Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-09-18 / 38. szám

XXXIV. évfolyam. Pápa, S937 szeptember 18. -aptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE Tek. Tóth Ferenc Theol. Önképzőkör Főiskola. Helyben. MINDEN SZ Szerkesztőség : Vitéz (jomöos oyUiu Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedés ében. OMBATON A hetedik Duna-hid nemcsak Budapest öröme és büszkesége, de öröme és büszke­sége az egész országnak, minden magyarnak. Öröme és büszkesége pedig nem csupán azért mert szépséges fővárosunk képét ragyogóan ékesíti, folyton erősödő forgalmát új ütőér­ként bonyolítja le, új városrész lakosságának kényelmét biztosítja, hanem azért is, mert ezt az új hidat kizárólag a magyar műszaki tu­dás és magyar munka teremtette meg. Hol vagyunk ma attól az időtől, mikor világhíres Lánchidunk építéséhez mi jóformán csak a nyers testi erőt adtuk, de a tervezés, a ki­vitel, a kivitelhez szükséges anyagok mind külföldről jöttek. Mi magunk jóformán csak kubikoltunk, még az egyes munkások cso­portjának vezetését is idegenekre kellett bízni. A későbbi hidakhál szukcesszive növe­kedett részünk hidaink előállításában. De csak most — a kormányzónk áldott nevét viselő hídnál — történt meg először, hogy a ter­vezéstől kezdve a legvégső kivitelig, az első rajztól kezdve az utolsó szegecselésig mind az, ami ma gyönyörű egészként ott áll a Duna két partján s a hömpölygő ár felett, magyar észből, magyar kézből, magyar anyag­ból, magyar gyárból került elő. A külföldre egyáltalán nem szorultunk rá, sőt immár a külföld szorul rá a mi műszaki tudásunkra, a mi gyáripari termékeinkre. Megcsonkíttatá­sunk és elesettségünk gyászos időszakában nagy vigasztalásunk nekünk előrehaladásunk­nak ilyen szemmeliátható — idegen bíráló szemek által is megállapítható — fényes bi­zonyságtétele. Erőt és bizalmat meríthetünk ebből a tényből, ebből a látványból. Lehe­tetlen, hogy pusztulás legyen a sorsa olyan nemzetnek, amely ellenségei vasgyürűje kö­zepette, teljes magárahagyatottságának, gaz­dasági sebeinek súlyos betegségéből alig ki­lábolva ilyet tud létrehozni. Bármi történt is, mi élünk s nem »fajulva tengő«, de ter­melő és alkotó életet. Olyan élet, amely a lágymányosi Dunahidat kitermelni tudta, az örök élet számára szerzett jogcímet. A he­tedik Duna-hid felavatásakor ismételjük hit­tel és meggyőződéssel az első Duna-híd meg­teremtőjének mondását: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« Nem lehet kicsinyelni azt a szolgálatot, amit Massaryk hazájának tett, nem lehet te­hát sokailani sem azt a gyászt, amely el­hunyta felett mindazokat elfogja, akik akár meggyőződésből, akár elvakultságból, akár tudatlanságból a Csehszlovákiának nevezett mai államalakulatot jónak tartják és mara­dandóságában hisznek. Akik ez utóbbit te­szik, azok ugyan túltesznek e tekintetben ma­gán a felszabadító, illetve államalapító el­nökön is, mert őbenne tudvalevőleg meg lett volna a hajlandóság a vilsoni önrendelkezési jog jelszavával, de az önrendelkezés megcsú­folásával megkapott területek egy részéről le­mondani, de a fejére nőttek nem engedték, hogy az agg államfő a jövő megmentése ér­dekében megtehesse a kezdeményező lépése­ket. Fognak-e és mikor fognak a hatalom örökösei valaha is arra az útra lépni, amelyet Massaryk elnöksége utolsó korszakában he­lyesnek ítélt, azt bízzuk a nemzetek sorsát intéző legfőbb Hatalomra. Ez előbb-utóbb gondoskodni fog az igazságtalanságok