Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-02-06 / 6. szám

ÖN IS NÉZZE MEG! Lőwy butoráruház állandó kiállítását Győr, Gróf Tisza István tér 5. szám. (Városházzal szemben.) tiszteletreméltó módon adták tanújelét, a keresztény és nemzeti irányú politika érdekében kötelességeiket ezentúl is maradéktalanul teljesíteni fogják. A körlevélhez Ivády Béla a kiil- és belpolitikai, valamint a gazdasági helyzetről részletes tájékoztatót csatolt a szervezetk részére. A körlevelet úgy a párt képviselőtagjainak, mint az összes pártszervezeteknek elküldték. Á magyar festőművészei nagyjai a Kaszinóban. Évek óta vagyok e hasábokon az új művészetek harcosa. E munkásságom alatt, melynek során mindig a mai, korszerű művészetek jogosultságát igyekeztem bizonyítani, sok meg nem értéssel és gánccsal találkoztam. A közönség széles rétegei nehezen barátkoznak meg az új művészet szépségjeivel. Igaz megértést csak kevesen mutattak. Nem is olyan régen, a plébániatemplomról megjelent tanulmányomban, a templom klasszicizáló barokk stílusát már az új építészet előfutáraként jelöltem meg. És joggal, mert hiszen azoknak a mozgalmaknak egyszerűsítő légkörében született meg, melyet Rousseau és Voltaire indítottak útjukra a XVI11. század második felében. E mozgalmak szülőanyja a raffinált kultúrából való kiábrándulás, sőt teljes megcsömörlés volt, hitvallása pedig az egyszerűség nemessége. A XIX. század aztán megérlelte ezeket az eszméket, melynek eredményeként a század végén már erőteljes művészi megújhodást szemlélhettünk a francia művészetek birodalmában: előttünk állt a neoprimitivizmus, expresszionizmus. S ha a francia szellem ezt a 1 művészi megújulást elindította, a magyar — úgy látszik rokon a francia lelki dispozició nagyszerűségével — nem aludt tétlenül az idők homályában. Nem, és megelőzve nagy európai nációkat, markáns zászlóvivője lett az új művészeteknek. De vele az új művészetek új kultúrájának, melynek életrekeléséből egyik berlini cikkemben is írtam. Amikor ezeket a gondolatokat felszínre hozom, azt azért teszem, mert ismét rá akarok mutatni arra, hogy a modern művészetek; nem valami történeti elfajzást jelentenek, mint azt sokan képzelik, sőt vallják, ellenkezőleg, az örök művészet évezredek óta élő, többször is megtörtént, mai reinkarnációját. Nem volt eddig még alkalmuk a pápaiak- . nak, hogy ennek az új, nagy művészetnek diadalmas magyar alakjait együtt láthassa, j együtt szemlélhesse alkotásaikban. Ezért nagy ; jelentőségű az az akció, melynek során — sok ixedrangú képvásáros tizelme után — huszonhat magyar mester vonul be a Pápai Kaszinóba, s ezen keresztül — hihetőleg — a pápaiak kultúréletébe. Székely Bertalantól kezdve Aba Novákig meg Szőnyiig itt lesz minden magyar művész, aki számít valamit az új magyar művészet kialakításában, életrekeltésében. Amig tehát olyan mesterek lesznek itt együtt, akik eddig csak fővárosi múzeumok vagy kiállítások kincseiként voltak szemlélhetők, addig egyszersmind együtt láthatja mindenki azt a szerves folyamatot, melynek során művészetünk megújhodott. De látja azt az arcot is, mely eddig sokak előtt értetlenül, nem gyönyörködtetve állt. És pedig azért, mert a kontárok és tehetségtelen kísérletezők erdejében nem láthatta a művészetek igazi fáit, és nem tudta, hogyan jutott el művészetünk ehhez az állomáshoz. Ez a kiállítás a Nemzeti Művészet akciójaképen nyilik meg Pápán. Ezt az akciót pedig Lehel Ferenc műtörténész bonyolítja le. Lehel Ferenc nevét az a forradalmi jelentőségű, zseniális stílusmorfológia fém jelzi — egyéb műtörténeti és képzőművészeti tevékenységtől eltekintve — amely hazánkon kívül a francia és