Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.
1937-12-25 / 52. szám
BÚTOR VÁSÁRLÓKNAK CSAK EGY CIM !!! LOWY GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. ff (VÁROSHÁZZAL SZEMBEN.) lát, dr. Jílek Józsefet, vitéz Hevessy Józsefet és dr. Nagy Györgyöt választották be. (Ugyanennyi tagot a főispán fog kinevezni.) A Pápai Football Club szerződését újabb egy évre meghosszabbították. Minthogy a tapolcafői telektulajdonosokkal a vizmű érdekében szükségessé vált tárgyalás eredménytelen maradt, a kisajátítási eljárás megindítását elhatározták. A városi pénzek elhelyezése tárgyában a helybeli pénzintézetek 4o/ 0-os kamatot biztosító ajánlatát elfogadták. Dezső Jolán közs. tanítónőnek az eddigi természetbeni lakás helyett a fiz. osztály szerint megillető lakbért megszavazták. Karczag Endre mozi üzemvezetőnek 200 P betegségi segélyt adtak. Elfogadták a polgármester javaslatát a Sárkány-utca csapadékvizének levezetése tekintetében, miután Jílek Ferencnek a Tamás-utcára és Szakács Dánielnek a Batthyány-utca megfelelő víztelenítésére vonatkozó megjegyzéseinek figyelembevételét a polgármester szintén megígérte. Az önkéntes tűzoltók 1938. évi közmunkáját a város terhére átvállalták. Dr. Merétey Károly v. orvos a tisztiorvosi tanfolyamra felvétetvén, őt 9 hónapra szabadságolták. Dr. Takács Lajos adóhiv. főnöknek a közig, gyakorlati vizsga letételére három heti szabadságot adtak. Több kegydíj iránti kérvényt, mint alaptalant, elutasították. Tudomásul vették, hogy a PerutzTestvérek fonógyára cégét Pápai Pamutfonóipar rt.-ra változtatta s a megszavazott kedvezményeket e cégre ruházták át. A polgármesternek felhatalmazást adtak arra, hogy az inségmunka céljaira az alapítványok készpénzvagyonát kölcsönkép felhasználhassa. A mult évi inségakció zárószámadását vita nélkül elfogadták. A közgyűlés 3 órakor kezdődött és háromnegyed 6-ra ért véget. Boka-kesergő. Irta: Lőrlnczy György. Nemcsak az az egyetlenegy Aranyember van a. világon, akit az álmok csalóka birodalmába maga a mesék halhatatlan királya, maga Jókai álmodott! A mesekirály bűvös-bájos szülővárosa és vármegyéje, az ősmagyar Komárom tele van aranyemberrel: a dalok, mesék és álmok magyar nábob jaival. A büszkenevü Magyar király vendégfogadót valaha bizonyára nekik építették. Hát érthető, hogy én, aki mindenféle magyartalan motívumnak született elvi ellensége vagyok, már csak hű maradok a magyar királyhoz... A komáromi Magyar király-hoz is, az Aranyemberek esti vidám tanyájához. Az emlékezés borongó hangulataiban sorba megjelennek álmomban és képzeleteimben, hogy abba az illúzióba ringassanak, hogy minden úgy van, ahogy régen volt. Az emlékezés nagyon hűséges kenyerespajtás; fotográfmasinájában megőrzi a felejthetetlen régi képeket, sőt újakat is rajzol a jövő álmainak. Előttem áll.. vagyis az ünnepélyes asztalka előtt áll a Magyar király éttermének egyik sarkában az öreg Boka, a nagy cigány és az öreg Boka előtt, az ünnepélyes asztalkán ott áll a fehér tányér, amibe a húszasoknak, koronáknak:, forintosoknak és egyéb talléroknak kellene hullaniok. A csengő ezüstök: a hegedű visszhangjai. Valaha, persze, aranyak voltak, épp, mint az idők. A hegedű azzal biztat. Megvirrad még valaha! És a piculák visszakacsintanak: már megvirradt a — jókedvünkben ! De a piculák is meghalkultak, meg is gyérültek a futó idők rablókörmei között; egyre kevesebbet kacsintgatnak. Az öreg Boka arra ügyet se vet; az öreg Bokának nagyobb gondja van: az öreg Boka ünnepel. Az ünnep tisztességére öltözködött cigánydíszbe is, nemcsak hallgató publikuma megbecsülése végett, hanem azért, hogy a tulajdon maga művészetét megbecsülje. Semmiképen sem azért, hogy mutogassa a kíváncsi nagyvilágnak a piros magyar nadrágot, hogy a nagyvilág mulasson rajtunk: ni, milyen furcsa! Hanem azért, mert neki mindig ünnepe van, mikor keresztbe teszi a vonót, hogy száraz fáján megszólaltassa annak a nemzetnek a bánatát és reménységét, amelyiknek a lelkét, szivét a jo Isten a maga világrendjében őrá bizta: a cigányra. Mert a magyar nótát a kerek világon senki más nem tudja elmuzsikálni, csak a cigány. Hát ezért ünnep a Boka-kesergő és ezért öltözik cigánydíszbe az öreg Boka. A nóta a cigány sátoros ünnepe. A magyar nóta az ünnepi zsoltár. Voltaképpen tücsöknóta, ha a cigánybüszkeség Boka-kesergővé keresztelte is át. Zsinóros fekete atillája, galambszürke magyar nadrágja, aranyrojtos nyakkendője, csikorgós, ráncos fekete kordován csizmája az ünneplő cigánydísz. Hozzátartozik a kétoldalt, a füle mellett előrefésült haja, az úgynevezett sechsundsechsziger. meg a hegyesre pödört nyalka öreg huszárbajusz. Ilyen á magyar nóta papi vagy művészkirályi díszöltözete. Az öreg Boka szép nagy cigányfeje szinte ráborul a hegedűre és a vonó alatt megszólalnak a reszkető húrokon hires kesergőjének bús melódiái. Azt bizony már akkor is aligha értette más, mint ők ketten, vagyis a cigány meg a hegedűje. Az étterem zsongó sokasága oda se hallgatott. Tereferélt, anekdotázott, koccintgatott és kutyafuttába apró, de hasznos üzletet kötött. Az üzlet! Persze. Az új, a modern bálvány! Aki fölfalja az ősi ideálokat! X 99 életmód zavarja az emesztést. Székrekedés a vért beszennyezi. Következménye fej- és derékfájás, aranyér. Önnek -^f^TTOT is használ ? V.'