meg­bosszúlásáról és amint Szvatopluk birodalmát is az pusztította el, hogy messzebb terjedt a földrajzi és nyelvhatárokon túl, úgy most is a ma már csak szovjet repülőflotta remé­nyére felépített képtelen államalakulatnak is el kell tűnnie Európa térképéről. Egyelőre még ez az állam fennáll és a maga Kossuth­ját gyászolja az elhunyt elnökben. Elfeled­keznek azonban arról, hogy Kossuth mindig a történetei jog alapján állott, soha semmi 1 népet leigázni nem akart és hogy ő hazája : I önállóságáért nem hamissággal és becsapá- j | sokkal, hanem az igazság fegyverével és — j j fegyverrel küzdött. Ez volt aztán az oka j ; annak, hogy az ő ügye elbukva is győzedel- j meskedett, mig Massaryk alkotása és a cse­! bek ügye győztesen is halálra van ítélve. Kultúrpolitika - szociálpolitika Irta: Dr, Illés József egyet, tanár, orszgy. képviselő. A fiatalsághoz, a tehetségesekhez, a szorgalmasokhoz, akik komolyan érzik a ma­guk élethivatását, azt a figyelmeztetést in­tézem: jól gondolják meg, mielőtt valami pályára lépnek, s határozott irányt vesznek, hogy vájjon van-e tehetség bennük, alkalma­sak-e arra a pályára, amelyet választanak. Menjenek az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági pályákra. Menjenek vissza a faluhoz! Az ő tanultságukra, az ő értelmes ségükre ott is szükség van. Szerezzék meg a fiatalok már az iskolában azokat a gyakorlati ismereteket, amelyekre ma elengedhetetlenül szükség van, mert ma mód van ierre a kö­zépiskolákban és az egyetemeken is. A lené­zett technikai tudást, a gyorsírást, nyelveket igyekezzenek elsajátítani. Ezt mindenki meg­teheti. Én látok olyanokat, akik tényleg a leg­nehezebb munkával, szerény eszközökkel szer­zik meg ezt a tudást. Akkor majd sokkal gyor­sabban elhelyezkedhetnek és akkor mindez nem fog olyan nehezen menni, mint amilyen nehezen most megy. Az állástalan diplomások országos bizott­sága — ÁDOB — 1932-ben indított akciója során, amelyben minden politikai párt részt­vett, az állástalan diplomások közül 63 szá­zalékot, sőt lehet mondani, még többet is elhelyeztünk, vagy valami munkához juttat­tunk. A kormány most ennek a munkánkiialf sietett segítségére a Nemzeti Önállósítási Alappal. Ezzel tehát megmutattuk, példát ad­tunk arra, hogy lehet pártközi megállapodás alapján, a kormány teljes megértésével eljutni egészen odáig vágyaink megvalósulásában, amelyek 1932-ben csak arra szorítkoztak, hogy néhány száz, vagy néhány ezer fiatalembert meg tudjunk menteni, hogy most már az intéz­ményes megoldásról beszélhessünk. Én mindezt eddig úgyszólván csak tüneti kezelésnek tartom, mert kétségtelen az, hogy akármennyit fáradoztunk is, akármennyi ered- ! ményt tudtunk is elérni ezen a téren, ha a j kormány ezeknek az állástalan diplomásoknak, j a 80 pengősöknek most már a gyakornokok j közé való felvételét is lehetővé teszi, amit szintén örömmel üdvözlök és ha azt látom is, hogy új állások kreáltatnak számukra, amit szintén megelégedéssel veszek tudomásul, mégis a kérdést ezzel nem látom megoldott­nak. A túlprodukció ugyanis megvan, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy a háború utáy volt, amikor a háborúból visszatérőket és a megszállott területekről beözönlőiteket helyez­tük el elsősorban. Az igazi szerves és intéz­ményes megoldást az iskoláztatás gyakorla­tivá tétele, az életre nevelés hozhatja csak. Őszi öltönyét a legszebb divatszövetekből rendelheti Lőrincz úriszabónál Pápa, Deák