németországi szakkörök elismerését vivta ki. A »Nemzeti Művészek pedig jelent folyóiratot is, melyet maga Lehel ír és jelenti a magyar művészet megismertetését, népszerűsítését, kiállítások rendezésével és előadások tartásával. Az új magyar művészet reprezentáns darabjaiban bemutatkozó kiállítás magas színvonalát Lehel Ferenc neve garantálja, aki európai sikerű több olasz és a legutóbbi oslói magyar kiállítás megrendelésével a magyar kultúra számára igen becses missziót végzett. Most pedig a jelentősebb magyar városokban rendez kiállításokat, s az elsők között Pápán. * A kiállítást f. hó 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor nyitja meg Hamuth polgármester, és 14-ig marad nyitva. Naponta d. e. 10-től este 7-ig tekinthető meg. A belépés díjtalan! Lehel Ferenc ismertető előadásokat is tart a közönség számára. Horváth Elek. Mi lesz velünk?! Ez a gondolat cikkázik keresztül >az agyamon. E csonka haza ezer meg ezer ifjú, tettriekész, dolgozni akaró, munkakedvvel telt fiatal lelke várja, epedve várja a mai kor súlyos helyzetéből való szabadulás pillanatát. De miért? Miért?... Vessünk csak egy futó pillantást a mai ifjúság életére! Élet ez? Vagy a fiatalságnak minden korban így kellett végigküzdenie magát e szomorü képet elénk táró életkoron? Nem hiszem. Még az iskola padjai között szőttünk szép, színes, talán még álomnak is valótlan életet. Később, miríi nagyobb diákok, láttuk: hiszen ez csak bohó, gyermekes álmodozás, mely a mai korban nem valósulhat meg. De még akkor sem csüggedtünk. Tudtuk, hogy az életben csak az boldogul, aki dolgozik, s aki nem sajnál semmi fáradtságot a jövőjének a megalapítására. Dolgoztunk éveken keresztül. Célunkat elértük: kijutottunk az életbe. Akkor dolgoztunk, ... most pedig ezer meg ezer torokkal kiáltjuk szerte-szét, amerre csak embert látunk: »Dolgozni akarunk!« A mai fiatalságnak nagyrésze teljesen ki van téve a jelenkor kénye-kedvének. Néhány társunk igaz, munkához jut, de mi lesz a többivel?! Azzal a tömeggel, amely egyáltalán nem kereshet, azaz nem találhat a tanult mesterségében foglalkozási kört? A kényszer ráfveszi a fiatal lelkeket, s képesek elmenni valóságos éhbérért, csakhogy a szülein segíteni,. ... vagy méginkább ... létezni, élni tudjanak. Mások meg azért szinte ingyenmunkát végeznek, hogy az idejüket legalább így hasznosíthassák. S a szorult helyzetünket látva, kihasználják a friss munkaerőt. Hivatalos helyen ajánlották a repülőtéri, talicskázó napszámos kb. 50 P~s havi keresetet. Ez bizony a mai korban elég szép, akkor, amidőn irodákban havi 20, 30, 40, a legjobb esetben 60 P-őt kereshetünk. »A munka nem szégyen!« jelszóval néhány társunk közibük is állott. De vagy a gyenge szervezetük nem birta a nehéz munkát, vagy a munkások nézték ki maguk közül: »Miért jött az úr közibénk, hogy kivegye a kenyeret a szánkból?« stb. No, megkérdem: ki vagy mi biztosítja ott a jövőjét? Bármerre lépünk, sehol egy biztató szót, sehol egy reményt nyújtó fénysugarat nem lelünk; csak tengünk, lézengünk, akkor, amikor már teljes erővel kellene szolgálnunk a hazát, dolgozni a magyar népért, nevelni fiait: akkor, amikor előtte áll az élet 20, 25, 30 évvel. S a szüleinek az amúgy is gondterhes életét még súlyosabbá, kenyerét még keserűbbé teszi. Holott már neki kellene egy újabb család eltartásáról gondoskodni. Ennél még százszor fontosabb: ily esetben ki gondoskodik a jövendő magyar generációról, ki fogja teljesíteni így az Isten parancsát — a házasság útján —, ha nincs meg rá a mód és az eszköz? Nem birom leírni mindazt, amit orvosolni kellene, ami az ifjúságot pusztítja ... Hozzátok szólok, ifjú testvéreim! Ha nem