Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-10-02 / 40. szám

Bulorvásárlók ügyeimébe! Ötven év óta fogalommá vált bútoraink jósága, szép kivitele és olcsósága. Vásároljon tehát Ön is nálunk! Hálók, ebédlők, kombinált berendezések és mindennemű kárpitos-áruk nagy választékban. Kedvező fizetési feltételek! KOPSTEIN BÚTORCSARNOK Pápa, Fő-tér 14. sz. Főtér-rendezés. A kisváros jellemzője, hogy városesztétikai igényeit a város központi részének, ott is a főtérnek rendezésében éli ki. Azt díszíti, cicomázza. Igazi potemkini gondolkodásmód, mely csak a reprezentatív, az idegennek is legelőször szembetűnő részt rendezi, a többit aztán rábízza az idő eróziós kedvére. Milyen szomorú képet lát megyénk székvárosában is, ha az ember a várhegyi kilátóról a völgybe tekint, mely már nem a Belváros, s még a Béla király leánya, Boldog Margit személye által történeti jelentőségűvé lett apáca-zárda romjait s annak környékét is ijesztő rendezetlenségben találja. Annál csodálatosabb város Pápa, mely még ezen a téren is homlokegyenest ellenkezője minden más városnak. De e tulajdonsága miatt nem merném azt állítani, hogy bölcsebb amazoknál. Mert itt meg azt a meglepő városrendezési elvet látjuk következetesen megvalósítani, hogy a perifériákon fekvő parkoknak létesítése, másod- vagy harmadfontosságú utak, utcák megépítése évről-évre műsorra kerül. Ugyanakkor azonban legközpontibb fekvésű, legsürgetőbb fontosságú belvárosi rendezési kérdések szóba sem jönnek, vagy teljesen figyelmen kívül hagyatnak. Itt van mindjárt a legközpontibb fekvésű terünk, a Főtér. Nemcsak a legtágasabb és legszebb, de egyúttal a legforgalmasabb, s legfontosabb tere is a városnak. Amíg városképi és forgalmi szempontból is sokkal jelentéktelenebb utcák, városrészek már régen rendezve, megépítve lettek, addig a Főtér, melyen a város két legértékesebb műtörténeti büszkesége, az Öregtemplom és az Esterházy-kastély áll és itt találjuk a legszebb tizennyolcadik századbeli épületeinket is, a mai napig rendezetlen, megépítetlen. Ez az a pontja a városnak, ahol egy Pápára kerülő idegen is először áll meg, hogy körültekintsen. S ha megáll, rosszul teszi, mert ha tekintete az Öregtemplom timpanonjának síkjánál mélyebbre esik, el kell csodálkoznia azon, hogy a tér egyik sarkában látható primitív és megrongált aszfaltozáson kívül a síkvidéki Pápán alpesi városokba illő hegyi terep képezi a város Főterét. Ez a terep pedig egyrészt még csak ki sincs kövezve, s falu módjára száraz időben homok-, nedves időben pedig sártenger. De még ez a kellemesebb és szebb része. Mert ahol még az évszázados kövezésnek maradványai megvannak, ott csak Bergsteigerrel járható. Emberfejnagyságú kövek állnak ki, melyeket a hosszú évtizedek szép kerekké csiszoltak. A középkor tűzpróbára ítélt embere könnyebben sétált végig a tüzes vasakon, mint mi ma ezen. Egyáltalán Balogh Rudolf vagy más fotóművész számára külön fénykép-téma az úttest. (És ugyanilyen finom a térről nyíló Főutca kocsiút és gyalogút közötti része.) Mondjuk ki, ez a Főtér nem méltó Pápa városához, s egyáltalán, ez a ma igényeit ki nem tudja elégíteni. Ha pedig valami idejét multa, azon a legsürgősebben változtatni kell. Jó pár esztendeje annak, amikor utoljára volt szőnyegen a Fő-tér rendezésének problémája. Terv született meg valakinek az agyában, aki nyilván akkor érkezett meg nyaralásából, s akkor lehetett életében először egy olyan külföldi városban, amelyiknek sok parkja volt, s ettől annyira megszédült, hogy a Főteret is Kérdés: Felelet: HOL, van szeretet? AHOL béke van! HOL van béke? AHOL nincs gond! HOL nincs gond? AHOL pénz van! HOL van pénz? AHOL nyeremény van! HOL van nyeremény? AHOL osztály sorsjegy van! Számtalanszor beigazolódott, hogy mindazoknak, akiknek osztálysorsjegyük van, joggal ábrándoznak, reménykednek, mert sokan nyernek és egyszerre gazdagok lesznek. Ma már alig van ember, akinek ne volna legalább egy sorsjegye. A havi költségvetésben már úgy szerepel a sorsjegyért járó összeg, mint pl. cukor, gyufa, cigaretta, fürdő, mozi, újság, szappan stb.