Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-02-13 / 7. szám

XXXIV. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1937 február 13. >i Helyben. DEN SZ Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A forrongó szovjet. Az oroszországi események egyre job­ban a világ érdeklődésének középpontjába kerülnek. A nemzetközi hírszolgálat naponta újabb elrémítő hírekkel kürtöli tele a vilá­got s ezek a híradások szinte már a fantasz­tikum 'határán mozognak. Ha keressük is, hogy mi a valóság, annyi kétségtelen, hogy a Radek-per utáni hangulat, a szovjet fő­ügyésze elleni merénylet, a Moszkva utcáin naponta eldördülő sortüzek és a Mexikóban tartózkodó Trockij fenyegetődzései olyan szimptomák, amelyekből megállapíthatjuk, hogy a terror uralmának erjedése megkez­dődött és a forradalmi garnitúra megmaradt harcosai között nagy leszámolás készül. Húsz esztendeje tart az orosz földek rabszolga­sága és a világ közvéleménye már-már le­tett erről, hogy a közeljövőben valami lé­nyeges változás következzen be az orosz ál­lapotokba. A nemzetek beérték azzal, hogy a Moszkvából áramló, mesterségesen tenyész­tett es terjesztett romboló eszmék ellen ha­táraikon belül védekezzenek, hogy azok meg ne fertőzhessék polgári rendjük egészséges vérkeringését. A legutóbbi napok eseményei azonban arra mutatnak, hogy a szovjet ha­lálos sebet kapott, a forradalmak kikerülhe­tetlen végső fejlődési foka őt is szükség­szerűen utoléri. Mert amig az önkényuralom az ellenkező világnézetüeket kiirtotta, amig a tiltakozó vé­lemények hangjától a túlvilág némaságának osztásával szabadult meg, addig beláthatat­lan volt a terror uralmának lehetősége. De elérkezett a napja annak, hogy nincs már milliomos, burzsuj, nincs pap és imádság, nincs ellenállás, csak lealázás és megaláz­tatás. A végsőkig ellenállók pusztulása vonja maga után azt, hogy a rémuralom agóniája megkezdődött és a szörnyeteg, amely eddig a GPU véráldozataiból táplálkozott, most alig talál valakit, aki szembenállana, — önmagát fogja felfalni. A politikában jóslásokba bo­csátkozni igen bátorságos dolog, 'de az a belső gennyedés, amely a kulisszák mögül egyre émelyítőbben tárja a világ szeme elé a szovjetállam bomlását, nem enged tág te­ret a "diagnózisnak. A nyomor és éhhalál bor­zalmai, az elégületlenség és a felszabadulás utáni vágy csordultig töltötték a mérhetet­lenül meggyötört orosz nép poharát. Egy szikra kell csak, hogy a lángtenger elborítsa és megsemmisítse a gépfegyverek erőszaká­val mesterségesen fenntartott szovjethatalmat. Az oroszországi események Trockij sze­rint azt jelentik, hogy Stalin hűtlen lett a kommunizmus elveihez és ezért uralmának felszámolása elkerülhetetlen. Ez a likvidálás nyilván Vorosilov elvtársra vár, aki a vörös hadsereg ura és Lenin egykori munkatársai közül, mondhatni, az utolsó, aki még nem fekszik a kaszárnyák meszes gödreiben. Ő sem a szovjetállam célkitűzéseiért akar azon­ban harcolni, hanem nyilvánvalóan a vörös cár trónjára tör, amelyet a szovjet etika sze­rint nem lesz rest annak holttestén keresz­tül is elfoglalni. A valóságos helyzet pedig az, hogy a keresztény eszmék és az emberi haladás év­ezredes értékeinek félredobása előbb-utóbb meg kellett, hogy teremje a maga keserű gyümölcsét. »A kommunizmus megsemmisíti az emberi méltóságot és Isten nélkül akar berendezni fegy tökéletesebb . világot« — mondja februári pásztorlevelében Serédi Jusz­tinián bíboros hercegprímás. Ezeknek