akarjátok, hogy örökké így lézengjünk, szedjétek össze minden képességteket, s ahol tudtok, álljatok szolgálatába ennek a nyomorult, megcsonkított hazának! S most, ha önmagunkért nem dolgozhatunk, várjunk türelemmel, én bizom benne és reménylem: el fog jönni még az az idő, amikor nemcsak nem lesz munka, hanem kevesen leszünk feladatunk elvégzéséhez. Nagymagyarországnak fel kell támadni, akár az igazság erejével, amely mind jobban és jobban bevilágítja a megtévesztett világot; vagy ha úgy kivánja a sors: még most is tudjuk követni őseink ; példáját... Akkor azonban minden magyar egyformán szálljon síkra, mert: »Vagy visszavívja őshazánk szabadságát karunk, vagy érte küzdve hű felek, egyjért, együtt halunk!« Dolgozzatok! Van rá elég példa, ahol az ifjúság akar, ott tud eredményt elérni. Rátok még szerep vár a jövőben, úgy készüljetek! A szeretet és a jócselekedet vezéreljen benneteket minden lépésnél. Ne csüggedjünk, fiatal testvéreim! Nézzüpk vissza a múltba. A XIX. század költői hitet, reményt, biztatást követeltek az agyonsanyargatott apáinktól. Én nem vagyok költő, mégsem kívánhatok mást. Ifjú Testvéreim! Támogatást most nem igen várhatunk, egyelőre nyugodjunk bele a mai helyzetünkbe. Dolgozzatok a jövőtökért, mert csak úgy tudtok majd egyszer boldogulni! Bízzatok. Az élet göröngyös útján elérkezünk egyszer mi is oda, ahol jutalmazás vagy bűnhődés vár reánk. Ne figyelmezzünk a szélsőséges elemekre, hanem fogjunk össze, s az amúgy is sanyarú helyzetünket legalább önmagunk ne súlyosbbítsuk! így megtépázva, az élettől megfosztva, szívből jövő kéréssel folyamodunk az e téren működő hazánk fiaihoz: több megértéssel, nagyobb lelkesedéssel karolják fel az ifjúság ügyét. A jövendő magyar haza érdekében ismételten kérjük: ne engedjenek bennünket, a leendő magyar nemzedéket a kétségbe merülni! Segítsenek rajtunk addig, amig el nem veszünk! György József. A Leventeegyesület írói estje. Pápai irók, költők, zeneszerzők és előadóművészek egy ad hoc-csoportja hétfőn a Levente egyesület által rendezett szerzői est keretében mutatkozott be a Jókai-mozgó színpadán. Vendégszerepelt a pápai származású Kékes Irén budapesti énekművésznő. A műsort dr. Buday Ferencnek a levente-mozgalom mellett mondott lelkes, tartalmas bevezetője nyitotta meg. Az irók csoportjában dr. Tóth Endre történeti csevegése szellemes, könnyed formában idézte városunk és a vele sorsközös vidéke múltjának történeti mozzanatait, utakról, utazásokról, divatról, kútfúrásról adva értékes adalékokat. Fáber Kovács Gyula meleg írói lelket sugárzó elbeszélésben énekelte meg szőkefürtü kis barátjának szomorú históriáját, mely bizony a könnyeket csalta a szemekbe. Sándor Pál általunk már ismert Nótapör című vígjátékának jóhumorú, mulatságos jeleneteit pörgette le lelkes műkedvelő csoport. A lírikusok között a legkiemelkedőbb verskoszorút Zsilinszky Margit mutatta be, ki egyre mélyülő, fejlődő költői vénája szép darabjait maga adta elő. Tóth Géza iide, frisf verseinek szépsége, sajnos, nem érvényesült a költő tolmácsolásában. Végül Szalay Károly mutatott be verseket. A zeneszerzők csoportjában Hatvani Lajos értékes dalköltészetének két remek darabját adta elő a Kárpát Dalkör, melyek :közül különösen a »Krasznahorka büszke vára« hatott szépségeivel. Ritoók István — kár, hogy csak ritkán hallat magáról — Sándor Pál Gyémántmesék „c. versére szerzett dala, a remekmű bájaival hódított. Dr. Hermann László Petőfi verseinek — a »Füstbe ment terv« és »Álmodtam szépet« — műdalkompoziciójában zenei kincsesbányájának két dallamgazdag, kristályos formában tündöklő gyémántszemét mutatta be az énekművésznő. Somogyi Sándor,