-re szóló kiadás. Nő, férfi, szegény, gazdag, kereskedő, iparos, ügyvéd, orvos, mérnök, művész, gazda, földmíves, tisztviselő, ügynök, alkalmazott, nyugdíjas és munkás mind résztvesznek a m. kir. osztálysorsjátékon, mert a jelenlegi gazdasági és kereseti viszonyok mellett ez célszerű, hasznos befektetés, nagyon okos dolog és a boldogulásnak egyik előfeltétele. Az új sorsjáték október 16-án kezdődik. A főnyeremények 400.000 P, 300.000 P, 100.000 P, 70.000 P, 55.000 P, 50.000 P stb., stb. okvetlenül kisorsoltatnak és készpénzben fizettetnek ki. Az is köztudomású, hogy minden második sorsjegy nyer, mert 86.000 sorsjegy közül 43.000-et, tehát a felét feltétlenül kihúzzák. A hivatalos árak: egész sorsjegy 28 P, fél 14 P, negyed 7 P, nyolcad 3*50 P (tehát mindenki viszonyaihoz mérten vehet részt), az összes főárúsítóknál, ahol titoktartás és pontos kezelés biztosítva van. Tefioí szerencse fel! ^ Alti mer, asz nyer! ELKESZULTEK az őszi divatretikülök, divatövek a Győri böröndösnél. Nagy választék, olcsó pesti árak. Minden darabért garancia. — Pápa, Kossuth Lajos utca 22. parkosítani akarta. Persze a főtéri kereskedők üzleti szempontból tiltakoztak ellene és szerencsére nem varázsoltak üdülőhelyet a Főtérre. Azt mondom, szerencsére, mert vita tárgyát sem képezheti, hogy egy Főtérből parkot csinálni nem lehet. Ez Pápa ütőere. Az volt a múltban is, s egy kereskedő- és iparos-városnak évszázadokra ütőere marad, melynek hivatása mindig élénk forgalom lebonyolítása lesz. Gyönyörű, történeti német, osztrák vagy olasz városokat mindenki ismer. A „piactér" vagy „Főtér" megvan mindegyikben, s a gyümölcsös-, zöldséges-sátrak most is éppen úgy megjelennek ott, mint a középkorban, ma, a vásárcsarnokok világában. Egy város sem csinált ezekből parkot. De a „ Főtér"-nek fórumnak is kell lennie. Szóval társadalmi, vagy népmegmozdúlások színterének. Olyan térnek, ahol néptömeget lehet összegyűjteni, olyannak, ahol a néphez akarnak szólni. Gondoljunk az elmúlt évtizedek ember- és társadalomformáló mozgalmaira, melyeknél annyira jelentős szerepet kapott a fórum, mint már régóta nem. Itália és a Német Birodalom obeliszkekkel, szobrokkal gazdagon díszített ilyen tereket létesített. Hogy az egy évszázad alatt vidéki városból világvárossá nőtt Budapest is mennyire híján van ilyen térnek, látszik most, amikor a jövő évi eucharisztikus világkongresszus kedvéért parkosított gyönyörű teret kell arénává átalakítania. Nem kívánok ezúttal a megoldás mikéntjéről írni. Ez mindenesetre sok szempont figyelembevételét, nagy körültekintést, komoly megfontolást kíván. Egy bizonyos : több ember bevonásával minél előbb tervezetet kell készíteni. A tervet pedig sürgősen kivitelezve, a Főteret meg kell építeni. Mert a Fő-tér középkori formájában tovább nem maradhat. Horváth Elek. ELHAGYOM AZ ŐSI VÁROST. Mindennap egy remény száll el Búsan, csöndben a szívemből; Árva szívem dobbanása, Mint kolomp az őszi erdőn Sírva szól a távozóhoz, A búcsúzó verőfényhez: Aranyálmom, Isten áldjon! Körülöttem újra tél lesz. A lehulló falevéllel Nemsokára útraszállok, S amit itthon nem találtam, Keresem a boldogságot. Vágyak arany erdejében Aranyszarvas jár előttem, Csalfa lény, megfoghatatlan, Mint a fény a levegőben. Ámde daccal vakmerően Vad bozótnak nekivágok; Nem riasztnak sziklaszirtek, Mély mocsár, sem ingoványok. Lelkemet, mi tetire ajzza, Egy utolsó hősi torna: Mégse gyáva tespedés közt Essem el a szürke porba. Elhagyom az ősi várost, Ősi utcát, ősi házat; Búcsút mondok jóanyámnak, Kedvesemnek, jóbarátnak. Vándormadár, darumadár Búsan száll az őszi tájon, Vándorlegény, árva legény, Mindörökre Isten áldjon! Elhagyom az ősi várost, Reménységem temetőjét; Nyomorúság koldúsrongyát Ráborítom szemfedőként. Látom még, mint sötét zászlót, Városomnak kettős tornyát; Búsan-csöndben visszanézek: Pápa város, Isten hozzád! Pápai Tótö Géza.