényeges intézkedéseket tartalmazza: kötelezően előirja, hogy az ajánlásokat hitelesíteni kell; kimondja, hogy a minimálisan megszabott 100 ajánló között legalább 50 olyan ajánlónak kell lennie, aki 30-ik életévét betöltötte; kötelezővé teszi az ú. n. pénzbeli biztosíték letételét és pedig már egy olyan időpontban, amikor az ajánlási eljárás tulajdonképen kezdetét veszi. Statuálja azt az elvet, hogy a választási biztos által szabályszerűnek elfogadott 100 ajánlási aláíró az ajánlott jelöltre leszavazottnak tekintendő és ezeknek az ajánlóknak a választáson szavazni nem szabad. Az ajánlások hitelesítésének kimondásával megszűnik az a lehetőség, hogy az ajánló helyett valaki más éljen az ajánlónak ezzel az alkotmányos jogával, miután az ajánlási iv aláírása alkalmával megállapítást nyer úgy az aláírónak "személyazonosság, mint választói minősége. Az az intézkedés, hogy a 100 ajánló közül legalább 50-nek olyannak kell lennie, aki 30-ik életévét betöltötte, korlátozni fogja azt a lehetőséget, hogy olyan jelöltek lépjenek fel, akik csupán a politikai kiforrottsággal még nem rendelkező választók bizalmát élvezik. A pénzbeli biztosíték a jelölés komolyságának biztosítására szolgál, de összegénél fogva nem jelent akadályt olyan jelölt részére, aki a választók bizalmára úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetekből jogosan tarthat számot. Figyelemmel arra, hogy az ajánlási eljárás mostani formája a választók akaratának személyhez kötött olyan megnyilvánulását teszi lehetővé, amely a visszaéléseket kizárja, természetszerűen maga után vonja azt az intézkedést is, hogy a törvényjavaslatban kívánt száz ajánló leszavazottnak legyen tekintendő. Hej Thália, Melpomené... A színjátszás múzsái, Thália és Melpomené bizonyára mindannyiszor megfordulnak sírjukban — ha ugyan most is nem a Parnassos lejtőin, Helikon berkeiben andalognak —, valahányszor Pápát »Dunántúl Athénje«-ként hallják emlegetni. Egyáltalán, hogy az amphitheátrumok és odeionok előkelő városát azzal a Pápával hozzák kapcsolatba, amelyről a jelen krónikása csak úgy beszélhet, a »dicső ősökre« visszatekintve, mint egy boldog emlékezetű tanárom a komisz diákokról: »Pedig milyen jóravaló, tisztességes szülei vannak!«... Mindezek azért ötlenek föl bennem most, mert nap-nap után enyhe keserűséggel olvasgatom a lapokban a fővárosi és nagyobb vidéki városok gazdag színházi műsorát, és a mi rendelkezési állományban levő színházunkra gondolok. Ha színházi életünk mostohaságának okát keressük, az okok egész láncolata tűnik elénk. Az első láncszem bizonyáfa maga a hivatalos város. Nem beszélek most arról a kényszerhelyzetről, ami miatt a téli hónapokban egyáltalán nem lehet szó színházi életről. Színház és mozi egy hajlékban bújik meg, a város pedig mint rideg üzletember, nem hozhat akkora áldozatot, hogy éppen a legjövedelmezőbb téli hónapokban mondjon le a Tavaszi újdonságaink megérkeztek Tavaszi női kosztüm- és kabát-küiönlegességek, férfiöltöny, felöltő és átmeneti kabát anyagok minden minőségben. BREUER LÁZÁR PÁPA Kossuth Lajos utca 7. Állandó maradékvásár