a tör­ténelmien mélyértékű szavaknak félelmetesen valóságos hátteret és igazolást adnak az orosz események. Az ártatlanul legyilkolt papok, asszonyok és gyerekek tízezrei bosszúért kiál­tanak és gondolkodóba ejtik a civilizált em­bert. Olyanok már ezek a naponta új tömeg­mészárlásokról beszámoló szomorú hírek, mint egy rossz álom. Csak hallgatjuk, figyeljük az emberségükből kivetkőzött emberek rém­tetteit és értetlenül kérdezzük: mi van hát 1 Oroszországban ? Szociális közigazgatás. Közjogi és alkotmányjogi téren az egész magyar élet korszakot jelentő reformok előtt áll. Ezek a régóta várt reformok tágkörű jog­kiterjesztést jelentenek olyan tömegek ré­szére, amelyek eddig e jogkörön kivül vol­tak és ha azt akarjuk, hogy a nemzeti és politikai élet teljességébe hivott új elemek valóban a nemzet fejlődését szolgálják, jobb jövőjét biztosítsák, előbb szociális téren kell megerősíteni a jogokhoz jutó új tömegeket. Szép s holnapot építő feladat vár e vonatko­zásban a kormányzatra és a törvényhozásra. Tényekben mutatkozó politikára és népgon­dozásra van szüksége a magyarság egyete­mének, hogy a na£y világválság szellemi és gazdasági harcaiban és bizonytalanságaiban megállhassa helyiét. A kormányzat egész te­rületén és az egész majgyar életben kell, hogy szociális, helyesen értelmezett szociá­lis szempontok érvényesüljenek. Nemcsak a tervek és nyilatkozatok, de a cselekedetek is azt biz nyitják, hogy Da­rányi Kálmán miniszterelnök és kormánya va­lóban céltudatos népgondozással szolgálja és irányítja a nemzeti politikát. Darányi Kálmán államkormányzási vezérelveinek megfelelően, törvényhozásban és közigazgatásban egyaránt a szociális munkára fekteti a fősúlyt. A nagy néprétegek sorsának javítására hivatott egész sereg szociális törvényjavaslat van előkészítő munkában, vagy pedig tárgyalásra készen a parlament előtt és ma a magyar közigaz­gatás nem csupán a törvényes rend fenn­tartásán őrködik és biztosítja a mindennap egyensúlyát, hanem elsőrendű kötelességeként szolgálja a nép gondozásának nemzetépítő céljait is. Darányi Kálmán miniszterelnök a napokban, mikor ideiglenesen a belügymi­nisztérium vezetését is átvette, kijelentette, hogy mindazokat a szociális irányú kezdemé­nyezéseket és alkotásokat, amelyek a lemon­dott belügyminiszter nevéhez fűződnek, a maga részéről abban a szellemben kívánja tovább folytatni, amely a kormány egész gaz­dasági és szociális politikáját jellemzi. A kép- j viselőházban pedig egy interpellációra adott válaszában azt hangoztatta, hogy a kormány elsőrendű feladatának tekinti agrárpolitikai té­ren is a szociális szempontok érvényesítését és azt a népgondozást, amely ma a gazdasági élet minden ágazatában és a kormányzat min- í den területén megnyilvánul. Az állam nyugodt, biztos rendjét, a nem- \ zet jövőjét a legjobban szociális munkával j lehet fenntartani. Éppen ezért létesülnek Da­rányi Kálmán miniszterelnök előrelátó, hatá­rozott vezetésű kormányzata alatt sorozato­san és fokozatosan az állami, társadalmi és gazdasági élet teljességét frissítően, meg­erősítően átfogó szociális törvények. Kormány és törvényhozás komolyan, keményen dolgo­zik a nagy magyar tömegek sorsának megja­vításán és ebben a munkában egyre eredmé­nyesebb és lelkesebb buzgalommal vesz részt az egész magyar közigazgatás is, a közigaz­gatás, amelynek legfőbb vezérlete Darányi Kálmán miniszterelnök kezében van. A ma­gyar közigazgatás, általánosságban, mindig