Ferenc utca 1­Jeles munka, jó Ízlésért arany éremmel kitüntetve ! Ezzel tudjuk megoldani azt az erkölcsi vál­ságot is, amely tulajdonképpen erkölcsi vál­ság és nevelésügyi probléma. Ha a kultúr­politika ezeket a kérdéseket, amelyeket fel­vetettünk, meg fogja oldani, akkor a legol­csóbb, a legtökéletesebb szociálpolitikát biz­tosíthatjuk. A legtökéletesebb szociálpoliti­kát, mert 'nyugalmat teremt, mert megte­remti a lehetőségét a jövő fejlődésnek, mert megteremti a nemzeti élet rendjét, a nemzeti élet egyensúlyát. Én azt látom, hogy a kultuszminiszter erélyes kézzel hozzáfogott középfokú okta­tásunk átállításához, — tudatosan nem szer­vezést említek, — a nevelésnek, a gyakorla­tias nevelésnek, az életre való nevelésnek meg­indításával. Azt látom, hogy a kormányban megvan a teljes megértés ez iránt a probléma iránt, teljesen tudatában van annak, mit jelent ránk nézve az értelmiség. Egyet kétségtelen­nek tartok, és ebben mindnyájan egyetértünk, azt, hogy az értelmiség visszafejlesztésével, elnyomásával nemzeti létünket veszélyeztetjük. Ez valósággal öngyilkosság volna. Ma is áll Széchenyi mondása, hogy nem pusztán a ter­mékeny lapályok és hegyek gazdasági mér­téke teszi egy ország gazdagságát, hanem a kiművelt fő, az értelmiség is. A föld értelmi­ség nélkül nem ér semmit, az értelmiség föld nélkül szintén nem. Nekünk, akik ezt a felfo­gást képviseljük, mindent el kell követnünk, hogy az egész agrárpolitika, az egész telepí­tési ügy e nagy szociálpolitikai kérdés, az értelmiségi kérdés megoldásának szolgálatába állíttassék., Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszminiszter így fogja fel a kultúr­politikát, mert ezt mutatják összes eddigi in­tézkedései, arra kérem, folytassa tovább a megkezdett munkát, a tőle megszokott erély­lyel. Oldja meg ezeket a kérdéseket, mert a legnagyobb szolgálatot teszi, amikor a he­lyes kultúrpolitikával megoldja a magyar szo­ciálpolitika legégetőbb kérdéseit. Vármegyei közgyűlés. — 1937 szeptember 15. — Veszprém vármegye törvényhatósági bi­zottsága e hét szerdáján dr. vitéz Jékey Fe­renc főispán elnöklésével tartotta meg őszi rendes közgyűlését. A főispán megnyitó beszédét teljes egé­szében dr. Rott Nándor püspök 20 éves jubi­leumának szentelte. Szép szavakban méltatta a Szent István alapította veszprémi egyház­megye jubiláns püspökét, annak apostoli lel­két, áldásos működését. Rámutatott arra a példaadó viselkedésére, amelyet a vörös rém­uralom idejében tanúsított, amikor tűrnie kel­lett palotája megszállását, de azért kitartott őrhelyén, nem hagyta el híveit s rendület­lenül végezte főpásztori tisztét. Majd azt a tevékenységét méltatta, amit a felekezeti béke fenntartása terén végzett, amivel nemcsak sa­ját hivei, de az egész megyei lakosság osz­tatlan mélységes tiszteletét érdemelte ki. Lel­kes éljenzéssel fogadott beszéde végén java­solta, hogy a püspököt egy küldöttség ke­resse fel s neki a vármegye törvényhatósági bizottságának üdvözletét tolmácsolja. A főispáni megnyitóhoz dr. Jókay-Ihász Miklós szólott hozzá, emelkedett szellemű beszédben emlékezvén meg Rott püspöknek arról a feledhetetlen tényéről, hogy a kom­munisták által börtönbevetett nemzeti érzésű polgárokat bátran felkereste s nekik lelki vigaszt nyújtott. Mindenben megerősítve a főispán szavait, a másvallásuak nevében ma­gasztalta a püspök igazi krisztusi szellem­től áthatott főpásztori működését. A közgyű-

Next

/
Thumbnails
Contents