* / Az öreg 'Boka annál makacsabbul, szinte elszántan szorítja az álla alá hegedűjét. Vonója mintha pörlekednék a hegedű húrjaival, hogy kicsalogasson belőlük minden bánatot és minden derűt, minden illúziót, minden köftészetet. És zeng-zug a száraz fa. Százszámra, ezerszámra száll belőle a melódiák megragadó változata, a magyar lélek tömérdek fájdalma, tiltott panasza, amit csak imádságba és dalba sóhajt: a Boka-kesergőbe. Rímekben, ritmusokban, festői képekben, erdőben, rétben, fülemülével, vadgalambbal, ami kacag, turbékol, sóhajt, sir, szerelmet vall és dicsekszik. A cigány vonójában és az engedelmes húrokon a rfliívész és a hallgatók szive, lelke, ábrándja és érzelme meg-megszakad a játék szeszélye szerint, félbemarad, fölcsuklik és egymásba botlik, hogy annál jobban megbolondítsa a hallgató sóvár szivét, ami csak sir, csak búsong, csak el-elmélázik, maga se tudja, miért, és nem is kérdezi. Miért! A nóta felel: Hát azért! Mert — »fölleg borult az erdőre!« Mi tudjuk, érezzük, hogy nem az erdőről van szó. A magyar nótában, a magyar muzsikában a világ minden bánata ott kesereg. Az a szörnyű szomorúság, hogy 'át kell vánszorognunk ezen az egész gyönyörű világon, anélkül, hogy az élet futó fellegein és kósza supelerínelc, bundák boák, kabáipréme&éseK minőségben és árban a legelőnyösebben kaphatók sstucsnél Kossuti> Cafos utca 24. ssz. Aranyéremmel kitüntetve! J garain kívül bármi is a mienk volna a tömérdek teremtett szépségből. El kell válnunk mindentől! Még csak az emlékét se vihetjük magunkkal mindannak, ami kedves volt, amit láttunk, amiben gyönyörködtünk, amit szerettünk. Csak gyámoltalan haszonélvezői, jóformán zsöllérei vagyunk a világnak. A tulajdonjogot az Isten magamagának tartotta fenn. Már akkor mindenki elhagyta Debrecen hajdani daliás hires cigányprímását; nemcsak a publikuma, még a bandája is. A cigánydaliából, a hegedű és a dal királyából, aki tüzes nótáival valaha fölgyújtotta a "báltermeket, fáradt öreg cigány lett, aki mindennap egy nótát felejt, mígnem az az egyetlenegy nota marad a "hegedűjében: a Boka-kesergo; az utofsó nóta. Vagy talán csak maga a "kesergő: a mindenki kesergője. De attól már senkinek sem forr fel a vére, tehát a bálterem is 'fűtetlen marad. Attól már nem kacag "és nem tombol senkise, még csak nem is sírdogál. Az öreg cigány egyedülvaló elhagyatottságában csavarog korcsmáról-korcsmára, hogy hallgatót keressen a Boka-kesergőnek. Fölfordult világ! Bezzeg, valaha a hallgatók zarándokserege hetedhét vármegyén is keresztültörte magát, lelkendezve a Boka-kesergőért, hogy hallhassa. A régi öreg cigányt meg — az új nótát! De a fölfordult világban már így jár az öreg cigány, ha Toldi szomorú estéje ráköszönt! így járt az öreg Boka is. Még hegedűje is cserbenhagyta, pedig abban volt ragyogó cigánypályájának minden szép emléke. Zengő muzsikusleikének minden dalát száz meg száz melódiában variálta az öreg hegedű az öreg cigánynak: a Boka-kesergőt, amit már csak ők ketten hallgatnak és csak ők ketten értenek. Magam is, ilyenkor, mikor itt állok, a milliófejű óriás nagy nyilvánossága, az ünnepélyes kis fehér asztalka előtt és húzom a magam szomorú öreg Boka-kesergőjét, szinte úgy érzem, hogy már csak egyes-egyedüli magamnak muzsikálok! De hiszen mit törődik a tücsök azzal, hogy hallgatja-e valaki vagy nem. Neki az a dolga és gyönyörűsége, hogy muzsikál. Minden vén cigánynak ez a sorsa és minden nótának ez a vége. Tücsökdal, ami végigreszket a mezőn és fölébreszti a szunnyadó virágokat; vagy meghúzódik a kemence körül és elaltatja azokat, akik dalokat álmodnak. Tücsöknótákat. Boka-kesergőt. KAR4Ír*QnNVRA retikült, pénztárcát, nMnM\>oi;n •rer e neszeszert > bőröndöt olcsón és jól vehet Győri Szakképzett Bőröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. Értékálló szép karácsonyi ajándék rádió csillár SUGAR.ii Kossuth utca 23- sz. Telefon: 217. Kedvező részletfizetés! Nagy választék! Olcsó árak!