hivatása magaslatán áll. Ha olykor és itt-ott akadtak is panaszok, ezek valóban kivételek voltak, amelyek erőtleneknek bizonyultak ah­hoz, hogy közigazgatásunk tiszta, jó hírét, európai korrektségét elhomályosítsák. Nem­zeti életünknek ez a komoly értéke, a tisztes­ségében, alkotmányos érzületében megköze­líthetetlen magyar közigazgatás most új színt, új irányzatot kapott. A mai államkormány­zás szívvel, belátással, méltánylással operál inkább, mint mindenképpen való rigorozitás­sal, szigorúsággal. Erre az alapra helyezke­dik, amikor a társadalom legalsóbb tagoza­táig nyul le, amikor a legkisebbeknek kenye­rét szaporítja és fehéríti, vagy a közegész­ségügy terén végez áldásos munkát és nem engedi, hogy az ember emberhez nem méltó odúkban tengesse életét és mindenkit egyen­rangú testvérnek tekint, akit az Isten magyar állampolgárnak teremtett. A nehéz viszonyok, a haladás, a fejlődés követelményei hívták életre, küldték igaz, nemzeti munkára az új közigazgatást, amely telve van szociális be­látással, méltányosságérzettel és igaz barátja, támogatója a népnek, amiben Darányi Kál­mán a példaképe, a vezére. (b. é.) A Nemzeti Művészet kiállítása. A kiállítást szemlélő mindig azt kérdi: vájjon mit akart a rendező adni, mit akart kiállításával demonstrálni. A Nemzeti Művé­szet Kaszinónkban megnyílt kiállításánál két­ségtelen a kitűnő Lehel Ferenc rendezni szempontja. Ő a XX. század magyar piktú­ráját akarta közönségünknek bemutatni. Nem mást. De kérdezhetnék olvasóim, mit keres itt Székely Bertalan, a XIX. sz. egyik vezér­alakja, mit keres itt egy neoklasszikus Te­lepy Károly, vagy akár egy Böhm Pál, Vágó Pál? A válasz: Lehel nagyszerű érzékkel állítja szembe e századi piktúránkat a mult századéval, hogy iezzel is szembetűnőbbé tegye azt a forradalmi fordulatot, melyet mű­vészeink végrehajtottak. Csak egy pillantás a katalógus névsorára, és meggyőződünk arróL hogy »mak művészetünk kiemelkedő alak­jai képviselve vannak itt. Talán hiányzik egy Ferenczy vagy Kernstok, Egry József vagy Bernáth Aurél, de teljeset kívánnunk minden teljességre-törekvés mellett sem lehet. Huszonhat mester van itt jelen. De mind­nyájukról lehetetlen természetesen érdemben tárgyalni, ígv csak a legmarkánsabbakról ^kívá­nok szólni. Talán önkényesen és durván, két csoportra osztanám az itt képviselt művé­szeket. Az első csoport lenne az, melynek tagjai, iakár a francia impresszionizmust, akár a nagy­bányai festőiskolát tekintsük kiindúlópontul, korszerűségük ellenére sem fordultak szembe a múlttal, s fél lábbal a mult, féllel a mai században állnak. Ezek csoportjában a leg­kiemelkedőbb Csók István alakja. A »Sokác menyecskék« jellegzetesen képviseli festői ouvréjét, koloritjának varázslatos erejét. A »Kandalló előtt« híres aktjainak egyik pompás darabja. A nagybányai iskola megalapítója Hollósy Simon kedves tájképpel szerepel. Ennek az iskolának élő képviselője Iványi­Grünvald Béla mozgalmas figurális kompozí­ciójával (Tavasz ébredése), a magyar táj színpompás megelevenítésével és remek vi­rágcsendéleteivel szerepel. Fényes Adolf kom­pozíciós erejét, üde színeinek nemes eszközeit különösen a »Tavasz«. reprezentálja. Révész Imre históriás kompozícióit és zsánerképeit fő­kép a »Tanulmányfej« jellemzi. Glatz Oszkár munkássága, a magyar népélet romantikus megszólalásával, a »Mesélő asszonyok«-ban jelenik meg. Meg kell említeni még a szintén

Next

/
Thumbnails
Contents